karácsonyfa
2012. január 31., kedd
2012. január 30., hétfő
and i heard your voice as clear as day
Jó estét mindenkinek!
Tessék elképzelni, hogy kaptam az apukámtól a születésnapomra egy sony vaiót, de most még nem arról írok, mert valami van a vírusirtóval, vagy micsodával. Természetesen én továbbra is informatikai analfabéta vagyok, úgyhogy tegnap Szebi este tíztől kettőig telepített rá nekem mindenfélét, amikhez én nem értek, de rátette a kedvenc animációs filmjeimet, csomó-csomó zenét, ééés a gossip girlt ééés a tudorokat is, úgyhogy nagyon ííímádom őt. És még azért is íímádom, mert ennek okán negyed háromkor feküdt le, és reggel hat húszkor felkelt, anélkül, hogy én megrémültem volna, hogy soha életünkben nem érünk be az iskolába.
Nos. A nagymamámtól pedig egy gépjárműnyeremény betétkönyvet kaptam, ami szintén egy roppant hasznos dolog, már ha egyáltalán kihúzzák. De állítólag mindenkiét kihúzzák, csak nem tudni mikor. De azt hiszem, ha kell, akkor az 50000-et is kivehetem, meg ha nyerek autót és nem tetszik, akkor az autó árát is kivehetem. Háhá! Háháháá! Már csak egy jogosítványra van szükseggem.
Sajnos nem írtam fel semmit, amit az unokahúgaim mondtak, de rettentő gyönyörű ajándékokat készítettek nekem, úgyhogy fel is frissítettem velük a parafatáblámat.
Most nem akarok felmenni 9gagre, mert akkor soha nem fekszem le, pedig én még az ágyamban praktikus módon az új laptopomat is akartam használni, mégpedig írásra. Na mindegy!
Jóccakát, barátaim.
Tessék elképzelni, hogy kaptam az apukámtól a születésnapomra egy sony vaiót, de most még nem arról írok, mert valami van a vírusirtóval, vagy micsodával. Természetesen én továbbra is informatikai analfabéta vagyok, úgyhogy tegnap Szebi este tíztől kettőig telepített rá nekem mindenfélét, amikhez én nem értek, de rátette a kedvenc animációs filmjeimet, csomó-csomó zenét, ééés a gossip girlt ééés a tudorokat is, úgyhogy nagyon ííímádom őt. És még azért is íímádom, mert ennek okán negyed háromkor feküdt le, és reggel hat húszkor felkelt, anélkül, hogy én megrémültem volna, hogy soha életünkben nem érünk be az iskolába.
Nos. A nagymamámtól pedig egy gépjárműnyeremény betétkönyvet kaptam, ami szintén egy roppant hasznos dolog, már ha egyáltalán kihúzzák. De állítólag mindenkiét kihúzzák, csak nem tudni mikor. De azt hiszem, ha kell, akkor az 50000-et is kivehetem, meg ha nyerek autót és nem tetszik, akkor az autó árát is kivehetem. Háhá! Háháháá! Már csak egy jogosítványra van szükseggem.
Sajnos nem írtam fel semmit, amit az unokahúgaim mondtak, de rettentő gyönyörű ajándékokat készítettek nekem, úgyhogy fel is frissítettem velük a parafatáblámat.
Most nem akarok felmenni 9gagre, mert akkor soha nem fekszem le, pedig én még az ágyamban praktikus módon az új laptopomat is akartam használni, mégpedig írásra. Na mindegy!
Jóccakát, barátaim.
2012. január 24., kedd
2012. január 23., hétfő
put your hands up
És a zumbán meg valék elégedve melleim mozdulatlanságával, minekutána nem csak egy sportmelltartót, hanem egy szoros trikót és egy szoros pólót is viselék.
Ja, és még egy! Voltunk az educatio kiállításon, és nagyon tetszett az egész, csak az volt a probléma, hogy sehova nem lehetett odaférkőzni, de annyira nem is próbáltam, minekutána nem voltak konkrét kérdéseim, de nem baj, mert jövőre is elmegyek, és akkor majd udafurakszom mindenhova, mert különben is azt mondták, hogy jövőre minden másként lesz mindenütt. Az azért vicces volt, amikor Szebit véletlenül odaküldtem a holland bizniszsulihoz, és az ember elkezdett hozzá beszélni. :)
Jaj, látom én, hogy nagyon leálltam itt a blogolással, mert januárban még csak 11 bejegyzésem volt, szóval most megpróbálok minden nap írni valami értelmeset.
Megint érzem magamban az erőt és a vágyat, hogy folytassam a Boniface-t, szóval fogom is, ma, azt hiszem.
Ó, és gyönyörűségesen csodálatosan meg fogok újulni, mert szerdán megyek fodrászhoz, csütörtökön pedig kozmetikushoz, és kozmetikusnál már kábé 2 hónapja nem voltam, fodrásznál meg fél éve. (úristen, ez elég durva, pedig biztos, mert toscana előtt voltam utoljára)
Megint érzem magamban az erőt és a vágyat, hogy folytassam a Boniface-t, szóval fogom is, ma, azt hiszem.
