for a home sweet no sweet home

Már megint napok óta nem kerültem számítógép közelébe. Ez a mai amúgy egy igen szar nap volt. Hétvégén Miklóson voltunk, kimentünk apa elé a reptérre, mert péntek este jött, szombaton rábeszéltem mindenkit, hogy délután menjünk Nógrádra, ami nagyon jól sikerült, mert már igazán hiányzott ott nekem mindenki, egyébként activityztünk, és nagyon vicces volt, csak szerintem valami összeadási hiba folytán mi lettünk az utolsók, pedig mindig mindent kitaláltunk, és nagyon ügyesek voltunk. Úgy voltak a csapatok, hogy apa és Mihaela, Melinda és Luca, a harmadikban meg Szebi, Noncsi és én. De már megint nem írtam fel, amiket mindenki mondott. Miért fogalmazok úgy, mint egy hároméves, és miért kell erőlködnöm, hogy ne tőmondatokat írjak, amikor máskor mindig háromsoros mondatokat írok, mint például ez is, itt? 

Őőő. Szebiéknél hagytam a zumbázós cipőmet. Ja, vasárnap pedig Szebiékhez mentünk, mert dolgoznia kellett, és ilyenkor mindig délután szoktam átmenni, amikor végzett, de most kivételesen bementem vele reggel, mert Miklósról sokkal szarabb a tömegközlekedés, és nem akartam, hogy apa kétszer forduljon kocsival. Illetve háromszor, mert reggel meg kivitte a nagymamámat a reptérre, mivel ő Floridába utazott a nagynénémhez, és csak március 15-én jön haza. A repülőjegyére pedig azt írták, hogy tolószékes, mert Londonban kell átszállnia, és így nem fog elveszni, mert egyik kaputól eltolják a másikig. Azon tűnődtem, hogy én nagyon kellemetlenül érezném magam, ha Floridába mennék, és Londonban kéne átszállnom, mert akkor körülbelül Londonra sokkal kíváncsibb lennék, mint Floridára, és max. egy órám lenne arra, hogy elhagyjam a repteret, vagy még annyi sem, utána pedig nem találnék vissza, szóval akkor nagyon morcos lennék, hogy Londonból nem láttam semmi mást, csak a repteret.

Ennyi mára.  

küzdést kivánok, diszharmóniát, mely új erőt szül, új világot ád.

Előre is elnézést, már minden ékezetes dolgot sikerült megtalálnom a laptopomon, de a hosszú i-t még nem. Nos. Az a helyzet, hogy nem történt velem semmi érdekes, nem kell megijedni, csak éppen az ELTE küldött nekem egy 80.000 forintos fizetési felszólítást - á, ki tudom javitavi a hosszú i-t, úgy, mint irás közben, mert kihozza a gép, csak nem fogom, mert lusta vagyok -, miszerint én nem fizettem be az emelt szintű előkészitőt. Valójában én ezt imélben visszavontam, mert kiderült, hogy csak jövőre szükséges járnom, de mindegy, a levélen persze egy darab telefonszám vagy imélcim nem volt, csak adószám, úgyhogy most az anyukám idegeskedésem hatására irt nekik egy levelet, én pedig azzal az urasággal próbálok kapcsolatba lépni, akivel annak idején leleveleztem, hogy most nem megyek, de jövőre mindenképpen igen. Na mindegy.
Roppantul felingerelt azonban ez a piros körömlakkom is. Minden négyszáz forintos moyra körömlakkom tök jó, kábé soha nem száradnak be, végigér bennük az ecset, és sok festék van benne. Ez meg isadora, drága volt, pár hónapos és beszáradt, valamint a közepéig ér az ecset, és hiába van még félig, nem tudom használni. Az egyik körmömről háromszor töröltem le, mire végre elfogadható lett, habár még mindig undoritó mindegyik. Köszönöm.
Ó, körülbelül egy órája fejeztük be anyával a paranormális jelenségek hármat, amin én össze-vissza fostam magam, de ez tetszett a legjobban a három rész közül.
Gondolom, képtelen leszek az alvásra.
viszinthallásra.
Ja, a fogszabályzómat is meghúzták, az inyem és a szájpadlásom elhalt, és három napja nem birok normálisan enni. Ennyit rólam. :)
Ja, és nagyon nagyon tetszik az ember tragédiája, már a falra és a plafonra is irtam belőle idézeteket.

