AKAKIJ AKAKIJEVICS! erről a névről folyamatosan az jut eszembe, mintha valakit székelésre biztatnánk. ez meg egy nagyon helyes mondat volt.
Úgy volt, hogy holnap nálam alszik Nati, de nem teheti, mert ujjlenyomatot vesznek tőle. Ugyanis bűnöző. De nem ám.

UTÁLOM, AMIKOR MEGHALLJÁK, HOGY ZUGESZEM! (és most mindenki meg fogja hallani, mert anya bezacskózta a pogácsát, így amikor az éjszaka közepén - nem ám, 11-kor, fürdés után - majd nekiállok, mindenki tudni fogja, mit csinálok.) 

:D 

Jézusom, már ennyi az idő?! Azta.

A következő könyveket szeretném megkaparintani a következő sorrendben:
1. A darling szajha
2. A vérgróf
3. Az éhezők viadala
4. A lány, aki a tűzzel játszik
5. A kártyavár összedől

(az első Nelly Gwynnről szól, a második egy magyar férfi által írt vámpíros könyv, amiben a vámpír találkozik Adyval is, akit én nagyon nagyon szeretek, a harmadikat a film miatt szeretném elolvasni, hogy jobban megismerjem a szereplőket, az utolsó kettő pedig a tetovált lány folytatása.)

Ja, és tegnap láttam a moziban az éhezők viadalát, és nagyon nagyon nagyon tetszett. Mondjuk szerintem lehetett volna benne több harc meg vér, mert teljesen úgy látszott, mintha arra mentek volna, hogy ne kelljen betenni 18-asba. Meg az nem volt jó, amikor verekedtek, és mindig annyira közelről meg összevissza mutatták, hogy semmit nem lehetett belőle kivenni, szóval mindig egészen feltüzeltek, hogy lesz valami akció, aztán ahhoz képest nem annyira, de nem baj, mert így is nagyon jól volt megcsinálva. De hogyan lehet már olyan csodálatos nevet kitalálni, hogy Katniss Everdeen? Egyébként azért is tetszett, mert én szoktam mindig ilyen... életszerű neveket kitalálni, mint például a Boniface Hallowell, meg Woodrow és Willow, akik egyébként egy és ugyanaz a személy, csak a lány és a fiú énje, de erről még nem is írok semmit, mert annyira nem tudom magamban összerakni azt a történetet, hogy még csak nagyon kicsit kezdtem el, azt is egy füzetben. Szóval jó volt. Azt azonban nem értettem, hogy Josh Hutchersonnak mi volt ez a hajszín? Mert ez sem vörös nem volt, sem szőke, hanem olyan fakó narancssárga, mint amikor valaki otthon elrontja a festést. És a feliratban elég sok hiba volt, például "vigyázz rád", ami vigyáz rád szeretett volna lenni, emellett a jelmezek emlékeztettek Tim Burton filmekre, a sweeney toddra is és az alice csodaországbanra is, és amikor ott álltak azon az udvaron, ahol kiválasztották, hogy ki vesz részt, az pedig olyan volt, mint a charlie és a csokigyárban, amikor a gyárhoz érkeztek.
:D Na mindegy, megérte.
Az óraátállításnak pedig még mindig nincsen semmi értelme.

say my name and every colour illuminate we are shinin

Éppen egy hatalmas adag görög salátát készítettem, és azt eszem, mint ahogyan minden második nap is ilyet eszem. Ma a florence and the machine spectrum c. számától annyira rám jött az ihlet az Anne Hooperhöz, hogy csak na. De lehet, hogy amiatt is, hogy tegnap átnéztem hozzá a jegyzeteimet, utána pedig isteni jelként megláttam a tudorok teljes negyedik évadát a media marktban (amúgy már 2 éve megvan, nem azért, csak eszembe jutott megint az egész második évad), és azóta megint folyamatosan ezen gondolkodom. Ezt azonban nem is bánom, mert igazán imádtam magam, amikor ennek voltam a bolondja, és megint szeretnék szívdobogást kapni és gyomorösszerándulást érezni, amikor valaki szót ejt VIII. Henrikről, vagy a koráról, vagy az őt körülvevő emberekről. Ja, és szeretném folytatni is az Anne Hoopert, mivel a 116. oldalon hagytam abba, viszonylag az elején, szóval feltehetőleg ez lesz életem leghosszabb könyve, ha egyszer elkészül, és akkor valódi író lehetek, mert kábé 3 éve kezdtem el, és örülök, ha 3 év múlva befejezem, azt pedig senkinek sem kell tudnia, hogy nem lustaság és/vagy más elfoglaltságok miatt nem írtam, hanem mindenki nyugodtan gondolhatja, hogy alkotói válság vagy más művészi dolgok miatt.