Ó, és gyönyörűségesen csodálatosan meg fogok újulni, mert szerdán megyek fodrászhoz, csütörtökön pedig kozmetikushoz, és kozmetikusnál már kábé 2 hónapja nem voltam, fodrásznál meg fél éve. (úristen, ez elég durva, pedig biztos, mert toscana előtt voltam utoljára)
Írtam az ulpiusnak, hogy mi van a szerződéssel, és elnézést kértek, valamint azt felelték, hogy remélhetőleg már nem kell sokat várakoznom.
Ó, borzalmatos lett a félévim! Egyébként azon tűnődtem, hogy talán nem is olyan nagy baj, hogy ennyire rettegek apa véleményétől a jegyeimet nézve (jó, azért nem túl egészséges), mert ha csak rajtam múlna az egész, és anyukám sem érdeklődne utána minden nap, hanem nem foglalkozna vele, akkor én teljes léleknyugalommal bent hagytam volna például franciából a négyesemet. Jó, irodalomból nem, mert annyit azért elvárok magamtól, és négyesnél különben is sokkal jobban teljesítek, meg elég sok mindent megértek verselemzésekkor, amit az osztály többi része nem (csak éppen soha nem mondom ki hangosan, tehát lehet, hogy kívülről mégis csak úgy fest, hogy egyáltalán nem teljesítek), de franciából valóban négyest érdemeltem. És különben is, a tanár akkora meggyőződéssel jelentette ki, hogy négyes leszek, hogy nem is mertem rákérdezni az ötösre, csak következő héten, majd itthon három órát dolgoztam valami idióta feladatsorral, ami meglehetősen nehéz volt, és megkaptam rá az ötöst. Szóval ennek semmiképpen sem vetettem volna alá magam, ha nem muszáj franciából ötösnek lennem. (nem minthogyha meg tudnék szólalni, vagy ilyesmi, de annyira lusta vagyok, hogy egyáltalán nem keresek magamnak framciatanárt)
Az iskolánkban különben megint felújítás van, és én úúútálok a munkások közt járkálni, úgyhogy ma is, amint megpillantottam, hogy a folyosó egyik végében négy darab munkás áll, azonnal elslisszoltam az ellenkező irányba, annak ellenére, hogy tudtam, nem is a fizikateremben leszünk, majd miután benézve idegen osztályt találtam, visszakullogtam, mire a négy darab munkás elkezdte elpakolni az összes földön heverő cuccot, majd amikor megköszöntem ezt nekik, rögtön megpróbáltak beszélgetésbe elegyedni velem. Ez pedig egyáltalán nem hízelgő, főleg a szagukat tekintve.
Nati: - Andrew, ha miattad itt maradunk, szarok egyet és a hajadba kenem!
Marci: behoz egy csomó pezcukrot, és elkezdi szétosztogatni.
Én: - Marci, miért adsz belőle mindenkinek?
M: - Mert egy csomó van otthon.
Én: - És te nem szereted?
M: - De.
Ő: - Marci, te nagyon hülye vagy.
M: - Te meg irigy.
Ő: - Miért vagyok irigy? Eddig akárki kért, én mindenkinek adtam mindenből. Az irigység és a csicskaság között hatalmas különbség van.
(francián elmentünk franciakrémest enni, mert múzeumba nem engedtek ki minket, tantermünk pedig nem volt)
O: - Annyira elegem van már ebből a céltalan bolyongásból!
Én: - Hallottad ezt? Céltalan bolyongásból.
N: - Ezt ki mondta?
Én: - Hát szerinted? Mr. Magyar Irodalom.
(a hp photosmart all in one series meddig óhajtja még közölgetni velem, hogy végzetes hiba történt? mert fogalmam sincs, mi az a végzetes hiba, nem is érdekel, és amióta leültem a géphez - 10 perce - összesen 11szer zártam be ezt az ablakot. most pedig további négyszer. további kettő.)
