Közzéteszek valamit, hogy ne legyen törölve a blog, mert kellenek majd innen nekem cuccok.

when i got this feeling all hands to the ceiling

T: - Kivel mész a Balatonra?
M: - Anyával.
T: - Anyáddal mész a Balatonra? Na, ezt nem hiszem.
M: - Én sem hiszem el.

Én: - Neked most hány fogad van? Vagy hogy vannak a fogaid?
Anya: - Ritka szép fogsor.

Ilonka mama: - A gép az nem hazudik. Megmondja a valóst.
Apa: - Kivéve, ha rosszul van beállítva.

I: - Na, nem forrott még fel ez az áldott leves?
Apa: - De. Már ki is futott.
I: - IGEN?!... Dehogy futott ki! Miről beszélsz?

I: - Kornélkám, kisfiam.
Apa: - Mit akarsz?

Apa: - Ez milyen tészta?
I: - Ez? A legjobb.

Én: - Mama el fogja rontani.
I: - Dehogyis! Egy gyereket nem is lehet elrontani.
Mihaela: (most tanul magyarul) - De, Ilonka. Minden gyereket lehet megrontani.

Szebi: - A pulzusom meg a vérnyomásom Istennek a seggét csapdossa!

Heni: - Én megmondtam neki, hogy bármikor is megkérné a kezemet, nemet mondanék, úgyhogy ne szégyenítse meg magát.

Heni: - Nem tudom, miért nem szólt már neki valaki, hogy trapézgatyát nem hordunk.

Heni: (egy lányról volt szó) - Azt hiszi, ő Mike Tyson.

Anya: - Lehet, hogy az a rózsaszín jobb lett volna a körmödre, ami a Heninek is van. (egymás mellé tesszük)
Én: - De milyen jól néz ki együtt.
Heni: - Letépkedem és itt hagyom.

Heni: (fagyizóban) - Kanalat hogy tudok kivenni?
Lány: - Bedugod az ujjad abba a lyukba, és húzod felfelé.
Heni: kudarcot vall. - ... MI?!

Szebi: - Köszönöm, hogy tetszett rám gondolni.
Marcsi mama: - Hát nagyon szívesen, gondolok én mindig rád, csak nem mindig sikerül... helyrehozni.

Noémi telefonja: csörög.
Én: - NEKEM IS UGYANEZ VOLT AZ ELŐZŐ CSENGŐHANGOM!
I: - Hát mert ti egyforma ízlésűek vagytok.
Luca: - Noéminek nincs is más csengőhangja.

I: - Amikor még fejből meséltem, milyen jó mesék voltak.
Luca: - Igen, volt az a... (Noémivel egyszerre) SAVANYÚCUKOR!

I: - Azt sajnálom, hogy még akkor le nem írtam, amikor normálisabb voltam.

I: - Ki ette meg a croissant-t?!

Noémi: - Igenis, mamuc. Bocsásson meg, kedves mamukám.

Melinda: megpróbálja megenni Luca fagyiját.
Luca: - Anya! Miért nem vettél magacskádnak?!

Én:- És mit tanultál a táborban?
N: - A táborban? Azt tanultam, hogy ha valaki sokáig nem sportol, akkor olyan izomláza lesz, hogy az ágyból nem bír felkelni.

N: a szexuális zaklatásról olvas valamit az újságban. - Nagyon érdekes olvasmány. Ezt nektek is el kéne olvasnotok.

BONIFACE

Jelentem, 2014. 8. hó 20-án 12:35-kor befejeztem a Boniface-t. 241 oldal, illetve 240 és egy kicsi. Még nem tudom, hogy érzem magam. Most pedig vár rám a visszaolvasás. Az a durva, hogy 3 éven keresztül írtam, de mellette persze mást is írtam, meg megírtam 130 oldalt 3 év alatt, most meg 3 hónap alatt a maradék 110-et. Hát, ennyi. Majd később jelentkezem, ha depressziós lettem.

termés

Boniface ma 8 oldalon keresztül írta magát! Köszönöm! Végre kitaláltam az alagútból, és pontosan úgy, ahogy reméltem: megírta magát. Azon a problémán, amin napok óta töröm a fejem, végül nem is kellett gondolkodnom, csak úgy jött, és mint mindig, most is rájöttem, miután leírtam, hogy teljesen kézenfekvő volt. Nagyon megkönnyebbültem. Úgy érzem, most már közel van a vége, de most szükségem lenne zavartalan 2-3 napra, ami egy jó darabig nem lesz. De ha lenne, akkor nem lenne reménytelen, hogy még a nyáron befejezzem. Talán így sem az.

