Azonban szörnyű kellemetlenül érzem magam, ha Boniface férfihoz méltó megszólalásokat enged meg magának.

i can taste the tension like a cloud of smoke in the air

Ó, istenem! Charlotte-ot még mindig annyira elnyomott karakternek érzem, pedig olyan csodálatos hölgyeményt tudnék belőle csinálni, és fogok is, ugyanis a Boniface folytató részét az ő szemszögéből fogom elmondani (igen, már a kezdetektől fogva itt van a fejemben, hogy lesz második része, de hát ugye még az elsőt sem fejeztem be), és annak az lesz a címe, hogy Mrs. Hallowell, ugyanis neveknél még mindig nem tudok találóbb és értelmesebb címet adni. A Mezítlábat még bakfis koromban (haha) kezdtem el írni, és az volt az alapötlet, hogy Janis nem a nyaralás alatt tanítja meg Maryt mindenre, hanem az egész könyv arról szólt volna, hogy a szüleit beszéli rá egy nyaralásra, de amikor elindulnak, lezuhan a gép, és mivel Mary szülei is és Janis is meghalnak, ezért sikerül megnyugodnia. Szóval nem lett volna olyan tartalmas a könyv, mint így lett, de mindegy, az a lényeg, hogy azért lett az a címe, mert egy homokos tengerparton zuhant volna le a gép (...), és a homokban Mary mezítláb ment volna. De ezt csak hozzáköltöttem ehhez a szóhoz, mert tetszett a szó, és egyszer beugrott, hogy ez milyen jó könyvcím lenne, és gyorsan kitaláltam valamit, mert akkor még úgy ment, hogy egyszerre megjelent a fejemben egy regény, és még csak nem is okozott gondot leírni. Persze aztán túl hamar történt minden és túl búskomor volt, úgyhogy kedvetlenül abbahagytam, majd egy év múlva újra előszedtem, és lám, milyen jó lett, csak azóta sem jelentkezett az ulpius.
Szóval lesz a Boniface-nek is ez a második része, a Mrs. Hallowell, és csóóódálatos lesz. Már érzem az ereimben. És különben most ez onnan jutott eszembe, hogy egy olyan részhez értem, amiben sokkal könnyebb lenne Charlotte gondolatait. Ja és a másik problémám az, hogy teljesen háttérbe szorul az, hogy Boniface vámpír. Tennem kell valamit. Teszek is, ahelyett, hogy ideírok.

Ugye milyen jó, hogy nem hemzseg a blogom macskás posztoktól? Ma láttam egy vámpírasszonyt a Ferenciek terén, aki rám tekintett, pedig nem bámultam olyan feltűnően. Nem bírom továbbra sem magam rávenni az írásra, de lehet, hogy majd megint este tízkor, mint mostanában mindig. Bele kell húznom, ugyanis anya kapott a szülinapjára egy ebookot, úgyhogy sok könyvemet rá kell tennie, és valami olyat is, amit még nem olvasott. De ez ugye nem fog bekövetkezni, mert a Boniface nem tudom, mikor lesz kész. A célkitűzésem: ma este 10 oldal. Haha. Jó volt.

Szebinek

Csakis én magam, amikor főszereplő által mesélt történetet írok:

Sok boldog születésnapot az anyukámnak!

Most ötlött az eszembe, hogy a Boniface már 103 oldalas, és még senkihez nem vágtam hozzá kétségbeesetten, hogy olvassa el, hogy jó-e, vagy fejezzem be azonnal, pedig mindegyikkel ezt szoktam csinálni. Aztán ha valaki mégis mond valami építő kirtikát, azt természetesen nem veszem figyelembe, és csak akkor jut megint eszembe, amikor a következő könyvemnél is elkövetem ugyanazt a hibát. De emlékszik valaki, hogy mikor kezdtem el írni a Boniface-t? Mert a Boniface-es füzetembe egy darab dátumot nem írtam, és a blogban is próbáltam visszakeresni az első bejegyzést vele kapcsolatban, de amikor azt írtam, akkor már egészen benne voltam, úgyhogy nem tudom. Na mindegy, viszont most visszaolvastam a Quija táblát is, ami még mindig csak 20 oldal, mert nem tudom mióta nem nyúltam hozzá, de most először tetszett.
Ó, kiolvastam a darling szajhát, majd holnap értekezem róla, és lehet,  hogy tovább elemzem önnön csodálatos alkotásaimat. :)

Ó, istenem, nem is gondolhatja senki, hogy ez az emberismeret házidoga micsoda örömöket adott most nekem, mert már nagyon régen nem nyomtattam ki semmilyen írásomat, és nem is éreztem, hogy hiányzik, hogy a kezembe vegyem a lapokat, amin az van, amit én írtam. És akárhol olvasok bele, a saját szavaim állnak ott. Ezt most nem tudom jobban elmagyarázni, de igazán remek érzéssel töltött el. Egyébként a boldogságról írtam, és szerintem egészen jó lett.