Ó, borzalmatos lett a félévim! Egyébként azon tűnődtem, hogy talán nem is olyan nagy baj, hogy ennyire rettegek apa véleményétől a jegyeimet nézve (jó, azért nem túl egészséges), mert ha csak rajtam múlna az egész, és anyukám sem érdeklődne utána minden nap, hanem nem foglalkozna vele, akkor én teljes léleknyugalommal bent hagytam volna például franciából a négyesemet. Jó, irodalomból nem, mert annyit azért elvárok magamtól, és négyesnél különben is sokkal jobban teljesítek, meg elég sok mindent megértek verselemzésekkor, amit az osztály többi része nem (csak éppen soha nem mondom ki hangosan, tehát lehet, hogy kívülről mégis csak úgy fest, hogy egyáltalán nem teljesítek), de franciából valóban négyest érdemeltem. És különben is, a tanár akkora meggyőződéssel jelentette ki, hogy négyes leszek, hogy nem is mertem rákérdezni az ötösre, csak következő héten, majd itthon három órát dolgoztam valami idióta feladatsorral, ami meglehetősen nehéz volt, és megkaptam rá az ötöst. Szóval ennek semmiképpen sem vetettem volna alá magam, ha nem muszáj franciából ötösnek lennem. (nem minthogyha meg tudnék szólalni, vagy ilyesmi, de annyira lusta vagyok, hogy egyáltalán nem keresek magamnak framciatanárt)
Az iskolánkban különben megint felújítás van, és én úúútálok a munkások közt járkálni, úgyhogy ma is, amint megpillantottam, hogy a folyosó egyik végében négy darab munkás áll, azonnal elslisszoltam az ellenkező irányba, annak ellenére, hogy tudtam, nem is a fizikateremben leszünk, majd miután benézve idegen osztályt találtam, visszakullogtam, mire a négy darab munkás elkezdte elpakolni az összes földön heverő cuccot, majd amikor megköszöntem ezt nekik, rögtön megpróbáltak beszélgetésbe elegyedni velem. Ez pedig egyáltalán nem hízelgő, főleg a szagukat tekintve.
Nati: - Andrew, ha miattad itt maradunk, szarok egyet és a hajadba kenem!
Marci: behoz egy csomó pezcukrot, és elkezdi szétosztogatni.
Én: - Marci, miért adsz belőle mindenkinek?
M: - Mert egy csomó van otthon.
Én: - És te nem szereted?
M: - De.
Ő: - Marci, te nagyon hülye vagy.
M: - Te meg irigy.
Ő: - Miért vagyok irigy? Eddig akárki kért, én mindenkinek adtam mindenből. Az irigység és a csicskaság között hatalmas különbség van.
(francián elmentünk franciakrémest enni, mert múzeumba nem engedtek ki minket, tantermünk pedig nem volt)
O: - Annyira elegem van már ebből a céltalan bolyongásból!
Én: - Hallottad ezt? Céltalan bolyongásból.
N: - Ezt ki mondta?
Én: - Hát szerinted? Mr. Magyar Irodalom.
(a hp photosmart all in one series meddig óhajtja még közölgetni velem, hogy végzetes hiba történt? mert fogalmam sincs, mi az a végzetes hiba, nem is érdekel, és amióta leültem a géphez - 10 perce - összesen 11szer zártam be ezt az ablakot. most pedig további négyszer. további kettő.)
2012. január 17., kedd
but you came over me like some holy life
Úgy meghúzták most a fogszabályzómat, hogy szerintem egy hétig nem bírok majd enni, úgyhogy ma pótoltam a közeljövőben fellépő esetleges súlyveszteséget. Ez amúgy nem volt valami nagyon jó nap, ja, és most még kell írnom egy fogalmazást angolból holnapra egy emlékezetes születésnapomról, hogy az angoltanár ismét bebizonyíthassa: nála nagyobb hülyeséget senki nem tud kitalálni. Na jó, ez nem igaz, mert nagyobb baromságot is kellett már írni más tantárgyból (például művtöriből a küroszról, én pedig utálom, hogyha nem írhatok bele valami véleményt, abba pedig nem tudtam semmit, mert ugyan hogyan lehet jellemezni egy egyenesen álló, kicsit előrelépő fiatalembert azon kívül, hogy archaikus mosolya van?).
Igazán van kedvem Boniface-t írni, úgyhogy hamarosan megcsinálom az angolt, aztán megfürdök és írok, aztán még olvasni is fogok egy csomót, mert nagyon jó az a könyv, amibe belekezdtem. Ma korán akartam lefeküdni, de tudom, képtelen leszek ilyesmire.
Igazán van kedvem Boniface-t írni, úgyhogy hamarosan megcsinálom az angolt, aztán megfürdök és írok, aztán még olvasni is fogok egy csomót, mert nagyon jó az a könyv, amibe belekezdtem. Ma korán akartam lefeküdni, de tudom, képtelen leszek ilyesmire.
2012. január 16., hétfő
Nagyon jó volt nekem Erdélyországban, ugyanis csúnya szürke latyakban érkeztünk meg a marosvásárhelyi reptérre (ami románul Tirgu Mures, és nekem mindig Tigris jut eszembe róla a Micimackóból), azonban amikor másnap a következő reggelre virradtunk, már mindent 40 centis hó borított, és nagyon nagyon szép volt, és felmentünk először kocsival, aztán lovasszekérrel a hegyekbe.
Bocsánat, de most nincsen kedvem írni semmit. Az iskola ma igen vicces volt, főleg, hogy a franciatanárral elmentünk a sajtboltba, ami, mint kiderült, már soha többé nem lesz nyitva, és ma sem volt, úgyhogy nem sikerült a tervünk.
Viszontlátásra, pajtások.
Bocsánat, de most nincsen kedvem írni semmit. Az iskola ma igen vicces volt, főleg, hogy a franciatanárral elmentünk a sajtboltba, ami, mint kiderült, már soha többé nem lesz nyitva, és ma sem volt, úgyhogy nem sikerült a tervünk.
