there he goes my baby walks so slow sexual tick-tack toe

És képzelje csak el mindenki, hogy megint az Anne Hoopert fogom folytatni, mert nagyon jó ihletek és kedvek jöttek hozzá, és tovább folytattam a másik boleyn lány feldolgozását, írtam a jegyzeteimhez, és Tudorokat nézem, és annyira jó volt visszazökkennem bele! :D De tényleg. El is felejtettem, hogy én mennyire ííímádom ezt az egészet.

(továbbra is életben vagyok)

Tegnap volt szándékomban jelentkezni, csak beteg lettem, mert a múltkor nem feküdtem ki, most pedig szépen ráhúzodott a hasamra, ami is rettenetesen fájt, most már jobb, mert kaptam gyógyszert.
Múlt éjszaka nem álmodtam, de előtte igen, és megint roppant logikus volt, mint mindig. Az történt, hogy a kertben voltam, és Mikkamakka, a nyuszim odajött hozzám, majd közölte velem, hogy már érik a málna, és azonnal szedjek neki belőle. (Fogalmam sincs, hogy ezt hogy hozta a tudomásomra, úgy emlékszem, beszélt.)
És amikor odamentünk a málnabokorhoz, észrevettem, hogy ott van mögötte egy gólyafészek (?) a földön (?), és áll mellette két felnőttgólya, benne pedig három kisgólya. Fogalmam sincs, hogy néznek ki a kisgólyák, mert még sohasem láttam, gondolom, ilyen szürkék, de ezek pont olyanok voltak, mint a nagyok, csak kicsiben. Aztán anyát is kihívtam és megmutattam neki őket. (vágás) Apának születésnapja volt, és itt tartotta nálunk, a kertben egy hosszú asztal volt felállítva fehér terítővel, de maga apa nem volt itt, csak anya, én meg Szebi. És elkezdtek megjönni a vendégek, de mind angolok voltak, és egyiket sem ismertem. Anya folyamatosan hordta ki nekik az ételt, nekem pedig magyar könyveket kellett angolra fordítanom, és már vagy húszat lefordítottam, és hordtam én is ki nekik, hogy valamivel elfoglalják magukat. (Egyébként úgy fordítottam, hogy egy asztalnál ültem, és minden századik oldalra odabiggyesztettem a magyar szövegbe egy szót angolul. :D) Utána érkezett egy angol nő, akit a ház előtti teraszon köszöntöttünk anyával, és ő közölte velem, hogy úgy nézek ki, mint az a nő, aki a Black Eyed Peasben van, és anya meg én kérdeztük tőle, hogy "Fergie?", ő meg mondta, hogy nem, de majd mutat róla egy képet. (?) Aztán anya elszalasztotta Szebit villanykörtéért, amire hirtelen égető szüksége lett, és amikor Szebi nem jött vissza, anya mondta, hogy lassan jöhetne, mert nem sokára elkezdődik az ünnepség, én meg kérdeztem, hogy mikor. Valami olyasmire számítottam, hogy két óra múlva, de anya azt mondta, hogy 3 perc és 17 mp múlva. Különben senkinek sem tűnt föl, hogy az ünnepelt nincs ott, ellenben a villanykörték mindenkinek nagyon hiányoztak. :D
Köszönjük.

"ahogy kiléptem az ajtón, kiesett a kóla a kezemből, és persze szét is durrant, én meg néztem fölfelé, tudod, mintha leejtette volna valaki"/Szebi/

Szomorúan konstatálom, hogy a szobámat ki kéne takarítani, de sürgősen, és nem lesz rá időm, mert most igaz, hogy még csak fél nyolc van, de az idióta óraátállítás miatt már fél kilenc, és fél kilenckor nem vagyok hajlandó hozzákezdeni kitakarítani, mert akkor megint odáig jutnék, mint mindig, hogy kiporszívózok, aztán kész. És holnap sem fogok kitakarítani, mert Lauránál leszek, és kedden... ja, de, kedden ki fogok tudni takarítani, mert csak nyolckor kezdődik a zumba. Szerdán elmegyek anyával moziba, és megnézzük a Fekete hattyút, mert ugye láttuk pénteken, és közben voltak kétségeim, hogy ez nekem most tetszik-e vagy sem, mert egyáltalán nem ilyenre számítottam, de azóta rájöttem, hogy tetszett, és még egyszer meg akarom nézni. Egyébként pénteken Szebivel voltunk egy clubban is, és nagyon jó volt az étel. :)
Mit is akartam? Ja, igen, sopánkodni, hogy koszos a szobám, meg örvendezni, hogy a pár megcsinálta az ipodomat, és most fogalmam sincs, hogy hány zene van rajta, de nagyon nagyon sok! Háhá! Ez meg egy roppant értelmes bejegyzés lett.

