pierrot le fou

nagyon büszke voltam magamra, mert a bolond pierrot-t nézem, ami roppant unalmas és 110 perces, viszont még egyszer sem állítottam meg, ahogyan szoktam a filmeket, hogy közben netezzek meg mást nézzek, szóval nagyon büszke voltam magamra, és biztos voltam benne, hogy már legalább 70 perc eltelt, erre megnézem, és 42. sok szart végignéztem már ebben a félévben, de ezt nem biztos, hogy végig fogom tudni.

exams

Basszus! Ütköznek a vizsgaidőpontjaim, így most egy nap két tárgyból is kell vizsgáznom, és csak úgy tudtam átvariálni, hogy abból a tárgyból megyek legutoljára vizsgázni, amit a leghamarabb le akartam tudni. Ez az én formám.
És most döbbentem rá, hogy rohadtul el vagyok úszva mindennel a karácsonnyal kapcsolatban, mert ugyan az ajándékok egy jó részét már megvettem, de amiket csinálni akartam, azokat még el se kezdtem, pedig biztos nem két perc lesz egyik sem, és addig már alig van idő, és semmit nem tudok, hogy hogy akarom. Ráadásul most még ez a szülinapozás is közbejött, nem Lauráé, hanem Ágié, de most már mindegy. Nem akarok megint én az a paraszt lenni, aki lemondja, amikor mindenki másnak jó. Nekem amúgy is sosem jó semmi. Mármint időpontokat tekintve. Mert én egy nagyon elfoglalt ember vagyok, csak soha nem csinálok semmit, és látszatja sincs az elfoglaltságaimnak.  De nagyon szeretem, hogy mindig mindenki nekem csinál lelkiismeret furdalást, mintha legalábbis egész nap ölbe tett kézzel üldögélnék.
Legalább a retorikám ötös lett, annak örülök.

Ezt tényleg nagyon nehezen hiszem el. Már kábé fél éve nem néztem a 9gaget, ma igen, és ma néztem meg a Hard Day's Nightot is, pont arra gondolván, hogy valahova ki kéne írni azokat a feleleteket, amiket a sajtókonferencián adtak a film szerint a Beatles tagjai, erre nem egy ilyen post volt 9gagen majdnem az első, amit megláttam?

human behave yourself

Megváltoztattam a blogot, mert már nagyon unalmasnak találtam. Habár mostanában nem nagyon szoktam írni, mert jövőhéten kezdődnek a vizsgáim. Egyébként rájöttem, hogy nagyon szívesen törölném a blogot, mert szerintem senki nem olvassa (habár megnéztem a statisztikát, és elég furcsa, mert amióta nem írok, egyöntetűen kábé mindennap megnézte egy darab ember, de december harmadikán valamiért 12 oldalmegjelenítés volt), csak azért nem teszem, mert van benne rengeteg vicces bejegyzés aranyköpésekkel, amiket még nem mentettem el sehova, és ezt véghez kellene vinnem a törlés előtt, de most se időm, se kedvem kiválogatni őket. Szóval egyelőre még marad, aztán majd ha már nagyon elegem van belőle, hogy feleslegesen itt van, akkor kimentem valahova, amik nekem kellenek, és eltávolítom. Néha persze jó mindenféléről itt értekezni, de alapvetően én sem találnám érdekesnek, hogyha máshol olvasnám, amiből azt a következtetést vonom le, hogy nem vagyok túl tehetséges ebben a műfajban, és mindezeket egy füzetbe is le tudom írni, ha már annyira nagyon le akarom. Ami pedig fontosabb vagy érdekesebb, azt úgyis egy naplóba írom, és így nem nagyon látom értelmét ennek.

goodness gracious

Akkora isten vagyok! Sehogyan sem találtam meg a neten az 1964-es Hamletet, amit meg kell néznem, így aztán kimásoltam valahonnan dánul, hogy Hamlet, és meglett! Háh! Eddig büszkén jelentem, hogy majdnem az összes filmet megtaláltam abból a kábé 60-ból, amit eddig meg kellett néznem. És anya pedig kinyomtatta az összes eddigi írásomat, amik valamilyen szinten vállalhatóak, szóval a Ryant, a Mezítlábat, a Völgyet, az Aydent, és a Boniface-ből azt a 130 oldalt, ami már megvan. Több is megvan, de az a laptopomon van, és az meg sajnálatos módon indokolatlanul elromlott. Remélem, hogy a Boniface nem sérült meg benne, mert akkor nagyon fogok sírni, ha igen, mert most írtam bele nem régiben igazán jó dolgokat, amiket semmiképp nem szeretnék újra megírni, mert akkor már nem lenne ennyire jó. És hogy miért nincs elmentve egyetlen pendrive-ra sem? Mert a múltkor is azért tűnt el belőle 4 fejezet, mert a csodálatos, szintén beszaró pendrive-on volt.
Már néhány nappal korábban is akartam blogolni, de nem jött össze, mert a blogger úgy döntött, hogy nem léphetek be, de most beengedett. Fura, mert ilyesmit még soha nem csinált.
Nos, annyit akartam az előző értekezésből kihozni, hogy a Boniface-t a múltkor olvastam vissza, de az első fejezeteket nem, mert azokat nem tartottam túl érdekesnek, és erre tessék, most, hogy így kinyomtatva elém került, mily szó szökken be szemem kerítésén?! Azt kell látnom, hogy én ilyesmiket írtam, hogy "A lábaim közé pillantok. Gondolhattam volna, hiszen Charlotte-tal álmodtam." Meg hogy "reggeli problémáim". Mármint hogy ezt egy férfi meséli. Ez mi a szar?! Én mikor írtam ilyen roppant gusztustalan dolgokat, vagy ezeket miért tartottam fontosnak megjegyezni egy műben? Ezeket az első fejezeteket még durván egy éve írtam, és nem emlékeztem ezekre. Már megint valami révületbe estem? Mert csomószor van olyan, hogy egy nap múlva is csodálkozom mondatokon, amiket előző nap írtam, és kitörlöm őket. Szóval most, óvatlan módon nem olvastam ezeket vissza, és ilyen obszcén dolgokat írtam én magam, és most az egész családom ezt olvashatja. Nem lesz nekik elég megemészteni, hogy férfi-szemszögből írok, még ez is.
Egyébként a csodálatos Emma Donoghue-tól olvasom A Szoba című könyvet. Ő írta A cafkát is, ami nekem évek óta az egyik legjobb és leghitelesebbnek tűnő könyv volt, amit olvastam, ezért kértem a névnapomra tőle A Szobát, mert asszem több műve még nem jelent meg magyarul, és ez is nagyon tetszik. Azért élvezem, mert ugye például A cafka Londonban játszódik... régen, most nem emlékszem pontosan, mikor, megtörtént eseményeken alapul, és hát gyönyörűen van leírva, A Szoba pedig napjainkban játszódik, szerintem Amerikában, és egy egészen más, de legalább annyira provokatív témát feszeget. És én azt gondoltam, hogy minden normális írónak nagyjából ugyanabban a korban játszódik az összes könyve, hasonló témákkal vagy hasonló a műfaj, ezért én nem is számítok írónak, mert én meg össze-vissza írok mindent, de neki is két egymástól ennyire elütő könyve is van, szóval ez megnyugtat.
Megyek tanulni.

le notti di cabiria

Most tekintettem meg a modernizmusos órámra a Cabiria éjszakáit, és nagyon tetszett! Cabiria egy utcalány, aki, amikor kimentették a folyóból, még egyáltalán nem tetszett, de utána ő lett a szememben az egyik legszerethetőbb és legeredetibb karakter, akit valaha láttam filmben. De annyira szomorú lettem a végén... Ez a film nem is estére való lett volna, hanem valami olyan napra, amikor van időm egész nap gondolkodni rajta. De milyen jó volt már ez a színésznő! Mindjárt meg is nézem, hogy ki az.

