the avangers

Hihetetlenül csodálatosan nagyon jó volt a Bosszúállók, pedig eszem ágában sem volt megnézni, hanem sokkal inkább a Johnny Deppes filmet akartam, az Éjsötét árnyékot, de aztán inkább ezt néztük meg, mert Szebi nagyon szerette volna, meg azért is, mert nemrég láttam a Thort, ami a bemutatója alapján szintén olyan baromi nagy hülyeség volt, aztán amikor megnéztem, akkor egészen tetszett. Szóval ezen okulva beültünk a bosszúállókra, és az a meglepetés ért, hogy már megint a negatív szereplő a kedvencem, ahogyan az lenni szokott. Ez csak azért volt most meglepetés, mert ugyanaz volt a gonosz benne, aki a Thorban, és abban nekem fel sem tűnt, hogy milyen jól játszik, meg úgy láttam, hogy igazán csúnya, erre most a bosszúállókban jól nézett ki és nagyon jól is játszott. Úgyhogy most semmit sem tehetek, mert miután ő az új követendő-példa-gonosz-negatív-szereplő a szememben, amint nekikezdek Boniface-t írni, nem a szokásos AdamLambert-kinézetével jelenik meg előttem, hanem Lokiként. Megnéztem, hogy hogy fest ez a színész, amikor nem Loki, és úgy nagyon nem tetszik, mert más a haja, és még bajsza is van, ami fogalmam sincs, mire jó a férfiaknak, most akkor vagy legyen borostás, vagy simaarcú, de ez a rövidszakállésbajusz-kombó szerintem rettenetes. Na de mindegy, szóval csak Lokiként jó.
Egyébként hétvégén csak jó filmeket láttam, mert először a Thort néztük meg, aztán a Kémes hármast, amiben Reese Witherspoon meglepően csúnya volt, majd a Hugót, amiben először halálfejűnek tekintettem a kisfiút, aztán pedig teljesen elájultam, hogy milyen szép és remek színész. Tehát az új kedvenc filmjeim a Hugo és a Bosszúállók, az új ideiglenes kedvenc színészeim pedig Asa Butterfield és Tom Hiddleston.
Köszönöm, hogy mindezt közölhettem.
Ja, és a Vérgróf egy nagyon nagyon nagyon jó könyv, szeretném, ha én is ilyeténképpen tudnék fogalmazni, de sajnos nem. Ezért most szerintem írás helyett inkább el is vonulok fogat mosni, aztán olvasni, amíg csak álomba nem merülök.
Ó, és voltunk hétvégén vásárolni, vettem egy hosszú farmert, néhány rövidnadrágot, két trikót, meg egy csodálatos papagájos nyakláncot, minek következtében ma megkérdezték, hogy a bagolymániám papagájokra irányul-e újabban, de nem, jelenthetem, hogy a bagolymánia megmaradt, csak ez a nyaklánc túl fantasztikus volt ahhoz, hogy ottmaradjon a helyén a boltban.
Viszonthallásra.

Fogalmam sincs, Boniface miért ilyen ingerült ebben a fejezetben. Talán megjött neki.:D De inkább csak a körülmények áldozata.

Éppen most írom, hogy Boniface meg készül ölni valamit, és hirtelen olyan élesen és ijesztően beugrott az arca abban a pillanatban, amikor már nem rejtegeti, hogy vámpír, pont a harapás előtt, hogy eltátottam a kis számat. De hát erről még soha nem is írtam, és nem is gondoltam rá, hogy akkor félelmetes lenne, de ezután számba veszem.
(ma fogom elkezdeni a Vérgrófot olvasni, remélem semmiben nem befolyásol majd)

Most komolyan nincs olyan szó, hogy rejtegetőzni? Hát engem nem érdekel, beleírom.

