Most nézem, hogy októberben mennyi bejegyzést alkottam. Nyolcat mindössze. Ó, és egyébként emlékszem, hogy annak idején, amikor kijött az "új" Adam Lambert CD mennyire ki voltam akadva, hogy milyen szar. Nos, valóban az majdnem mindegyik szám (MI A SZAR EZ A DÖRÖMBÖLÉS?), de a Trespassing és a Shady nagyon tetszenek. Nagyon nagyon tetszenek. Csak ennyi.

A mai napon nem került sor táncpróbára, ahogyan ruhapróbára sem. Nagyon örvendek, hogy ezek éppen a szalagavató előtti utolsó héten maradnak el, mert mikor máskor? Reménykedem benne, hogy holnap valami normális időben hozza a ruhákat a nőszemély, mert hogyha nem, akkor nem tudok ottmaradni a fogszabályzás miatt, ugyanis ismét mozog az egyik fogam, azért kell most ilyen sürgősen mennem. Meg az alsó műanyag fogszabályzómból letört egy darab és most igényesen szétvágja a számat. Osztálytánc pénteken lesz, mert akkor nincs tanítás, mert állítólag olyan nagy az érdeklődés az iskola iránt, hogy pót-nyiltnapot kellett beiktatni. Ezt eleinte nem tudtam elhinni, mert amikor még 4 éve én voltam nyílt napon, akkor hárman voltunk összesen érdeklődők (jó, mondjuk a felvételin már csomóan voltunk), de aztán láttam az idei fotókat, és tényleg tele volt a jelentkezőkkel a nagy előadó, úgyhogy ez valószínűleg igaz lehet, meg amúgy sem osztogatnak olyan egyszerűen nekünk szabadnapokat.
Tegnap estére szerencsés módon megbetegedtem, és holnap, ha nem lenne fogszabályzás meg előkészítő  be sem tenném a lábamat a fővárosba, de így muszáj lesz, és ha már ott vagyok, meg úgyis fel kell kelnem meg úgyis be kell mennem, akkor már nem hiányzok a suliból.
Ó, és holnap lesz az utolsó óránk az eddigi töritanárunkkal, mert elsőáldozó fejjel bejelentette, hogy november 30-ig tanít nálunk, felmondott, mondhatom, éppen a legjobbkor. Habár nekem már rohadtul elegem volt belőle, mert egyáltalán nem érdekelte már az egész, tételeket sem adott, és nem úgy haladtunk az anyaggal, mintha az érettségire készülnénk, hanem halálos nyugalommal minden órát végigbeszélt, semmi házi, semmi felelés, semmi dolgozat (1 tézét íratott összesen ebben az évben). Csak remélni merem, hogy nem kapunk most még egy ennél is rosszabb tanárt. Pedig eleinte ő olyan jó volt! Csak nem értem, hogy egyáltalán minek kezdte el ezt az évet, mert már tavaly is félévtől kezdve azzal fenyegetőzött, hogy elmegy, aztán mégse, és most meg felmond. Na mindegy. (mi a szar lehet ez a dörömbölés? ó, erről jut eszembe: szellemkastélyban fogunk szilveszterezni, és szellemet is idézünk majd. sajnos ezt az elhamarkodott kijelentésemet mindenki megjegyezte, én meg már most be vagyok szarva. mert az egy dolog, hogy egy kísértetkastélyban szellemet idézel, az meg egy másik, hogy utána ugyanott is kell aludnod.)
Szóval ennyi volt a mai helyzetjelentés. Igazán nem tudom, mit kellene tennem ezzel a bloggal, hogy érdekesebb legyen, és ne egy nyugdíjas naplóbejegyzéseihez hasonlítson  de sajnálom, ha egyszer ilyen borzasztó unalmas életem van (már leírva. mert amúgy nem, semmire sincs időm, és nagyon is tevékenynek, aktívnak érzem magam, még a tanulás terén is, csak sajnos az eredménye nem látszik még a magam számára sem.)
De miért szakad ki a torkom? Egyszerűen nem hiszem el, hogy másnak is képes ennyire fájnia a torka, mint nekem! Mindig borzasztóan fáj, és ezenkívül semmi más bajom nincs általában, és az meg olyan idegesítő  hogy egy ilyen kis szar rontja el a napomat, meg emiatt nem érzem magam száz százalékosan jól. De tényleg, tavaly télen annyira fájt, hogy sírtam  pedig közben még strepsilst is szopogattam, szóval vagy valóban sokkal jobban fáj nekem, mint embertársaimnak, vagy én vagyok köztük a legalacsonyabb fájdalomküszöbbel rendelkező.
Nos, ez van. Amúgy két könyvet is olvasok egyszerre, az egyik az Elfújta a szél, amiben a szerelmes jelenetek nagyon tetszenek, meg azok a részek, amelyekben Scarlett lelkivilágáról meg a gondolatairól van szó, én képtelen lennék ennyire felszínes, de ugyanakkor mégis érdekes és figyelemfelkeltő-és megtartó szereplőt alkotni, mint ő. A háborúról és annak következményeiről szóló részek viszont nekem borzasztó unalmasak, de hát a könyv hátteréül szolgálnak, és gondolom, ezek nélkül nem lenne ugyanolyan értékes mű. A másik a Mondják meg Zsófikának Szabó Magdától, és iiimádom! Már olvastam, még régebben, és akkor is nagyon tetszett, mert ezt gyerek-meg ifjúsági könyvként adják el, de szerintem annyi idősen nem is lehet teljesen megérteni, nekem most teljesen másmilyen, és sokkal érthetőbb, mint 12 évesen. De nagyon jó.
  Mára ennyi, viszonthallásra.