Most igen radikális lépésre készülök a Boniface-ben, és egyelőre fogalmam sincs, hogyan fogom ezt leírni, aztán pedig hogyan tovább. De majd hagyom magam sodródni az eseményekkel, tegnap is azt csináltam, elkezdtem írni, és nem is emlékszem, mit írtam, nem is volt megerőltető, mert íratja magát. Most, hogy már megvannak a fejemben a történet alapjai nagy vonalakban, csak annyit kell tennem, hogy azt követem, de ha más irányt vesz, az sem baj, úgyhogy az a szabály, hogy nincs szabály. És ennek fényében majd szép lassan megírja magát.

Éppen a Schlegel-töredékeket olvasom esztétikára, amik meglepően szórakoztatónak tűntek eleinte, legalábbis az első 110 darab, de miért van belőlük több, mint 400? Ráadásul egyre hosszabbak, először még csak egy-egy mondat volt mindegyik, most meg már két oldalasak.

már megint Boniface- ez hosszú lesz

Éppen a Szoba kilátássalt tekintem meg a Film és tárművészetei órámra, és azt jelentette be az ember, hogy ez egy kedves barátja, Miss Helen Laverstone villája, én pedig el voltam bambulva, és vissza kellett tekernem, mert azt hittem, azt mondja, hogy Miss Helena Eaglestone villája, ahogyan az egyik szereplőmet hívják a Boniface-ben. De tévedtem, pedig nagyon vicces és bosszantó lett volna.

Egyébként ma egész úton hazafelé azon gondolkodám, hogy a Boniface-t hogyan is kellene filmre vinni, mármint ha valaki ilyesmit ajánlana nekem, persze nem én csinálnám az egészet, de hogyan fognék hozzá. Az is eszembe ötlött, hogy milyen szuper HBO-s sorozatot lehetne belőle csinálni.
 Nem tudom, hogy a kort jól határoztam-e meg, mert az elején, ha jól emlékszem, azt írtam, hogy 1699, mert olyan ruhákat akartam hogy beleképzeljenek, mint amilyet például a Botrányos viszonyok könyvben hordanak, vagy a Marie Antoinette-ben, vagy a Rajzoló szerződésében, és asszem, az ez az időszak, csakhogy én nem akartam, hogy olyan óriás fehér rizsporos paróka legyen a szereplőimen, hanem a saját hajukat akarom. Nem tudom, hogy ilyen korszak létezett-e, amikor ilyen ruhákat hordtak, de a saját hajukat, vagy legalább a saját hajszínüket, mint mondjuk a Hercegnőben. Szóval egyszerűen annyira az jár a fejemben, hogy ezt valakinek muszáj megfilmesítenie, méghozzá jól! De erre körülbelül nulla százalék az esély. Még persze nincsen kész, de nemrég olvastam vissza az egészet, és fogalmam sem volt, hogy ennyire jó.
 A másik meg, hogy nem is merem senkinek odaadni elolvasásra, mármint olyannak, aki mondana róla egy nem-elfogult véleményt (ez alatt természetesen nem feltétlenül negatív véleményt értek, mert attól meg rohadtul elkeserednék), mert félek,hogy hülyének néznének, amiért lány vagyok, ráadásul nem is leszbikus, és mégis egy férfi érzéseit írtam le, és elég részletesen. Meg attól is rettegek, hogy valaki azt mondja, hogy az eddigi írásaim sokkal jobbak, ez meg csak olyan limonádé, mert vámpíros meg szerelmes, de ez egyáltalán nem így van. Ebben a könyvben van a legtöbb... belőlem, vagy nem, ez így hülyeség, de az összes gonosz belső gondolatom, a gonosz-énem, meg minden magabiztosság, ami lenni szeretnék, az Boniface, és nagyon fontos volt, hogy ezeket kiírjam magamból. És elég hihetetlen, hogy az egész egy álomból született, de tényleg igaz, és az volt életem legjobb hangulatú, legfilmesebb álma, pedig ugye rossz dolog történt benne. Nagyon bizonytalan vagyok az egésszel kapcsolatban, pedig ennyire jó megszólalásokat, belső monológokat, és ennyire fejlett karakterábrázolást és-kidolgozást semelyik könyvemben nem műveltem még, mint ebben. De félek, hogy ezt senki nem venné észre, hanem mindenki azt mondaná, hogy ez ilyen tucat. Olyan dolgok is vannak benne, amikre nem is emlékszem, hogy leírtam, és ez megint az, hogy kábé nemnormálisan beleélem magam, és magamon kívül írom, ami elég félelmetes, de annál jobb egy könyvem, minél inkább ilyen.
Úgy érzem valamiért, hogy ez a könyv tényleg arra születik, hogy nagyon sikeres legyen, de valaki másnak kellett volna megírnia, nem nekem, hanem valaki olyannak, aki már ismert, és el tudja adni. Na mindegy, legalább most már leírtam a gondolataimat ezzel kapcsolatban.

Constantina Rebeka

MEGSZÜLETETT A HUGIIIIM!!! Nagyon cuki!!! Iiimádom!

psycho

Jézus, ez a psycho végig tök unalmas volt, egyáltalán nem olyan, mint amilyenre számítottam, de a végén teljes mértékben halálra rémültem, és amikor megfordult az anyja, meg amikor Norman előjött a női ruhában, aztán meg az anyja hangján köszönte meg a plédet és elmondta azt a monológot, meg ahogy vigyorgott a végén, az rohadtul felkavaró volt. Mondjuk az előtte lévő száz percet végiguntam, de az utolsó öt az egészet bepótolta.

A pattogatott kukorica-Psycho kombó valamennyire elmulasztotta a fejfájásomat, de közben elkezdtem nézni Az ajtót is, amit most olvasok könyvben. Én soha nem láttam még ennyire igényes és normális magyar filmet, nagyon meglepő élmény. De most csak addig fogom nézni, ahol éppen a könyvben tartok, mert biztosan ilyen hatalmas csavar lesz benne, mint a többi Szabó Magda könyvben, úgyhogy nem lövöm le a poént. Jaj, ez a film most új reményt ad nekem, hogy mi is tudunk jó filmet csinálni, csak nem értem, hogy ennek miért nincsen akkora közönsége, mint mondjuk a Sas Tamás remekműveknek, amiket nem lehet megnézni se, annyira borzalmasak, de azért a többség nagyon jól elszórakozik rajtuk.

