when i got this feeling all hands to the ceiling

T: - Kivel mész a Balatonra?
M: - Anyával.
T: - Anyáddal mész a Balatonra? Na, ezt nem hiszem.
M: - Én sem hiszem el.

Én: - Neked most hány fogad van? Vagy hogy vannak a fogaid?
Anya: - Ritka szép fogsor.

Ilonka mama: - A gép az nem hazudik. Megmondja a valóst.
Apa: - Kivéve, ha rosszul van beállítva.

I: - Na, nem forrott még fel ez az áldott leves?
Apa: - De. Már ki is futott.
I: - IGEN?!... Dehogy futott ki! Miről beszélsz?

I: - Kornélkám, kisfiam.
Apa: - Mit akarsz?

Apa: - Ez milyen tészta?
I: - Ez? A legjobb.

Én: - Mama el fogja rontani.
I: - Dehogyis! Egy gyereket nem is lehet elrontani.
Mihaela: (most tanul magyarul) - De, Ilonka. Minden gyereket lehet megrontani.

Szebi: - A pulzusom meg a vérnyomásom Istennek a seggét csapdossa!

Heni: - Én megmondtam neki, hogy bármikor is megkérné a kezemet, nemet mondanék, úgyhogy ne szégyenítse meg magát.

Heni: - Nem tudom, miért nem szólt már neki valaki, hogy trapézgatyát nem hordunk.

Heni: (egy lányról volt szó) - Azt hiszi, ő Mike Tyson.

Anya: - Lehet, hogy az a rózsaszín jobb lett volna a körmödre, ami a Heninek is van. (egymás mellé tesszük)
Én: - De milyen jól néz ki együtt.
Heni: - Letépkedem és itt hagyom.

Heni: (fagyizóban) - Kanalat hogy tudok kivenni?
Lány: - Bedugod az ujjad abba a lyukba, és húzod felfelé.
Heni: kudarcot vall. - ... MI?!

Szebi: - Köszönöm, hogy tetszett rám gondolni.
Marcsi mama: - Hát nagyon szívesen, gondolok én mindig rád, csak nem mindig sikerül... helyrehozni.

Noémi telefonja: csörög.
Én: - NEKEM IS UGYANEZ VOLT AZ ELŐZŐ CSENGŐHANGOM!
I: - Hát mert ti egyforma ízlésűek vagytok.
Luca: - Noéminek nincs is más csengőhangja.

I: - Amikor még fejből meséltem, milyen jó mesék voltak.
Luca: - Igen, volt az a... (Noémivel egyszerre) SAVANYÚCUKOR!

I: - Azt sajnálom, hogy még akkor le nem írtam, amikor normálisabb voltam.

I: - Ki ette meg a croissant-t?!

Noémi: - Igenis, mamuc. Bocsásson meg, kedves mamukám.

Melinda: megpróbálja megenni Luca fagyiját.
Luca: - Anya! Miért nem vettél magacskádnak?!

Én:- És mit tanultál a táborban?
N: - A táborban? Azt tanultam, hogy ha valaki sokáig nem sportol, akkor olyan izomláza lesz, hogy az ágyból nem bír felkelni.

N: a szexuális zaklatásról olvas valamit az újságban. - Nagyon érdekes olvasmány. Ezt nektek is el kéne olvasnotok.

BONIFACE

Jelentem, 2014. 8. hó 20-án 12:35-kor befejeztem a Boniface-t. 241 oldal, illetve 240 és egy kicsi. Még nem tudom, hogy érzem magam. Most pedig vár rám a visszaolvasás. Az a durva, hogy 3 éven keresztül írtam, de mellette persze mást is írtam, meg megírtam 130 oldalt 3 év alatt, most meg 3 hónap alatt a maradék 110-et. Hát, ennyi. Majd később jelentkezem, ha depressziós lettem.

termés

Boniface ma 8 oldalon keresztül írta magát! Köszönöm! Végre kitaláltam az alagútból, és pontosan úgy, ahogy reméltem: megírta magát. Azon a problémán, amin napok óta töröm a fejem, végül nem is kellett gondolkodnom, csak úgy jött, és mint mindig, most is rájöttem, miután leírtam, hogy teljesen kézenfekvő volt. Nagyon megkönnyebbültem. Úgy érzem, most már közel van a vége, de most szükségem lenne zavartalan 2-3 napra, ami egy jó darabig nem lesz. De ha lenne, akkor nem lenne reménytelen, hogy még a nyáron befejezzem. Talán így sem az.

íme

Ő: - Úgyhogy kérdezd meg tőlük légy szíves, hogy mit akarnak. Mert a commandante kérve kérdi rajtuk. Mert én vagyok a commandante mostantól.
Andi: - Rájöttem.

Ő: mielőtt letenné a telefont. - Légy szíves ne terheld a vonalat! Köszi. Gondterhes lett a vonalam. Lehet, hogy teherbe ejtette.

Ő: megcsiklandozza azt a borosüveget, amit Constantina keresztelőjén kaptunk, és apáék vannak rajta mosolyogva. - Nézd, apád itt csikis a fültövénél. Nézd, hogy mosolyog. Nem mondom el senkinek, Kornél.

Ő: szintén a borosüvegre mutatva. - Jó étvágyat nektek! Ők is esznek velem! Kornél, Bebe meg Mihály, ahogy Marcsi mama hívja. Mihály arkangyal. Jaj, Kornél, mit nevetsz, nem volt ez olyan vicces! (közel hajol az üveghez) Micsoda? ... Most nem adok a kajámból. Tudom, hogy te kifizetted a szállodát. Hallod, mit mond apád? Bazmeg, én kifizettem a szállodát, geci. Ja, azt nem szokta mondani, hogy geci. Hogy beszélsz, Kornél?!