Jó napot. Egyáltalán nincs kedvem sem franciát tanulni, sem emberismeret házidogát írni, szóval majd később. Most azonban még belevetem magam a gépezésbe, de persze nem annyira, hogy ne tudjam abbahagyni egy fél óra múlva.

új bejegyzés

Ötös lett a próbaérettségim! Nagyon-nagyon örülök! Nem sokára írom az igazit, asszem 24-én, vagy nem? Na mindegy, egy-két hét múlva, remélem, ötös lesz, ha már egyszer nem emelt szintűt teszek. Csak a listeninget rontottam el nagyon, de azt gondoltam is, hogy szarul sikerült, de legalább itt nem úgy van, mint a nyelvvizsgán, hogy mindenből meg kell legyen a 60 százalék, különben annyi, hanem 92 pontig ötös és kész.
Megvettem a vándorsólyom kisasszony különleges gyermekeit magamnak, de anyukámnak meg szerintem igazán örömteli ajándékokat szereztem a szülinapjára, és remélem, hogy ő is annyira fog nekik örülni, mint én, és már alig várom, hogy odaadjam.
Ennyit mindenről. Ja, és tegnap írtam 3 oldal Boniface-t, de nem lett valami átütő. Az a problémám, hogy eddig ez volt az a regény, amihez akkor is írtam, ha nem volt ihletem, mert nagyon szórakoztatóan ki lehet töltögetni, de most már valami történést is kellene kreálni, az pedig igen nehéz, de nem baj, mert most jó helyen hagytam abba. Remélem, ma nem leszek olyan szar spinningen, mint múltkor. Holnap Lauraaa!!
De írtam-e már arról, hogy mennyire csodálatosan tökéletes volt a Beavatás, amit Lauráék adtak elő? Úgy rémlik, hogy már írtam, és ha igen, akkor most ugyanazt fogom leírni, mint akkor, mert én íímádtam Laura karakterét, meg ahogy játszottak, meg hogy egészen profinak tűntek a néhány nyelvbotlást leszámítva, az viszont durva volt, hogy a lánynak igazából levágták a haját. Aazta!
Na viszonthallás.

i can see no way i can see no way

Ma írtam angolból a próbaérettségit, és a listeningen kívül mindegyik jó lett.
Lauráék darabja istenien csodálatos volt, és mindjárt el is olvasom a novellát, amelyből készült, de Laura szerepe nagyon jó volt, és nagyon aranyos volt és nagyon szép volt (mármint nem a szerep, hanem Laura), és nagyon ügyes volt, és a Jázminoviccsal való találkozásra is élvezettel emlékszem vissza.
A darling szajha néhol úgy van megfogalmazva, és olyan dolgokat ecsetel, mintha öt éveseknek íródott volna, néha pedig egy pornóregény formátumait ölti, noha nem tudhatom, mert még soha nem olvastam olyat, de ezek után ezt is elmondhatom magamról, azt hiszem.
Ma megyek színházba anyával az Én, József Attilára, eredetileg Szebivel mentem volna, de ő most beteg, és eljött hozzánk, és két órája alszik, néha orrfújásokkal megszakítva ezen állapotát.

we are shining and we will never be afraid again

Öreg hiba volt, hogy nem mentem el kedden Laurához, vagyis tegnap, mert szörnyen rossz volt a hangulatom és fáradt is voltam, meg aztán kiderült, hogy nem is tudtam volna, mert a szemüveglencséért kellett menni, de ma meg még szörnyebben éreztem magam, úgyhogy mindegy.
Ma beszéltem telefonon Melindával, ami egyáltalán nem úgy alakult, ahogy szerettem volna, mert én mérges akartam lenni és elmondani neki a véleményemet, de mivel igen kedves volt és még nem kerültem hasonló helyzetben vele szemben, ezért nem tudtam magamat felmérgesíteni és őszintén nyilatkozni. Aztán most összevesztem az imént telefonon Szebivel, de ez még mind nem elég, mert teljes mértékben elfelejtettem, hogy a töritanár azt mondta, hogy szünet utáni csütörtökön tézé, és most tényleg nem lustaság miatt nem tanultam, meg töriből nem is szoktam olyat, hanem teljesen kiment a fejemből, és ma sem jutott volna eszembe, hacsak Nati nem mondja. Úgyhogy most arra kéne tanulnom, és szimplán két órám van rá, amit írással vagy olvasással szerettem volna eltölteni, máskor meg egy töritézére három napot tanulok, pedig szeretnék négyes lenni év végén, úgyhogy lehet, hogy éjszaka is tanulni fogok, ami igazán vicces lesz, mivel holnap 0. óra, és fél hatkor kell kelnem.
Ja, és ma jelentette be az angoltanár (elvileg már mondta, de erre valahogy senki sem emlékezett), hogy pénteken lesz (igen, most pénteken) próbaérettségi, amire háromnegyed nyolcra kell bemennem, és három órás lesz. Köszönöm.
Ezenkívül ma ráébredtem, hogy ugyanarra a napra, húsz perc különbséggel jelentkeztem be a szemészetre és a fogászatra, szóval valamelyiket még fel is kell hívnom, csak tökjó, mert az újévben a magánorvosok rákaptak arra, hogy egy héten három nap rendelnek, és akkor is csak két órát, szóval igazán könnyű az időegyeztetés. Na mindegy.