Igazán várom már a decembert! Igaz, hogy folyamatosan szemészetre meg fogászatra kell rohangálnom, és fogalmam sincs, hogyan fogom elkészíteni az összes ajándékot, amit kitaláltam (főleg, hogy most az osztálykarácsonyon is csak csinálni lehet egymásnak valamit, venni nem), de azért várom. Most már kezd egészen jól összeállni a szalagavató is, szerintem az afterpartyval rohadtul átvertek minket, de úgy látszik, rajtam kívül ezt senki nem fogta fel, de szerintem végül is minden egészen jó lesz. Nagyon imádom az unokahúgaimat, és ha Melinda megengedi majd, akkor a két ünnep között szerintem itt lesznek nálam (habár nem tudom, miből fogjuk elvinni őket moziba, meg ilyenek, mert karácsony után tuti nem marad egy forintunk se, de mindegy, akkor legfeljebb itthon mulatunk). Mondjuk Melindának még fel sem vetettem, de Noémit meg Lucát már felbujtottam, és nem hiszem, hogy ezek után le lehet állítani őket. Aztán hétvégén láttam a Paranormális jelenségek 4-et, igazán jó volt.
Azt hiszem, hamarosan abba fogom hagyni a blogolást, mert tök érdektelen dolgokról írok, egyre ritkábban, szerintem ezt senki számára nem lehet szórakoztató olvasni, úgyhogy nem is értem minek írom.
Most éppen attól rettegek, hogy mit fog szólni a franciatanár, hogy csütörtökön ismét nem lesz óra (mert csak én érettségizek, ezért ha hiányzok, nincs óra), mert akkora kaptam időpontot a fogorvoshoz, pénteken meg nincsen suli, úgyhogy az akkori francia is elmarad.
Na mindegy, viszonthallásra.

Azzal teremtettem most roppant furfangosan karácsonyi hangulatot a szobámban, hogy meggyújtottam egy ikeás mézeskalács illatú mécsest, és gy roppant erős illatú narancsot eszem, mindezt pedig az ágyamon végzem minden más fényforrás nélkül, úgyhogy végre kihasználhatom a laptopom világító billentyűzetét. Ugye milyen praktikus sötétben ülni? De mi a szar van már, most meg benyomtam valamit a billentyűzeten  és erre meg aláhúzza amit írok. Na mindegy. Keringő színpadra igazítása a mai napon sikeresen kipipálva. Jó, nagyon irritál ez az aláhúzás, úgyhogy befejeztem, viszonthallásra. Remélem, nem lesznek olyam lidérces álmaim, mint tegnap, habár már kábé 2 éve kiirtam a falamra, hogy "O lente currite noctis equi!", ami is olyan gyönyörüségesen volt forditva, hogy "Ó, lágyan járjatok, lidércek!", szerintem ez csodálatos, és erről mindig az jut eszembe, hogy lábujjhegyen ilyen kis hegyesfülü lidércek járkálnak a fejem körül, amikor alszom, és amiért ilyen lágyan járnak, nem ébredek fel, és nem is lesznek rossz álmaim. Ez az én álomcsapdám, csak az a baj, hogy nem igazán jön be, legalábbis tegnap nem használt.
Jaj, de várom a karácsonyt, és de elegem van ennek a laptopnak a felhasználóbaráságtalanságából!