Boniface-t készülök írni. Éppen ebben a percben olvastam ki a Vándorsólyom kisasszony különleges gyermekeit, és egyáltalán nem olyan volt, amilyenre számítottam, de tetszett. Csak szerintem második olvasásra már érthető lesz. Az egyedüli, ami nem volt benne olyan jó, az az volt, hogy a szereplőknek ebben is túl kiszámíthatónak találtam a reakcióját, mostanában egyre több könyvvel így vagyok. Remélem, ha kívülállóként és elfogulatlanul olvasnám a sajátjaimat, nem ez lenne a benyomásom, de szerintem nem, mert én magamban is minden szereplőt annyira megszerkesztettnek, egyedinek gondolok, hogy szerintem mások sem jönnének rá egyből, hogy ki mire mit fog mondani. Habár ebben a regényben nem is a szereplők jelleme meg szavai voltak fontosak, hanem inkább a képességeik, de nem tudom, valahányszor nem érzem elég kidolgozottnak valamelyik szereplő jellemét egy könyvben, mindig olyan érzés fog el, mintha mesét olvasnék. Jó, ez a történet mondjuk pont meseszerű is volt, de... na mindegy, ennyire tudtam elmagyarázni.
Egyébként vasárnap megint voltam Nógrádon, és ismét sok vicces dolog hangzott el, de most nem írtam fel őket, úgyhogy csak egyetlenegyre emlékszem Noémitől: észrevesz egy sebet a lábujjamon. - Mi történt kegyes lábujjaddal?
Különben nagyon örültem, mert Noémiről egy Olvasó Leó könyvről beszélgettünk, és nagyon jót és nagyon értelmesen tudtunk beszélgetni, úgyhogy már előre láttam magam előtt mámorosan, amint majd nagyobb korukban beszélgetek mindkettővel, vagy mindhárommal. Amikor megkérdeztem Noémitől, hogy milyen lesz a bizonyítványa, akkor először nemtudommal válaszolt, de aztán elgondolkodott, és végül azt mondta, hogy mindenből ötös lesz, csak lehet, hogy matekból vagy olvasásból négyes, amin én nagyon megütköztem, de kiderült, hogy - saját bevallása szerint - matekból lusta gyakorolni, és az utolsó dolgozaton múlik a jegye, mert sok négyest írt, olvasásból pedig hiába olvas szebben az egész osztálynál, nem szereti az olvasókönyvet, és ha az Olvasó Leóra kapnának jegyeket, akkor ő lenne a legjobb. :)
Szóval ilyesmi dolgok történtek ám. Most pedig nagyon kedvemre való időjárás tombol odakint.
Ó, és itt még nem is közöltem, hogy júniusban megyek Londonba 5 napra. ű
Viszonthallásra.

Most végeztem a biosszal és a franciával. Ma szociális ismereteken megtekintettem A hullám című filmet, és ezeket az iskolában nézős filmeket általában utálni szoktam, főleg, hogy a múltkor ugyanebből a tantárgyból a 13-at néztük meg, amiről a tanár már a kezdése előtt kijelentette, hogy egy szar film, majd dogát íratott a szereplők jellembeli változásaiból. Szóval ez a hullám viszont tetszett. Meg úgy vettem észre, hogy mindenkinek, mert elég csöndben voltunk és figyeltünk. A végét meglehetősen eltúlzottnak éreztem, de amikor közölték velem, hogy ez egy igaz történet, akkor már csöppet sem véltem túlzásnak, hanem csak nagyon-nagyon megbotránkoztam, és a valódi események részesévé akartam válni, amik alapján ezt a filmet csinálták.

?