Rosszul indult ez a nap, de most már tök jó lett, csak még jobb lehetne, ha nem fájna ennyire a fejem. Kifestettük tegnap és ma az új lakást, végül is szerintem szép lesz, csak annyira még nem látszott, mert nem volt teljesen megszáradva. Réka volt itt nálam az imént, most ment el, és remek kedvem kerekedett a kedves jelenlététől. Meg kéne próbálnom a bejegyzéseimet ilyen kecske-nyelven írni, hogy csak e-betű van bennük, legalább lenne valami érdekes a blogomon.

Most valamiért a füstölő illatától nagyon karácsonyi hangulatom lett (pedig karácsonykor nem is szoktunk füstölőt gyújtani), úgyhogy ennek örömére aranyszínűre festettem a körmöm, de nem aranyaranyra, hanem olyan rézszínű karácsonyi aranyra. Ugye, milyen izgalmas témákat boncolgatok itt?

Hát ez nagyon érdekes, hogy amikor a múltkor bekapcsolta anya a tévét, akkor a lovagregény ment, most meg bemondják, hogy kihagyhatatlan legenda hísz ledzsörrel lovagregény az éjikszenn műsorán. Emberek! Senki nem hagyta ki! Százhúszezer éves film, amit évente legalább háromszor lead minden csatorna. Szálljunk már le róla!
Igazán nem tudom, miért tartom ezt fontosnak közölni, de annak tartom.

the stepfather&in dreams

Ismét megnéztem a heti kötelező pszichothriller adagomat, igaz, most nem vagyok annyira elégedett, mint a múlthetiekkel, mert akkor a One Hour Photo és a Mientras Dormites is csodálatos volt. Most A mostohaapát és a Gyilkos álmokat kellett megnézni, az első az nem volt gáz, de annyira nagyon átütő se, csak nagyon tetszett benne a főszereplő lány, de egyébként nekem kicsit túlságosan egyszerű volt a cselekmény, meg egyáltalán nem derült ki a végén sem, hogy miért volt ilyen megszállott szerencsétlen ember. A Gyilkos álmokat viszont elég durván végigszenvedtem, mert nagyon megrázó volt egy csomó helyen, de teljesen felesleges módon, a történetnek se füle, se farka, tehát ez a nagyon erőltetett csináljunk-izgi-filmet-dolog, de azta! Rober Downey Junior zseniális volt őrült-szerepben! Még ezt a borzasztó filmet is képes volt felhúzni, én eddig csak vígjátékokban meg akciófilmekben láttam. Nagyon jól játszotta. És kétszer egyébként annyira megijedtem, hogy hatalmasat ugrottam, egyszer akkor, amikor Vivian megfogta Claire lábát, egyszer meg akkor, amikor Claire (vagyis gondolom, hogy ő) kinyúlt a tükörből. Ezektől függetlenül borzalmas volt ez a film, de nagyon örülök, hogy láthattam ilyen szerepben is Robert Downey Juniort. Most pedig megnézek valami ötvenesévek-beli fekete-fehér filmet, hogy ezeket a megrázkódtatásokat kiheverjem.
Amúgy pedig nálam aludt Laura, és nagyon örültem, hogy találkozhattam vele!

in dreams

De miért kell azért a nőnek levágni a haját, mert beütötte a fejét? Nem leborotválták, hanem csak egy picit levágták. Ezt meg nem érthetem. Rájöttem, hogy nem tudok egymás után szünet nélkül két filmet megnézni, pedig most lenne lehetőségem a kötelezőkre, mégis folyamatosan elkalandozok. Pedig még csak nem is unalmasak.

entracte

Az entracte nem idegesített annyira, mint a többi francia szürrealista dadaista rövidfilm, mert ennek legalább viszonylag vidám zenéje volt, és tényleg ritmusra történnek benne a dolgok, meg volt benne tényleg érdekes jelenet is. Azonban továbbra is fenntartom, hogy ilyet én is bármikor tudnék csinálni, és biztos, hogy senki nem ismerné el, hogy ez most mekkora egy csodálatos dadaista alkotás. És felfedeztem, hogy az entractban benne van a régi budapesti fahullámvasút, ami ezer százalék, hogy az, vagy máshol is van egy teljesen ugyanilyen modell.

the big sleep

Most nézem a The big sleep című film noirt, és rájöttem, hogy én Joant (a boniface-ből) folyamatosan úgy képzeltem el, mint amilyen ebben Vivian, akit Lauren Baccal játszik. Annyira szép és eredeti. Egyszer, még mielőtt elkezdtem volna írni a Boniface-t, láttam egy újságban egy nőről egy képet, aki pont így nézett ki, de nem volt odaírva, hogy kicsoda. Ennek a felfedezésnek most nagyon-nagyon örülök.
Egyébként ez egy meglepően szórakoztató film, ezeken például tök jót nevettem:

- Még nem reggeliztem.
- Gyere ide, vagy a sitten reggelizel.
- Inkább itthon eszem. Ismerem a főztjüket.

... na jó, a másikra nem emlékszem, de nem gondoltam volna, hogy egy fekete-fehér detektíves filmben két dolog is lesz, amin nevetek.

ballet mecanique

Megőrülök a francia dadaista rövidfilmektől! Mi a szar értelme van annak, hogy 8 percen keresztül (illetve 16, mert hálistennek 2 részes) azt nézem, ahogy egy öregasszony cipel fel valamit a lépcsőn, meg egy feketére festett száj összecsukódik aztán mosolyog? És ezek folyamatosan ismétlődnek egymás után. Azt hiszem, ez teljes mértékben meghaladja az én értelmemet, nem szégyenlem bevallani. De inkább haladja is meg, minthogy ilyen gondolataim legyenek, mint ezek a képkockák. A köztes időben pedig mindenféle gépeknek a mozgását mutatja be, vagy éppen nem is tudjuk összerakni, amit látunk. És ez még csak a ballet mecanique, és ezen kívül még van vagy öt ilyen, amit meg kell néznem.