Ő: (feltette az önéletrajzát a profession.hura) - Este tizenegykor tettem fel a hirdetésemet, hogy újra kurva vagyok, és ma már hívtak is.

Ilonka mama: belenéz a levesestálba. - Ennyi zöldséget fogok megenni?!... Jó, mondjuk én szeretem.

Abigél: - Mama, mikor mehetünk hozzád?
Melinda: - Semmikorse.
Ilonka mama: - Anyád rövidre zárta a kérdést.
Melinda: - Rossz volt a kérdés.

Melinda: - Akkor majd megyünk a Dunapartra.
 Abi: - Hát talán.
Én: - Talán. De csak akkor, ha Abinak lesz kedve.
Abi: - Sikerülni fog.

Abi: - DE MAMA, MIKOR JÖSSZ HOZZÁNK?!
Noémi: - Ne ordítsál, fogd már be.

Abi, mielőtt letenné a telefont. - Jó szórakozást!

Mama: - Anyával beszéljétek meg, hogy én menjek oda, vagy ti jöttök hozzám.
Abi: - Hát, szerintem úgy lesz.

Luca: - Ne vedd a lelkedre, mamusz.

Ő: - Piton az ilyen kemény csávó, nem?
Én: - Igen, de hogy néz ki?
Ő: - Jó ez így.

Ő: - A hetedikben nagyon kisminkelik Pitont. Az már sok.

Andi: - Mivel takarítottad ki a fugát?
Ő: - Istenségemmel.
Andi: - Na de milyen tisztítószert használtál?
Ő: - Azt nem árulhatom el.
Andi: - Akkor nyald ki a seggem.

Én: - Mit kapok, ha van otthon levesgyöngy?
Ő:   - Semmit. Nagyon rossz helyen kapizsgálsz.

Harry: - Inkább választanám a sárkányt.
Ő:  Hát ilyen rondák közül én is.

Én: - De ezt úgy hívják életben, hogy Rupert.
Ő: - Tök jó, akkor tudja hordani az R betűs pulcsiját. Én biztos örülnék. Ingyen pulcsi!

Én: - És éjszaka még kap tejet?
Constantina: - HEEE?!

Ő: - Nem adtam vissza neki a pénzt, és akkor kérdezte tőlem a nő, hogy mi lesz ennek a vége. Mondom, haza tetszik menni.

 Marcsi: bekopog, aztán bejön. - Szia, mit csinálsz, nem akarsz enni karalábélevest velem?

Matyi: - Még meg kell csinálnom ezt mind a lakásban, hogy be tudjak költözni.
Ő: - Ez össz-vissz 200.000, amit mondtál.
 Matyi: - Na! Akkor most mi tart vissza? Hol a pénztárcád?

Matyi: - Regi, leengedhetem, egy picit az ablakot? Bazmeg meg... megpusztulok!

Ő: beszól valamit.
Matyi: - Idejön a vendég, aztán még támad! Megtámadja a vendéget. Kirabolni nem akarsz, vagy mi a fasz?

can't you taste this gold

Megint igen rendszeresen blogolok. A Boniface-hez már egy ideje nem írtam, mert egy hetet Romániában töltöttem. Most készülök majd arra, hogy megnyissam, majd elborzadjak, mert a nyáron be akartam fejezni, de úgy érzem, ez még nagyon messze van, és ismét szembesülnöm kell majd a ténnyel, hogy fogalmam sincs, hogyan folytassam. Van egy homályos jelenet a fejemben, amihez már kész mondatokat komponálok álmatlan éjszakáimon, de azt hiszem, az nem lesz elég a befejezéshez. Mindig úgy érzem, hogy amit én komoly indíttatásnak vélek a szereplők részéről, az egy kívülállónak teljesen indokolatlannak tűnik. Valahogy most annyira szenvedek miatta, mert nagyon szeretném, ha jó lenne, de közben igazán szarnak látszik, és már semmit sem várok jobban, mint hogy kész legyen, visszaolvassam az egészet, közben átjavítsam, és arra gondolhassak, hogy nem is lett olyan rossz. Aztán meg majd az lesz a problémám, hogy soha többé az életben nem "találkozom" a szereplőkkel, mert rájöttem, hogy bármilyen folytatás roppant erőltetett és felesleges lenne, vagy legalábbis teljesen ruinolná az első részt. Úgyhogy most nyavalygás helyett azt hiszem, megyek és írom tovább, noha fogalmam sincsen, hogy hogyan. Ja, és összegyűjtöttem az utóbbi időben néhány aranyköpést, de szerintem azokkal majd később jelentkezem, ha már legalább 5 oldalt írtam, és büszke lehetek magamra.