true story

Hát nem hiszem, hogy sikerült.
Meg kell csinálnom a körmeimet, az állapotok szörnyűségesek. Különben az történt, hogy annyira bepirosodott a szemem a kontaktlencsétől, hogy hatalmas bátorsággal szemüvegben mentem pénteken. Ebben az iskolában még sosem jártam szemüvegben, de ez nekem egyáltalán nem is számít, csak éppen az, hogy otthoni közegen kívül már annyira elszoktam a szemüvegtől, hogy körülbelül hasra esek benne, ha járni próbálok. Legalábbis azt hittem, de végül még a busz után futás is egészen jól sikerült benne. Most eszem meg az utolsó szelet specket.
Hm-hm. Írnom kéne.

Matek tézé, kérlek, sikerülj holnap. Hármasra. Legalább. Kérlek.

nants ingonyama bagithi baba

Tegnap kaptam valami undorító átlátszó műfogsort a számba, ugyanis a fogszabályzó, és éjszakai erős fogösszeszorításaim miatt csöppet kimozgósodtak a fogaim (jó, azért annyira nem, ez így elég brutálisan hangzik, de csak az egyiken vettem észre, hogy egy picit jobban mozog, az orvos meg azt mondta, hogy a többi is egy kicsit a körül a fogam körül), úgyhogy most nincs fogszabályzó, hanem protkó van. :D Egy ilyen műanyag szar a fogaim körül, de 3 hét alatt rendbe jön, és akkor minden folytatódik.
Ó! Erről jut eszembe!... Nem, nem is jut eszembe erről semmi, mert le akartam írni, hogy Nati, amikor kicsöngettek a dupla angol első órájáról, és éppen egy feladatnak a közepében voltunk, akkor közölte velem, hogy "a reklám után folytatjuk", de nem is írom le, mert ma mindenki nagyon sok vicceset mondott, és egyet sem tudok visszaidézni.
Eleddig a holnapi franciatémazáróra tanultam, meg a holnaputána matektémazáróra.

Ó, és azt el is felejtettem, hogy a nagymamám meg Amerikából tért vissza, ahol is először Floridában időzött egy hetet, aztán New Yorkban a nagynénémmel, vagy kimmel, aki mindig maratont fut, és most volt valamit 5 km-es futás Floridában, ahol ők ketten lettek a másodikak! Háhá! :D