húsvét

Néhány meglehetősen szar tényezőt leszámítva ez egy egészen jó húsvét volt. Vagyis lehetett volna, ha a szar tényezők nem jönnek közbe éppen vasárnap, és nem rontják el mindenkinek a vasárnapját és a hétfőjét is. A szar tényező pedig az volt, hogy Melinda bekattant, és irtózatosan összeveszett mindenki, de ez nem csak egy ilyen mezei összeveszés volt, mert a mi családunkban amúgy is nagyon ritkán van veszekedés, vagy én nem hallok róla. Jó, vitatkozás mindig szokott lenni apa és Melinda között, mivel testvérek, na de az általában nem ellenem irányul, ez pedig igen, de mindegy, nem írok le többet, mert azért nem ide tartozik, hogy akárki is elolvashassa. Most nagyon titokzatos és bennfentes voltam, hiszen elkezdtem és nem fejeztem be, gondolom Laurát és Lellét fogja érdekelni, nekik pedig majd leírom, ha megkérdezik.
Van új szemüvegem, úgyhogy ismét látok, azonban alig várom már, hogy jövő hét hétfőn visszamenjek az orvoshoz, és odaadja az új kontaktlencséimet, mert nagyon nagyon utálom ezt, sem járni nem bírok, sem a csodálatos napszemüvegeimet viselni, sem semmit csinálni.
Ó, és tegnap búfelejtőként voltam moziban Szebivel és Marcival, az Amerikai Pite utolsó részén (de azt hiszem, ide nem is írtam a fekete ruhás nőről, pedig az aztán a legcsodálatosabb film volt, amit ebben az évben láttam), és nagyon jókat röhögtünk, egyedül az volt a probléma, hogy a legutolsó előadásra mentünk, és azt is majdnem lekéstük, mert félóránként járt a villamos. Marci persze a kényelmes tempójában nem érte el, úgyhogy leszálltunk, és elgyalogoltunk odáig.
Kábé ennyi. Viszonthallásra.
(Jim: felcipeli a félmeztelen, alvó csajt az emeletre.
Stifler: bejön.
Jim: - Te mit keresel itt?
Stifler: - Csak mellnézést akartam kérni.)

jó estét

Már megint nagyon régóta nem kerültem számítógép közelébe, és most megint nem is fogok, ugyanis legközelebb hétfőn leszek itthon. Valamelyik nap akartam írni, csak valamiért rossz volt a net, és semmit nem bírtam megnyitni Időközben kiderült, hogy végig egy szar hamisítvány kontaktlencsét kaptam harasztin a szemészeten (pedig nem is ajánlottak semmilyen mást), ami nincs is benne a nyilvántartásban. Úgyhogy körülbelül kirohadtak a szemeim, és most az orvos szerint úgy nézek ki a műszereken keresztül, mint valami menekült. Szóval most kétféle szemcseppet meg regeneráló krémet kaptam, és 3 hétig nem hordhatok ilyesmit, utána is csak másfajta lencsét, és amint 18 leszek, azonnal megműtenek, mert semmilyen kontaktlencsét nem fog majd bírni a szemem, állítólag.
MEGVETTEM A DARLING SZAJHÁT, ÉS NAGYON ÖRÜLÖK NEKI, MÁR ALIG VÁROM, HOGY OLVASSAM. Most még a Siena lányát olvasom, ami igazán a hatása alá kerített, és nagyon tetszik, azonban ebben Nello a kedvenc szereplőm, mert annyira jó neve van, pedig amúgy teljesen jelentéktelen és gonosz, de nagyon érdekesnek találom, mert albínó. Ez most remek magyarázat volt, de akkor is, sohasem találkoztam még történelmi regényben albínóval.
Szebi nagyon nagyon aranyos, most éppen itt van, és "ezt jól megcsináltam" és "itt vagy még, dagi?", majd "fú, de esőszag van!" felszólalások közepette engedi be Fábiánt a szúnyoghálón és az ablakomon keresztül. És most a Vérgróf reklámlapját nyújtogatja az orrom alá, közben vámpírhangokat és mozdulatokat tesz, eltakarja előlem a fényt ("Nem takarok el semmit!"), majd megdicséri a Vérgróf borítóját.
Húsvét után jelentkezem.
(Szebi most törte bele a kanócot a gyertyába: - Ó, fákk ju! Olyan szar ez a gyertya.)