aftermath

Pedig nagyon is jó döntés volt tőlem, hogy mégiscsak rákerestem az Adam Lambertről készített fényképekre, mert hiába is nagyon ronda és nagyon homokos az összesen, találtam egyet, amin tökéletes Boniface, amin úgy néz ki, mint a For Your Entertainment klipjében, és még az sem látszik rajta, hogy milyen rút kockafeje van, meg olyan nem túl vámpíros alakja, hanem nagyon csinos és szép rajta és a haja is fantasztikus. És beraktam abba a dokumentumba, ahova összegyűjtöttem a szereplők képeit, és azóta, valahányszor írom a Boniface-t, mindig ő ugrik be, de nem úgy, mint ő maga, a csúnya openly gay Adam Lambert, hanem csak azzal az egyfajta fejszerkezettel, amivel jól néz ki, ehhez idomítom a mozgást és hasonlókat, és nagyon jó! Sokkal tisztább képet kapok Boniface-ről a saját agyamban, meg visszaigazolásokat arról, hogy ez mennyire érdekes választás volt a pozitív értelemben. Jobban jártam, mintha azt mondtam volna, hogy ez csúnya, nem is keresek róla képet, mert úgysem hasonlít az elképzeléseimhez, és most ugyanúgy sötétben tapogatóznék, mint eddig, és ilyen dzsonatanrizméjörszök meg dzsonnideppek ugranának be a fejembe, mert az meg valóban undorító, és nekik aztán tényleg semmi közük nincs az egészhez.Szóval rendeztem gondolataimat, van mihez kötnöm őket, és roppant büszke vagyok magamra emiatt.
Holnap megtekintem a moziban a fekete hattyút Szebivel, miután már mindenki más látta. Aztán szerdán megint, csak akkor anyával.
Köszönöm a figyelmet.

skeleton you are my friend

Úristen, képzelje most el mindenki, hogy én azt álmodtam, hogy férfi vagyok! És ebben nincs is semmi különös, mert ez a férfiség, ez nekem ilyen visszatérő álom-motívum, vagy fogalmam sincs, hogy micsoda. Merthogy már csomószor álmodtam, hogy fiú vagyok, a Boniface ihlete is ebből született, mert akkor ugye azt álmodtam, hogy egy férfi vagyok, vámpír, a középkorban élek, és Emma Watson szerelmes belém, ezért lett ugye Boniface áldozata Charlotte, akinek a neve is azért Charlotte, mert Emma Watsonnak az a becsületes neve, hogy Emma Charlotte Duerre Watson, és az Emma az nagyon csúnya név, és engem rohadtul idegesít, a Charlotte tetszik, a Duerre-rel meg nem nagyon tud szerintem senki mit kezdeni, mert oké, hogy francia név, de ettől kezdve körülbelül olyan, mintha azt mondanád, hogy... na jó, nem igaz, mert nekem a Duerre is tetszik, de angol névvel akartam illetni, és a Charlotte az különben is sokkal jobban illik ahhoz az - eddig magam előtt is ismeretlen - személyiséghez, amit neki kitaláltam. (Soha nem írok féloldalas mondatokat.)
Szóval, annyi a lényeg, hogy ezt álmodtam: kiköltöztem apához Romániába, de úgy, hogy egyik héten ott jártam iskolába, másik héten Magyarországon. És amikor Romániában voltam, akkor fiú voltam, amikor Mo.-n, akkor meg lány. És egyszer az volt, hogy anya is kijött Romániába, és apával kártyázott egy asztalnál, én meg mondtam, hogy nekem most ki kell mennem vécére, és bementem, megnéztem magam a tükörben, úgy, hogy felhúztam a pólóm, és ilyen kockás férfihasam volt meg férfikarjaim meg női mellem, aztán a női mellem is visszahúzódott, és ilyen izmos férfimellem lett, utána pedig leültem a vécére, habár fogalmam sincs, melyik férfi ül rá a vécére, és akkor elkezdtem vizsgálgatni a hím nemi szervem, ami nagyon abszurd, mert eddig akárhányszor álmodtam, hogy férfi vagyok, ilyen mélyrehatóan nem szemléltem magam, csak tudtam az álmomban, hogy nem lány vagyok, és kész. Ráadásul a fejem meg a hajam ugyanolyan volt, mint most. Egyébként sokkal jobb volt fiúnak lenni, mint lánynak. Nem tudom, honnan erednek nekem az ilyenfajta álmaim, ez talán egy jel akar lenni, hogy operáltassam át magam?
Köszönjük, Mr. Garrison.

