semmi érdemleges

Valamiért olyan lassú a laptopom, mint egy csiga. Már nagyon unom, hogy folyamatosan ilyen konfigurálást végez, akárhányszor bekapcsolom meg kikapcsolom. Most fejeztem be a tanulást, mert természetesen utolsó héten, utolsó nap kell matektézét íratni. Annyira vicces lesz! 3 napja próbálok rá tanulni, és még mindig ugyanannyit értek belőle, mint elsőre, ami egyenlő a nullával. De ez tényleg idegesítő, hogy (jó, elismerem, szoktam lusta lenni, de nem mostanában) nem is a lustaságon múlik, mert ugyanúgy leülök tanulni a matekfüzetem mellé, de hiába nézem, meg próbálom megcsinálni a feladatot, én tényleg segghülye vagyok hozzá, erről most már nem tehetek. Tavaly nagyon rossz volt a tanár, igen, de úgy látszik, beállt nálam az a pont, ameddig matekkal tudott telítődni az agyam, mert már két éve egy szót nem fogtam fel, és ilyen igenis van! És mindenki azt mondja, hogy még a hülye is ki tudja nézni a függvénytáblázatból a megoldást. Hát valóban nagyon nagy segítség  hogy nem kell fejből tudni az 5000000 00000 000000 megoldóképletet, de hogy a szarba jussak el addig, hogy én a megoldóképletbe behelyettesítsek? Mert ha meg vannak adva az adatok, oké, de ha nekem megadja, hogy hány köbdeciméter a hordónak a belseje, és belefér-e 20 liter viz, akkor azzal mégis mit csináljak? Annyit tudok, hogy a körhengert kell kikeresni, és kész. Nagy a sötétség. Vagy amikor megadja, hogy milyen magas a piramis, és akkor a belsejéből mennyi van beépítve  ha ennyi négyzetméter üres belül? És órán, ha megkérdezi, hogy mindenki érti-e, meg van-e valami kérdés, akkor nem azért nem szólok, mert idióta vagyok és nem merek, hanem azért, mert órán, amikor valaki más, vagy akár én magam megoldom a táblánál, és közben segít a tanár, úgy tök logikus, meg úgy értem, és tudom, hogy mi miért következik a feladatban, de attól még rácsodálkozom, mert én tuti, nem úgy álltam volna neki. És ha ott van előttem a feladat egy függvénytáblázattal a kezemben, akkor azt sem tudom, hogy kezdjek hozzá. De órán mit kérdezzek, ha egyszer minden tök logikus, és értem, hogy mi miért úgy van? Amikor meg nekem kell egyedül megcsinálni, akkor meg nem tudom, mert elindulni sem birok. És most nem azért, de szerintem ha valaki nem érti a matekot, azon semmilyen külön tanár meg gyakorlás nem segít  tavaly tapasztaltam, meg ha nem tudsz megoldani egy tök egyszerű feladatot, akkor hogy gyakoroljál? És az a legszebb, hogy soha életemben nem fogom azokat a dolgokat használni, amikkel itt most már 2 éve szenvedek.
Kaptam ma (mivel megint mozog a fogszabályzótól a fogam) egy olyan védőműanyag izét, amit elméletileg folyamatosan használnom kellene, de nem birok tőle beszélni, úgyhogy csak éjszaka fogom, de most annyira idegesített  hogy el is felejtettem visszarakni.
Holnap van Szebi 19 szülinapja! Ezért pénteken megsütöm életem első tortáját. Nagyon durva, hogy hétfőn meg már karácsony van. Csak azt nem tudom, hogy vajon az ajándékokat ugyan mikor fogom elkészíteni és becsomagolni? Mert amiket akartam, már megvettem, de olyan is van, amit csinálni szeretnék, és azzal szerintem nem leszek kész. Na mindegy.
Ma a legfurcsább mondat, amit hallottam a villamoson: "A szomszédban meg kikelt a kisfácán." ? Oké.

Ebben a pillanatban érkeztem haza spinningről, és Sebastian ma itt alszik, és most kitalálta, hogy elrohan nekem karácsonyi ajándékot vásárolni. Eme éjjeli órában. És még csak nem is a székesfővárosban vagyunk, hanem Harasztin.Ó. Mi történik? Most pedig anyával szervezkednek valamit a szobám falain túl. Nagyon kíváncsi vagyok.

napi jó tanács

Foghagymás lángos után semmiképpen se egyetek csokoládét, mert borzalmas ízhatás képződik majd a szátokban. (amúgy a nagymamám által készített lángos a legfinomabb a világon az összes lángos közül. két napja azon élek.)

Mondjátok, hogy patkány!

Meglepően jól sikerült tegnap a szalagavató és az afterparty is. A szalagavató végül 5től fél 8ig tartott, 2 és fél óra volt a megjósolt 4 helyett. Az afterpartyról egykor jöttünk el, mert apáék fél kettőre foglaltak asztalt a For sale-be, minden nagyon finom volt, csak én kábé alva vagy aludva vagy nem tudom hogy ettem meg mindent, és végül háromnegyed négyre értünk haza, én 11kor keltem, Szebi fél egykor. Mondjuk ő nagyon részeg volt még akkor is. Na mindegy, fogalmam sincs, hol kell megnézni azokat a képeket, amiket a partyfotós csinált. Holnap nem megyek iskolába, rendkívüli szabadnapot adtam magamnak, anya pedig nem ellenezte, mivel ő is szabadságon van, és így nem kell korán felkelnie, hogy bevigyen valameddig. Az a probléma, hogy most, hogy vége a szalagavatónak, megint minden óra rendesen meg lesz tartva, és csomót kell majd tanulni. Úgy döntöttem, semmiből nem érettségizek, és csöves leszek a híd alatt. Nem tudom, mi az oka ennek a bejegyzésnek a rezignált hangvételének és a fogalmazási készségem teljes hiányának, de nem is baj, mert most be is fejezem. Majd jelentkezem a elkövetkezendő hét folyamán.