Sikeresen felvételt nyertem a film szakirányra és a kommunikáció és médiatudomány minorra, úgyhogy most nagyon büszke vagyok magamra, de szerintem teljesen indokolatlanul, mert észrevételeztem, hogy egy csomó olyan ember meg nem került be, akik gondolom több tárgyat is elvégeztek, mint én, méghozzá jobb eredménnyel. Úgyhogy ez most megint ugyanolyan random volt, mint minden más ilyesmi az egyetemen eddig.
Most pedig írnom kellene, mert anyukám rádöbbentett, hogy ősztől megint nem lesz időm, és valóban megint nem fogom tudni egyiket sem folytatni, és ha most a fennmaradó kábé egy hónap és 10 napban, ami ebből a nyárból maradt, nem fejezem be a Boniface-t úgy, hogy teljesen kész van, át is van javítva, és minden szuper, akkor nagyon szégyellni fogom saját magam előtt saját magam.
De azt hiszem, most inkább, sokkalta értelmesebb cselekedetként, levágom a tengeri babamalac hercegnő szőrét rövidebbre, mert nagyon hosszú már, csakis arra várok körülbelül egy órája, hogy befejezze a békés evés-ivást. (Jó, nem, mert közben elmosogattam, rendet raktam, és írtam egy blogbejegyzést, de akkor is.)

i know exactly why i walk and talk like a machine

Sok minden történik mostanában, de nagyon élvezkedem, hogy semmin nem kell aggódnom. Az egyetlen dolog, ami mindig eszembe jut, az az, hogy nem fognak felvenni a szakirányra,én pedig nem fogok azért egy évvel tovább egyetemre járni, mert nem 4.5 lett az átlagom, hanem 4.25. Ezen időről időre felidegesítem magam, de amúgy minden rendben.
Most éppen bevittem a porszívót a mosókonyhába, és amint kinyitottam az ajtót, az történt, hogy a fejemre borult egy duplamatrac, kettő darab szennyeskosár a matractól indíttatva beleállt a gyomromba, majd amikor mindezt megemésztettem, és a porszívó is sikeresen kiesett a kezemből, akkor még két párna is a fejemre zuhant a szekrény tetejéről, és a vasalódeszka is borzalmas csörömpöléssel indult meg, de hálistennek megállt.
És most az a nagy kínom és szomorúságom, hogy Krétára valamilyen idiótaságból nem vittem magammal füzetet, a telefonomat meg nem akartam folyamatosan előkapdosni, így aztán semmit nem írtam fel. Vagyis inkább lusta voltam, és most meg nagyon mérges vagyok magamra.
A laptopom, annak ellenére, hogy kb 3 hónapja cseréltek benne alaplapot, megint tönkrement, és mivel már nem garanciás, feltehetően nem is lesz megjavítva... Így pedig írni sem nagyon tudok, csak Szebi laptopján, de ott is csak a Boniface-t, mert a többi a laptopomon van csak meg. Éljen!

Én mindig érdeklődve megnézem a saját blogomat is, mintha arra várnék, hogy esetleg valaki más közben írt bele helyettem.

lately

Én: - Most nézd meg, és segíts kiválasztani légy szíves, hogy az esküvőre ebben a szoknyában menjek, vagy...
Sz: - NEKEM MINDEGY!

Sz: odaad Zakuminak egy halat.
Marci: - Így egyben lenyeli?
Sz: - Nem, felvágja késsel.

Ilonka mama: - Melinda, menjél már innen a picsába!
Melinda: - Te mióta vagy ilyen bunkó?

Ilonka mama: - Regina boldog anyák napját kívánt a mamának.
Veronika: - Mér?!

Corsa: világit az olaj-és a motorlámpája.
Sz: beül a Suzukiba. - Azért az elég gáz, hogy a Corsában jobban elfér a lábam, mint ebben.
Matyi: - Miért nem azzal jöttünk?

Matyi: - Már kiöregedtek a lovak. Nem húz úgy a paci. Szétszaladt a ménes.

Én: - Milyen cuki az a gyerek, hogy nagyobb az esernyője, mint ő.
Matyi: - Remélem, majd elviszi a szél, mint a Mary Poppint, vagy ki a faszomat.

Matyi: - Regi leteszi a jogsit, mi piálunk, ő meg vezet. Mi meg baszogatjuk, hogy mit csinál.

Matyi: - Nem veszed észre, hogy itt mindenki nem szeret téged?

Sz: - Összefogtok ellenem.
Matyi: - Magad ellen fogsz össze.

Sz: - Godzilla után így jövök ki a teremből. (trappol, és befeszíti az izmait)
Matyi, én teljesen egyszerre: - TE AMÚGY IS ÚGY JÖSSZ KI!
Sz: - Basszátok meg.

Matyi: - Mit akartam megnézni?
Sz: - Az IQ-dat, de nem fogod megtalálni.

Sz: - Így előre dugod az állkapcsodat.
Matyi: - Te hülye, nekem az gyárilag olyan!

Sz: (álláskeresés közben) - Penny market, eladó, pénztáros. Ú, szarból szarba?

Sz: - Jog, közigazgatás? Az nekem való. Én mindenkit közigazgatok.

Sz: - Maroklőfegyver-viselet. Az nekem van. Mindjárt szerzek egyet, aztán lelövök valakit. Aztán megkérdeznék: tudja használni a fegyverét? Persze. Akkor lőjön egy tesztlövést ide a falba. Magamba állítanám a fegyvert, vagy becsípné az ujjam, és meghalnék, ahogy ismerem magam.

Én: - Az én fejemnél van egy karcolás ezen a képen. Vuduztál?
Marcsi: - Nem tudom.