márpedig most akkor is blogolni fogok

Így van, ugyanis ezt a tevékenységemet teljes mértékben elhanyagolom, ez pedig nem szép dolog. De hát most is, a hosszú hétvége alatt végig nem voltam itthon, meg már kedden és szerdán sem, és a laptopomat nem óhajtottam magammal cipelni, mert az utak 80 százalékát tömegközlekedéssel tettem meg, és semmi kedvem sem volt még a baszott nagy sporttáskán kívül azt is cipelni. A múlthéten hazatértek apáék Olaszországból, ahonnan 8 kiló sajtot és 5 kiló specket hoztak megdöbbentő módon. Ismét tekintélyünket tettük (vagy mit csináltunk, nem tudok fogalmazni) a for sale pubban, ahol már megint nagyon jó volt az étel és a zene. Az unokahúgaimat továbbra is imádom, habár bűnrosszak voltak egész idő alatt (mármint nem a for sale-ben, mert oda nem jöttek, hanem miklóson), de akkor is. A születés-és névnapjukra korcsolyát kaptam, amit azonnal magukra húztak, és Noéminek most volt először ilyesmi a lábán, de teljesen hiba nélkül ment vele, Luca már nem volt annyira ügyes, mint ő, de azért örülnék, ha elsőre ennyire tudnék menni én is. Ha minden igaz, hétvégén majd Szebi telefonjáról felteszek ide egy görkorizós videót róluk, de mindez csak akkor valósul meg, ha nem felejtem el.
Egyébként éppen egy órája tértem haza életem első spinningjéről, és most anniyra fáj a seggem, hogy ülni nem bírok, meg a tenyerem is, meg mindenem. Azóta már felfrissítettem magam egy remek hajmosással és egy remek almával és egy remek félüveg szénsavas vízzel. Ja, és egy remek piros körömlakkozással. Milyen univerzális vagyok egy óra alatt. Szóval azért ez a spinning elég félelmetes volt. Nem tudom, hogy a hangulatvilágítás okozta-e, vagy mi, de én valamiért annyire beszartam attól, hogy egy ilyen nagy bizgentyűt irányítok, vagyis pont, hogy nem irányítok, mert mindig elvitte a lábam, meg hiába szorítottam maxra azt az idióta lábas genyót, kétszer is kicsúszott, pont amikor bele kellett állni, meg amikor leggyorsabban tekertem, meg amikor legjobban élveztem. Hát a végén már tényleg féltem, mert addig tisztességesen csináltam, és az utolsó negyedórában annyira fájt a tenyerem, a fenekem és a lábam, hogy sem állni, sem támaszkodni, sem ülni nem bírtam, és csak arra vágytam, hogy kimásszak a kengyelből. Igaz, hogy 20 perccel tovább is tartott az egész, mert az első húsz meg azzal ment el, hogy nekünk segített beállítani a ketyeréinket. Ajj, annyira fáj a fenekem! Ja, és amikor leszállhattam végre, kábé összecsuklott a lábam. Pedig szemtanúk szerint nagyon jól bírtam, meg egyébként büszke vagyok magamra, mert az elejét teljesen végigtekertem, meg azt mondta a csaj, hogy ez most erősítő óra, és durvább, mint lenni szokott, ahhoz képest pedig nem is volt olyan rossz.  Mindez különben azért történt, mert hétfőn közölték velünk, hogy nincs többé zumba, mert kevesen voltunk rajta.
Mióta eldöntöttem, hogy franciából érettségizek, azóta a tanár folyamatosan velem van elfoglalva, úgyhogy tessék elképzelni,hogy órán, amikor belejövök, már egészen folyékonyan beszélek! Vagy lehet, hogy csak úgy érzem, de nem hiszem, mert mindig nagyon megdicsér, és mindig azt mondja, hogy mérföldkövet léptem át a beszédben. Azonban csütörtökön megírjuk a szokásos négy oldalas két órás témazárót, addig is pedig kedvesen feladott 3 darab 100 szavas fogalmazást, és még 5 másik "egyszerű" feladatot. Mindezt ma. Nos, nem baj.
Mást azt hiszem, nem akartam. Megpróbálok a hét többi napján is jelentkezni. Amúgy holnap megyek fogorvoshoz, és megint meghúzzák, úgyhogy már előre rettegek. De remélem, hamar végzünk, mert Laurát már két hete nem láttam, a múlt keddre a pénteki angolunkat kellett áttenni a négynapos hétvége miatt.
Viszonthallásra.

Most éppen azon tűnődöm, hogy a nagymamám mikor fog hazaérkezni, mert pénzt is kellene kérnem tőle, meg megnézni nála a haraszti busz menetrendet, amelyet továbbra sem tudok fejből, csak annyit, hogy óránként jár, na de mikor? De azt hiszem, még egy ideig nem jön, úgyhogy most megnézem a neten. Közben arra is várok, hogy leteljen a szemcsepp utáni negyed óra, mert csak akkor lehet betenni a kontaktlencsét. Aztán majd lassan indulok Szebihez, mert négykor lesz angolunk, helyett matekunk, csak valamiért mindenki angolnak mondja, és lehet, hogy megyünk Barnabáshoz is, mert most állítólag Szebi mamájánál van. Csodáááálatos ez a lila körömlakk, amit kaptam Szebitől... pénteken, teljesen olyan színe van, mint a milka csomagolópapírnak, és nagyon jól áll, úgy hiszem. Ez a menetrend igen furcsa, köze nincs egy menetrendhez, de asszem, 27-kor jön, úgyhogy majd kisétálok, aztán max várakozok. Elviszem magammal a tetovált lányt, amiből már csak 50 oldal van hátra, meg a szőlővirág illatát, mert az kicsi és vékony, és akkor nem is lesz olyan érzésem, mintha két könyvet cipelnék, de legalább lesz olvasni valóm. Ilyenkor általában úgy járok, hogy nincs is időm olvasni, mint például toscanán, ahova elvittem magammal a Harry Pottert egytől ötig, aztán a háromig jutottam csak el egy hét alatt, úgy, hogy csak reggel és este olvastam, mert én úgy készültem, hogy egész napokat a medence partján fogok feküdni és olvasni, erre rossz idő volt, és mindössze két napot tölthettem el így, a többin zuhogó esőben várost néztünk.
Hát, ennyi volna a közleményem. Egyébként nem tudom, mi van velem, hogy csak hetente egyszer írok, de önmagamat nagyon idegesítem vele. Visszhall.