Miért képtelen továbbra is írni nekem az ulpius? El tudom fogadni, ha meggondolták magukat, de akkor legalább szóljanak.
Úgy érzem, írnom kéne a Boniface-t, azonban egyre jobban hiányoznak az unokahúgaim, akiket születésnapom alkalmából láttam utoljára, azt hiszem, január 28-án, szóval megint csak annyira érzek erőt magamban, hogy írás helyett az ő aranyköpéseiket olvasgassam.
De miért van az, hogy este mindig úgy érzem, hogy nagyon messze van ez a monitor, és alig látom, meg hunyorognom kell, ilyenkor meg teljesen normálisan ülök, és mindent tisztán látok?
Na jól van. Megpróbálok művelni valami értelmeset, habár ma reggel már kiporszívóztam, és a lehetséges módokon megszépítettem magam.
Azonban hogy lehettem olyan idióta, hogy fél négyre kérjek időpontot a fogorvoshoz, amikor mindig kettőre szoktam, és keddenként megyek mindig, nem pedig hétfőn. Mindegy.

Fúj, hármat tüsszentettem gyors egymásutánban szám elé tartott kézzel, és most az egész asztalomat, a monitort, valamint a tenyeremet, az arcomat és a szemüvegemet is répadarabok borítják.

in the graveyard doing handstands

Annyi dolgozatot és felelést sikerült a tanároknak csütörtökre sűríteni, hogy három napja sem a gépet bekapcsolni nem volt időm, sem pedig olvasni, hacsak a csodálatos iskolában olvasandó novellákat nem számítom, amelyek mindegyikében meghal valaki. Szóval, holnap nulladik órában vár egy töritézé, utána egy sima töri, aztán egy magyar dolgozat, utána egy sima magyar, aztán egy franciadolgozat, utána egy sima ftancia, aztán egy bioszfelelés, aztán egy emberismeret, ja, és közben még társadalomismeretből is le kell adnom egy 3 oldalas házidogát, szóval igen boldog vagyok. Most pedig egy teljes mértékben ízetlen nyers répát eszem, amit az imént hámoztam meg, és szerintem mindjárt szétesik a fogszabályzóm. Amúgy itt baloldalon hátul valami probléma van, mert ha rágok, és elfogy onnan a két fogam közül a falat, de összeharapom, akkor valami iszonyatos érzéssel és hanggal összedörzsölődik, szerintem az alsó fogam meg a felső fogszabályzóm. De a hangot csak így belül hallom.
Rájöttem, hogy Laurával egyetemben minden nap csodálatosan vagyunk felöltözve, és ez nagyon megnyugtatott. Az azonban nem, hogy a zarában beleszerettem egy cipőbe, amit egyelőre nem tudom, hogy felvennék-e, ha a tulajdonom lenne, illetve akkor biztos, csak azt nem tudom, hogy tényleg a tulajdonomba akarom-e keríteni, de mindegy, mert ez úgysem sikerülhet, minekutána 36.000 forint, és bátran kérhetném  az apukámtól, mert valószínűleg igent mondana, de nem kérem bátran, mert nem szoktam ilyesmiket sehogysem kérni, és különben sem a zarában fogok cipőt venni ennyiért.
Köszönöm.

and every deamon wants his pound of flesh

Hiányolom az összes kis unokahúgomat. Most magányos nagymamák mintájára egész nap az aranyköpéseiket fogom olvasgatni, és nézegetem a fiókomban és a faliújságomon a nekem készített dolgaikat. Ó, ó, jaj. Amúgy az  ulpiusszal már megint mi van? Akkor mondják azt, hogy bocs, mégsem kell, de én nem bírom ezt a várakozást. És a múltkor is írtam nekik, hogy mi van a szerződéssel, és válaszoltak is rá, de az meg most hogy néz ki, hogy megint ugyanazt megírom nekik?