Anya: (scrabble) - Ürgéim?
Sz: - Ürgéim.
Anya: - Mondj vele egy mondatot.
Sz: - A rabszolga ürgéim! Látom magam előtt, ahogy rabszolgaláncra fogom őket. Jönnek fel a föld alól. És minden nap káposztalevest kell főzniük. Maguknak.

ti west

Ti Westet választottam a trash-esszém szenvedő alanyául, és eddig még csak két horrorfilmet láttam tőle, de mind a kettő alatt majdnem kiugráltam a kis bőrömből, valahányszor történt valami. Úgyhogy nagyon büszke vagyok magamra, hogy kivételesen nem a választható legunalmasabb embert sikerült csinálnom, de ez még nem jelenti azt, hogy jó esszét fogok írni. Egyébként a múltkori műelemzés órámra tényleg bárkit lehetett választani a nosztalgia-témához, és az a kiselőadás sem lett unalmas, amit Szabó Magdából csináltam, szóval lekerülni látszik rólam az az átok, hogy mindig az igazán unalmas témákba csöppenek bele (habár, ahova csapatmunkát kellett végezni, ott ugyanúgy az várt rám).

Iiiimádom a vihart, az esőt és a mennydörgést! Mindig legyen ilyen idő, akárhányszor bent ülök egy meleg szobában, és lehetőségem nyílik írni, de soha ne legyen ilyen idő, amikor az utcán vagyok, és gyalog kell mennem valahova. Érdekes módon Pufit egyáltalán nem hatja meg, hogy berezonálnak az ablakok a dörgéstől, de amikor hangosabban hallgatunk zenét, vagy mondjuk megzörgetünk egy zacskót, összenyomunk egy üveget, vagy csörög a sütő, hogy megsült benne az étel, akkor hangosan morog, hogy hagyjuk abba. Úgy látszik, idegesítőbb hangokat tudok képezni egy tengeri malac számára, mint a rezonáló üveg.

Magyar szinkron!!! A legidegesítőbb dolgok közé tartozik. Most is például két egyidős embert nem mutattak közelről, és a szinkron alapján azt hittem, hogy az egyik a másiknak az anyja, közben meg csak szobatársak. És miért 40 éves emberek játszanak egyetemistákat?

good bye lenin

Meg kell néznem az egyik órámra a Good bye, Lenin! című filmet, amiben nagyon ismerős volt nekem a főszereplő fiú, aztán rájöttem, hogy ez csakis Daniel Brühl lehet, aki a Rushban játszotta Nikki Laudát, és az IMDB igazolt is ebben. Azért nem ébredtem csak rá az első pillanatban, mert ebben cuki, a Rushban viszont nagyon csúnya. De abban is szuperül játszott, szóval most már sokkal szimpatikusabb ez a film, habár még csak 20 percet láttam belőle.

personal mommy blogging

A következő médiaelmélet zh-mra olyan szövegeket kell elolvasnom, mint például az, amelyik 20 oldalban taglalja a kismamablogolás következményeit, előnyeit és hátrányait. Who cares. (- Maguknak egyébként mi a véleménye erről?... Gondolják, hogy lehet ezt így tovább folytatni? Vagy hamarosan elévül? Van valami ötletük? Vagy kit érdekel?)

vágás

Utálom a filmekben, amikor rosszul vágják meg a jelenetet, és a szereplő mondjuk az egyik pillanatban mosolyog, a következőben meg már nem. És ez pont nem olyan, mint a múltkor a Trónok harcában, amikor Tyrionnak az egyik pillanatban félig volt a pohara az asztalon, a következőben pedig tele a kezében, mert az ugyan nagyobb baki, de nekem most sokkal zavaróbb volt a Születésnapban, amit a dán dogmafilmek közül kell megnéznünk, hogy a főszereplő, mikor az asztalszomszédja hozzászól, előbb mosolyog, aztán nem. Mert ez most tökre megakasztotta azt, ahogy elkezdtem értelmezni ezt a jelenetet. Ő ugyanis éppen most vallotta be a családjának, akik az apja 60. születésnapját ünneplik, hogy őket az apjuk szexuálisan bántalmazta gyerekkorukban, aztán pedig elmondta, hogy az apjuk ölte meg a nővérüket. És ilyenkor, ha az asztalszomszédom hozzám szól, és mosolygok egyet, akkor azt jelenti, hogy egy kicsit őrült is vagyok, meg le is szarom az egészet, hogy mit gondol rólam a családom, meg azt is, hogy tönkretettem apám születésnapját, viszont a következő pillanatban a vágás miatt meg olyan fejet vág, mintha pont az ellenkezője lenne, és őt nagyon zavarná ez az egész dolog, és borzasztóan zavarban lenne. Ennyit a vágásról. Örülök, hogy ezt a bejegyzést egy pillanatnyi töredék indította el, de már régóta akartam valamit írni a szar vágásról. De akkor már tényleg szar, ha a jelenet jelentését is megváltoztatja.

boldog az életem! az elmúlt két nap meglepően jól telt a szokásos napokhoz képest, és meglepően könnyedén sikerült minden, amit elterveztem. csak így tovább, én magam.

we live in cities you'll never see on screen

Most nem értem, hogy Sebastian mit akar tőlem, mert napjában többször felhív engem a tescót szidva, de ha én is szidom, akkor megvédi, megsértődik is lerakja a telefont. Nem tudom, hogy mi lenne tőlem a helyes reakció, ha azt mondanám, "pedig nem értem, mit idegeskedsz, tiszta jó, hogy 15 órát ledolgoztatnak veled ingyen, örülnöd kellene neki!", vagy mi?!

true

The world is full of kings and queens, who blind your eyes and steal your dreams.