Lazításképpen a heves biológiatanulás közepette eszembe ötlött, hogy a múltkor még nem tudtuk letölteni Adam Lambert új albumát, és szimplán elolvastam a dalok címeit, nem is volt más szándékom. Semelyik nem volt túl megbotránkoztató, mondjuk a "better than i know myself"-ről tudtam már, és hallottam is korábban a számot, ami minden szépítés nélkül borzalmas, tehát körülbelül olyan volt első hallásra (merthogy több nem is volt), mint az első albumról a time for miracles, aminek a címe is rettenetesen tömény, és egyszer sem voltam képes végig hallgatni. Viszont amikor megláttam azt, hogy naked love, akkor nagyon rosszat sejtettem, és beírtam youtube-ra, merthogy előtte elolvastam a dalszöveget, ami három váltakozó sorból áll, azon kívül yeah és woah, és nem túl ígéretes. Ledöbbenve állítottam le, zártam be az összes lapot, majd fél percen keresztül ültem, államat a tenyerembe támasztva, a fejemet ráztam. Hogy lehet ez? Ez nem jöhetett ki ugyanabból az emberből, aki a music againt és a for your entertainmentet énekli. Null hang, és semmi, semmi.
Az viszont nagyon nagy szerencse, hogy az albumból szabadult egyik új képen megint egy az egyben úgy néz ki, mint Boniface, úgyhogy legalább a saját karakterem kinézetébe való hitemet megerősítette. Nagyon veszélyesek ám a képek és videók, amik róla készülnek, mert egyes felvételeken igen undorítóan fest, másokon meg nagyon Boniface-es. Köszönöm, hogy ezt közölhettem hosszú kihagyás után, ha már a keringést és a kiválasztást nem tudom megtanulni.
(mellesleg megalázó módon Noémi éppen néhány hónapja mesélte nekem, hogy az iskolában második osztályban a kiválasztást tanulják, majd teljesen korrekt módon, látszódva, hogy érti, elmondta nekem azt a két oldalnyi szöveget majdnem ugyanolyan mélységekben, mint ahogyan én most itt próbálom megtanulni)

jesz it iz

Yes, it is - ahogyan unokahúgaim szokták volt kifejezni tetszésüket, és ez a tetszésem arra vonatkozik, hogy van net miklóson a szobámban , mert elméletileg csak akkor lehetne, hogyha ott ülök a rúter vagy mi mellett, de nem ülök ott, mert az lent van, én meg fent. Azonban most rájöttem, hogy úgy lehetséges mégiscsak ez az internet (mert ugye a szobámban csak akkor lehetne, ha én, vagy akárki más tudná a házban a kódot, de senki nem tudja valamiért), hogy amikor szülinapomra megkaptam a laptopot, akkor még apáék tudták a kódot, és akkor beirtuk (bocs, de továbbra sem jöttem rá, hol a hosszú i és ü, ezért amikor irok, akkor is mindig a helyesirás elemzővel javitom át, itt azonban lusta vagyok). Szóval holnap irom az angolt, és mindenki azt kérdezgette tőlem, hogy izgulok-e, és igen, izgulok, de nem értem, hogy miért, mert teljesen kézenfekvő, hogy ötösnek kell lennie, ugyanis könnyebb, mint a nyelvvizsga, minden érettségi feladatom ötös lett eddig, és igy tovább, de ettől függetlenül ugyanúgy izgulok, ráadásul két napja, amikor még tudatosan nem is foglalkoztam vele, hogy ezt én most megfogom irni, akkor azt álmodtam, hogy lekéstem.
Most miklóson csak én vagyok, meg mama meg Luca, mert Luca már vasárnap óta itt van, és csak szombaton fogjuk haza vinni, apáék pedig elmentek valami vacsorára, ahonnan nagyon későn fognak hazérni, szóval fogalmam sincs, milyen kinok árán fog felkelni holnap apa, hogy bevigyen engem. Egyszerübbnek fogja tartani, hogy le se feküdjön, ahogy ismerem.
Na jó. Viszonthallásra, megyek olvasni.
De miért fosom én mindig össze magam félelmemben, amikor mikóson egyedül vagyok a szobámban? Most meg olyan rosszul vagyok ettől a rántottától, amit vacsorára ettem, hogy csak na, nem tudom miért. Na mindegy, utálok itt egyedül aludni, az a lényeg, és Szebi is hiányzik.

- Orra van neki, nem érted?

- Miért, szerinted mire van a guggolás?
- Szarásra.

- Ha megtámad, fejbe rúgom.

Most csak ilyen ingerszegényen tudom érzékeltetni sajnos, hogy mennyire vicces volt hat fiúosztálytársammal a liget, akikhez a csúnya és buta lányok helyett csatlakoztam, miután számomra egyetlen érdekes lány sem volt ott aznap.