Boniface cast

Most szedtem össze képekben a Boniface szereplőit, mert egyben szerettem volna látni ezt a sok szép embert, és nagyon jó lett, csak éppen rájöttem, hogy a szereposztás egyik fele a Harry Potterből van, a másik a Tudorokból. Na jó, nem, a HP-ből csak Emma Watsont meg Rupert Grintet raktam bele, de a Tudorokból négyet is.
Köszönjük. Még tovább is elemeznék és ömlengenék, de most indulnom kell zumbára.

but i can't stop starin' in those evil eyes

Na ma már tényleg nem pofázok többet, csak eszembe jutott, hogy amikor Luca születésnapját ünnepeltük, akkor ez történt, és nagyon vicces volt:
M: - Itt nem csókolózhat soha többet senki, mert a Luca már csinálja az óvodában a Dáviddal, és kérdezte az óvónő, hogy kitől tanulja ezt.
Mama: - A szerelem, az nagyon szép dolog, de az zárt ajtók mögé való, és nem mindenkinek a szeme elé.
N: - De én már egyszer hallottam anyát meg apát szerelmeskedni.
T: - Igen?
N: - Igen, meg leselkedtem is.
M: - De mondtam, hogy menjél el a kulcslyuktól, Noémi!
N: - De én ott maradtam.
Mama: - Hát elég baj.
N: - Úgyis tudom, hogy ti is ugyanazt szoktátok csinálni, mint mások. Csak ti bezárkóztok a szobába, és úgy kapcsolódtok ki.
Köszönjük. Egyébként 7 éves, Luca meg 5.

derz éj fájör sztaating in má haat

Én most arra vágyom igazán, hogy Nógrádon legyek, nyár legyen, vizes jégkrémet majszoljak, írjam az aranyköpéseket, belelépjek egy darázsba, büdös kutyanyálszagom legyen, lelocsoljam a kutyákat és a gyerekeket, ordibáljak, fogócskázzak, vámpírokkal rémisztgessek, málnát egyek, megdögöljek a melegtől, beleüljek a pisimeleg medencébe, aminek a vize a bokámig ér, meséljek, barbizzak, valami szörnyű cukros löttyöt igyak egész nap vagy teát, amit Tibor csinál és szarrá cukroz, arra keljek, hogy a fejemen ugrál Luca és Noémi, halgassam a szobából, ahogy az utcán kiabálnak és bicikliznek, kinézzek az ablakon, és lássam őket, rendet tegyek, amikor veszekszenek, titokban adjak nekik csokit, kifessem őket meg a körmüket, telezabáljam magam gyümölccsel, nézzem este a denevéreket, herótom legyen a minimaxtól, negyvenedszer is végignézzem Lucával a Hercegnő és a koboldot, és csak egyszerűen legyen már nyár!

(köszönöm, elnézést)

just you and your hand tonight

Éjszaka nem álmodtam semmit, azonban még csütörtökön nagyon furcsát álmodtam. Méghozzá azt, hogy késő este volt, nagyon sötét, és tél volt és nagy hó (és ez meg egy szar rémtörténetnek a rosszul megfogalmazott bevezetője), és anya meg Tamás el akartak menni sétálni, én pedig mondtam nekik, hogy ne tegyenek ilyesmit, mert be fognak hozzánk törni. De mégis elmentek, én meg kimentem bezárni mögöttük a kaput, aztán visszamentem a házba, és a bejárati ajtót is bezártam, levettem a papucsomat, amit felhúztam, hogy kimenjek utánuk, felakasztottam a kulcsot a szekrényajtóra (de tényleg minden így megvolt, mintha igaz lenne, nem voltak benne ilyen átugrások, mint az álmokban, hogy egyik pillanatban itt vagyok, a következőben meg ott, és közben nem történt semmi). Aztán ahogy beljebb mentem, a hálószoba, a fürdőszoba és a spejz közötti beugróban láttam, hogy áll valaki. És tudtam, hogy az a betörő, különben valakire nagyon hasonlított, csak fogalmam sincs, kire, szerintem Pálffy Istvánra, igen, arra, mert az szakkört vezet az iskolánkban, és mindig bejárkál, és asszem csütörtökön is éppen ott volt. Na szóval ott állt a betörő, én meg nem akartam, hogy bántson, és úgy gondoltam, hogy jobb, ha én támadom meg őt, és elkezdtem rohanni felé, nekiugrottam, és teljes erőmből vertem két ököllel, aztán megjelent Marcsi (na ez már álomszerűbb volt, mert csak úgy ott termett), és addigra már összeesett a betörő, és megfogtuk Marcsival és kidobtuk az ablakon. De nem a kertbe esett az ablak alá, hanem rögtön ki az utcára, úgyhogy kimentünk Marcsival, és megnéztük, hogy meghalt-e. És akkor a betörő egy összetört narancsleves üveg volt, mert ott voltak a hóban az üvegszilánkok, meg így szétfolyva narancslé, mindenhol narancssárga volt a hó. (ISTENEM, TEGNAP IS EGÉSZ ESTE CSUKLOTTAM, MOST MEG CSUKLOK, MIÓTA FELKELTEM!) Szóval én már akkor tudtam, hogy álmodok, de nem jutott eszembe, hogy felkeltsem magam, hanem inkább leguggoltam a hóba, felvettem az üvegszilánkokat, éreztem, hogy ragacsosak a narancslétől, és mindegyiket még jobban széttörtem kicsi darabokra, mert tudtam, hogy álmodok, és tudtam, hogy az álmomban most az jött volna, hogy az üvegszilánkok összeállnak, és megint ott lesz a betörő. Aztán az egyik szilánk megvágta az ujjam, és annyira fájt, hogy felébredtem rá, és szerintem tényleg belenyomtam valami környező tényezőbe az ujjam álmomban, mert amikor felébredtem, fájt.
Egyébként mostanában megint nagyon sokat álmodom, és amikor rájövök, hogy álom, tök jól fel tudom ébreszteni magam, és ez nagyon nagyon vicces. Aztán szokott olyan is lenni, hogy visszaalszom, és ugyanott folytatódik, ahol abbamaradt. Ííííímádom az álmodás.