Tök felesleges olvasnom ezt a szigeti veszedelmet, mert olvasom, olvasom, és mindig azt veszem észre, hogy egészen más dolgokon gondolkodom, és elolvastam belőle egy hosszú részt, úgy, hogy egy szóra nem emlékszem, újraolvasni meg aztán végképp nem fogom. Már látom, hogy a kötelezők lesznek a vesztem az érettségin.

Már megint rég nem írtam. Annyira várom a karácsonyt, hogy azt nem tudom szavakba önteni! A jövőhét végét tűztem ki arra, hogy a szobámban karácsonyi nagytakarítást végezzek, aztán pedig feldíszítsem, és reménykedem, hogy Szebi mindebben segítségémre lesz. Örülök, hogy őt is sikerült 3 év alatt megfertőznöm az idő előtt megjelenő karácsonyi hangulatommal, mert már tegnap azt mondogatta, hogy mennyire várja a karácsonyt, meg hogy mikor díszítjük fel a szobámat, és amit még sohasem láttam: a sajátjába is gyertyákat rakott ki! A másik dolog, amiért várom a jövőhét végét, mert akkor már (reményeim szerint) lesz karácsonyi pénzem, amit mind ajándékokra költöm, és menni fogok a hobbi boltba, és megveszek mindenféle hozzávalókat. Ez egy nyelvtanilag nagyon helyes mondat volt. Ó, és ha még játsszák, akkor elmegyünk moziba megnézni a Paranormális jelenségek 4-et, amit már nagyon vártunk, de hát szerintem pont nem fogják már jövőhéten adni, de mindegy.  

Most éppen, mivel fél hatkor felkeltem, olyan érzésem van, mintha már délután 5 lenne. Arra várakozom, hogy az apukám eljöjjön értem, mert tegnap éjszaka jöttek haza, és mondtam, hogy majd hívjon fel, ha felébredt, de azt hiszem, meg kell beszélnem anyával, hogy vigyen át ő, mert ha apa ébredése pillanatában felhív, akkor legalább plusz 5 óra, mire ideér. Hacsak nem jön el úgy értem, mint ahogyan a múltkor a pékségbe ment, de az egy rendhagyó eset volt, mint tudjuk. Eddig leckét írtam, most azonban keddig el kellene olvasnom az előkészítőre a Szigeti veszedelmet, amivel borzalmasan lassan haladok, pedig már elolvashattam volna, mert múlt kedden adták fel.

Ó, és az egész szalagavatós táncunk ugrott, mert kitalálták nekünk, hogy nem táncolhatunk a nézőtéren, felállítva a közönséget, hanem a színpadon kell mozognunk, ahol nem tudom, hogyan kellene elférnie 16 párnak, úgyhogy az egész keringő egy nagy fos lesz, a múltkor kezdtük újrapróbálni az egészet, és most sikerült szólniuk. Szóval 3 próba van hátra a nagy alkalomig, és tessék, most az egész keringőt át kell alakítanunk, hogy fel férjünk a színpadra, pedig olyan szép lett volna ott lent, hogy mindjárt elsírom magam. És úgy adják elő, hogy ez az egész a mi hibánk, mert mi ezt hogy képzeljük, amikor még a helyszín kiválasztásába sem szólhattunk bele, és eleve nem értem, hogy miért kellett olyan helyet választani (nélkülünk), ahol nem fér fel 32 ember a színpadra. Mi vagyunk lebaszva, amiért nem olyan koreográfiát csináltunk, mint az ások, meg a tánctanár, "mert egy jó koreográfus előre leméri a színpadot". Csakhogy ő elment megbeszélni a művház tulajdonosával, hogy kipakolhatjuk-e a termet, és ő azt mondta, hogy igen, semmi probléma, csak a tanároknak nem felel ez meg, mert ők fognak az első sorban ülni, meg az igazgató, "akit nem lehet felállítani, mert ott kap agyvérzést, gyerekek!" (még mindig nem értem: miért?), és azt sem értem, hogy miért is a tanárok ülnek az első sorban? Na mindegy.

Hát ennyi történt az elmúlt egy hétben. Viszonthallásra, majd megpróbálok gyakrabban jelentkezni. 