az első szavazásom

Nem történt meg, mert akkora nyomorék vagyok, hogy bent hagytam az összes igazolványomat Pesten Szebinél, és most már rá is jöttem, hogy hol, mert eddig attól rettegtem, hogy mindet elhagytam. De nem. Mert eszembe jutott, hogy amikor elmentünk Lucának és Noéminek ajándékot venni, akkor trolival mentünk, és a kék táskám kis első zsebébe tettem vissza a cuccaimat, onnan pedig soha többé nem vettem ki. Tehát amikor ma szavazásra felkészülve kinyitottam a kis pénztárcámat, és kerestem az igazolványaimat, rá kellett döbbennem, hogy bizony nem fog ma általam létrejönni az ország megváltása. Örökre elpuskáztam a lehetőségemet. Amúgy annyira nem érintett meg a dolog, mert tegnap még nem is voltam biztos benne, hogy megyek-e vagy sem. Csak kissé megrémültem, hogy a farmerdzsekim pöttyös belső zsebéből valahol a nagyvilágban kiejtettem az összes fontos papíromat, de nem sikerült, szerencsére. Most viszont, amikor ma visszamegyek, nagyon kell figyelnem az ellenőrökre, mert mindig akkor támadnak, amikor ilyen szerencsétlen körülmények között pont nincs nálam - semmi.

Jo

(Azt hiszem, most már ténylegesen szanaszéjjel fogok dögönyöződni ettől a fogfájástól. Nekem soha életemben nem fájt a fogam magától (kop-kop-kop), de ez a fogszabályzó meggyilkol engem. Hétfőn húztak rajta, ma már szombat van, öt napja szenvedek tőle, két éjszaka aludni sem bírtam (miért nem vettem be fájdalomcsillapítót? azért, mert éjszaka viszketett! ba-dam-tss!), és ma, ma volt az első nap, hogy normálisan tudtam étkezni, erre most itt elöl úgy elkezdett fájni az egyik, hogy azonnal kiugrom az ablakon. Nem bírom! Egyáltalán nem volt olyan csúnya a fogam, hogy ennyit szenvelegjek miatta, ha ezt tudom, el sem kezdem az egészet.)

Közben pedig egészen véletlenül ráakadtam a youtube-on (mert egy csodálatos filmet kezdtem el nézni, a Spider Babyt, körülbelül fél tízkor, és annyira izgalmas, hogy az elmúlt több, mint másfél óra alatt 30 percet voltam képes megnézni belőle, és még van további 50, amit most akkor is végignézek, ha kisül a szemem és agyam egyszerre ősrobbanásszerűen), mert muszáj volt a film közben "egy kis" szünetet tartanom, hogy a csodálatos Lady Gagának, akinek az új albuma is fenomenális, van egy férfi alteregója. Jo Calderone-nak hívják, és néha kissé túlzó, és inkább nevetséges, összességében véve nagyon jó. És ami miatt ez a dolog engem annyira megnyugtatott, mint már nagyon régóta semmi sem, hogy nem én vagyok az egyetlen, aki férfi alteregókat talál ki magának, kibontakozva a saját kis művészetében (ő az éneklésben, én az írásban, nem mintha hozzá hasonlítgatnám magam, egyrészt azért, mert én már meghaltam volna örömömben, ha annyira sikeres lennék a saját műfajomban, mint ő, másrészt pedig azért, mert teljesen különböző a két dolog). És aki az agyában ilyen mértékben kidolgozza, hogy aztán valahogyan kilökje magából. Szóval nagyon jó érzés volt, hogy ezt más is csinálja, és még rengeteg ember és köztük sok más művész előtt is felvállalja. (Mondjuk, ha ezt egy férfi csinálná, akkor az rögtön transzi lenne, de ez már egy másik téma.)

Visszatérek a fantasztikus filmemhez. Ma nem tudom, mikor fogok lefeküdni, mert ma estére még azt is beterveztem, hogy végigolvasom végre az Az első részét, de mindig elhúzom az időt a filmnézés közben azzal, hogy internetezgetek. Jó, nem mindig, mert például a Cigányok idejét egyszer sem állítottam le, de egy Spider Baby azért más kategória.

Nagyon rettegek a trashvizsgától, illetve inkább attól, hogy mindenkinek ötös lesz, csak nekem nem. Sosem vagyok három éves.
Ma voltam Nógrádon az elbűvölő unokahúgaimnál, és nagyon szipiszupi nap volt. Most pedig nem tudok fogalmazni, úgyhogy inkább el is vonulok fürdeni, és megnézek még egy-két trashfilmet, hátha okosabb leszek. De az is lehet, hogy jobban használna, ha mondjuk nekiállnék legalább elolvasni a jegyzeteimet.

still ghostbusters

NOBODY STEPS ON A CHURCH IN MY TOWN! Vicc ez a film. És amúgy ennek miért kell 105 percnek lennie? Nem lehetett volna mindezt bemutatni 10 percben? DE.