Majdnem egy órája szórakoztatom magam Mondik Noémi rajzaival. Ííímádom, főleg, hogy eddig akárkinek beszéltem a mexikói axolotlokról, senki sem tudta, hogy mi az, neki pedig rengeteg képén szerepelnek.

one our photo & sleep tight

Az egyik dolog, amiről írni szerettem volna, az, hogy voltam moziban ismét, és megtekintettem a Démonok között című filmet, ami igencsak beszaratós volt, ott, a moziban, méghozzá annyira, hogy csomószor nem mertem odanézni, de annyira azért mondjuk mégsem, mint például a Paranormális jelenségek, mert azután meg aludni sem bírtam és másra gondolni sem, ezt meg megnéztem, majd fél óra múlva el is felejtettem. Jó, utána még rákerestem a neten, hogy melyik része is alapult igaz történeten, de ennyi. Na mindegy, azért így egyszer megnézni és jól megijedni jó volt, egyébként meg az összes ilyesfajta horror és thriller mixe volt: A rítus, Paranormális jelenségek, Grave encounters, A fekete ruhás nő, A kör, The haunting in Connecticut, The Amityville horror, szóval mindenből volt benne egy kicsi, de azért tetszett. Voltak benne nagyon ijesztő részek, amiket úgy tényleg eltaláltak, és kirázott a hideg.
A másik, hogy a pszichothrilleres órámra most kellett megnéznem a Sötétkamrát és az Amíg alszolt. A sötétkamra minden elvárásomat felülmúlta, szuper volt, és Robin Williams egyszerűen zseniális. Szégyenkezve vallom be magamnak is, róla jutott eszembe, hogy még mindig nem láttam a Holt költők társaságát, pedig arra igazán kíváncsi vagyok. Tehát jó volt a film, csak nagyon sajnáltam benne őt, mert nem is akart semmi rosszat, csak egy kicsikét őrült volt, azért, mert nem szerette senki, amit semmivel nem érdemelt ki, mert mindenkivel rendes volt, csak talán egy kissé túl közvetlen. Jó, lehet, ha velem kezdett volna igy beszélgetni, mint ott azokkal, akiknek előhívta a fotóit, akkor később messzire elkerültem volna, de lehet, hogy életben is megsajnáltam volna. Engem egyébként Robbin Williams mindig a szemüveges nagymamámra emlékeztet, mármint nekem így személyiségre meg kinézetre is olyan, mintha ő lenne férfiban. Vagyis olyannak képzelem el a személyiségét.
Most kezdtem el nézni az Amíg alszolt, ami spanyolul van, angol felirattal, szóval most a nem létező spanyol tudásomat is fejleszthetem, egy szót már értettem is belőle, a motivationt. Na jó, nem fárasztom magam és másokat, inkább nézem, mert több, mint száz perc.

Megnéztem az otp honlapját, és még mindig nem húzták ki a gépkocsinyeremény-betétkönyvem számát, azonban valamiért a nagymamám, akitől a betétkönyvet kaptam, meg van róla győződve, hogy én sosem nézem meg, és hogy egy másfél év alatt biztos, hogy kihúzták már. De nem.

lakoma

Az emberi természet-női természetre el kellett olvasnom Platóntól a Lakomát, és most igazán kellemes meglepetés volt, hogy láttam, hogy az esztétika órákra is ismerni kell. Legalább előre dolgoztam. Végig, amíg olvastam, azt hittem, hogy sosem lesz vége, meg, hogy jaj milyen unalmas, de miután végigolvastam, rájöttem, hogy egészen tetszett. De annyira hihetetlen benne, hogy mennyire magától értetődő, hogy minden férfi vonzódik a férfiakhoz (is). Folyamatosan szóba kerül, és senki nem akad fenn rajta, hanem teljesen természetes. Mi lenne, ha most is ennyire mindennapi lenne, ha mindenki vonzódna a saját neméhez is? Elég furcsa lenne, de legalább senkiben nem lenne semmiféle gátlás meg kétség. Na mindegy, nem emiatt tetszett, csak nagyon érdekes dolgok voltak benne. Az egyetlen problémám az, hogy ezekből a kötelezőkből majd szóban kellene vizsgáznom, és hiába olvastam el, és még értelmeztem is, már most sem tudnám visszamondani. Vagyis inkább értelmesen összefoglalni, úgyhogy majd valami rövidített, összefoglalt változatot is el kell olvasnom belőle.
Olyan régen nem írtam már semmit, hogy csak na. De az a baj, hogyha gép elé kerülök, akkor inkább elolvasok vagy megnézek valamit, ami a sulihoz kell.
Most pedig indulok én is lakomázni.

Éljen, éljen Ellie Goulding! Csodálatos zenék a my blood, az only you, a figure eight, és a többi is az albumról, csak a lightsot, az i need your love-ot és az anything could happent már korábban felfedeztem. Azonban most két napja a 3 elsőként felsorolt számot hallgatom. Katy Perry Roarja és Lady Gaga Applause-ja pedig szintén csodálatos hangulatot kelt bennem, de egyik sem überelheti az Ellie Goulding számokat. Ez egy igazán értelmes bejegyzés lett.

annyit kell olvasnom, hogy fáj a fejem, a hátam, és a szemem is majd' kifolyik, de még így is elégedett vagyok a szakommal. pont azt mondtam Laurának, hogy mivel nem vettek fel a pszichológiára, most majd így sodródom az árral, mert kábé nem is tudtam, hogy mi ez a szabad bölcsészet, meg a film szakirány, de már nagyon tetszik.

unalmas

Kicsikét be vagyok szarva, mert még mindig nem tudom, hogy mi legyen a minorom, és az első félév vagy második félév végéig kell-e eldönteni, és hogy mit is kéne tennem ahhoz, hogy valami a minorom lehessen. Egyedül a filmelméleten mondták el, de azt szakiránynak akarom, szóval az nem játszik. És eddig akárkinek szóba hoztam, hogy mi van ezzel a minorral, mindenki úgy nézett rám, mintha hülye lennék, de most már akármilyen butának is tartanak, muszáj lesz valakit kifaggatnom. Csak azt nem tudom, hogy mindenki más honnan tudja? Vagy mindenkit még gimiben tájékoztattak ezekről? Mert az igaz, hogy azon a csodahelyen, ahova én jártam, amikor rákérdeztem, hogy mikortól lesznek faktok, akkor megkérdezte az ofő, hogy az minek, mire mondtam, hogy talán hogy tovább tudjunk tanulni, erre ő azt kérdezte: miért, innen valaki tovább akar tanulni? Szóval el tudom képzelni, hogy nálunk simán visszatartották az információkat, de azt is, hogy mindenkinek van valami titkos helye, ahol meg tudja nézni, hogy mi hogy van. Máskülönben honnan tudja mindenki, csak én nem? Most már tényleg teljesen idiótának érzem magam. Akárhol utánanézek, sehol nincs leírva ilyen analfabétáknak való módon, mint amilyen én vagyok, de még máshogy se. Arról nem is beszélve, hogy az eltések miért nem kapnak a neptunon tájékoztató leveleket a határidőkről, amikor mindenki más kap? És miért szarta le mindenki, hogy milyen tárgyakat veszek fel, és miért vehettem volna fel bármit? Ha tudtam volna, hogy itt ez van, esküszöm, az alapján választok egyetemet, hogy hol nyomnak a kezembe kész órarendet, vagy hol segítenek nekem személy szerint meg mindenki másnak is összeállítani azt. Na mindegy, amúgy az órák ma is nagyon jók voltak, szóval talán mégis jól választottam, meg persze örülök, hogy felvettek, főleg államilag támogatottra, de nagyon félek, hogy az információhiány miatt valamit rohadtul el fogok szúrni, meg attól is rettegek, hogy én vagyok az egyetlen tudatlan emberke.