íme

Ő: - Úgyhogy kérdezd meg tőlük légy szíves, hogy mit akarnak. Mert a commandante kérve kérdi rajtuk. Mert én vagyok a commandante mostantól.
Andi: - Rájöttem.

Ő: mielőtt letenné a telefont. - Légy szíves ne terheld a vonalat! Köszi. Gondterhes lett a vonalam. Lehet, hogy teherbe ejtette.

Ő: megcsiklandozza azt a borosüveget, amit Constantina keresztelőjén kaptunk, és apáék vannak rajta mosolyogva. - Nézd, apád itt csikis a fültövénél. Nézd, hogy mosolyog. Nem mondom el senkinek, Kornél.

Ő: szintén a borosüvegre mutatva. - Jó étvágyat nektek! Ők is esznek velem! Kornél, Bebe meg Mihály, ahogy Marcsi mama hívja. Mihály arkangyal. Jaj, Kornél, mit nevetsz, nem volt ez olyan vicces! (közel hajol az üveghez) Micsoda? ... Most nem adok a kajámból. Tudom, hogy te kifizetted a szállodát. Hallod, mit mond apád? Bazmeg, én kifizettem a szállodát, geci. Ja, azt nem szokta mondani, hogy geci. Hogy beszélsz, Kornél?!

Ő: (feltette az önéletrajzát a profession.hura) - Este tizenegykor tettem fel a hirdetésemet, hogy újra kurva vagyok, és ma már hívtak is.

Ilonka mama: belenéz a levesestálba. - Ennyi zöldséget fogok megenni?!... Jó, mondjuk én szeretem.

Abigél: - Mama, mikor mehetünk hozzád?
Melinda: - Semmikorse.
Ilonka mama: - Anyád rövidre zárta a kérdést.
Melinda: - Rossz volt a kérdés.

Melinda: - Akkor majd megyünk a Dunapartra.
 Abi: - Hát talán.
Én: - Talán. De csak akkor, ha Abinak lesz kedve.
Abi: - Sikerülni fog.

Abi: - DE MAMA, MIKOR JÖSSZ HOZZÁNK?!
Noémi: - Ne ordítsál, fogd már be.

Abi, mielőtt letenné a telefont. - Jó szórakozást!

Mama: - Anyával beszéljétek meg, hogy én menjek oda, vagy ti jöttök hozzám.
Abi: - Hát, szerintem úgy lesz.

Luca: - Ne vedd a lelkedre, mamusz.

Ő: - Piton az ilyen kemény csávó, nem?
Én: - Igen, de hogy néz ki?
Ő: - Jó ez így.

Ő: - A hetedikben nagyon kisminkelik Pitont. Az már sok.

Andi: - Mivel takarítottad ki a fugát?
Ő: - Istenségemmel.
Andi: - Na de milyen tisztítószert használtál?
Ő: - Azt nem árulhatom el.
Andi: - Akkor nyald ki a seggem.

Én: - Mit kapok, ha van otthon levesgyöngy?
Ő:   - Semmit. Nagyon rossz helyen kapizsgálsz.

Harry: - Inkább választanám a sárkányt.
Ő:  Hát ilyen rondák közül én is.

Én: - De ezt úgy hívják életben, hogy Rupert.
Ő: - Tök jó, akkor tudja hordani az R betűs pulcsiját. Én biztos örülnék. Ingyen pulcsi!

Én: - És éjszaka még kap tejet?
Constantina: - HEEE?!

Ő: - Nem adtam vissza neki a pénzt, és akkor kérdezte tőlem a nő, hogy mi lesz ennek a vége. Mondom, haza tetszik menni.

 Marcsi: bekopog, aztán bejön. - Szia, mit csinálsz, nem akarsz enni karalábélevest velem?

Matyi: - Még meg kell csinálnom ezt mind a lakásban, hogy be tudjak költözni.
Ő: - Ez össz-vissz 200.000, amit mondtál.
 Matyi: - Na! Akkor most mi tart vissza? Hol a pénztárcád?

Matyi: - Regi, leengedhetem, egy picit az ablakot? Bazmeg meg... megpusztulok!