Viszontlátásra, pajtások.
2012. január 10., kedd
leper with a golden bell
Én, Ő: fagyit eszünk.
Ellenőr: - Nem, nem, uram, a fagyit kint kell hagyni.
Megesszük, újra megpróbálunk beférkőzni.
Ellenőr: elkapja Szebi bérletét, és elkezdi megnézni közelebbről. - Várjál csak, várjál...
Ő: belenyomja az arcába, aztán elsétál.
Ellenőr: - TE MOST SZÓRAKOZOL, VAGY ÉLVEZED?
Ő: - SZÓRAKOZOM!
Ellenőr: - FASZODDAL SZÓRAKOZZÁL!
Ő: - AZZAL IS FOGOK!
Marci: összevissza áll a haja, és magyaráz valamit.
Ő: - Marci, hallod, kussoljál már, mert mindjárt elviszlek fodrászhoz.
Tanár: - Szebi, még valamit le kéne tenni az asztalra, hogy ez négyes legyen.
Nati: - Egy tízest.
Marci: terpeszkedik.
Ő: - Most mit terpeszkedsz? Szét vagy folyva, mi vagy te, tenger?
Ő: - Maga a kedvenc tanárom, tanárnő! Ilyen jó angolórán még soha nem voltam!
Ő: - Nati, mit nézel? Iszol kávét? Közelről nem vagy valami szép. Hoztál metrót?
Ajj, így nem olyan vicces, mint élőben, de annyira jókat szokott mondani, hogy most már tényleg fel fogom írni valahova, és mindet leközlöm, és akkor mindenki tudni fogja, hogy mennyire vicces az én barátom.
Ellenőr: - Nem, nem, uram, a fagyit kint kell hagyni.
Megesszük, újra megpróbálunk beférkőzni.
Ellenőr: elkapja Szebi bérletét, és elkezdi megnézni közelebbről. - Várjál csak, várjál...
Ő: belenyomja az arcába, aztán elsétál.
Ellenőr: - TE MOST SZÓRAKOZOL, VAGY ÉLVEZED?
Ő: - SZÓRAKOZOM!
Ellenőr: - FASZODDAL SZÓRAKOZZÁL!
Ő: - AZZAL IS FOGOK!
Marci: összevissza áll a haja, és magyaráz valamit.
Ő: - Marci, hallod, kussoljál már, mert mindjárt elviszlek fodrászhoz.
Tanár: - Szebi, még valamit le kéne tenni az asztalra, hogy ez négyes legyen.
Nati: - Egy tízest.
Marci: terpeszkedik.
Ő: - Most mit terpeszkedsz? Szét vagy folyva, mi vagy te, tenger?
Ő: - Maga a kedvenc tanárom, tanárnő! Ilyen jó angolórán még soha nem voltam!
Ő: - Nati, mit nézel? Iszol kávét? Közelről nem vagy valami szép. Hoztál metrót?
Ajj, így nem olyan vicces, mint élőben, de annyira jókat szokott mondani, hogy most már tényleg fel fogom írni valahova, és mindet leközlöm, és akkor mindenki tudni fogja, hogy mennyire vicces az én barátom.
2012. január 9., hétfő
but haven't you heard the rumour?
Hétvégén láttam a paranormális jelenségek 1-2.-t, és annyira összevissza fostam magam, hogy csak na. Mármint tegnap éjszaka, leginkább, mert amikor fürödtem, akkor Szebiéknél rám esett az a szappantartó, ami még életében nem esett le a jelenlétemben, hatalmas zajjal. Ó, és most észrevettem egy olyan sérülést a lábamon, amilyet a démon hagyott az embereken. Na mindegy, annyi a lényeg, hogy sokkal szívesebben írnék ennek fényében Quija táblát, amihez soha nincs ihletem, csak most, minthogy matekot tanuljak.
2012. január 7., szombat
semmi sem olyan száraz, mint a pamper phases baba
Megtaláltuk azt az 1994-es reklámot, amiben Szebi volt a pampers baba! :D Itt is van, és oooolyan aranyos. (0.11-0.40-ig)
2012. január 4., szerda
i'm a cloud driftin' by
Lauránál:
Én: felmegyek a citromélemre, és megnézem, hogy van-e levelem, de szembesülnöm kell vele, hogy még SPAM sincs.. - Forever alone.
9gaggelünk, vagy mit csinálunk, és a meme-ekről beszélünk.
L: - Nekem az a kedvencem, amelyik szétdobja kezét-lábát, és azt mondja, hogy FUCK.
L: - Azokat a képeket mutattam már nekem?
Én: - Nekem?
L: - Igen.
Én: - Azt mondtad, hogy mutattam már nekem.
L: - JÓ. ... De hagyjál már!
L: - Jaj, várjál, mert én most meg elkaptam tőled, mert borzasztóan fáj a torkom. Vagyis nem tőled, hanem az utcától.
L: átnyújt nekem egy óriási pöttyös bögrét, amiben tea van.