Egyébként február elsején már megint elfelejtettem kiírni, hogy boldog születésnapot, Ryan, Anne Hooper és Boniface Hallowell!

Istenem, mekkora arc vagyok! Mekkora tehetség vagyok! Ezt most írtam:

(Clementina éppen szüzessége elvesztéséről beszél Boniface-nek:)

"- Csend, ha azt akarod, hogy végigmondjam.

- Ha most abbahagyod, az olyan, mintha egy John Wilmot-versből kitépkednéd a csúnya szavakat. Semmi értelme nincs." 

Szebinél hagytam a kedvenc melegítőfelsőmet. Ez most meglehetősen bosszant.

it's always darkest before the dawn

Most ötlött az eszembe, hogyha a Ryant valaha is megfilmesítenék, akkor a végén az utolsó egy percben, aztán a szereplők listája alatt is végig a Shake it out szólna Florence and the machine-tól. Háááá.

'cause I love everything you've got, támtárámtárámtárám

Biosztanár: - Szebi, dőlj hátra egy kicsit légy szíves. Add ide azt a biológia füzetet!
Ő: - Én nem néztem ezt a füzetet, tanárnő.
- De ott van nyitva, a fülnél!
- De nem is a fület írom.
- Azt hiszitek, hogy én most jöttem le a falvédőről?
- Hát ki tudja? Nem voltunk a szünetben a tanárnővel. Jó, csöndben maradtam.
- Jó, akkor most kezdd újra.(áthúzza, amit  Szebi eddig írt, és elsétál a füzettel meg a tollal)
- Azért a tollamat visszaadhatja, tanárnő.
- Hát, nincs rá szükségem, mert van nekem otthon rengeteg!
- Gondolom, már sikerült szerezni párat.
- NA JÓ! ELŐSZÖR IS: NEM VAGYOK RÁSZORULVA!
- Csak mondtam.

Matektanár: - Jó, Szebi, ti teljesen lefénymásoltátok egymás dolgozatát a Reginával.
Ő: - De külön csoportban voltunk
Dudu: - Mennyiért fénymásolsz, Szebi?
Ő:- Mennyid van?
Dudu: - Ötszáz.
Ő: - Jó, megbeszéltük.
M: - Jó, csak arra gondoltam, hogy a számolás levezetése teljesen ugyanolyan.
Ő: - Hát egy tanárhoz járunk, nem?
M: - Váltsátok le azt a különtanárt!
Ő: - De én Önről beszéltem.

D: beletüsszent a tenyerébe, aztán kulturáltan mindenkinek megmutatja, ami kijött. Ezt ma ötször csinálta.

L: hátradob egy taknyos zsebkendőt Marcihoz.
Marci: - Undorító az egész családod!

Köszönjük.

Annyira büszke vagyok magunkra anyával, hogy kitaláltuk, hogy a Shrek négyben Rumpelstiltskin az, aki a grimm-mesés könyvemben Tűzmanó volt, és még a tűzmanós versre is teljes mértékben emlékeztem, mert most utánanéztem, és valóban abból a meséből van, és angolul is ugyanaz a vers. Ezt most muszáj volt megosztanom, mert ilyesmikkel foglalkozom negyed tizenkettőkor. De most komolyan nem emlékszem, hogyan jutottam már megint el ide. Mármint minden este, amikor éjszakába nyúlóan gépezek, a végére már mindig ilyen hülyeségek után kutatok, és aztán teljesen elégedett vagyok magammal ahelyett, hogy valami értelmeset csinálnék. Mindegy is, most erre is fény derült. Amúgy az összes Shrek-karakter közül Csizmáskandúr a kedvencem, de utána rögtön Rumpelstiltskin jön, ami elég szörnyű értékrendre vall, ráadásul most megnéztem a Szökés első évadát Szebivel, és nagyon tetszett, de abban is az a férfi volt a kedvencem, aki mindenkinek levagdosta a végtagjait, amikor pedig megtért, és folyton istenről beszélt, utána már Zsebes lett a kedvencem, aki pedofil és köcsög. Úgy látszik, teljesen nyomorék vagyok. ÉLJEL RUMPELSTILTSKIN, ÉS AZ ÖSSZES NEGATÍV SZEREPLŐ, AKINEK VAN STÍLUSA! (ja, és még a Toldiban is végig Toldi György volt a kedvencem ötödikben, pedig alig szerepelt, és neki tényleg nem volt semmi szimpatikus cselekedete sem)