so i got my boots on got the right 'mount of leather and i'm doin' me up with a black coloured liner

Mindez ma történt:
Ő: - Hú, de gusztusos.
Én: - Ez mi akar lenni, valami tészta?
T: - Azt már egyszer megette valaki, nem?
Mindenki: röhögés.
M: - Mindjárt pofon váglak, aztán az lesz a tiéd.

M: már az ötödik kockát töri le Luca szülinapi csokijából.  - Hú, de finom ez a csoki!
Ő: - Na, Lucának volt egy csokija.

M: - Noémi, bevérzett a szemed, nem lehet, hogy...
N: - DE MINDEN RENDBEN VAN!

L: kapott anyától egy bokaláncot a szülinapjára.
N: - Ki találta fel a bokaláncot?
L: - Andi meg én.

N: Tibor felé akarja dobni a labdát.
T: összehúzza magát.
N: - Ne féljél már, apa, így ne zárkózzál össze.

A: - Meleg van, izével fűtesz?
Én: - Szarral.
T: - Azzal is fűtöttem! Pelenkát mindig beledobáltam.
Ő: - És nem volt büdös?
T: - Hát, én nem tudom, arra ment a kéményen, ki, a szomszédok felé.

N: - Hadd fésüljem meg a szemöldököd! Ó, látszik, hogy soha nem fésülöd.

L: benéz Tibor pólójába. - Ott van apa cicije. Apa! mutasd meg! Húzd fel a pólódat, hadd lássák meg a nők!
T: - Azok nem kíváncsiak rá.

T: - Na, Noémi! Majdnem pofára estem!
(a majdnem miért néz ki ilyen furcsán leírva? most ötször elolvastam, hogy jól írtam-e le, de nem találok benne semmit, hát ez nagyon érdekes.)

Aztán Noémi a nadrágjába és a pólójába rejtett mindent, amit elszedett tőlünk, kiszórta a másik szobában, aztán visszajött.
N: - Visszatért üres hassal a turbólopó.
Ezen a turbólopón majdnem beszartam a röhögéstől.

N: felrúg egy széket.
T: -  NOÉMI!
N: - Ideges most a turbólopó.
T: - Akkor szedjél hangyát.

Köszönöm a figyelmet, most azonban olyan szarul vagyok, hogy semmi mást nem vagyok hajlandó leírni, és holnap nem is megyek az iskola épületének közelébe.

a broken bottle top

Jaj, amikor még a luxe girlt olvastam, abban volt, hogy előrehoztak egy esküvőt, és most, ahogy a Boniface-et írom, hirtelen azt hittem, hogy Charlotte és William esküvőjéről írtam én magam, hogy előre lett hozva, és nagyon megijedtem, de aztán rájöttem, hogy nem vétettem ilyesféle hibát. Köszönjük.

you're alright but i'm here darling to enjoy the paaarty

Csak jelzem, hogy nem haltam meg, amíg nem voltam itthon. Őőőő. Nem tudok semmi újdonsággal szolgálni, illetve egyáltalán nincs kedvem sem ide, sem máshova írni, az a szörnyű igazság.
Visszhall.