rush

Annyira csodálatos film a rush! Most láttam a moziban, és azonnal autóversenyző akartam lenni utána. Ez nem valami túlságosan jó vaslogika, merthogy ugye Niki Lauda szarrá ég benne, ez pedig nem lenne nekem olyan élvezetes, de mindegy. Igazából nem is autóversenyző akarok lenni, hanem egy ember, aki a filmben eljátssza az autóversenyzőt, és mindenki úgy csinál, hogy húúú, meg asztaaa. Nem is egy ember, hanem mondjuk egy híres autóversenyző nő, amilyen lehet, hogy nincs is, de nem tudom, mert sajnos nem vagyok naprakész ebből. Nem mozgok autóversenyző körökben, úgy is mondhatnám. Úgy látszik, mióta ama csodálatos és kevésbé csodálatos előadásokat hallgatom, terjengősen, ámde idegesítően és stílusosan is fogalmazok. Szóval nagyon jó volt a film, és mindkét főszereplő! Főleg, hogy aki Niki Laudát játszotta, az úgy is nézett ki, mint Niki Lauda, a másik pedig ugye Chris Hamsworth volt, akinek tuti nem így kell írni a nevét, de most nem írom be a keresőbe, és akit amúgy is imádok a Thor és az Avangers miatt. Aztán egész úton hazafelé azon gondolkodám, hogy ha nem lenne Sebastian, akkor én bizonyára nem is néznék meg olyan filmeket, mint a Thor, az Avangers és a Rush, pedig ezek közül mindegyik a legkedvencesebb filmjeim közé tartozik most már.

Rettenetesen unalmas ez a Nagyítás című film, amit filmelméletre kell megnéznem. Igaz, még csak fél órája nézem, de eddig azon kívül, hogy a fényképezőjével rohangál, semmi nem történt.

Íííííímádom a bevezetés az esztétikábat és a pszichothriller tendenciáit! Szipiszupi mindkettő! Ami nagyon nehéz, az a modernizmus előzményei az '50-es években meg a bölcsészettudományok módszerei, a többi olyan semleges egyelőre, de nem volt rossz a filozófia sem, a média kicsit unalmas, de legalább érthető, a retorika is jónak tűnik a filmelméletet és a női természetet pedig még nem tudom, mert azokon még nem vettünk semmit. Nincs péntekenként órám, és nem is direkt csináltam :).

roar

Azon tűnődtem, hogy ez a nyár egyáltalán nem ment el olyan gyorsan, mint például a tavalyi, vagy akármelyik másik, pedig ez most majdnem egy egész hónappal rövidebb volt, mivel úgy emlékszem, valamikor június 20-a körül érettségiztem. Inkább lassan telt el, pedig elég sok minden történt.
Egyáltalán nem vagyok benne biztos, hogy a magamnak leginkább megfelelő szakot választottam az egyetemen. Oké, hogy elsőnek a pszichológia volt bejelölve, de eddig azzal nyugtattam magam, hogy semmi nem történt, mert én igazából úgyis a szabad bölcsészetet akartam. Igen, de meg voltam győződve róla, hogy az azon belüli szakirányokat folyamatosan mindegyiket tanuljuk, ami nekem teljesen megfelelt volna, de nem, hanem egyet ki kell választani. Ami nem annyira jó, mert engem meg annyira azért egyik sem érdekel, hogy most sok féléven keresztül csak azzal foglalkozzak. Azt hittem, hogy a végére teljesen átfogó tudásom lesz esztétikából, etikából, művtöriből, filmtöriből, filozófiából, és asszem, ennyi. De ebből csak egyet lehet választani, és akkor ennyi erővel jobban örülnék, ha az oroszra vagy a héberre vettek volna fel, mert akkor legalább tökéletesen megtanultam volna egy nyelvet. De most több éven keresztül foglalkozzak csak a művtörivel? Kénytelen leszek, mert vagy azt fogom választani, vagy a filmtörténetet. Azt továbbra is fenntartom, hogy a magyarnak nem lett volna értelme, mert azzal max magyartanárnak mentem volna el, de most így ennek sincs sokkal több. Ajj, teljesen elkeseredtem. Arról nem is beszélve, hogy azt a rohadt neptunt se tudom kezelni, és például fogalmam sincs, hogy hol kéne tárgyakat felvennem, és melyikeket, és még soha életemben nem éreztem magam ennyire hülyének!

kovászos uborka

Íme, itt vannak a Noémis Lucás aranyköpések, habár végképp meg vagyok győződve róla, hogy már senki nem olvassa a blogomat. Tegnap este, amikor hazajöttem Rékától, akartam ezeket kiírni, de nem volt net.

Bújócskázás. Máté: - Apa, Szebi megvan?
T: - Fogalmam sincs bazmeg, hol van. Mármint NINCS MEG!

Szebi: - Belefeküdtem a földbe.

Én: - Szebi mindjárt leugrik az orgonafáról. Vagy a tökből kibújik. Tökrózsika.
Mindenki nevet.
Én. - Pedig nem is volt vicces.
Anya: - De vicces volt.

N: - MEGVAAAGY, MÁTÉ! ... Nem tudom, hol van, de reméltem, hogy erre előjön.

Én: - A múltkor ettem olyat, hogy konzervbab, tejföl, meg lilahagyma. Nagyon finom volt.
N: - Úgy, hogy fújfinom?

Sz: - Tudod, mi a baj? Hogy utána mellettem alszik.

Az osztálytársainkról mutatunk képeket nekik.
N: - És hol van az a Marci, akiről sokat beszéltek?... Az a Szebi apukája, az a Marci?
Anya: - Szebi. Én vagyok az apád.
(Marci Szebi velünk egyidős barátja, amúgy, és a nevelőapja Matyi :D.)

N: - Luca, ott a lány macskakandúr.

Sz: - Noémi, nem tudod, mi a PIN-kódod?
L: - Én tudom, mi neki.
Sz: - Mi?
L: - Négy pont. Vagy négy csillag.

Én: este gyertyát gyújtok.
N: - Az mi?!
Sz: - Gyertyának hívják, úgy az 1600-as évek óta.

N: -Vigyetek el a fogorvoshoz. Hadd nézzek meg egy DVD-t. Mert fáj a fogam... a DVD-re!

L: - Én is mondhatok egy hülyeséget?
Én: - Csak ha vicces.
L: - Majom szarik.

N: - Ez 25 lóerős világítás.

N: - MI AZ AZ ALKONYAT?! Az osztálytársaim meg a bések azt nézik, én meg azt se tudom, miről beszélnek.

L: - Noémi, ne beszélj!... Olyan undorító vagy, amikor beszélsz.

N: a fülesem rajta van a fülén, és mondtuk neki, hogy suttogjon. Suttogva, de nagyon hangosan: - EZT HALLOD?... EZT HALLOD?! MI?!
(de kár, hogy a hangsúlyokat nem lehet érzékeltetni)

N: - Hadd szagoljak egy kis jó levegőt. Nincs levegő. Tiszta poshadt az egész szoba. ... Sokkal jobb. Micsoda megkönnyebbülés!

N: zenét hallgat. - Mit mondott? Azt mondta, hogy one direction?

L: - Mi az, hogy Tokió?!

N: kaparja a fejét. - Mi ez? Azt ne mondd, hogy pattanás!

Én: - Kapard le.
N: - Nem kaparom, mert fáj! Most legyek öngyilkos?