Nagyon tetszenek, amiket Szebitől kaptam az évfordulónkra! Egy zöld táskát, de sötét, pont olyan színű, mint a cipőm, és egy hozzáillő, szintén zöld de egy kicsit élénkebb kesztyűt, amin masni is van, és már nagyon régen kinéztem magamnak az H&M-ben, aztán  kaptam tőle egy dobozt, amit ő csinált, szív alak, szép piros anyaggal van bevonva, és belülre ilyen pici faállatkákat ragasztott (ebben volt a kesztyű, a doboz meg a táskában), és még volt a táskában egy rózsaszín bagoly formájú persely, amit szintén kinéztem magamnak már, és nagyon aranyos. :) Ő is nagyon örült azoknak, amiket tőlem kapott.
Már alig várom a szalagavatót, most, hogy az osztálytánc egy részét is betanultuk, a keringővel meg már majdnem kész vagyunk, csak teljesen meg vagyok róla győződve, hogy a keringőben a nagy forgás közepette valaki rá fog lépni a ruhámra, és az egész leszakad rólam. Meg hogy most minden lépést úgy gyakorolunk, hogy tök közel van egymáshoz mindenki, de még nincs rajtunk az a nagy ruha, és azt is bele kellene kalkulálni, csak a főpróbán lesz majd rajtunk, és akkor majd rájövünk, hogy nem is olyan egyszerű.
Na jó, még művtöri házidogát kell írnom.

A Romeo és Júlia elejét már nagyon sokszor elolvastam, csak soha nem értem a végére, de a legelején ezt a "fügét mutatok kendteknek"-dolgot még mindig nem értem. Mi az a fügétmutatás? Mondjuk, nagyon vicces jó sokszor elolvasni egymás után. Biztos a fityisz a füge vagy nem tudom én ezt megfejteni. Na megpróbálok továbbjutni az első néhány sornál, de hát olyan vicces!

Most értem haza spinningről. Holnap elkezdjük az osztálytáncot, ami szerintem borzasztóra fog sikerülni, de ami a legfontosabb: holnap leszünk együtt 3 éve Szebivel! Úgyhogy ünnepelni fogunk, legalábbis azt mondta, hogy hoz pezsgőt meg csinált nekem ajándékot, én pedig nagyon vicces dolgokat vettem neki, és ez különleges felállás, mert mindenféle alkalmakkor én általában készítek valamit, ő meg vesz valamit.
Azon tűnődtem, hogy a blog nem is internetes napló, vagyis nekem biztos, hogy nem, mert én mellette szeretnék még naplót is írni (meg egy éve írtam is, csak mostanában már általában se kedvem, se energiám nincs rá), és amit abba írok, azt ide soha nem írnám ki, amit meg ide írok, azt soha nem írnám bele.
A Hamletet már majdnem elolvastam (egészen szimpatikus a címszereplő, legalábbis egyelőre), a Romeo és Júliába pedig még bele se kezdtem, de azt legalább anélkül is tudom, hogy miről szól. De felvonulok majd az ágyamba a laptopommal, és ha nem leszek álmos, még az is lehet, hogy mindkettőt elolvasom. Végül is a Hamletet is ma kezdtem el.
Na most azonban mennem kell hajat mosni.

krumplistészta!

Hihetetlen, de az összes ELTÉs leckét meg tudtam írni (5 darab esszé és egy feladatlap), és mind a 300 oldalt el is olvastam, amit ideadtak, úgyhogy most már akár neki is állhatnék újraolvasni őket, hogy valami ragadjon, csak az a baj összesen van vagy 1500 oldalnyi szöveg, ha nem több. Na mindegy, egyébként így is én vagyok az egyetlen idióta, aki mindig az összes papírt elcipeli, amikor óra van, de amiket már megcsináltunk feladatlapokat nem fogom kidobni, és nem akarom különböző mappákba sem gyömöszölni őket, mert akkor sose lenne meg az, amelyik kell, és így legalább mind egy helyen van. Így legalább van min csodálkozni mindenkinek, hogy nálam mindig ott van az összes.

Azt kell, hogy mondjam, hogy a szünet nagyon tartalmas és jó volt. Láttam a moziban az új James Bondot, ami egyáltalán nem érdekelt, de meglepően jó volt, pedig igazán unott arccal mentem be. Végül is nagyon tetszett. Egyébként is vicces volt, mert Matyival voltunk, akinek utána elmentünk az új lakására, amit gondolatban berendeztünk és kifestettünk, aztán elmentünk az OBIba, hogy meg is találjuk az általunk agyban kiválasztott dolgokat, de mivel Matyinak nem volt pénze, mindent csak nézegettünk meg lefényképeztünk. Én pedig elámultam, hogy elméletileg az OBI szar az IKEÁhoz meg a kikához képest, vagyis én azt gondoltam, és ez minden szempontból igaz is, kivéve a lámpákat. Mert lámpákból sokkal nagyobb választék van, mint máshol, gyönyörűek, és harmadannyiba kerülnek. 