Azt kell mondjam, hogy a völgy nagyon nagyon nagyon tetszik. Valamelyik nap elolvastam a 40.oldalig, most meg végig fogom olvasni, már az 53. oldalon vagyok, és eddig csak háromszor kellett belejavítanom hülye fogalmazás miatt, de azok sem voltak olyan vészesek.
Kiderült egyébként, hogy osztályfőnöki dicséretben részesülök, mert én vezettem a 12.-eseket a ballagáson. Ebben különben nekem semmi szerepem nem volt, a franciatanár közölte, hogy ő engem akar és Szebit, és akkor ez történt, nem nagyon lehetett semmiféle választási lehetőségünk, és még igen durván meg is próbáltam kihúzni magam alóla, szóval én bizonyosan nem adtam volna dicséretet, de tisztelettel elfogadom.
Pénteken elméletileg tanítási nap volt, mert csak négykor kezdődött a ballagás, ennek ellenére osztályfőnökin a tarisznyákat raktuk össze, matekon és magyaron a ligetben voltunk virágot lopni, mert csak nagyon kevesen hoztak, meg egyébként is, egész pénteken a negyvenből tizenhárman voltunk ott, angolon pedig összesen négyen díszítettük ki a 12.-esek termét, Marci, Szebi, én, meg a magyartanárnő, aki hihetetlenül jófej. Nagyon sokat nevettünk vele, ó, és én magam körülfuttattam borostyánlevéllel az ajtót, és ilyen díszítést sehol nem láttam, úgyhogy én inkább azért adnék dicséretet, de mindegy.
Írtam az ulpiusnak, háháhá.
Boldog anyák napját!!!

Milyen roppant tájékozottan beleírtam a völgybe, hogy hívd a kilenctizenegyet, ha valami bajom lesz, miközben ez Angliában játszódik, és az Amerikában a segélyhívó szám, de mindegy. Most rákerestem, és Angliában 999.

Nem is írtam le az előbb, hogy miféle atrocitások értek ma: reggel láttuk Szebivel a Thökölyn annak a balesetnek a helyszínét, ahol egy fiatalember meghalt ma reggel. Szerencsére  a balesetet nem láttuk, csak ami utána volt, de az se volt szép látvány.

Most jól beszarattam magam amúgy a völggyel. Még egyszer sem olvastam vissza egyben, és egyáltalán nem emlékeztem, hogy ilyen félelmetes volt.

every second is a highlight

Igazán furcsa élményekkel gazdagodtam, ugyanis Luca is gyönyörű szép, és már vele egyszer volt olyanom, hogy annyit változott, hogy nem akartam elhinni, és hirtelen rettenetesen nagylánynak tűnt, de most meg Noncsival volt az, hogy ugye ősszel lesz kilenc éves, ami számomra hihetetlen, mert én leragadtam ott, hogy Luca három, Noémi meg ötéves, és ha valaki megkérdezi, akkor rögtön ez is jönne a számra, erre Noémi már majdnem tíz, na jó, majdnem kilenc, de akkor is, Luca meg most töltötte a hatot. Szóval Noémit húsvétkor láttam utoljára, és azóta rettenetesen megváltozott, szerintem kábé 12-nek néz ki, és nagyon nagyon nagyon szép, teljesen más az arckifejezése meg a tekintete és szőke és hosszú a haja, és hosszú a lába, és nagyon gyönyörű mindenütt, csak a foga nagy és nyulszerű, de jól áll neki. Abigél meg igazán aranyos, és nagyon megriadtam, amikor egyszer csak felült, de most már lehet annyira dögönyözni, hogy ne fájjon neki, és azért jól megnyomkodjad mindenhol. Na, úgy látszik ennyi volt mára a fogalmazási készségem.

Lucának arról a két tincsnyi hajról beszélünk, amit levágott a homlokánál, hogy legyen frufruja, és most így húsz száll haj kiáll a homlokából, hátul meg a háta közepéig ér.