Én: - Hú, de jó ez a bögre. ... Hú, de szép bögre.
L: röhög. - És most gondoltad, hogy nem veszem észre, ha ellopod? Vagy miért sandítottál így ide?
Én: - Mert vártam, hogy felajánlod, hogy nekem adod, hogy aztán büszkén visszautasíthassam.
L: röhög. - Kell?
Én: - Nem. Nekem is van.
Én: - Hú, de édes tea ez! ... Persze, mert ott van az alján összegyűlve a cukor.
L: belenéz a bögrébe. - Nem is raktam bele cukrot.
Naaa, de olyan viccesek voltak, és most senkinek sem lesznek azok. Hm.
Én: felmegyek a citromélemre, és megnézem, hogy van-e levelem, de szembesülnöm kell vele, hogy még SPAM sincs.. - Forever alone.
9gaggelünk, vagy mit csinálunk, és a meme-ekről beszélünk.
L: - Nekem az a kedvencem, amelyik szétdobja kezét-lábát, és azt mondja, hogy FUCK.
L: - Azokat a képeket mutattam már nekem?
Én: - Nekem?
L: - Igen.
Én: - Azt mondtad, hogy mutattam már nekem.
L: - JÓ. ... De hagyjál már!
L: - Jaj, várjál, mert én most meg elkaptam tőled, mert borzasztóan fáj a torkom. Vagyis nem tőled, hanem az utcától.
L: átnyújt nekem egy óriási pöttyös bögrét, amiben tea van.
Én: - Hú, de jó ez a bögre. ... Hú, de szép bögre.
L: röhög. - És most gondoltad, hogy nem veszem észre, ha ellopod? Vagy miért sandítottál így ide?
Én: - Mert vártam, hogy felajánlod, hogy nekem adod, hogy aztán büszkén visszautasíthassam.
L: röhög. - Kell?
Én: - Nem. Nekem is van.
Én: - Hú, de édes tea ez! ... Persze, mert ott van az alján összegyűlve a cukor.
L: belenéz a bögrébe. - Nem is raktam bele cukrot.
Naaa, de olyan viccesek voltak, és most senkinek sem lesznek azok. Hm.
2012. január 3., kedd
De miért nincs Rihannának élőben egyáltalán hangja? Mondjuk, mint embert amúgy sem szeretem, csak egy pár számát, de komolyan, most egy olyan számot sem találtam, ami élő és jó lenne, illetve igen, de az playback, mert teljesen ugyanolyan, mint a cd-s verzió, és többször is hamarabb veszi el a mikrofont a szájától, mint hogy vége lenne a hangnak. Szóval köszönjük.
yellow diamonds in the light and we're standing side by side
Jó estét és boldog Újévet kívánok mindenkinek.Elnézést, amiért több, mint egy hete nem jelentkeztem, de nem voltam sem itthon, sem számítógép közelébe, és Szebi netbookja bizony egyetlenegyszer sem jutott eszembe, csak olyan alkalmakkor, amikor megláttam nála, akkor viszont nem akartam óvodás módjára kitépni a kezéből, mert jó példát szándékoztam mutatni az unokahúgaimnak, akik azonban szakadatlanul rosszalkodtak.
Az újévi koncert nagyon nagyon jó volt, elnyerte a tetszésemet, csak az nem, hogy fél nyolc után kezdték (egyébként hétkor kellett volna, de ez nem baj, mert negyed nyolckor értünk oda), és éjfélkor lett vége, szóval rettenetesen hosszú volt, de legalább nagyon szép, és a legjobb helyen ültünk.
Az anyukám pedig sikertelenül próbálja összerendezgetni a családot, mert a születésnapomat nálunk szerettük volna megtartani, úgy, hogy apa és Mihaela is átjött volna, ők azonban valamiért hallani sem akarnak az ötletről, pedig azt hittem, hogy szerfelett örülni fognak, és ahogy elképzeltem magamban, úgy gondoltam, hogy eleinte egy kicsit kínos lesz, de utána jól fogjuk érezni magunkat. Hát, nem fogjuk. Vagy igen, csak megint külön-külön. Mondjuk szerintem elég beteges, hogy minden családi rendezvényt kétszer ünneplünk meg, hogy én apával is és anyával is megünnepelhessem, mert 23-án dísztettünk fát apáéknál, amivel mondjuk nincs probléma, 24-én meg itthon, amivel megint nincs,mert ezt végül is nem is lehetett volna másképp megoldani, de az azért elég gáz, hogy Noémi, Luca, és az én születésnapom is minden évben kétszer egymás után van megtartva. Vajon a szalagavatóm is meg az esküvőm is kétszer lesz? Vagy egyszer, viszont mindenki villámló pillantásokat fog vetni egymásra a két ellentétes oldalamról? Na mindegy. Jövőhéten csütörtökön azonban Erdélybe utazunk Szebivel és a nagymamámmal apa barátaihoz, és csak vasárnap jövünk haza. Újra repülőőőő! Kétszer is!:)
Ezeket sütötték el családtagjaim a harmincadikától elsejéig terjedő időszakban:
(Az idióta család, ahogy apa mondaná, úgyhogy kérem, senki ne botránkozzon meg nagyon.)