i'm here for your entertainment

Ma a sulis angolon videoklippeket néztünk és dalszöveget kaptunk hozzájuk és lefordítottuk.
Angoltanár: - Jó, akkor most jöjjön egy kis Metallica...
Mindenki: - NE!
A: - De, most az jön.
Ő: - Ne már!
L: - Ne már, tanár úr, inkább a Fireworköt, egész órán arra vártunk.
Ő: - Az az, amikor a Katy Perrynek ég a melle?
L: - Aha, onnan jön a tűzijáték.
Ő: - JÓ, NÉZZÜK AZT!
A: - Itt is van a Metallica.
Ő: - De azt senki nem szereti.
A: - Biztos vagy benne?
Én: - Vagy inkább senkit nem érdekel.
Ennek ellenére végig kellett hallgatni a Metallica számot.
Ő: - Tanár úr, 55 van, nem lehetne inkább most már valami mást? Mindjárt vége az órának.
L: - A Fireworköt, mert Katy Perry jól néz ki.
Ő: - El kellett volna kapnunk, amikor itt volt Budapesten. Katy Perry. Azért adnád neki, nem?
L: - AHA!
Ő: - Nem te, te fasz.
Én: - Én?
Ő: - Te. Adnád neki?
Én: - Én biztos.
Ő, L: - Höhöhő!
A: - Jó, akkor itt van a Firework, ez valami koncertfelvétel.
Ő: - Nem baj, ezen is látszik a melle.
N: - Nagyon szép ez a nő.
Én: - Aha.
L: - De nem, Szebi, ez nem jó, ezen nem jön tűzijáték a csöcséből!
A: - LEVENTE!
L: - Hát de tényleg nem jön.
Én: - Tanár úr, rakja már be nekik az eredetit.
A:  - Jó. (kimegy a google-ba a youtube-ból, és ott írja be)
Z: - Maga mi a szart csinál?
Én: - De miért nem a jutyúbon írja be? Édes istenem!
Ő: - Cssst, ne szóljatok bele, hagyjátok kibontakozni.
A: - Na, itt az eredeti klipp. Ezt itt forgatták Budapesten.
Én: - Tényleg?
L: - Na ne mondja.
L, Én: - Do you ever feel like a plastic bag, drifting through the wind...
(aztán én itt a padra borultam, mert női problémáim voltak és majdnem megdöglöttem)
Amikor ehhez a részhez ér, kábé a társaság fele: - Cause baby you're a firework! Come on let your colours burst!
Mindenki abbahagyja.
Ő: - Make 'em go oh oh oh! Fütyőke, nem hallom, hogy énekelnél!
Ő, L: - As you shoot across the SZKÁJ-ÁH-ÁH!
N, Én: egymásra dőlünk, és majdnem befosunk.
L: - Na, nézd, ott jön a tűzijáték a melléből!
Ő: - De milyen fejet vág hozzá!
L: - Várjál, ez a gyerek meg mindjárt telibeveri az apját.
Ő: - Komolyan?
L: - Aha.
Ő: - Igen? Már régen láttam.
Gyerek: fellöki az apját.
L: - MOST!
Ő: - TÁSSS!
L: - Aztán meg egy bálna fog beleugrani a medencébe.
Ő: - Ja, de nem ebben volt az a Katica, vagy ki a pöcsöm?
A: - SEBASTIAN!
Ő: - Elnézést.
Én: - De, ebben van a Katica.
L: - Milyen Katica? ... Regi, milyen Katica?
Én: - Tudod, az a ribanc, akit mutogattak a tévében.
A: - REGINA!
Én: odanézek, ahol a tanár ül, de mivel nem mond semmit, visszafordulok.
L: - Ott van, nézd! Aaaanyád, mekkora bálna!
Ő: - Csoda, hogy maradt a medencében víz.
L: - Jaj, várjál, ebben vannak a buzik is! Majd így smárolnak a diszkó közepén!
A: - Ki fogom kapcsolni.
L: - Ne! Meg akarom mutatni a buzikat!
Z: - NE KAPCSOLJA MÁR KI!
L: - Itt vannak a köcsögök.
Ő: - Coro?
L: - Ja, Coro.
Ő, L: - Höhö. Höhöhő.
L: - Most smárolja le.
Ő: - Na de nem is volt benne a Katica.
Én: - Dehogynem, az integetett a medencében.
Ő: - Mi?
Én: - Az mutatta ott a medencében, hogy gyere be, te dagadt.
Ő: - Ja?
L: - Na, itt a vége. Figyelj, most körbe fognak ugrálni, hogy megnézhessék, ahogy a Katy Perry melléből jön a tűzijáték.
Én: - Csak azt nem értem, hogy mik ezek a lila tincsek. Roppant igénytelen.
N: - Nem az egész haja lila?
Én. - Nem, azok csak tincsek.
L: - Látod? Ugrálnak körbe, aztán nézik, ahogy jön a melléből a tűzijáték. Mondjuk, én is körbeugráltam volna, ha megnézhetem.
Ő: röhög.- Hát te hülye vagy.
A: - JÓ, VÉGE, KIKAPCSOLTAM!
Köszönjük.

fúj, ez közelről sajnos nagyon homokos. meg messziről is eléggé.

i don't give a fuck about her i want your name

Rákerestem erre az Adam Lambertre, mert az újságban volt róla egy kép, és nagyon megijedtem, hogy úgy néz ki, mint ahogy Boniface-et elképzelem, de rájöttem, hogy ez alacsony, nem túl szép és kockafejű, és egyedül a szeme néz ki jól, de hát én amúgyis vonzódom a kifestett férfiszemekhez, ha lehet ilyet mondani, vagy legalábbis sokkal jobban szeretek embereket a színházban nézni, mert a színpadon mindig minden fiúnak valamiért ki van húzva a szeme feketével. Vagyis majdnem mindig. Na mindegy, szóval arra jutottam, hogy Adam Lambert egyáltalán nem hasonlít Boniface-re, azonban Szebi már körülbelül két hete az egyik számát üvöltözi a fülembe, én meg nem tudtam, ki énekli azt. Most már tudom. Ez meg egy fölöttébb értelmes bejegyzés lett.

"ÉN VAGYOK A VÍZIGENYÓK ISTENE!"