L: zenét hallgat, becsukja a szemét.
N: odamegy, és lefingja.
L: kinyitja a szemét, látja, hogy mindenki röhög. - Mi van? (leveszi a fülest) Szegény fejem már megfájdult.
Sz: - Azt nem csodálom.

N: nézi a telefonján Verus képét. - Jaj, de aranyos. Egész este el tudnálak nézni. GIDEON! (így hívják valamiért Verust)

Telefon: képet vált.
N: - Orommal megérintettem valamit?

N: nézi a gépen a cuccokat, amiket Szebi rátesz a telefonjára. - MONSTER HIGH! Olyat lehet rátenni?
Sz: - Biztos, hogy nem teszem rá! Úgy kikapok anyádtól, hogy csak na. Így is félek, hogy ki fogok kapni.

Sz: - Szeretnél Elvist hallgatni?
L: - Mit?
Sz.- Elvis Presley-t.
L. - Az mi?
Sz: - Jó, azt szeretnél hallgatni.

Néni a villamoson. - Elnézést, hogy megkérdezem, de ezek a maguk gyerekei?
Én: - Nem. Az unokahúgaim.
Néni: - Nagyon fiatal anyuka.
Én: - De nem az enyémek.
Néni: - Gyönyörűek a lányok.
L: - Én vagyok a szebb.
Néni: - NEM TE VAGY A SZEBB EGYÁLTALÁN!

N: le akarja rajzolni a macskát, amit a falamra festettem, és Luca is. - Hát ez nagyon ronda lett. (megnézi Lucáét) Tied még rondább. Úristen, ez olyan, mint aki pisilni készül.

N: - Kész a ronda mű.

Villamos: - A következő megálló a Bosnyák tér.
N: - Rusnya tér?! Ez a neve?

Yoda: elszalad Luca elől.
N: - Megijedt a csúf ábrázatodtól.

L: felemeli a rajzát. - Bemutatom ifjú művemet!

N: - Így olvasik a Luca.

N: - Ugye, hogy fehér a nyelve?
L: - Nem. Patkányszínű.

T: - Te láttál már patkányt?
L: - Persze, van egy csomó a pincében.
N: - Luca, csak bele kell nézned a tükörbe, és meglátod a patkányt.

i've got my ticket for the long way round

Azta, Kréta óta nem blogoltam, ami azt jelenti, hogy 9 napja, de nekem úgy tűnik, mintha már kábé 3 hete itthon lennék. Most itt volt nálam 3 napig Noncsi és Luca, úgyhogy majd később jelentkezem az aranyköpésekkel, remélhetőleg még a mai nap folyamán.

bird bird bird bird is the word

Hát, úgy döntöttem, hogy nem viszek magammal laptopot, mert 4 könyv is lesz nálam, amiket már nagyon régóta el akarok olvasni, és mivel Krétán nagyon meleg van, gondolom este fogunk inkább sétálgatni, így aztán nem is lesz időm használni, és nem is akarom magammal oda-vissza cipelni a reptéren. 16.35-kor indul indul a gépünk Ferihegyről, 19 körül ér Athénba, és onnan csak fél 10-kor indul, éjfél körül érünk oda, úgyhogy egész délután és este utazni fogok. Hazafelé meg 11 körül indulunk onnan, és délután 15.45-re érünk haza.
Viszontlátásra 8 nap múlva!

just give me a reason just a little bits enough

Holnap utazom a nagymamámmal Krétára. Ennek ugye örülnöm kellene, meg örülök is, mert biztos jó lesz, meg természetesen mindenki azt mondaná, hogy hülye vagyok, hogy nem örülök, de most éppen nagyon szomorú vagyok, mert egy órája ment el Szebi, és most tudatosult bennem, hogy most 8 napig nem találkozunk. Ami talán nekem nem annyira rossz, mint neki, mert nekem annyi lesz a bajom, hogy nagyon hiányzik, de közben (remélhetőleg) csomó mindent fogok csinálni és (remélhetőleg) le tudom kötni magam, de ő itt marad egy hétig, és most ide nem írom le, hogy mik is a körülmények, mert nem hiszem, hogy ő úgy gondolja, hogy ez mindenkire tartozik, meg én sem gondolom úgy, de az anyjával kapcsolatban nekem is és neki is van min idegesítenünk magunkat, és egyszerűen egy köcsögnek érzem magam, amiért itt hagyom. És erre mondhatja bárki, hogy nem igaz, hogy nem bírunk ki egy hetet egymás nélkül, de senki nem tudja, hogy miért is olyan nagyon szar.
Ezen kívül a pendrive-om beszart, informatikusok sem tudják megcsinálni, csak megformázni lehet, magyarul minden adatot le kell róla törölni, ami azt jelenti, hogy a Boniface-nek kábé a 150-ből az utolsó 20 oldalt, és a Quija táblának az egész javított, újraírott változatát, ami mondjuk 20-30 oldal lehetett összesen, de akkor is csomót dolgoztam rajta, hogy a kezdeti szarból kikaparjak valamit. Úgyhogy úgy terveztem, hogy Krétán végig írni fogok, de most valahogy ettől annyira elment a kedvem! Arról nem is beszélve, hogy még meg sem mertem nézni, hogy a Boniface-ből mennyi is van itt elmentve ezen a gépen, mert a laptopomon tudom, hogy semennyi, és most azt gondolom, hogy ezen a gépen az utolsó 20 oldal nincs meg, de lehet, hogy sokkal több hiányzik, mert az a borzalmas gyanúm van, hogy talán nagyon régóta már csak a pendrive-omra mentegettem. Rohadjon meg a pendrive, mert mindenki azt mondta, hogy oda mentsem, mert ha elszáll a gép, legalább meglesz, erre a pendrive szállt el.
És a harmadik dolog, amiért igen kellemetlenül érzem magam, az az, hogy ugye tegnap kiderült, hogy a ma estét nem töltjük együtt Szebivel, de az is, hogy csak fél 8 körül megy el, és én akkor felhívtam Rékát, hogy ilyen későn átszaladhatnék-e, mert kábé 3 hónapja nem láttam, és majd gondoltam, hogy este 10-11 körül hazasétálok, amit meg is beszéltünk, de most írt egy smst, hogy változott a programja, úgyhogy még az ő társaságával sem tudtam elterelni a figyelmemet Szebiről, pedig már teljesen beleéltem magam.