Olvasgatom a Boniface-t, és eddig esküszöm az az egyik legjobb fejezet, amikor Charlotte naplóbejegyzését írom le, és benne Boniface és William levelét, pedig biztos voltam benne, hogy szörnyű lett, de hát csodálatos, és pontosan sikerült úgy megfogalmaznom, ahogy akartam: Bram Stoker Drakula grófjának naplórészleteihez hasonlóan. Beszarok, milyen jó.

Most éppen annyi mindent zabáltam össze félelmetes sebességgel, hogy szerintem rettenetesen össze fognak csavarodni a beleim, mert most is nagyon furcsa dolgokat érzek odabent. Na mindegy, annyi a lényeg, hogy az anyukám csinálja (elég sok ételt a világon) a világ legjobb citromtortáját (is).
Már megint öt nap telt el azóta, hogy nem írtam. Ma hatalmas megkönnyebbülés ért, mert eleinte úgy volt, hogy ma írunk matektézét, de a matektanár most azt mondta, hogy majd március 23-án, úgyhogy repesek a boldogságtól, mert addig még két óránk lesz a különtanárral is.
És most feltett szándékom írni a Boniface-t, csak sajnos megint elkezdtem 9gagezni, és félek, hogy nem bírom abbahagyni, mert már megint nagyon rég voltam gépnél, és sok újdonsággal kellett szembesülnöm. Ennek ellenére írni fogok, úgy érzem.
Nagyon jól szórakoztunk ma Laurával. Megpróbálok gyakrabban jelentkezni, fontosabb dolgokat közölni, és értelmesen fogalmazni. Viszonthallásra.

Lajura

(Ez még a suliban volt:
Ő: - Jaj, az a nagy okos fejed! Nem fáj a tudás?
D: - A tudás fája!)

Lauránál:
Én: - Na, most meg össze... gubancolódott a nadrágom.

Én: - Nem mész fogat mosni?
L: - De mindjárt! Ne sürgess!

L: - Én is nagyon vigyázok az új napszemüvegemre, aminek már le is tört a szára... Ott gyűjtöm őket. (rámutat két másikra, amik szint töröttek) De ez egy horrorfilm, ami én vagyok! Mindegyiknek a jobb szára van letörve.

L: - Eszembe jutott, hogy holnap a Christánál fogok aludni, és ki fogom írni a facebookjáról, hogy "hatalmas, narancsbőrös seggem van". Nem jó? Nem jó hecc?

L: - Amúgy onnan jutott eszembe, hogy megnéztem a tükörben a seggem, és hatalmas és narancsbőrös. Innen az ihlet.

Köhögünk.
Én: - Ki van száradva a torkom.
L: - Nekem is.
Én: - ...
L: - Ezen csak egy kupa bor segíthet!
Ezt a fürdőszobából ordította ki némi hatásszünet után, és nagyon mókás volt.

Én: - De a Noémiék tudod, mit tanulnak? Nem azt, hogy a són az erdőben él, meg ilyenek, hanem a kiválasztást.
L: - Mi?
Én: - Igen. De az hogy jön a természetismerethez? Hát az biológia.
L: - Ja! Mi is most tanultuk az emésztést, és én nem tudom.
Én: - Hát én sem. És a Noémi az egészet tudta.
L: - MIT? AZ EPÉT MEG AZ ÖSSZES SZART?!
Én: - IGEN!

Én: - Így aztán nem írok neki, és ő. Sem. Ír. Nekem.

L: - Mert mi ilyen 90's kidek vagyunk.
Én: - ... Ja, jó. Leesett, hogy mit mondtál. Úgy értettem, hogy skinheadek.