Ő: beszól valamit.
Matyi: - Idejön a vendég, aztán még támad! Megtámadja a vendéget. Kirabolni nem akarsz, vagy mi a fasz?

can't you taste this gold

Megint igen rendszeresen blogolok. A Boniface-hez már egy ideje nem írtam, mert egy hetet Romániában töltöttem. Most készülök majd arra, hogy megnyissam, majd elborzadjak, mert a nyáron be akartam fejezni, de úgy érzem, ez még nagyon messze van, és ismét szembesülnöm kell majd a ténnyel, hogy fogalmam sincs, hogyan folytassam. Van egy homályos jelenet a fejemben, amihez már kész mondatokat komponálok álmatlan éjszakáimon, de azt hiszem, az nem lesz elég a befejezéshez. Mindig úgy érzem, hogy amit én komoly indíttatásnak vélek a szereplők részéről, az egy kívülállónak teljesen indokolatlannak tűnik. Valahogy most annyira szenvedek miatta, mert nagyon szeretném, ha jó lenne, de közben igazán szarnak látszik, és már semmit sem várok jobban, mint hogy kész legyen, visszaolvassam az egészet, közben átjavítsam, és arra gondolhassak, hogy nem is lett olyan rossz. Aztán meg majd az lesz a problémám, hogy soha többé az életben nem "találkozom" a szereplőkkel, mert rájöttem, hogy bármilyen folytatás roppant erőltetett és felesleges lenne, vagy legalábbis teljesen ruinolná az első részt. Úgyhogy most nyavalygás helyett azt hiszem, megyek és írom tovább, noha fogalmam sincsen, hogy hogyan. Ja, és összegyűjtöttem az utóbbi időben néhány aranyköpést, de szerintem azokkal majd később jelentkezem, ha már legalább 5 oldalt írtam, és büszke lehetek magamra.

Sikeresen felvételt nyertem a film szakirányra és a kommunikáció és médiatudomány minorra, úgyhogy most nagyon büszke vagyok magamra, de szerintem teljesen indokolatlanul, mert észrevételeztem, hogy egy csomó olyan ember meg nem került be, akik gondolom több tárgyat is elvégeztek, mint én, méghozzá jobb eredménnyel. Úgyhogy ez most megint ugyanolyan random volt, mint minden más ilyesmi az egyetemen eddig.
Most pedig írnom kellene, mert anyukám rádöbbentett, hogy ősztől megint nem lesz időm, és valóban megint nem fogom tudni egyiket sem folytatni, és ha most a fennmaradó kábé egy hónap és 10 napban, ami ebből a nyárból maradt, nem fejezem be a Boniface-t úgy, hogy teljesen kész van, át is van javítva, és minden szuper, akkor nagyon szégyellni fogom saját magam előtt saját magam.
De azt hiszem, most inkább, sokkalta értelmesebb cselekedetként, levágom a tengeri babamalac hercegnő szőrét rövidebbre, mert nagyon hosszú már, csakis arra várok körülbelül egy órája, hogy befejezze a békés evés-ivást. (Jó, nem, mert közben elmosogattam, rendet raktam, és írtam egy blogbejegyzést, de akkor is.)

i know exactly why i walk and talk like a machine

Sok minden történik mostanában, de nagyon élvezkedem, hogy semmin nem kell aggódnom. Az egyetlen dolog, ami mindig eszembe jut, az az, hogy nem fognak felvenni a szakirányra,én pedig nem fogok azért egy évvel tovább egyetemre járni, mert nem 4.5 lett az átlagom, hanem 4.25. Ezen időről időre felidegesítem magam, de amúgy minden rendben.
Most éppen bevittem a porszívót a mosókonyhába, és amint kinyitottam az ajtót, az történt, hogy a fejemre borult egy duplamatrac, kettő darab szennyeskosár a matractól indíttatva beleállt a gyomromba, majd amikor mindezt megemésztettem, és a porszívó is sikeresen kiesett a kezemből, akkor még két párna is a fejemre zuhant a szekrény tetejéről, és a vasalódeszka is borzalmas csörömpöléssel indult meg, de hálistennek megállt.
És most az a nagy kínom és szomorúságom, hogy Krétára valamilyen idiótaságból nem vittem magammal füzetet, a telefonomat meg nem akartam folyamatosan előkapdosni, így aztán semmit nem írtam fel. Vagyis inkább lusta voltam, és most meg nagyon mérges vagyok magamra.
A laptopom, annak ellenére, hogy kb 3 hónapja cseréltek benne alaplapot, megint tönkrement, és mivel már nem garanciás, feltehetően nem is lesz megjavítva... Így pedig írni sem nagyon tudok, csak Szebi laptopján, de ott is csak a Boniface-t, mert a többi a laptopomon van csak meg. Éljen!