Ó, és ma bementem nulladik órára, ami meg is volt tartva (7. 30-kor kezdődik!!!), majd közölték, hogy haza lehet menni, mert tanítási szünet van. Aztán azt mondták, hogy holnap már lesz tanítás, de ha bemegyek, és nem lesz, akkor nagyon mérges leszek. Nem azért, mert nincs, hanem azért, mert ez egy szar. Ja, és nekem csütörtökönként 8 órám van, akkor is van nulladik, amire be is mentem, de nem volt, sem első, sem második, harmadikban biosz volt, negyedikben meg még ott kellett ülni, hogy délig bent legyünk, aztán hazamehettünk, szóval ott ültünk öt órát a semmiért, ezért aztán én pénteken be sem mentem. És, mint később megtudtuk, jól is tettük a lógást, mert két óra volt megtartva, aztán hazaengedték őket. (egyébként mindezt azért, mert az összes tanár beteg)
Na de gondolom nem csütörtök reggel jelentette be az összes tanár, hogy nem jön, ha meg igen, akkor is megvan az iskolának mindenkinek az ímélcíme meg a telefonszáma, ha meg ez sem, akkor meg legalább mondják azt, hogy péntekre sem gyógyul meg senki, ne gyertek. Szóval most kérdem én, miért nem lehetett azt mondani, hogy ti hülyék, maradjatok otthon csütörtökön, pénteken és hétfőn, egy nap se kell ötharminckor meg hatharminckor felkelni, hanem aludjatok délig, pihenjétek ki magatokat, kurva hideg van és amúgy sem lehet csinálni semmit, és majd nyáron bepótoljuk (arra meg úgysem megy majd be senki, meg a tanároknak se lesz kedve június végén iskolába járni, és úgyis szépen eltusolják). És akkor most jöhet az, hogy a mai gyereknek már a tanítási szünet sem tetszik. De tetszik, csak akkor az olyan szünet legyen, hogy ne menjek be közben az iskolába látogatóba.  

Remélem, másnak is szokott ihlete lenni fürdés közben (mármint írásra gondolok :D), és másnak is büdös a szája a tejtől.

she she ain't real

Jó estét, jó estét. Most érkeztem haza zumbáról. Azon tűnődöm, hogy már igazán régen írtam Boniface-t, meg akármi mást is, de újabban mindig a Quija táblához lenne kedvem, főleg mióta láttam a Paranormális jelenségek 1-2.-t, mert azóta folyamatosan olyan álmaim vannak, hogy egy teljes ilyen kísértet-regényt össze tudnék állítani belőlük, és még csak nem is olyan hülyeségek, hogy csak éjszaka félelmetesek, hanem tényleg jók. Viszont szerintem ilyen szellemes dolgokat valóban nem lehet úgy megírni, hogy előtte ne lett volna már könyvben vagy filmen, és akkor meg minek? Ez is egy olyan könyvem, amiről fogalmam sincs, hogy miért kezdtem el írni, mert már az elején tudtam, hogy ez lesz. Ó, milyen drámai vagyok.
Na mindegy. Cseng a fülem a zenétől.
Ja, igen, és most már tényleg nagymamává lehet engem előléptetni, mert folyamatosan rejtvényt fejtek. Egyébként Szebitől kaptam el, mert mostanában a remek matek és biosz tanárainkkal annyira értelmetlennek találja az iskolát, hogy minden órán rejtvényt fejt. Szóval mondhatjuk, hogy mi egy öreg házaspár vagyunk. Ebben az évben egyébként vasárnap harmadszor volt megtartva a szülinapom, szóval Szebi közölte is, hogy most már akkor húsz évesnek kéne lennem, de nem is, mert csak tizenkilenc.
Reménykedtem abban, hogy valami értelmes is kibukik belőlem, de inkább hagyjuk.