Anyával voltunk a kikában, mert új függönyünk érkezett, és egyúttal megnéztük a karácsonyi cuccokat, amik nagyon jók csak éppen (ahogy Mihaela szokta érzékeltetni, hogy valami nagyon drága) you can't even touch it, mert 1800 forint egy tenyérben elférő gömb a fára. Mondjuk ha én most fel szeretném díszíteni a karácsonyfámat, és leszakadt a szekrényben a polc, amin az összes dísz volt a szekrényben, és mind összetört, akkor vegyek fel hitelt? (amúgy a jelek ellenére sem történt ilyesmi, mert nálunk anya nagyon különlegesen elhatárolja egymástól a díszeket, és ha össze akarnának törni, akkor csak puha papírnak koccannak. de asszem egyszer már volt olyan, hogy elejtett egy egész dobozt, azonban nem biztos. az viszont tuti, hogy apa a csúcsdíszt minden karácsonykor összetöri, méghozzá úgy, hogy megpróbálja rátuszkolni a karácsonyfa csúcsára, és nem tudja feldolgozni, hogy nem megy rá, aztán darabokra törik és a szilánkok keresztülszúrják az egész testét.)

Meg persze voltunk a temetőben is, ami még a szokásosnál is szebb volt, és én ugyan el akartam kezdeni halloweeni hangokat lejátszani Szebi telefonján, de aztán megsajnáltam a sok szomorú embert, mert tényleg nagyon sokan voltak, meg még nem volt teljesen sötét, csak mire hazaértünk, és nem akartam elrontani a borongós hangulatát a sajnálkozó embereknek. Sokkal viccesebb lett volna ez a gondolat tavaly, amikor szinte nem volt senki rajtunk kívül, és a gyerekek kijöttek ijesztgetni egymást, és nem vettek észre minket, és a nagymamám mély hangon mondott valamit, amitől annyira megijedtek, hogy sikítozva elrohantak.

Most azonban még el kellene olvasnom keddig a Romeo és Júliát és a Hamletet (szintén az előkészítőre). "Azok azért nem hosszúak, egy hét alatt simán elolvassátok mind a kettőt, nem?" De, csak nem baj, hogy azon kívül még nem tudom mennyi leckét meg papírt meg tanulnivalót kaptunk?

Szokásomhoz híven halloweeni hangulatból azonnal karácsonyiba zuhantam, de nagyon tetszik, hogy egy darab mandarinnal az egész házban karácsonyillatot lehet csinálni. Anya akart venni a kikában hóemberes meg télapós párnahuzatot a nappaliba a kanapéra, és nagyon karácsonyi-film hangulata lett volna, de bitang pusztulatosan drága volt, illetve nem is, mert 1500 volt egy darab (ami nem is sok, ha a 1800, 2000, 2500-as karácsonyfadíszekre gondolunk), de 3 párnánk van a nappaliban, és úgy drága lett volna.

T: - Regina, te eszel céklát?

- Hát megkóstolom, de a tésztához savanyúságot fogok enni.

Anya: - Mit mondott?

T: - Hát, valami tinédzserdumát.

Ő: nekem. - De aranyos lábujjaid vannak! Kissárkányos.

A boltban.
Eladó: - Még valamit?
Ő: - Egy kis kedvesség jólesne. Attól mondjuk még jókedvem is lenne.

Kártyázunk.
Ő: - Ha ez a lap joker,  akkor megeszed... azt a... azt a... rágótablettát! (rámutat a fogamzásgátlóra)
Itt a hangsúly volt vicces.

Én: - Jó, de te csalsz. Na. Most ez a lap hányas?
Ő: - Nyolcas.
Lap: 2-es.
Én: - Marhára eltaláltad.
Ő: - Mert az alatta lévő nyolcas! (felfordítja. 6-os.) MONDTAM!

Ő: jósol. - Ennyi év múlva változik meg a testalakod. 5? Húha, nincs sok hátra. Lehet, hogy kövér leszel, lehet, hogy sovány.

Ő: - Ennyi év múlva utálsz meg. (3) Hú, bazmeg, az nagyon korán van!

Ő: - Ebben az évben ennyi poharat fogsz összetörni. (10) Bele kéne húznod.

És még volt egy csomó, csak elfelejtettem, de a lényeg, hogy nagyon jót nevettem.