why

Miért kell nekem olyan filmeket végigszenvednem, mint a Szellemirtók vagy az Agyban nagy? Ebben a két filmben az egyetlen értelmes dolog a Ghostbusters főcímdal volt, mert azt nagyon szeretem, de semmi mást nem tudok felmutatni, ami miatt bármi értelme is lett volna őket megrendezni vagy megnézni. Oké, hogy régiek, meg minden, de nem vicces! Jó, a másik borzalom, amit ma láttam, az a Három szín: kék. Éppen olyan logikus és izgalmas, mint a címe. De a Szellemirtók nekem amúgy teljesen olyan, mint a Scooby Doo filmek, csak ebben olyan "poénok" is vannak, amiket felnőtteknek szánhattak, ám ember legyen a talpán, aki ezt végignézi. A Scooby Doo filmeket is 10 évesen élveztem kábé utoljára, de mégis jobban örültem volna, ha azt adják fel. Az Agyban nagyról pedig nem is beszélek inkább. És mindig felteszem magamnak a kérdést: hogyan kapcsolódik ez az óra anyagához, és ha találok is valami összefüggést: MIÉRT?! Szívesebben néztem a hatvanas évekbeli szexfilmeket, amik a trash órára voltak kötelezők, mint ezeket. Nem vicces, igénytelen, és fárasztó. Valamint még egy dolog, amiket a Szellemirtókban rohadtul nem értek: egy marshmallow man és egy nő (?), ami félig ilyen piros szemű űrlény, azok mi a szartól szellemek? Meg ezek a szarvakkal rendelkező kutyák? Mert a rajzfilmsorozatból a zöld zabáló szellemre emlékeztem, az benne is van, értem is, hogy az miért szellem, átfolyik a testén az innivaló, meg átlátszó meg lebeg, oké. De a nő a szörnykutyáival, meg a mályvacukorember? Miért?

Aaaaa, a Cigányok ideje még mindig az egyik legjobb film! Most megint napokig ezen kell majd gondolkodnom, de nagyon jó, hogy megnéztem, mert teljesen másképp éltem meg, mint amikor először láttam, és mostanában biztos nem néztem volna újra magamtól.

Képtelen vagyok több filmet nézni!! Tudom, hogy kellene, de nem bírok. Tegnap és ma megnéztem 3 trashfilmet, amiből a változatosság kedvéért az egyiket nem is kellett volna, és most elkezdtem a The thin blue line-t, és ugyan mostanában kábé minden filmet angolul nézek és felirat nélkül, mert egyiket sem lehet magyar vonatkozásban elérni, egyszerűen ebből a filmből egy szót sem értek, mert annyira hangos alatta a zene. Szóval muszáj lesz feliratot guberálnom hozzá. Persze nem azt mondom, hogy nincs más film, amit megnézhetnék, de most annyira unom mindet, hogy muszáj egy kicsit Boniface-t írnom. Majd kicsit később, azt hiszem, megnézem a Cigányok idejét, azt nem kell keresgélnem, mert megvan nekem DVD-n. Örülnék, ha bármire is emlékeznék belőle, mert akkor most nem kellene végignézni, de nem baj, úgy emlékszem, nem rossz film. A trashek után mindenesetre fel fogok tőle lélegezni, ja, és attól is, hogy nem kell annyira figyelnem, ha érteni akarom, hogy mit mondanak.

MANiCURE

Olyan furcsa dolgokat álmodtam tegnapelőtt, hogy muszáj leírnom. Négy álmom is volt, de csak háromra emlékszem pontosan.
Az első az volt, hogy valami kutatócsoporttal voltam egy régi várban, romok között, és ez egy hegy tetején volt, és végig ilyen kanyargó kőlépcsők vezettek felfelé. És amikor besötétedett, baszott nagy telihold jött fel, én pedig láttam a saját árnyékomat, ahogy megnőtt, és hogy karmok lettek a kezeimen, meg füleim nőttek, meg ilyen nagy szőröm, de tök durva volt, mert ezt tényleg az árnyékomon láttam, de egyre magasabbról néztem, mintha tényleg megnőttem volna közben (mármint ilyen logikus dolgok nem szoktak lenni az álmokban, hogy megnősz, és magasabbról is látsz mindent). Akkor rájöttem, hogy én most a teliholdtól bizony farkasemberré változtam, és ott volt az egyik kutató mellettem, aki sikoltozva elrohant, én meg elindultam lefelé a kőlépcsőn, és szembejött egy másik kutató, aki szintén megijedt, de azért társalgásba bocsátkozott farkasember-énemmel. És akkor valahogy visszamentünk az időben, mert elkezdett ilyen középkori költői stílusban beszélni, mintha akkor élnénk, amikor a vár még állt. Vagy mi. Ez álmomban tök értelmes volt. Így hangzott a párbeszéd: Farkasember-énem: - Szép vagyok? Erre ő: - Csak annyira valál szép, mint egy csúf szörnyeteg. És erre én: - Édesanyád a szörnyeteg. - Aztán elrohant ő is, én meg még csomó ideig bóklásztam, de végig a lépcsőkön mentem, és holdfény volt.
A második az volt, hogy (előzmény: Szebinek van egy mexikói axolotlja (Zakumi), ami egy négy lábú hal, és elég nagy, de ez egy albínó példány, tehát fehér és piros a füle, de az "eredeti" axolotlok feketék. ide tartozik még az is, hogy lefekvés előtt meg akartam etetni, de elfelejtettem, és egész éjjel azon aggódtam, mindig, amikor felébredtem, hogy mennyire éhes lehet szegény. egyébként persze nem, mert akár egy hétig is bírja kaja nélkül, de azért 2-3 naponta ideális megetetni. ez volt a mai állathatározónk, köszönjük, hogy velünk tartottak.) volt 4 axolotlunk, ebből 3 egy akváriumban volt: Zakumi és két fekete axi, és volt egy külön akvárium, amiben a 4. volt, ő is albínó. Álmomban nem találtam magyarázatot, hogy ő miért volt külön, de mindegy. És napokig nem jöttünk haza Szebivel, aztán csak én jöttem haza egyedül, és meg akartam őket etetni, de akkor láttam, hogy a két fekete már annyira éhes volt, hogy elkezdte megenni Zakumit, és ilyen nagyon durván tépték szét, és álmomban úgy tűnt, mintha órákig szenvedtem volna azzal, hogy ne egyék meg (nem tudom, miért nem vettem például ki), meg végig kellett néznem, ahogy megölik, szóval nagyon borzasztó volt, és tudtam, hogy az én hibám, és amikor már nem sok maradt belőle, akkor kidobtam a kukába (ez is hülyeség, mert tuti eltemettem volna), és tök szörnyű volt, mert elkezdett mozogni a kuka, mert még élt és szenvedett, és fogalmam sem volt, hogy mit csináljak vele. Aztán ennyiben maradtam, vagy legalábbis nem emlékszem, hogy mi lett, csak annyi maradt meg, hogy a telefonba sírtam Szebinek, hogy én így már nem tudom szeretni a másik kettő axolotlot, és hogy bosszúból soha többet nem fogom megetetni őket (úgy látszik, nem sokat tanultam az esetből), meg hogy nekem Zakumi volt a kedvencem. De amúgy ez milyen rasszista már, hogy a fehér hal külön van, és neki nem esik bántódása, de az a fehér, amelyik a két feketével egy akváriumban volt, az meghalt? Hihetetlen az agyam.
A harmadik volt a legkevésbé logikus, amiben is az történt, hogy egy varázsló-és vámpírképző iskolába jártam (?), egyébként az ELTE főépület 34-es termében ültünk, de álmomban nem úgy hívták :D. Elég furcsa volt, mert volt ott néhány általános iskolai és gimis osztálytársam is, de volt ott egyetemes csoporttársam is, meg egy csomó filmszereplő, de nagyon jó volt a hangulat, meg rohadtul élveztem, meg ugye tudatában voltam, hogy vannak különleges képességeim, de ezeket sajnos nem használhatom, amíg ki nem járom az iskolát. Egyszer csak bejött Leonardo DiCaprio órát tartani, és asszem az Oscar-díjról beszélt (tényleg nagyon durva agyműködésem van), meg mindenféle technikákról, ahogy a vámpírok vadásznak. Lement így egy óra, aztán a következőt Tom Hiddleston (!!!!) tartotta, sajnos nem Lokiként, hanem önmagaként, öltönyben, és elkezdett sírni, közben pedig elmondta nekünk, hogy ő most találkozott egy régi diáktársával, és hogy ez milyen megható, de inkább térjünk át az óra anyagára, ami a varázslat.