(Noncsi nyolc éves, Luca pedig öt)
M: belenéz Noémi szájába. - Nem mostad meg a sárga lepedékes fogadat?
N: szétnyitja Melinda száját. - Jézus Máriám, de csúnya vagy! (nekem) Azért, mert öt évben egyetlen egyszer most fogat.
Ilonka mama: előjön hátrafésült, vizes hajjal.
N: hátrahőköl. - Fúj, mamucka! Ez a haj nem áll neked valami jól. ... Jaj, mama, rád se bírok nézni. Ne is haragudj, hogyha megbántottalak, de ez undorító, ez a haj.
(na jó, ezek alapján igen bunkónak tűnik, pedig amúgy viccesen mondja :D)
N: felmászik az ebédlőasztalra.
M: - Kornél lehet, hogy nem örül neki, ha itt meglát. Már kiskorodban is mondtam neked, hogy ami az asztalon van, azt megesszük.
L: Melinda füléhez hajol, és megnyalja.
M: - Mit nyálkázol itt a fülembe?!
N: megpróbálja kiszedni a csészét a kávéfőző alól.
Mama: - Ne! Ki ne rántsd már, mert akkor folyik a kávé világba!
Mama, kellemes hangsúllyal: - Noémi, betapasztom a szádat.
M: - Noémi, fogjál egy könyvet és olvassál, kisfiam, mert véged van, mint a botnak.
N: elmagyarázza, hogy ő mamát szereti a legjobban a világon, és csak utána Melindát.
M: - És én csak a második vagyok a sorban? Ez a büdös bagós mama neked az első?
N: - Igen.
M: - És nem is a szülőanyád?
N: megrázza a fejét.
M: - Hát én nagyon szomorú vagyok. ... És ki üt nagyobbat, én vagy a mama?
Én: - Jaaaaj.
N: - Mama.
M: - És mégis ő az első?
N: - Igen, mert őt szeretem.
M: - És engem meg nem?
N: - Hát, téged csak egy kicsit.
M: két óra elteltével. - A nagyanyját szereti jobban. Többször is nyilvánosságra hozta.
N: felemeli fejjel lefelé Lucát, és végighordozza a szobámon, közben kissé odaveri a fejét az ágy sarkához, aztán leteszi.
Sz: felemeli mindkettőt, és az ajtó felé cipeli őket.
L: - Majdnem hánytam!
Sz: teljes léleknyugalommal. - Ez engem egyáltalán nem érdekel.
M: - Én még nem is ettem szaloncukrot.
Mama: - Hát, egyél, Melinda.Mondjuk, annyira nem hiányzik neked, hogy szaloncukrot egyél, de ehetsz, mert van. Csak úgy mondom.
Fényképeket nézünk, és ott van az egyik családtagunk, aki bunkó, és mindig furán áll a lába.
Én: - Ez a nő...
Mama: - Hát. Ez semmire se való.
M: - Mint egy mozgássérült.
N: kiveszi a kezemből, megnézi, visszaadja. - Ne csúfoljuk!
N: kivesz egy képet, amin apa egy hosszú gyertyát tart az arca előtt. - Ezen olyan, mintha Kornél egy szívószálat dugna bele az orrlyukába.
N: - Luca! LÚÚCA! Ezen olyan, mintha Kornél egy szívószálat dugna fel az orrlyukába.
L: - És ott a fika!
Mama: mutat magáról egy képet Melindának. - Nézd, milyen szép rendezetten állok itt ösztönből.
Én: - Ezen az Attila úgy néz ki, mint Petőfi Sándor.
M: Lucának. - Megint megkarmoltad a nyakamat. Csókold meg ott hátul. ... NE SZÍVD KI!
L: - Piros lett.
M: - Persze, hát odagyülemlett a vérem!
M: (ő egyébként a keresztanyám, hogyha valaki nem értené a helyzet komikus voltát) - Regina, vettél be C vitamint?
Én: - Nem.
M: apának. - Szóljál már rá a gyerekedre. (nekem) Megmondalak!
Apa: - Vegyél be C vitamint.
Én: - Jó.
M: két perc múlva, amikor már teljesen másról van szó. - Bocsánat, hogy megmondtalak.
Mama: - A gyerekek megnyugodtak. KOrnélék megnyugtatták őket.
M: - Jaj, csak nehogy meztelenül fürödjenek.
Mama: - Hát? Ruhában fürödjenek?
M: - De ne lássák a kisgyerekek senki felnőttnek a nemi szervét! Mert az enyémet se látja, mert az undorító gusztustalan és lélekromboló!
M: felmegy, benyit. - Jaj! Azt hittem, meztelenül fürödtök. (lejön) Csúnya feltételezés volt. Beszélgetnek.
