2014. július 20., vasárnap

Sikeresen felvételt nyertem a film szakirányra és a kommunikáció és médiatudomány minorra, úgyhogy most nagyon büszke vagyok magamra, de szerintem teljesen indokolatlanul, mert észrevételeztem, hogy egy csomó olyan ember meg nem került be, akik gondolom több tárgyat is elvégeztek, mint én, méghozzá jobb eredménnyel. Úgyhogy ez most megint ugyanolyan random volt, mint minden más ilyesmi az egyetemen eddig.
Most pedig írnom kellene, mert anyukám rádöbbentett, hogy ősztől megint nem lesz időm, és valóban megint nem fogom tudni egyiket sem folytatni, és ha most a fennmaradó kábé egy hónap és 10 napban, ami ebből a nyárból maradt, nem fejezem be a Boniface-t úgy, hogy teljesen kész van, át is van javítva, és minden szuper, akkor nagyon szégyellni fogom saját magam előtt saját magam.
De azt hiszem, most inkább, sokkalta értelmesebb cselekedetként, levágom a tengeri babamalac hercegnő szőrét rövidebbre, mert nagyon hosszú már, csakis arra várok körülbelül egy órája, hogy befejezze a békés evés-ivást. (Jó, nem, mert közben elmosogattam, rendet raktam, és írtam egy blogbejegyzést, de akkor is.)

2014. július 18., péntek

i know exactly why i walk and talk like a machine

Sok minden történik mostanában, de nagyon élvezkedem, hogy semmin nem kell aggódnom. Az egyetlen dolog, ami mindig eszembe jut, az az, hogy nem fognak felvenni a szakirányra,én pedig nem fogok azért egy évvel tovább egyetemre járni, mert nem 4.5 lett az átlagom, hanem 4.25. Ezen időről időre felidegesítem magam, de amúgy minden rendben.
Most éppen bevittem a porszívót a mosókonyhába, és amint kinyitottam az ajtót, az történt, hogy a fejemre borult egy duplamatrac, kettő darab szennyeskosár a matractól indíttatva beleállt a gyomromba, majd amikor mindezt megemésztettem, és a porszívó is sikeresen kiesett a kezemből, akkor még két párna is a fejemre zuhant a szekrény tetejéről, és a vasalódeszka is borzalmas csörömpöléssel indult meg, de hálistennek megállt.
És most az a nagy kínom és szomorúságom, hogy Krétára valamilyen idiótaságból nem vittem magammal füzetet, a telefonomat meg nem akartam folyamatosan előkapdosni, így aztán semmit nem írtam fel. Vagyis inkább lusta voltam, és most meg nagyon mérges vagyok magamra.
A laptopom, annak ellenére, hogy kb 3 hónapja cseréltek benne alaplapot, megint tönkrement, és mivel már nem garanciás, feltehetően nem is lesz megjavítva... Így pedig írni sem nagyon tudok, csak Szebi laptopján, de ott is csak a Boniface-t, mert a többi a laptopomon van csak meg. Éljen!