Viszont jókedvre ad okot, hogy az érettségim jobban sikerült, mint ahogy vártam, mert töriből is meg franciából is dicséretet kaptam a szóbelimért, igaz, hogy a töri így is csak hármas, a francia meg négyes, de így legalább mindkettő csak egy jeggyel rosszabb, mint amilyennek akartam, nem kettővel. A magyar 5-ös, de szerintem elírtak valamit, mert nekem az írásbelim lett 78%, és most összesítettnek is azt írták be, és amikor rákérdeztem, hogy ez hogy lehet, akkor csak annyit mondtak, hogy pedig összesítve is ennyi, és azt nem hiszem el, hogy a szóbelivel nem húztam ennél feljebb, mert ott is megdicsértek. Az angolom 5-ös, a matek meg kettes, de annak nem is vártam jobbat. Viszont az év végi bizim a négy év alatt most lett a legjobb, úgyhogy büszke vagyok magamra, magyarból, angolból és franciából 5-ös, matekból hármas, töriből pedig négyes.
Ha hazajöttem Krétáról, 9-én megyünk a franciatanárhoz Natival és Szebivel pótolni a szerenádot. Igaz, hogy Szebi nem is franciás, de nem baj, őt is meghívta.
Azt hiszem, ha holnap túl leszünk az utazás-részen, akkor jobban fogom érezni magam. Elég rossz, mert délután 3 körül indulunk, és éjfél után érünk oda, mert Athénban át kell szállnunk, és sok-sok órát fogunk várakozni. A baj csak az, hogy az én - szerintem most már meglepően hiányos - angoltudásomon, és a nagymamámmal mindketten a tájékozódásra való képtelenségünkön kívül semmi nem lesz a segítségünkre.
Majd jelentkezem, ha lesz ott wifi.

fin du bac

Túl vagyok a szóbeliken is, és elméletileg töriből max pontszámot kaptam, franciából meg két pontot vesztettem, úgyhogy nagyon büszke vagyok magamra, meg a tanárokra is, hogy most ilyeténképpen képesek voltak azonosulni velem, csak azt nem tudom, hogy a töritanárnak ez írásban miért nem sikerült? Na mindegy, ma nagyon rendes volt mindenki, csak az volt a baj, hogy odamentem fél nyolcra, és fél négykor kerültem be. Annyira is voltam kiírva, csak azért nem mentem el közben sehova, mert azt mondták, ne nagyon járkáljunk, mert több órás csúszás is lehet, de hát nem volt. Úgyhogy eléggé megkínlódtam ez alatt a sok idő alatt, mert reggel még úgy nagyjából rendben voltak a gondolataim, délutánra meg már úgy éreztem, hogy mindent elfelejtettem, és nem is érdekelt, mert annyira untam magam. Meg nem is volt úgymond érdemes annyi időt várni, nem tudom, miért nem tettek az elejére, amikor nekem csak két tantárgyból kellett, hanem inkább végig kellett várnom mindenki mást. Nagyon jó, hogy vége! Hihetetlen, hogy most azt csinálok, amit akarok, mármint olyan szempontból, hogy végre elolvashatom azokat a könyveket, amiket még karácsonyra meg a szülinapomra meg a ballagásra kaptam, és érdekelnek is. Pénteken megyek a nagymamámhoz, és szombaton megyünk Krétára, aztán utána következő szombaton jövök haza. Krétán megkapom majd apa régi nagy fényképezőjét, mert az gyönyörűséges képeket csinál, ugyanis az én csúcstechnológiájú újfajta gépeknek teljesen tönkrement az aksija, de azt mondta apa, hogy ne csináltassam meg, mert az úgysem csinált soha olyan jó képeket, mint a nagy. Úgyhogy mostantól rengeteg fényképet szándékozom a blogra feltenni, mert végre lesz mivel csinálnom, meg most időm is lesz, talán, habár gondolom ez a nyári szünet úgy el fog menni, hogy csak na, és különben is, fogalmam sincs, hogy utána mi lesz. Igazából én egyáltalán nem ástam annyira bele magam meg nem is éltem bele magam ebbe a továbbtanulás-dologba, mint amennyire kellett volna szerintem.  Vagy nem tudom, az lenne-e a jobb, ha annyira rágörcsölnék.
De most meg mi a szar ez az időjárás? Reggel harminc fok volt, most meg tíz. Teljesen normális, hazafelé azt hittem, megfagyok a kis szoknyámban meg a rövid ujjú ingemben, és persze szarrá is áztam.
Egyébként a múltkor megnézettem Szebivel az Interjú a vámpírralt, ami az egyik kedvenc filmem, és nagyon tetszett neki, közben pedig végig arról vinnyogtam, hogy nem lehet megvenni sehol, mert csak nagyon régen adták ki, pedig én tavaly hónapokig kerestem, meg ilyenek. És amikor már aludtam, Szebi rákeresett, és kiderült, hogy idén újra kiadták, megrendelte nekem meglepetésnek, és már meg is van! Annyira örülök neki! Azt fogom olvasni Krétán.
Viszontlátásra.

itt is vannak

(-Szegény Pufi nem tudja, mi a fasz van.
- Miért?
- Miért, úgy néz ki, mint aki tudja?
- Sose néz ki úgy.)

raspberry cream

Senki ne vásároljon málnakrémes milkát! Fúj, nagyon undorító. Egyébként nem értem, hogy amikor idejövök blogolni, akkor kiírja, hogy 10 követő, de a blogon csak 8-at jelenit meg, és amikor rákattintok a 10 követő feliratra, akkor is csak 8-at hoz ki (és természetesen nem tiltottam le senkit). Akkor most 8 vagy 10, vagy megint én vagyok analfabéta?
Ma 10 körül keltünk fel Szebivel, és azóta tanulunk, csak addig szakítottuk félbe, amikor pestós tésztát készítettünk ebédre. Mondjuk nekem csak töriből meg franciából kell tanulnom, de neki szegénynek még minden hátravan. Azonban nem szorul a sajnálatomra, mert míg én töriből 5-ször elolvasok egy tételt, és még mindig egy szót nem tudok visszamondani egyszer, ő addig elolvas 5-öt egyszer és mindegyiket szó szerint vissza tudja mondani, évszámokkal együtt.
Később még, amikor végleg befejezzük a tanulást, jelentkezem, és rakok fel magamról képeket, amelyeken látszik új hajviseletem előnyös volta.
Egyébként most 5 napig nálunk vagyunk, ezért elhoztuk magunkkal Szebi tengerimalacát, Pufit is.
Viszonthallásra.

Utálom én a torokfájást, főleg júniusban.

Nem tudom, mi vagy ki ez a Zemaria, de a Past 2 című szám nagyon-nagyon tetszik. Olyan különlegesen jó, de egyben szomorú érzésem is támad tőle.

ortológus és neológus nálunk és más nemzeteknél

Túl vagyok a magyar szóbelin, és bár borzasztó eredményekre számítottam - jó, pontos eredményt még nem tudok - szerintem nem lett olyan rossz, mert kihúztam Adyt, akit a legjobban tudtam, nyelvtanból pedig a nyelvújítást, ami megint csak az egyik legkönnyebb tétel, mert kábé majdnem ugyanaz, mint középszinten. Ady után meg is dicsértek. Úgyhogy remélem, jó benyomást tettem. Csak az idegesített rohadtul a saját feleletemben, hogy mondat végén soha nem vittem le a hangsúlyt, hanem mindig folytattam, mint vessző lett volna ott, szóval nem tudom, hogy az előadásmódra mennyi pontot kaphatok így.
Viszonthallásra.

vúhú

78 pontos lett a magyarom! Az már 5-ös. Legalább ez az egy jó lett. Remélem, nem rontom le a szóbelin.