Ja! Nem is, mert ma 3 és fél órát próbáltuk a keringőt, tegnap meg 2 órát az osztálytáncot, hogy minden tökéletes legyen a szalagavatóra, és én ma valamiért annyira izgultam, mintha már élesben ment volna. És tényleg teljesen úgy is történt minden, mert nem azt éreztem, mint máskor, hogy hú, milyen hosszú ez a keringő, meg hogy nem is leszünk túl rajta gyorsan, hanem kábé 2 pillanat alatt eltáncoltuk az egészet, és utána meg sajnáltam, hogy ilyen gyorsan vége lett, mint amikor élőben adsz elő valamit, amire már nagyon régóta készülsz, és vége. De ma ez alatt a sok idő alatt vagy 10-szer elpróbáltuk, és mindegyik után ugyanez volt az érzésem. Sőt, még az osztálytáncnál is, de arról egyébként is azt gondoltam mindig, hogy nagyon rövid, pedig nem az, ugyanúgy 6 perc, mint a keringő.
Aztán anyával elmentünk a ruhapróbámra, ahol is még feljebb varrták a ruhám alját, hogy ne lépjen rám senki, vagy nem tudom, miért, de egy órát álltam ott magassarkúban, és eleve nem volt földet söprő a ruha, hanem lengedezett feljebb, úgyhogy nem tudom, miért volt olyan fontos 3 centivel még feljebb rakni, de hát ő a szakember. Csak nekem meg már majdnem lerohadt a lábam. (na most ez a hülye fedőlakk majdnem megkeserítette az életemet, de kiszúrtam vele)
Utána elmentünk Szebinek meg Tamásnak ajándékot venni, és sikerrel jártunk mindketten. Hát, ennyit közölhetek.

Megint sikeres módon most festettem ki a körmömet, úgyhogy most hiába is várok rá 2 órát, hogy megszáradjon, igyis-úgyis bele fog nyomódni a takaró, és pöttyös meg csíkos lesz és annyira undorító  hogy majd le is kell mosnom reggel, de ez van, mert soha nem szoktam lemosni, hanem inkább lekenem még egyszer fedőlakkal, és akkor nem gáz annyira. Holnap Lauránál töltöm az éjszakát, hogy megünnepelhessük a születése napját.
Ezek voltak napi híreim, viszonthallásra.

Egyébként kábé 1 hónappal ezelőtt minden írásomat sunyi módon ott hagytam abba, hogy karácsony van, mintha bizony azt gondoltam volna, hogy a karácsonyi szünetben lesz időm meg energiám folytatni őket. A Boniface-t is pontosan ott hagytam abba. Igazán gratulálok önmagamnak.

Csütörtökön kihagytam az előkészítőt, mert nap végére olyan szarul lettem, hogy csak na, tök lázas voltam, és hihetetlen, de másnap pénteken nem volt tanítás (mármint nem ez hihetetlen, hanem ami most következik), és bementünk osztálytáncolni, amin előző napi rosszullétem miatt nem is akartam, csak passzívan részt venni, de végül végigugrándoztam az egészet. Az osztálytánc egyébként egy baromi nagy égés lesz, a keringő meg csak amiatt, mert nem fogunk elférni, egymás lábát fogjuk tapodni, és mivel én az első sorban állok, bizonyos, hogy le fogok esni a színpadról, de akkor legalább mindenki emlékezni fog rám.
Ó, de olyan rossz lesz, ha vége a szalagavatónak meg a karácsonynak meg a szilveszternek, mert utána már mit várjak, az érettségit? Most közöltem a nagymamámmal telefonon, hogy örülnék, ha karácsonykor 3 napig itt lennének az unokahúgocskáim, és ezt mindenki hatalmas üdvrivalgással fogadta, úgyhogy azt hiszem, meg is fog valósulni, de lehet, hogy módosítanom kell 2 napra, mert 29-én már pakolnunk kell, ugyanis 30-án utazunk Csehországba.
De most az a borzalmas érzés kínoz, hogy fogalmam sincs, miről maradtam le csütörtökön az előkészítőn, és most ily felkészületlenül kell megjelennem.
Ma volt a tablófotózás, és ezt soha nem gondoltam volna, de csodás képek születtek rólam. Nem értem, miért kellett odamenni viszont ugyanúgy fél 9-re, mint minden nap, amikor tanítás van, mert másfél óra alatt végeztünk, és utána mindenki hazament.
Holnap találkozunk először az újdonsült történelemtanárunkkal. Ez azonban egyáltalán nem olyan izgalmas dolog, hogy egyáltalán szót ejtsek róla, mert ma már láttam, és úgy néz ki, mint a biosztanárunk drogos mása, vagy nem is tudom.