M: apának. - Szóljál már nekik, hogy megy a fitparádé. Olyan kislányok, mint ők, tornáznak.
Apa: - Szóltam nekik, de azt mondták, hogy ők azt nem szeretik. Azt mondták, hogy csak te akarod, hogy nézzék.
N: odahordja a plüssállatait az asztalhoz, és eléjük húzza a terítéket.
Mama: - NOémi, nem terítünk az állatnak, mert nincs annyi hely, hogy az állatnak terítgessünk! Nem férünk el az asztalnál.
M: - Mi ez az idegzsába már megint?
N: reggel kopog, mert be van zárva az ajtó.
Sz: felkel, odamegy, kinyitja. - Melyikőtök nem hagy aludni?
N: - A Mali itt maradt.
Sz: - Hát, nagyon tudok neki örülni, hogy itt van a malac.
N: - Ő nem malac, hanem Mali!
Sz: - Tőlem akárki lehet.
N, L: felkelnek az éjszaka közepén, amikor hazaérünk.
Mama: - Főzzek nektek teát?
Apa: - Nem! Anyu! Ha szomjas, adjál neki vizet. Vagy, egyetlen dolog jöhet még szóba, a meleg tej.
Én: - A tejtől olyan büdös lesz az emberek szája.
Apa: röhög. - Akkor csak vizet. Gyereknek víz kell éjszakára. Meg embernek is víz kell. Én is azt iszok.
Én: - Miért, a gyerek nem ember?
Apa: - ... Jól van.
T: tüsszent egyet.
M: - TE MIT TÜSSZÖGSZ?!
Ennyi volt a móka mára, zárul Regi mókatára.
Az újévi koncert nagyon nagyon jó volt, elnyerte a tetszésemet, csak az nem, hogy fél nyolc után kezdték (egyébként hétkor kellett volna, de ez nem baj, mert negyed nyolckor értünk oda), és éjfélkor lett vége, szóval rettenetesen hosszú volt, de legalább nagyon szép, és a legjobb helyen ültünk.
Az anyukám pedig sikertelenül próbálja összerendezgetni a családot, mert a születésnapomat nálunk szerettük volna megtartani, úgy, hogy apa és Mihaela is átjött volna, ők azonban valamiért hallani sem akarnak az ötletről, pedig azt hittem, hogy szerfelett örülni fognak, és ahogy elképzeltem magamban, úgy gondoltam, hogy eleinte egy kicsit kínos lesz, de utána jól fogjuk érezni magunkat. Hát, nem fogjuk. Vagy igen, csak megint külön-külön. Mondjuk szerintem elég beteges, hogy minden családi rendezvényt kétszer ünneplünk meg, hogy én apával is és anyával is megünnepelhessem, mert 23-án dísztettünk fát apáéknál, amivel mondjuk nincs probléma, 24-én meg itthon, amivel megint nincs,mert ezt végül is nem is lehetett volna másképp megoldani, de az azért elég gáz, hogy Noémi, Luca, és az én születésnapom is minden évben kétszer egymás után van megtartva. Vajon a szalagavatóm is meg az esküvőm is kétszer lesz? Vagy egyszer, viszont mindenki villámló pillantásokat fog vetni egymásra a két ellentétes oldalamról? Na mindegy. Jövőhéten csütörtökön azonban Erdélybe utazunk Szebivel és a nagymamámmal apa barátaihoz, és csak vasárnap jövünk haza. Újra repülőőőő! Kétszer is!:)
Ezeket sütötték el családtagjaim a harmincadikától elsejéig terjedő időszakban:
(Az idióta család, ahogy apa mondaná, úgyhogy kérem, senki ne botránkozzon meg nagyon.)
(Noncsi nyolc éves, Luca pedig öt)
M: belenéz Noémi szájába. - Nem mostad meg a sárga lepedékes fogadat?
N: szétnyitja Melinda száját. - Jézus Máriám, de csúnya vagy! (nekem) Azért, mert öt évben egyetlen egyszer most fogat.
Ilonka mama: előjön hátrafésült, vizes hajjal.
N: hátrahőköl. - Fúj, mamucka! Ez a haj nem áll neked valami jól. ... Jaj, mama, rád se bírok nézni. Ne is haragudj, hogyha megbántottalak, de ez undorító, ez a haj.
(na jó, ezek alapján igen bunkónak tűnik, pedig amúgy viccesen mondja :D)
N: felmászik az ebédlőasztalra.
M: - Kornél lehet, hogy nem örül neki, ha itt meglát. Már kiskorodban is mondtam neked, hogy ami az asztalon van, azt megesszük.
L: Melinda füléhez hajol, és megnyalja.
M: - Mit nyálkázol itt a fülembe?!
N: megpróbálja kiszedni a csészét a kávéfőző alól.
Mama: - Ne! Ki ne rántsd már, mert akkor folyik a kávé világba!
Mama, kellemes hangsúllyal: - Noémi, betapasztom a szádat.
M: - Noémi, fogjál egy könyvet és olvassál, kisfiam, mert véged van, mint a botnak.