Most éppen abban az állapotban őrlődöm, hogy unatkozom, közben pedig tudom, hogy írnom kéne, és ezerféle új történet ihlete zúg a fejemben, de nem fogok semmi újba kezdeni, amíg valamelyik régebbit be nem fejezem. Akkor sem. Mert megint az lesz, hogy úgy általában nem alkotok semmi maradandót, csak mindent elkezdek, anélkül hogy bármit is befejeznék. Holnap pedig egyáltalán nincs kedvem angolra menni, mert két héttel ezelőtt volt utoljára danieles angol, szellemi leépülés áldozata lettem, és nem akarom visszatornázni magam arra a szintre, hogy megint gondolkodni tudjak. Magyarul eltunyultam. Ezért nem tudok írni sem, és most erős a kísértés, hogy felmásszak a kis ágyamba, és újra belevessem magam a South Parkba, amitől tovább pusztulhatnak az agysejtjeim, de nem teszem, hanem írásra fogom kényszeríteni magam, és máris jobban fogom érezni... magam. (Lehet, hogy mégsem kéne most erőltetni ezt az írás-dolgot, ha még arra sem vagyok képes, hogy egy mondatban ne ismételjem el kétszer ugyanazt a szót.) Szerintem egyébként azért vagyok képtelen ebben a pillanatban igénybe venni a szürkeállományom nagy részét, mert hétfőn irodalomtézét írtam, kedden töritézét, szerdán pedig biosztézét, és ez a három dolog borzalmasan megrázott, ugyanis mindegyikre tanultam! És mindettől úgy tűnik, teljességgel elszoktam.
Na. Most pedig beeresztem magam Boniface világába. Sokkal egyszerűbb lenne, ha volna hozzá valami zeném. És tudja-e mindenki, hogy mi a legidegesítőbb? Immáron kerek három hónapja egy olyan szám jár a fejemben, amit nagyon régen, még kicsinek hallottam, és egyedül öt darab hangra emlékszem belőle, ami nagyon éteri és gyönyörű, de ugye a szövegét nem tudom, mert pici voltam, és semmilyen nyelvet nem értettem, szóval soha életemben nem fogom megtalálni, de minden reggel az az öt hang jut az eszembe, amikor kinyitom a szemem reggel, és annyira szép, hogy olyan, mintha máshol lennék, valami másik dimenzióban. És persze mivel szörnyű hallásom és hangom van, senkinek sem tudom előadni azt az öt hangot, aki felismerné. -.-

fintch fletchley

Na most Laura megdicsért az előző bejegyzésemért, úgyhogy visszaolvastam, de én egyáltalán nem dicsérem meg magam, mert tele van szóismétléssel meg elgépeléssel, és a szülőket nem elhallgatják, hanem elhallgattatják, csak úgy tűnik, ha fel vagyok háborodba meg gyorsan jön a szöveg, nem tudok írni.