N: meghúzza Luca frufruját.

L: - Naaaa! De azért vágtam le, mert a Noémi gyakran csavargatta!

N: - És ez a csoki?

Anya: - Az anyukádé.

N: - Júj, anya, majd adsz?

M: - Hát, igen. Majd még meggondolom, hogy adok-e.

N: - És ez igenis így történt. Nemdebár, apa?

N, L: kétfelé húznak egy kártyalapot, ami elszakad.

N: - Híí! Na jó, gyorsan megragasztom. Gyere, Regi.

L: - Most miért kellett eltépned?

N: - Inkább köszönd meg, hogy megragasztom helyetted.

L: - Hát szívesen! ... Vagyis köszi.

Én: - És miket ettetek?

N: - Én ínycsiklandó finom... nem tudom, mi a neve, zsömlében van paradicsom, meg hús, meg mindenféle zöldség... IGEN, HAMBURGERT!

Abigélt valamiért Istvánkának szólítják, amikor megkérdeztem, miért, ez volt a magyarázat:

N: - Mert mindig játszunk papás-mamást, meg ilyesmit, és a játékban ez a szerepe. Véletlenül mindig az a neve, hogy Istvánka.

N: - Regi, gyere.

Én: fogom Abigélt. - De Istvánka itt ül.

N: - Istvánka tud vigyázni magára. 

Én: - Tényleg, hogy van a Kópé? Nem is láttam.

Anya: - Hallottam valami hörgést, amikor bejöttünk.

N: - Az a Veronika volt.

(Veronika=Abigél, mert ugye két neve van, és szegényt össze-vissza hívjuk, most pedig ugye még hozzájött az Istvánka is.)

L: - Nem nézhetitek meg a nyulat.

Én: - Jó.

Anya: - Miért?

N: - Mert rossz állapotban van.

Anya: - Miért, mi történt vele?

N: - Egy kicsikét lehet, hogy kilyukadt a gyomra.

Anya: - Valami olyat etettetek vele, amit nem kellett volna?

N: - Nem, hanem kinyílt a ketrece, és a tyúknak a tollát, vagy nem tudom, mit, amivel régen írtak az emberek, megette. És kihányta a belét, és így kiöntött a belseje, mint az árvíz. Elképzelhetetlenül.

N: - Egérvárosban élnek az egerek. Egerben élnek.

N: - Kijött a fikám. Kérek egy mentőzsebkendőt. 

Anya: - Hát hol van?

Én: - Ott van egy az ablakban.

N: - Ó, igen. Köszönöm a kis kommenditálásodat, Regina.

M: behozza Noémi iskolatáskáját. - Kitaláltam egy jót, Noncsi.

N: - Ó, ha táskával van kapcsolatban, akkor tuti rossz lesz.

M: - Tessék, itt megírjátok az angolleckét Reginával, és akkor este már nem kell.

N: - Nem kell már többet tanulnom. (rámutat egy gyárilag színes képre a könyvben) Nézd, milyen precíz munkát végeztem. Ezt én színeztem. 

M: mutatja Noémi ellenőrzőjét, amiben csak ötös van.

N: - Példás vagyok. Az osztály előtt példás vagyok.

L: - Na jó, elmondom az igazságot. Azért nem nézhetitek meg a nyulat, mert átadtuk a Mari néninek.

L: ezt nem tudjuk, mire mondta, csak hirtelen megjegyezte. - De néha, néha még a kispolcon sincs jóság.

Én: - Noémi, neked van ilyen állatkert szagod?

N: - Te voltál az állatkertben.

Én: - Jogos.

L: hintázik, és fél órája rakosgatom a szájába a málnát, aztán leülök az árnyékba. - Regina, etessél.

Én: - Biztos, hogy nem, Luca. Miért jó neked, hogy lenyomom a torkodon? 

L: - Akkor Andi, te etessél.

Anyának nem emlékszem, mi volt az ellenvetése.

L: - Akkor Noémi, te etessél!

N: - Megetetlek egy nagy pofonnal.

Kópé: előtte van egy lábas.