Szóval erről ennyit, úgy tűnik, a rengeteg különböző és cseppet sem egybevágó film, amiket meg kell néznem, az újfent elkezdett indokolatlan méretű South Park-fogyasztás és a Stephen King könyvek egy hatalmas gombóccá olvadnak össze az agyamban, ami ilyen felhőkben köpködi ki őket.

Éppen most olvasom vissza  régi iskolával kapcsolatos bejegyzéseimet, amelyek ugye a gimiben játszódnak, mert a 'suli' fülre még sosem kattintottam a saját blogomban (meg máséban sem éppen ez a perverzióm), és ilyeneket írtam, hogy 3 napja be sem kapcsoltam a gépet, mert annyi felelés lesz. Hát, még nem tudtam, mi az, amikor csak azért kapcsolom be a gépet, hogy megnézzek 3 filmet meg elolvassam az egyetemi hírlevelet. Ja, igen, és arra sem gondoltam soha, hogy azért kényszerülök majd Facebookot csinálni, hogy információkat nyerjek, mert ugyan hiába van meg nekik az e-mail címem, csak az olyan dolgokat tudják elküldeni, hogy ingyen dolgozó statisztákat keresnek, de az már nem fontos, hogy teszem azt, esetleg elkezdődött vagy lezárult a tárgyfelvétel.

a segítség

Talán egy kicsit fellengzős dolog azt állítani, hogy a Boniface egy akkora mű lenne, mint a Segítség, mármint nem maga a könyv, hanem az a könyv, amit a könyvön belül Skeeter ír. De rájöttem, hogy az én életemben kábé ugyanolyan jelentőségű, mint az övében a Segítség. Mert ő is fél megírni, merthogy mit gondolnak majd róla az emberek, de addig motoszkál a fejében (mert segíteni is szeretne, meg közben ismert íróvá is szeretne válni), hogy végül mégis megírja. És én is ugyanígy voltam a Boniface-szel, mert 2 vagy 3 éve volt egy álmom, ami egy részlete volt az egész könyvnek, és annak a hatására kezdtem el írni, de közben vacilláltam, hogy most legyen-e belőle valami, vagy pedig ne, meg még mindig nem vagyok benne biztos, hogy miket írhatok bele anélkül, hogy leszbikusnak, avagy hülyének nézzenek. Lehet, hogy csak számomra érthető ez a párhuzam. Viszont az tény, hogy akárhányszor írok hozzá pár oldalt, napokig jobban érzem magam tőle, olyan, mint valami gyógymód. Valahogy ez az első regényem, amibe minden fájdalmamat, mérgemet, de a jókedvemet is bele tudom sűríteni,  úgy, hogy közben - legalábbis véleményem szerint - csomó árnyalt és értékes karaktert alkottam. Akkor is nagyon büszke vagyok magamra emiatt, ha soha nem adják ki, vagy ha mindenki furán néz majd rám, miután elolvasta.