Aztán Laura visszaolvasta, hogy miket írtam fel, és a 90's-t roppant értelmes 19th-nek írtam.
L: - De az nem nájntínsz, te, hanem nájntíz!
Én: bamba arc. - Miért, én mit írtam? ... Ja! Én biztos azt írtam, hogy tizenkilenctéhá, ugye?
L: - Igen.
Én: - HÁHÁHÁHÁ!

L: - Jaj, istenem, nagyon fáj a torkom.
Én: - Veszünk negrót.
L: - Dehogy veszünk negrót.
Én: - Nem szereted?
L: - ... Különben is, sütire meg csokira kell a pénz.
Én: - De te nem ehetsz cukrot.
L: - Háh! Nem ehetsz cukrot! Ne beszélj már hülyeségeket!

Valakiről beszélünk, aki mindig ugyanarról beszél.
Én: - De ezzel foglalkozik már vagy negyven hete.

L: - Fúj, kalóriatúladagolásom van! Fúj, nagyon undorító érzés! Fúj, és így elönti az agyamat!

L: magába töm egy süteményt, aztán oldalt fekszik az ágyon. - Ha így folytatom, soha nem lesz oldalról erotikus sziluettem.

Én: - Tudod, hogy most mi a keservem?
L: - KESERVEM, HÁHÁHÁ!

Én: - Na, figyelsz? Most az a keservem, hogy hideg van, felvettem ezt a pulóvert, és még így is fázok, és reggel, amikor amúgy is nagyon álmos leszek, le kell ezt majd vennem, és fel kell majd vennem helyette egy sokkal vékonyabb pulóvert, és egy vékony kabát van rajtam, és nagyon nagyon át fogok fagyni.
Ebben nincs is semmi vicces.

Én: Laura felé nyújtok egy sárga csillogó hajgumit. -Tessék. Találtam egy ilyen gyönyörű hajgumit.

Le akarom rajzolni 9gagről az ijesztő fejet. - Megpróbáltam lerajzolni, de úgy néz ki, mint egy királylány.

Én: - Hozz nekem légyszi egy vattát!
L: - Jó, hozok. 'Cause I'm a motherfucking P.I.M.P.

L: - Láttad a 300-at? Nagyon szar.
Én: - A paródiát viszont láttam, szörnyű volt.
L: - Az is nagyon gáz. De annak már 3000 a címe. Vagy 30? Vagy valami hasonló poén van benne... elrejtve.

Köszönjük. És még van egy lapom régebbiekről, amiket nem írtam ki sehova, mert valamiért lusta voltam, és most sem tudom rávenni magam. De mégis.

Ez Laura szülinapján volt.
L: lecsöpögteti magát sárga körömlakkal.Kábé 10 perc elteltével észreveszi. - Ó!
Én: - Hát, én azt láttam, de azt hittem, hogy te is láttad, és letörölted. Na nem baj...
L: - Jó, akkor menjünk, mert itt úgyis akarok valamit venni...
Én: - ... majd azt mondod, hogy rántottát ettél...
L: - ...mert kaptam a szülinapomra ilyet.
Én: - ... így magyarázod meg a szeretődnek.
L: - NEM MONDOK SENKINEK SEMMIT! ... Még jó, hogy soha nem beszélünk egyszerre teljesen különböző dolgokról.

L: - Még mindig nem írtál a blogodba?! Te olyan sűrűn szoktál írni, hogyha egy hétig nem írsz, mindig azt hiszem, hogy meghaltál.

L: elkezd nekem mondani valami hosszú történetet, miközben a nagymamája kint ül a konyhában.
Én: - Nem kéne foglalkozni a mamáddal?
L: - De. ... Előbb elmondom.

Én: írok a papír sarkára egy üzenetet, aztán behajtom, és odaragasztom a rágómmal. - Írtam neked üzenetet, de nem tudod megnézni, mert lezártam.
L: - Akkor ne is nézzem meg? Csak ha egy hétig nem írsz a blogodba?
Én: - Aha.
L: - Jó. ... Akkor megnézem.

Én: Laura bloggerében blogolok, és mivel angolra van állítva, minden szót aláhúz, csak a Laurát nem. - Szóval élvezed, hogy csak a te nevedet nem húzza alá?

Ennyi volt.