Én levágattam a hajamat vállig kábé egy hete, és ezt nem is közöltem itt. Azt hittem, hogy Noémiék és Laura meg fognak ölni, de senki nem tett ilyet, hanem mindenkinek nagyon tetszik. Az ulpiustól múltkori számonkérő levelemre való válaszadásuk óta semmi hír.

and it's hard to dance with the devil on your back so shake him off

Óóóó, legcsodálatosabb születésnap az egész világon! Reggel a fantasztikus anyukámtól kaptam négy könyvet, amiknek nagyon örültem, meg kettő darab koncertjegyet, aztán elmentem Szebihez, mert nem volt első óra, és nekem van a legeslegjobb barátom, mert sütött nekem bagettet és vásárolt olasz felvágottakat és az egyik bagettbe beledöfött egy egyest meg egy hetest, aztán meggyújtotta, és énekelve hozta be. Kaptam tőle egy képeslapot, amin az van, hogy mik történtek '95-ben, és azt mondta, hogy sajnos nem talált nekem semmiféle egyéb ajándékot, de én annyira aranyosnak találtam a reggeli miatt, hogy kis híján elsírtam magam, ő pedig ennek nagyon örült (és miért úgy fogalmazok, mint egy ötéves?). Aztán azt mondta, hogy talán mégiscsak sikerült nekem intéznie valamit, majd kihozott egy gyönyörűséges ajándékzacskót, vagy fogalmam sincs, hogy hívják ezeket. De ez olyan, hogy fehér, és egy nő ül rajta rózsaszín ruhában, és a ruha ráncai meg a haja is ezüst csillámmal van megcsinálva (egyébként anyától is nagyon jó szatyorban kaptam mindent, mert az meg fekete, és piros meg arany virágok vannak rajta, és ilyen fekete selyemszalaggal volt összekötve a teteje). Szóval aztán abban volt egy olyan táska, amihez hasonlót (csak nem ennyire szépet) láttam valakin, és elirigyeltem, Szebi pedig most vett egy gyönyörűségeset. Úgy néz ki, mint az ilyen régi iskolatáskák, és narancssárgás barna bőr sötétbarna szíjakkal és arany csatokkal, nagyon nagyon tetszik. És kinyitottam, hogy ugye megszemlélhessem a belső kiépítését, Szebi meg mondta, hogy nincs benne semmi, én viszont találtam benne egy baglyos fülbevalót. Utána már elkezdtem kutakodni a zsebekben, akkor közölte, hogy tényleg nincs benne semmi más, de volt benne még egy óriási gyönyörű baglyos nyaklánc, aztán amikor a cipzáros zsebhez értem, akkor mondta, hogy abba már biztosan nem tett semmit, de abban pedig volt egy telefontartó. Óóó, istenem! Jaj, de jó! :D És nem is az ajándékoknak örültem elsősorban, hanem annak, hogy mennyire ismer. Ez most bizonyára igazán nyálas lett, és nem olyasmi, amiket ide közölni szoktam, de hát annyira örülök, hogy csak na.
Jaaa, és az iskolában is meglepően jól éreztem magam, habár ez annyira nem tér el a szokásostól, mert soha nem szoktam melankóliába zuhanva kiközösülni az osztályból (most arra gondoltam, hogy nem vagyok kiközösítve, de a "közösülés" miatt valami egészen más jött ki belőle), meg ilyesmik, de ma még jobb volt.
Köszönöm, hogy nem tudok fogalmazni, és köszönöm, hogy tegnap megint nem írtam fel Lauránál semmit, mert most egyre sem emlékszem, és nagyon nevettünk mindenen. Ó, és végre valóban öt előtt értem oda, és ő is otthon volt öt előtt, és csak kilenckor jöttem el. "És mikor szoktál te tanulni?" Háhá! Háhá!
(amúgy ma. mert biológiából már megint olyan értelmes dolgokat kell tudnom, hogy a fülemben a csiga két és félszeresen van feltekeredve, és hogy az üllő a kengyelhez ízesül. de ezekkel a szavakkal ám.)