L: - A Kópé főzik!

20 perce várunk Melindára a kocsiban.

N: - Anya olyan lassúságos csiga!

Nő: hangosan röhög.

N: - Feltűnősködik a nő.

Verus: kirakja a fél lábát a babkocsiból.

M: - Nézzétek, hogy feltűnősködik!

Anya: - Mint Angelina Jolie. Villant.

3 órája Verus fején van egy rongypelenka, hogy ne kapjon napszúrást.

N: - Anya, van a fején egy pelenka! A fején van a pelenka, nehogy megfulladjon!

Én: - Három órája van a fején, Noncsi.

M: - Noémi és a reakcióidő.

Köszönjük.

igazán szar ez az új blogger

Miért kell mindent megújítani? Most aztán én, az informatikai analfabéta, hogyan fogok akármit is beállítani, amikor már azt is alig találtam meg, hogy hogyan lehet új bejegyzést létrehozni? Nagyon nem megy nekem ez a piktogramm-felismerés. Ami mondjuk nem igaz, mert általában igen, ám ha számítógépen van, akkor beszarok. Nos, annyit akartam, hogy igazán jól telt a szünet, voltam libegőzni, és nagyon nagyon élveztem, csak kár, hogy nem volt hosszabb, de azért oda-vissza megrémültem, amikor be kellett ugrani meg ki kellett ugrani, azonban ennek semmi jelét nem mutattam, hanem széles vigyorral az arcomon élvezkedtem. Ismét sikerült előkaparnom a fényképezőmet, annak ellenére, hogy már teljesen lemondtam róla, mert szar az aksija és 10 percenként lemerül, újat venni hozzá pedig lusta vagyok, és most amíg apáék haza nem jönnek, különben sem lesz egy forintom se, mert az összeset elköltöttem már. Ezért pedig semmiféle feddésben nem részesülhetek, mert mindent összeírtam, hogy mire költöttem, mondjuk a nyolcvan százaléka kaja, úgyhogy lehet, hogy apa becsmérlő megjegyzésekkel fogja illetni dagadt alakomat, amiről, ha nem tudja éppen, hogy mennyit szoktam enni, mindig azt mondja, karcsúbb. De mi ez az isteni fogalmazásmód, amit most itt csillogtatok? Magam sem tudhatom. Szóval megjártam az állatkertet is az ajándékbelépőmmel, csak mi buták, a legnagyobb melegben mentünk, de nem baj, mert így is felettébb élvezetes volt. Csak azt nem foghatom fel, hogy amikor kiengedik az állatokat, akkor miért nem zárják be azokat a házakat, hogy ne tudjál bemenni? Mert most minek járd végig a házat, amikor nincs bent semmi, mert értelemszerűen minden kint van a jóidő miatt? És mivel az összes ház üres, ezért aztán úgy érzed, mintha nem lenne egy állat sem, közben meg rengeteg van, csak éppen direkt az üresség érzését keltik benned. És tegnap voltunk Noncsiéknál is, azonban a beszólásokat a következő bejegyzésben írom le,hogy magam előtt is úgy nézzen ki, mintha sokat blogolnék. Aztán ma vagy holnap este nem ártana mondjuk rengeteget írni a Boniface-hez, aminek az alkotását nagyon élvezem, csak sohasem tudok rá időt szakítani, este tízkor meg nem kezdek neki, mert 11-kor leragad a szemem, és ha nem, akkor meg annyira beleélem magam, hogy nem tudok elszakadni tőle, és másnap reggel csak hatalmas kínok árán tudok felkelni. De most akkor az fog következni, hogy leírom az aranyköpéseket, aztán elalvásig folytatom a Völgy visszaolvasását, mert azt kezdtem el a múltkor, és hihetetlen módon nagyon tetszett. Ó, és elhatároztam, hogy holnap írok az ulpiusnak, hogyha mégsem óhajtják a könyvemet (ugyanis már majdnem egy éve kezdődött ez az egész, és tél óta várok a szerződésre), akkor átvinném másik kiadóhoz.