Az a baj, hogy rádöbbentem, hogy soha többet nem lehet Adam Lambert Boniface, mert már egyáltalán nem úgy néz ki. És most már nagyon elegem van belőle, és már nem is foglalkozok vele, mert nem is szoktam hallgatni, és ez így nem jó. Most kell találnom valakit, aki tényleg teljesen úgy néz ki, mert Adam csak egyetlen klippben volt olyan, és akkor ha találok valakit, aki tényleg olyan, akkor folyamatosan ihletet meríthetek belőle. Vagy pedig, amitől a legjobban rettegek: soha nem találok Boniface-szerű emberi lényt. És akkor örökre csak a képzeletemben él, mert már réges-rég lemondtam róla, hogy kiadják a könyveimet, arról meg főleg, hogy megfilmesítik akármelyiket is, és akkor senkinek sem mutathatom meg, hogy milyen is Boniface. Sem Charlotte, mert Charlotte-ra csak egyetlen, vagyis kettő képen hasonlított Emma Watson, de az is olyan kényszermegoldás, mint Adam Lambert, és arra nem lehet alapozni,egy képre. Na mindegy, ettől a felfedezéstől most nagyon elkeseredtem, de mindegy, mert úgyis az előző bejegyzésben is hazudtam, mert nem is fogok most írni. Mert nincs is kedvem, meg nem is tudom, hogy mihez. Bocsánat a pesszimizmusomért.

érdekes cím helye

Tisztelettel jelentem, hogy most éppen érzem magamban az erőt az íráshoz, mármint a regényíráshoz is, úgyhogy nem sokára elmegyek megfürdeni, és akkor utána nekiállok vagy ülök vagy micsinálok írni, ha addig nem száll el az ihlet.
Ma nem mentem suliba, mert az első két értelmes órámra nem értem volna be fogászat után, aztán pedig két számomra lyukas angolon nem tartottam fontosnak megjelenni. Most az új fogszabályzótól annyira fáj az egész pofázmányom (azért írom így, mert nem tudom körülhatárolni és megnevezni azt a részt, amit nem bírok sem evésre, sem beszédre használni), hogy mindjárt összetojom magam, és annyira vicces ez a kifejezés, hogy használni is fogom. Úgyhogy inkább csendes magányomban tanultam a tételeket és a franciát, és újonnan ráébredtem, hogy semmit nem tudok.
Az emberek figyelmét felhívnám arra, hogy nem savaseső esik. Ugyanis, a fővárosban mindenki úgy mászkált ma (pedig azért annyira nem is zuhogott, mert kapucni meg esernyő nélkül sem áztam el), hogy rajta volt a fején egy sapka, azon egy kapucni, és a kezében még tartott egy esernyőt, amit válogatás és kivétel nélkül mindenkinek a szemébe nyomott, vagy olyan is volt, aki a buszon összecsukván (igen, mert felfurakodott vele a buszra, és ott csukta össze, meg rázta le, nem kint, nehogy véletlen egy csepp a fejére hulljon) a nyakamba borította az ernyőjén összesen összegyülemlett vizet. Ja, és volt, akin ezen kompozíció mellett még fülvédő is volt (a sapkán és a kapucnin kívül!) a biztonság kedvéért. De mi történik, ha ráesik valakire egy csöpp víz? Egyébként azt meg nem veszik észre, hogy  a buszon általában jobban esik az eső, mint kin, ugyanis nem cseppekben, hanem sugárban folyik. A másik kedvencem, amikor a Keletinél a reggeli csúcsforgalomban megtorpannak a kétcentis pocsolya előtt, és inkább nem mozdulnak, hagyják elmenni az egész szembejövő sort, és ők ott állnak, amíg biztosan a vízbelépés nélkül el nem tudnak haladni. De átlépni se lenne olyan nehéz, mert nem egy háromszor három méteres kisebb tóról van szó. Mondjuk az meg az öltözködésnél a másik véglet, hogy azért nem bír átmenni egy tócsán, mert zuhogó esőben vagy fehér nadrágot és fehér konzerv-utánzat cipőt vett fel, vagy bokáig érő szoknyát szandállal.
Na. Most pedig a napokban összegyűjtött vicces megszólalások következnek az én PÁÁááromtól. (valószínűleg rajtam kívül senkinek nem lesz vicces, mert más nem hallotta a hangsúlyokat, de legalább számomra fennmarad)

Felemel a lakásukban egy óriási, ló képével díszített mappát. - Ezt nézd meg! Ez már mappa, bazmeg.

(még amikor a dal ment a tévében - vagy nem tudom, még megy-e - , kállay-saunders andrás dalát énekelte, és utána ugyanolyan ritmusban a folytatást) - I love my baby, itt a szürke póló ideje! Jöjj fel rám, jöjj fel rám! Együtt voltunk Romániában, együtt jártunk a patakban. Közös emlékeink a szívemben ééél!
(ez a romániás igaz, tényleg ugyanabban a pólóban volt ott a patakban, de én ennyire már rég röhögtem)

Ezt már saját dallamban énekelte, de leginkább valami rockoperára, vagy nem is tudom, mire hasonlított: - Csak egyet nem értek, hogy 30 pár zokniból egy sincs meg! Ez hogy lehet, ez hogy lehet? 30 pár zokni elvészett! Tudom, hogy te voltál, mocskos édesanyám! Mééért lopsz tőlem ZOKNIT?! Méért lopsz tőlem ZOKNIT?!