N: elmagyarázza, hogy ő mamát szereti a legjobban a világon, és csak utána Melindát.
M: - És én csak a második vagyok a sorban? Ez a büdös bagós mama neked az első?
N: - Igen.
M: - És nem is a szülőanyád?
N: megrázza a fejét.
M: - Hát én nagyon szomorú vagyok. ... És ki üt nagyobbat, én vagy a mama?
Én: - Jaaaaj.
N: - Mama.
M: - És mégis ő az első?
N: - Igen, mert őt szeretem.
M: - És engem meg nem?
N: - Hát, téged csak egy kicsit.
M: két óra elteltével. - A nagyanyját szereti jobban. Többször is nyilvánosságra hozta.
N: felemeli fejjel lefelé Lucát, és végighordozza a szobámon, közben kissé odaveri a fejét az ágy sarkához, aztán leteszi.
Sz: felemeli mindkettőt, és az ajtó felé cipeli őket.
L: - Majdnem hánytam!
Sz: teljes léleknyugalommal. - Ez engem egyáltalán nem érdekel.
M: - Én még nem is ettem szaloncukrot.
Mama: - Hát, egyél, Melinda.Mondjuk, annyira nem hiányzik neked, hogy szaloncukrot egyél, de ehetsz, mert van. Csak úgy mondom.
Fényképeket nézünk, és ott van az egyik családtagunk, aki bunkó, és mindig furán áll a lába.
Én: - Ez a nő...
Mama: - Hát. Ez semmire se való.
M: - Mint egy mozgássérült.
N: kiveszi a kezemből, megnézi, visszaadja. - Ne csúfoljuk!
N: kivesz egy képet, amin apa egy hosszú gyertyát tart az arca előtt. - Ezen olyan, mintha Kornél egy szívószálat dugna bele az orrlyukába.
N: - Luca! LÚÚCA! Ezen olyan, mintha Kornél egy szívószálat dugna fel az orrlyukába.
L: - És ott a fika!
Mama: mutat magáról egy képet Melindának. - Nézd, milyen szép rendezetten állok itt ösztönből.
Én: - Ezen az Attila úgy néz ki, mint Petőfi Sándor.
M: Lucának. - Megint megkarmoltad a nyakamat. Csókold meg ott hátul. ... NE SZÍVD KI!
L: - Piros lett.
M: - Persze, hát odagyülemlett a vérem!
M: (ő egyébként a keresztanyám, hogyha valaki nem értené a helyzet komikus voltát) - Regina, vettél be C vitamint?
Én: - Nem.
M: apának. - Szóljál már rá a gyerekedre. (nekem) Megmondalak!
Apa: - Vegyél be C vitamint.
Én: - Jó.
M: két perc múlva, amikor már teljesen másról van szó. - Bocsánat, hogy megmondtalak.
Mama: - A gyerekek megnyugodtak. KOrnélék megnyugtatták őket.
M: - Jaj, csak nehogy meztelenül fürödjenek.
Mama: - Hát? Ruhában fürödjenek?
M: - De ne lássák a kisgyerekek senki felnőttnek a nemi szervét! Mert az enyémet se látja, mert az undorító gusztustalan és lélekromboló!
M: felmegy, benyit. - Jaj! Azt hittem, meztelenül fürödtök. (lejön) Csúnya feltételezés volt. Beszélgetnek.
M: apának. - Szóljál már nekik, hogy megy a fitparádé. Olyan kislányok, mint ők, tornáznak.
Apa: - Szóltam nekik, de azt mondták, hogy ők azt nem szeretik. Azt mondták, hogy csak te akarod, hogy nézzék.
N: odahordja a plüssállatait az asztalhoz, és eléjük húzza a terítéket.
Mama: - NOémi, nem terítünk az állatnak, mert nincs annyi hely, hogy az állatnak terítgessünk! Nem férünk el az asztalnál.
M: - Mi ez az idegzsába már megint?
N: reggel kopog, mert be van zárva az ajtó.
Sz: felkel, odamegy, kinyitja. - Melyikőtök nem hagy aludni?
N: - A Mali itt maradt.
Sz: - Hát, nagyon tudok neki örülni, hogy itt van a malac.
N: - Ő nem malac, hanem Mali!
Sz: - Tőlem akárki lehet.
N, L: felkelnek az éjszaka közepén, amikor hazaérünk.
Mama: - Főzzek nektek teát?
Apa: - Nem! Anyu! Ha szomjas, adjál neki vizet. Vagy, egyetlen dolog jöhet még szóba, a meleg tej.
Én: - A tejtől olyan büdös lesz az emberek szája.
Apa: röhög. - Akkor csak vizet. Gyereknek víz kell éjszakára. Meg embernek is víz kell. Én is azt iszok.
Én: - Miért, a gyerek nem ember?
Apa: - ... Jól van.
T: tüsszent egyet.
M: - TE MIT TÜSSZÖGSZ?!
Ennyi volt a móka mára, zárul Regi mókatára.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)