Majdnem 6 oldalt írtam ma a Boniface-hez. Nagyon zavarban vagyok, amikor ilyen "szexjelenetek" írására kényszerítem magam, de ennek ellenére meglepően jól sikerülnek.

esti beszélgetés anyukámmal

- Már megint nyitva hagytad a vécétetőt.
- Hát mert tudtam, hogy mész!
- De fölvágták a nyelvedet.

Ómen

Istenem, ez az Ómen akkora baromság. Mármint az 1976-os, a többi nem tudom, milyen. 
Nem akartam most már soha többé ide írni, de egy elég különös ok miatt térek vissza a blogoláshoz, méghozzá azért, mert az egyetemen kaptunk az egyik órán egy olyan feladatot, hogy nézzünk utána az interneten a mellettünk ülő embernek. Én a neten magamról nem sok információt szoktam hagyni, egyedül a blogom az, ahol "kitárulkozok", és engem ez időről időre boldoggá tesz, főleg, amikor visszaolvasom a régebbi bejegyzéseket. Szóval úgy döntöttem, hogy noha ez a hagyományos blog egyáltalán nem olyan menci, mint mondjuk egy tumblr, vagy egy twitter, azért nekem megfelel, én úgysem rendelkezek ilyenekkel és nem is érzem magamban hozzá az erőt meg az érdeklődést. Úgyhogy rólam is elmondták, hogy van egy blogom, amilyen olyan személyes információkat osztok meg magamról, mint például, hogy milyen könyveket olvasok vagy milyen filmeket nézek, és úgy döntöttem, hogy ez nem is fog megszűnni.
Egyébként tök érdekesnek találom, hogy mindenki milyen saját kis mikrovilágot képes magának kiépíteni így, még egy teljesen jelentéktelen ember is (mint mondjuk én). És ijesztő azért, hogy mondjuk ha valaki arra vetemedne, hogy az összes eddigi bejegyzésemet végigolvassa, akkor lehet, hogy sokkal több mindent tudna meg rólam, mint amennyi dologra és magamból vagy magamról vagy magamtól emlékszem.
Egyébként, csak hogy ezt a hagyományomat se törjem meg, most az AZ-t olvasom, és annyira rohadtul félelmetes, hogy tegnap amikor otthon egyedül aludtam, nem is mertem olvasni, inkább az Így szerettek ők 2-t olvastam, amiben már alig van olyan, amin még nem vagyok túl, pedig csak karácsony óta bogarászom.
Ja, és felháborítónak tartom ezt az Oscaros dolgot egyébként, mert a Gravitációt én nem láttam, és nem is fogom megnézni, mert nem akarok pánikrohamot kapni, ami már az előzetese alatt is környékezett, úgyhogy erről ennyit.

triangle

Na jó, ez a Háromszög kezd rohadt félelmetes lenni, talán nem éjfélkor kellene néznem egyedül... Valamiért nem tudom feldolgozni, hogy kötelező film lehet félelmetes, pedig a múltkor is úgy beszarattam magam az egyikkel.

a tragédia születése

Hát hiába, nem fogom abbahagyni a blogolást, akármennyire is nem érdekes rajtam kívül senkinek, amiket itt irkálok. Annyira nagyon jó volt a karácsony és a szilveszter, hogy most teljesen depresszióssá váltam, amiért vége. Emiatt természetesen a vizsgaidőszak kezdete is ugyanúgy felelős lehet, de már megfigyeltem, hogy az ünnepek után mindig egy kicsit szomorú vagyok, mint ahogy mindenki más is, akinek ez fontos. De most még sokkal rosszabb, mert mehetek jövő hét hétfőtől folyamatosan vizsgázni, és egyfolytában tanulom ezt a sok mindent (ami azért mégiscsak ezerszer jobb érzés, mint amikor az érettségire tanultam, mert minden érdekel ezek közül a tárgyak közül), és még csak ebben a pillanatban végeztem mindennek a kijegyzetelésével, mármint ahhoz a négy vizsgához, ami jövő héten lesz, és utána majd még 14-étől következik másik 3, amikre még el sem kezdtem tanulni. Illetve az a durva, hogy tényleg (majdnem) minden órára elolvastam a kötelezőket, de úgy gondoltam, hogy mindegyik olyan bonyolult és különböző, hogy úgyis emlékezni fogok rájuk, hát nem. Most állhattam neki mindegyiket kijegyzetelni, mind a 9 tárgyhoz kábé 12 kötelező, és mind olyan 30-60 oldal körül. Sokkal jobb lett volna, ha valaki azt mondja, hé, ez az első féléved, lófaszt sem tudsz, minden órához MÁR AKKOR jegyzeteld ki a kötelezőket, hogy ne a vizsga előtt keljél fel mindennap korábban és feküdj le később, a szüneted alatt, hogy be tudd fejezni. Ráadásul én azt hittem ha vége a vizsgáknak, sokáig hawaiikodhatok össze-vissza, erre tessék, február 10-től már menni kell, és nekem január 20-án van az utolsó vizsgám. Habár szülinapi ajándék, hogy nem február egytől kell menni, de szerintem pontosan a születésnapom tájékán fogom megtudni, hogy miből (nem) buktam meg, szóval az is igazán nyugodt időszak lesz. Ja, arról nem is beszélve, hogy még december közepén elkezdődött a tárgyfelvétel, és még azt sem tudom, hogy miket kéne felvennem. Mondjuk, a tanárok részéről a random kódok sem segítenek sokat neptunon.