you make me wanna lala in the kitchen on the floor

Nagyon szar a közérzetem és a kedvem, hangulatom pedig egyáltalán nincsen is, vagy ha igen, akkor lent a balfenéken (?), és igazán nem értem, hogy ami most a nyakam tájékán érződik nagyon furcsán, az egy kialakulni készülő torokfájás-e, avagy pedig sem, és hogyha igen, akkor miért bújkál bennem három napja, és miért nem tűnik el? És az iskola, ahova járok, az miért egy szar? És miért egy szar körülbelül minden iskola? Legalábbis azok a dolgok elég szarnak tűnnek, amiket mindenhonnan visszahallok vagy idehallok vagy mitcsinálok. És rohadtul elegem a köcsög osztályfőnökből, aki soha senkit nem tud megvédeni a saját osztályából, hanem inkább ötször ellenünk van, minthogy csak egyszer is kiálljon értünk. Az ilyen minek megy osztályfőnöknek, hogy a hó végén szaros ötezer forinttal többet kapjon? Ekkora csöves nem lehet senki! Nem is a pénz, de istenem, ha elvben felelek harminc emberért, akkor talán másfél év után már sikerül őket annyira megkedvelnem, hogy ne hagyjam őket szarban, amikor egy másik tanár panaszt tesz ellenük, hanem foggal-körömmel védem őket, mert nem azért vagyok osztályfőnök, hogy hagyjam szétesni azt a nehezen összekovácsolódott osztályközösséget, ami tavaly még nem volt sehol. És tavaly az volt a hatalmas nagy probléma, hogy itt nincs osztályközösség. Hát most már van, de nem hagyják, hogy legyen, mert most meg az a baj, hogy kiállunk egymásért. És nem is kezelnek minket osztályként, mert ha úgy lenne, akkor legalább annyi lenne bennük, hogy egy osztályképet csináljanak, de nem, mert drága, meg építkezés van, de ha annyira odavagyunk azért a pénzért, akkor miért tud minden iskola, ami nem fizetős, csinálni osztályképet évente mindenkinek, itt meg, ahol tavaly hétezerötöt most meg ötezret fizetünk, miért nem tudnak? És egyszer sem hallottam azt, hogy elnézést, hogy téglák repkednek a fejetek felett, fúrják a tanterem falát, talicskán meg létrán kell átmászni, ha be akarsz menni órára, nem, baszogassuk csak azokat, akik bejárnak, aztán meg rohadjanak meg, ott, ahol vannak.  És ez a hatalmas színvonal, hogy azt nézik a tanárok a tanáriban meg az Erika vagy ki a titkárságon, (a munkaidejükben!) hogy ki van fent órán faszbukon, hát erre csak azt tudom mondani, hogy nevetséges. És ha fent van? És ha kiírja az iskoláról, hogy egy fos? Talán nem írna ilyeneket senki, ha nem lenne igaz. És különben is, egy olyan iskolában, ami tudja magáról, hogy rendben van minden, mindent törvényesen csinál, semmi probléma nincs, és amire nem hívják rá hetente az áentéeszt, abban az iskolában nem ijedne meg egy tanár sem, és az igazgató sem attól, hogy valaki azt írja bárhova is az iskoláról, hogy szar, mert tudják, hogy nem az, és ugyanúgy lesznek diákok, akik oda akarnak járni. Én sem azért maradtam itt, mert akkora buli, hanem csakazértis. És tudják, hogy van mitől félniük, azért fenyegetőznek úgy, mint a hülyék, mert ugye valaki már ténylegesen feltette a netre azokat a bizonyos képeket, amiken az építkezés van, és ha minden szülő rájön, hogy mi folyik itt, akkor hogy hallgatják el őket? Na ez itt a kérdés. És nem csak a Matyi van olyan, aki oda mer menni beolvasni, hanem akárki is, aki látja, hogy milyen körülmények között kell tanulnia a gyerekeinek. És az a legszebb, hogy most az Olivér szüleit sem azért fogják felhívni, mert nem jár be, hanem azért, mert lájkolt egyet fészbukon, és azért akarnak kirúgni 13 embert, mert lájkoltak egyet fészbukon, hát ez normális? Ezt veszik majd jegyzőkönyvbe? De azt, ha valaki nem jár iskolába, leszarják. Tudják, hogy mi mindent csinálnak törvénytelenül meg szarul, és azért félnek ennyire, és azért fenyegetőznek, nem azért, mert jogos. És akkor ilyeneket mondanak, hogy örüljünk, hogy ide járhatunk, hát én nem örülök, és főleg azért nem, mert a nyíltnapon átvertek, egy teljesen más iskolának volt egy beállítva, mint amilyen, és ha tudtam volna, hogy ez lesz, akkor lehet, hogy a Vörösmartyba megyek, vagy a Kölcseybe megyek, mert azokba is felvettek volna, csak azt hittem, hogy ez jobb lesz, meg hogy ez illik hozzám. A nagy szart. És mindenhova felvettek volna, amiket bejelöltem, de ide jöttem, és nem azért, mert hülye vagyok, hanem azért, mert egy nagy átverés volt az egész.
Most pedig nem háborgok itt tovább, hanem reménykedem, hogy valamelyik tanár olvassa, és holnap engem is lehívnak az igazgatóiba, aztán nagy keményen megfenyegetnek még egyszer, mint ahogy az angoltanár tette már, amikor mertem egyet fényképezni. Nekem nincs fészbukom, nem teszek fel semmit, nem lájkolok semmit, és nem kommentelek semmit, de attól még ugyanazt gondolom, mint az összes többi osztálytársam, és nem értem, hogy a többi osztály miért nem lázadozik, mert azok tényleg nem csinálnak semmit, csak ülnek nagy csendben.

naptestű szüzek, pásztorok és nyájak

(Azt hiszem, ez volt a címe annak a nagyon szép Radnóti versnek, amit ma olvastam.)
Most pedig annak a perverziómnak fogok hódolni (hogy előveszek egy halott embert a szekrényemből, és szagolgatom), hogy elolvasom a régi nógrádi aranyköpéseket. Ugyanis nekünk pénteken lesz megtartva a március 15-i ünnepség, utána pedig hétfőn és kedden nem kell bemenni, és szerintem engem pénteken el fog valahonnan ragadni az apukám, és csak kedden este hoz haza, és ez alatt az idő alatt Nógrádon leszek (illetve nem végig, csak fogalmam sincs, meddig), és amikor erre rájöttem, akkor nagyon megörültem, azonban rögtön visszafojthatatlan hiányt kezdtem táplálni Luca és Noémi iránt, úgyhogy most muszáj elolvasnom, hogy miket mondtak valaha.
Köszönöm, hogy ezt megoszthattam, csak azt hivatott a bejegyzés tudatni, hogy egy újabb hétvége után is életben vagyok (habár néhány -  furcsa és osztatlan sikertelenségnek örvendő - beszélgetés végett csak alig).

furulyáját elejti egy angyalszárnyú kígyó...bűvölő

Azon tűnődöm, hogyha az alkohol annyira gyilkolja az agysejteket, meg minden, akkor régen hogy nem lettek azok az emberek teljesen hülyék, akik csak bort ittak, és a vízt csak mindenféle másra használták, de fogyasztásra nem? Vagy mindannyian hülyék voltak, és ezért nem tűnt fel? Vagy annyira azért nem ártalmas?
Költői kérdések voltak.