A kutyája nem megy el az útjából.
- Tessék elindulni, tessék elindulni, go upstairs. (nem megy odébb) ... Jó, hát akkor felrúglak.
(nem rúgta fel)

Megint énekelve. - Jöjj fel rám, zöld nadrág, legyek olyan, mint zöld lámpááás!

tükör előtt beállítja a haját. - Giroud vagyok, Olivier Giroud. Nem rúgtam még gólt az Arsenalnál, de majd egyszer akarok.

buszon állunk, mond valami hülyeséget, és megpróbálok elfordulni, hogy abba tudjam hagyni a röhögést, de túl sokan vannak körülöttem, és nem tudok mozdulni.
- Most ezt nem tudod megcsinálni, hogy így félrenézel. Túl a népesedés. Túl sok a nép.

Én: - Tessék, ezt a vizet jó lenne, ha nem dobnád ki, idd meg, mert mindig kidobsz egy fél üveg vizet, és ennek nincs semmi baja.
(ez azért történt, mert két üveg volt ott, és én az egyikbe beleittam, annak nem volt semmi baja, a másik viszont régi volt, és véletlen azt adtam oda neki)
Ő: beleiszik, kiköpi. - Ez a víz poshadt! Poshadt! Úgyhogy köszi, hogy megpróbáltad megitatni velem. Legközelebb, ha meg akarsz mérgezni, a kajámba tedd, ha van ilyen választási lehetőség.

Én: hozzávágok egy párnát.
Ő: - Még nem győztél le. Úgy állok itt, mint Toldi a fagerendán.

Ő: nyomkodja az xperiámat, ami harmadszorra fagy le. - Ez egy csoda, ez a telefon. Le is fingom. (félig felemelkedik a székről és lefingja)

Én: annyira röhögök, hogy nem bírok inni. - Nem tudok inni.
Ő: - Megmutassam, hogy kell? Lecsavarod a kupakot ... (üveg: szisszen) Ha ezt a hangot hallod, az azt jelenti, hogy félúton jársz.

Bekapcsolja a tévét.
Nő a tévében: - Szeretnék egy tetoválást. Ide.
Ő: - Mindjárt egy pofont kapsz. Oda.

Hát ennyi. Amúgy nem tudom, hogy itt közöltem-e, de van egy csomó papagájunk, mert amikor Tamás nagymamája meghalt, neki volt kettő, egy fiú és egy lány (anyával fantáziadús módon a Tristan és Izolda nevekkel illettük őket), azok ide kerültek, lett egy kicsi papagáj, Quasimodo (mert kicsinek olyan csúnya volt), aki a nagymamámé lett, aki itt lakik velünk, és átnevezte Totyira.  De ő már meg is nőtt. És most lett a két nagynak három kicsinye megint. Úgyhogy most már 5 papagáj van itt összesen, és mindez néhány hónap alatt történt, mert Totyi Újév napján kelt ki, és azóta nagy lett, és raktak új tojásokat és 3 már megint kikelt és azok is már félig nagyok. Azt hiszem, anyáék papagájtenyésztők lesznek.
De ez nagyon durva, hogy három hónap alatt ennyit tojtak.
És ezzel a kedves gondolattal búcsúzom.
Ó, és a tablóképünk olyan lett, hogy mindenki maga mellé kiválasztotta a kedvenc meseszereplőjét, vagy aki hasonlít rá, és azt mellérakták, és az összhatás tök jó lett, pedig azt hittem, hogy borzasztó gagyi lett. Nekem a Macskarisztokratákból Hercegnő van ott, Szebinek pedig a KungFu Panda. De még ezeknél a csodálatos választásoknál is vannak sokkal találóbbak. De már várom Noémiék arcát, amikor megmutatom nekik.
Jóestét.

surgery

Jó estét kívánok! Megint nem blogoltam immáron ezer éve. Tisztelettel jelentem, hogy -ahogyan a kis henrik porkellben mondták volt, amikor még lehetett tekinteni - sikkerrültt a műttétt. Vagyis a szemműtétem, ami által 120%-os látással rendelkezem pontosan harmadik napja. Vége a vakoskodásnak, a szemüvegkeresésnek, a fejemről a szemüveg leütésének, annak, hogy mindig kilazult a hülye szára, annak, hogy az összes kontaktlencsétől kifolyt a szemem, annak, hogy egy csomó pénzért kellett minden hónapban kontaktlencsét venni, és azon remegni, hogy időben megrendeljem, vagy megkapjam, mert ha nem, akkor megint hordhatom a szemüveget, aminél idegesítőbb nincsen a világon. Jó, az idegesítőbb lehet, ha nem látsz semmit, de azon a stádiumon, hogy nem hordom a szemüvegem és akkor egy kicsit nem látok, már 5.-ben túlléptem, mert azóta szemüveg nélkül egyáltalán nem láttam, és nem tehettem meg, hogy nem vettem fel. Szóval most teljesen kitisztult a világ, mert például ma is észrevettem, hogy milyen szép egy épület, ami mellett egyébként minden nap elmentem, meg még a rengeteg kilométer messze lévő fáknak is látom az összes ágát külön-külön. Fogmosáskor élesen ellátok a tükörig, ha filmet nézek, letehetem a fejem a párnára anélkül, hogy a szemüveg elgörbülne vagy szétnyomná a fejemet. És ami még jobb: akárhogyan megcsinálhatom a hajamat, mert végre nem áll el a hülye szemüvegtől a fülem!
Ez most a nagy hír. De sajnos egyelőre nem meredhetek valami sokat a képernyőre, illetőleg nincs ilyen utasítás, de én nem hinném, hogy jót tesz, úgyhogy viszonthallásra.
(Ó, egyébként csodálatos nadrágokat vásároltam, egy sötétkék farmert, egy királykék csodát, aminek fantasztikus fazonja van, és egy gyönyörűséges ciklámenes rózsaszínest is, amin csak virágok vannak, de valahogy úgy, mintha rá lennének festve. Nagyon jók.)