"- Velem?"

ÁááÁÁÁÁÁÁ! Íííííímádom Boniface reakcióit. Megint sikerült beleszeretnem az E/1.-es személyű és számú főférfiszereplőmbe, vagyis konkrétan önmagamba. Köszönjük, Regina. De hogy lehet valaki ilyen jó arc, mint Boniface? Ha nem lenne, ki kéne találnom, mekkora poén volt. :D Miért kerülik mindig ilyen felfokozott lelkiállapotba, amikor ezt írom? :D Mindenhova szaros vigyorgós fejeket írnék. Boniface annyira magabiztos, és annyira... JÓ! Jaaaaj. És ezt most remélem, nem olvasta senki.

please don't touch

Ííííímádom én Polly Scattergoodot! Nagyonnagyonnagyon jó hangja van. :) És még hozzá úgy fedeztem fel, hogy Detti küldte nekem azt a lovesickes videót, nagyon tetszett a dal, meg a csaj hangja, megnéztem, hogy ki az, és ő volt. Háhá.

porsche

Miért van mindenkinek porshéja ebben a hatalmas gazdasági világválságban? Csak ma négyet láttam, kettőt reggel, kettőt délután. Hm.

ample parking day or night, people spouting HOWDY NEIGHBOUR!

Az imént vettem észre, hogy több mint egy hét alatt 3 bejegyzést sikerült szülnöm, úgyhogy más dolgokat is le fogok írni és gyakrabban, mert én úúútálom azokat a blogokat, amik kábé háromhetente frissülnek, és nem vagyok hajlandó a sajátomat is ilyenné tenni.
Szóval mostanában írtam 3 olyan fantasztikus verset, mint annak a rendje, azt hiszem, a múltkor közöltem is, hogy kettőt, de azóta még egyet, és egyre jobbak, mi van velem? Csak nem költő lesz belőlem, vagy valami? Mondjuk azért ahhoz elég szar vagyok, mert úgy szívesen olvasnám a saját verseimet, ha kívülálló lennék, de most Csokonait vesszük, és ha elolvasom bármelyik versét, akkor roppant balfasznak érzem magam úgy egyáltalán az íráshoz és a művészethez, de különösen a verseléshez. Ugyanez van, ha Adyt olvasok, Aranyt, Petőfit, Villont, Varrót, Karafitáthot, Weörest és még rengeteg sok írót, csak most a költőket akartam kiemelni, meg amúgy is olyan jó haverjaim, hogy csak a vezetéknevüket kell említenem.
A Boniface-et kéne írnom, de most úgy megtorpantam benne, mint mindig minden írásomban, amikor valami nagy esemény fog megtörténni, vagy olyasmi, amit megerőltető és nehéz leírni. Például egyáltalán nincs kedvem nekiállni megírni megint egy báljelenetet, de tudom, hogyha elkezdem, miközben írom, már nagyon imádni fogom, és visszaolvasni is fantasztikus lesz. Úgy kedvelem a szereplőket, és annyira kedvelem mindegyiküknek a nevét! :) Főleg Boniface-et kezdtem most el nagyon szeretni, mert eleinte egy olyan rideg vámpírnak akartam tipikus fensőbbséges természettel, és az elején még olyan is, de most lassan változik, mindig másmilyen, a leírásaiban és a hozzáfűzött gondolataiban van humor és cinizmus, de általában önkritika is, és azért bírom olyan nagyon, mert ugyanolyan jó leírni az érzéseit és a gondolatait, mint Ryanét, de mégis teljesen különböznek egymástól. Ryan a két évvel ezelőtti önmagam volt egy fiútestbe bújtatva, a saját gondolataimat és érzéseimet közöltem általa, Boniface pedig nem a mostani önmagam, csak férfiben, hanem talán az öt évvel későbbi önmagam. És lehet, hogy azért változik mindig és azért lesz más és más személyiség és egyéniség, mert most vagyok eddig a legtanácstalanabb azt illetően, hogy majd mit is kezdjek magammal.
(ehhez az alapgondolatot anya adta, csak most eltűnődtem rajta és kifejtettem) Szóval igazán jó elmélyedni abban, ahogy Boniface megformál engem, és ahogy én megformálom őt, és ha azt vesszük, hogy ennyi a lényeg, akkor meg nagyon jól esik egy egyáltalán nem odaillő történetet körékanyarítani, ami egy vámpíros maszkot visel.
Na jó, befejeztem.

marcipánkrokodil

Most annyira nagy viccet csináltam, hogy elkezdtem enni egy zöldalmát, majd rápillantottam az ájpodomra, ami almazöld, és ugye egy kettéharapott zöldalma van a hátulján, úgyhogy beállítottam középre az almát, mellé meg a két ájpodot háttal. Ekkora arc vagyok.