Dancsó Péter for president. És videománia forever.

zörgő árnyakkal harcra kelni

Rájöttem, hogy nekem Ady Endre imádatom abból fakad, vagyis azóta van, amióta Melinda régen elmondta nekem a Sírni, sírni, sírni-t, ami egyáltalán nem olyan kínlódós, mint a címe, hanem nagyon félelmetes és csodálatos, és igazán illik az én lelkivilágomhoz. Ez most jutott eszembe, mert én akkor még nem is tudtam nagyon, hogy kicsoda az az Ady Endre, mert még akkor nem is tanultunk róla, és azóta akárhány versét elolvastam, mindegyik tetszett, ő az egyetlen ilyen költő. És az is felötlött bennem, hogy eddig akárkinek mondtam, mindenki azt mondta, hogy ő nem szereti Adyt. Hát én sem Adyt szeretem, mint embert, mert biztosan borzasztó természete lehetett, de a költészetét igen.
A múltkor, amikor a belvárosban sétáltunk Szebivel, láttunk egy kirakatot, ami tele volt állatkás kerámiafigurákkal, de ilyen drága modern cuccokkal, és láttam ott egy vicces, jópofa festményt egy cicáról, amit lefényképeztünk, mert ahhoz nem is volt kiírva az ára, szóval szerintem még a feltételezhetőnél is drágább lehetett, ennek ellenére nem tűnik olyan nagyon lehetetlennek megrajzolni, úgyhogy a fénykép alapján majd szépen fel fogom ide festeni a falamra.
Most éppen annyira fosok, hogy holnap megtudom a magyart, és még esetleg az is rosszul fog sikerülni, hogy kezem-lában zsibbad. Ó, istenem. Valamint ma rájöttem, hogy az, hogy értek egy nyelvtan tételt, és feldolgoztam benne minden információt, nem jelenti azt, hogy vissza is tudom mondani. Mert irodalomból még ugye azt makogok, ami eszembe jut, ott lehet körítés meg pofázás, de  a nyelvtannál elég hülyén jön ki. Nem is merek holnap bemenni a suliba, hogy megnézzem a magyart. Mi van, ha az is kettes? És senki ne dumáljon nekem a pozitív gondolkodás hatásairól, mert a törire is meg a matekra is tök pozitívan ültem be, meg úgy is álltam hozzá, hogy na milyen jól sikerültek, erre tessék. Ha így folytatom, nem is fogok tudni továbbtanulni.  A másik meg a szóbelivel kapcsolatban az, hogy én ha fejre állok, akkor sem tudok 15 percig beszélni, hát ha az egész tételt hangosan felolvasom, az sem tölt ki 15 percet, és a fele meg nem tuti, hogy nem is fog az eszembe jutni.
Na mindegy, majd lesz valahogy. Csak hogy?

cause i made a deal with death

Ó, már megint nagyon régen nem blogoltam. Az elmúlt időben annyi történt, hogy kábé folyamatosan Miklóson tartózkodtam, mert apáék most itthon vannak, és valamiért sosem vittem magammal a laptopomat, ami igen nagy hülyeség abból a szempontból, hogy kocsival el is jöttek értem, meg haza is hoztak, szóval nem kellett volna cipelnem, a tanulás szempontjából ellenben nagyon is okos dolog, ugyanis így nem volt eggyel több tényező, ami elvonhatta volna a figyelmemet.
Azt kell, hogy mondjam, hogy azért is hanyagoltam a blogolást, mert magamnak sem akartam bevallani és ezzel valósággá tenni, hogy a törim, a matekom, és a franciám is az elvárásaimon alul sikerült, azonban a francia a szóbeli eredményével majd négyes lesz, ahogy akartam, a matek kettes nem érdekel, de azért jobb lett volna a hármas, azonban azt gondolom, hogy 4 év alatt 6 tanárváltással nem egészen az én hibám. Viszont a töri, ha most stréber lennék, akkor azt mondanám, hogy az egész életemet tönkretette, ugyanis kettes lett. Nem értem, hogyan, mert teljes mértékben négyesre számítottam  és a megoldókulcs alapján is úgy okoskodtam, hogy legrosszabb esetben hármas, de kettes?! Az igaz, hogy az utolsó félévben kaptunk új töritanárt, akivel nem voltunk túl tisztelettudóak (mondjuk, én személy szerint sosem szóltam hozzá egy rossz szót sem), és ezért folyamatosan azzal fenyegetőzött, hogy majd meglátjuk, ki fog röhögni az érettségin, meg ki nevet a végén, de nem gondoltam volna, hogy képes magát is rossz színben feltüntetni azzal, hogy mindenkinek kettest ad. Azt is mondta, hogy mindenkinek a legrosszabb jegyet fogja adni, meg hogy nagyon rosszindulatúan fog osztályozni. Meg most közölte velünk, hogy a szóbelin sem fog tudni javítani senki, ami kissé letaglózott. Azt mondta, hogy azért lettek ilyen rosszak, merthogy majdnem mindenki félreértelmezte az esszéket, és hogy egy csomó embernek egy pontot sem tudott adni. De az esszé pont az a rész, ahol egy tanár tudna egy kicsit csalni, ha a diáknak rosszul sikerültek a feladatok, hogy egy kicsit feljavítsa, mert a javítókulcs elég nagy vonalakban adja meg, szóval ott csomó mindenre adhatna pontot.
Szóval, amikor én ezt meghallottam, sírógörcsben törtem ki, és elástam az egész jövőmet, mert így már tuti, hogy csak fizetősre fognak felvenni, meg mivel biztos voltam benne, hogy négyes lesz, és a magyart is magamban annyira értékeltem, most mi lesz, ha a magyar is kettes lesz? Hát akkor én beszarok.
Meg nem akartam, hogy minden jegyem a szóbelitől függjön, mert szóban sokkal bénább vagyok, meg nincs is benne gyakorlatom, mert sosem feleltettek. Erre most a töri is meg a francia is attól függ, és ha a magyar sem lesz stabil négyes, azt hiszem, összeomlok. Mert amit ez előkészítőn írtam, az 3 pont híján 5ös lett, de szerintem élesben nem sikerült olyan jól.
Na mindegy, kedden megtudom, és csütörtökön van a szóbeli magyarból. Ajjaj.

you ain't give me the best

Most éppen azon tűnődöm, hogyha valaha megfilmesítenék a Boniface-t (tudom, hogy erre kábé 0% az esély, de álmodozni és szép dolgokra gondolni, azért szabad), akkor az lenne-e a jobb, hogyha csodálatos korabeli komolyzenei aláfestés lenne, vagy az, ha ugyan korhű ruhában lennének, meg az egész olyan lenne, de mai zenék mennének benne? Mert az előbbitől olyan fennkölt és gyönyörű lenne az egész, de az utóbbi felerősítené azt a kissé ironikus hangnemét, és sokkal jobbá tenné. Például éppen az előbb beugrottak egész jelenetek Kate Nash friendjével és sisterjével, és nagyon jó lenne.
De ez sajnos csak elmélet.

oh long johnson

South Parkból a faith hillezős taylor swiftelős piritósfejű macskás rész a legjobb!

És mindenki nézze a vámpírnaplókat, amiben pedig Damon a legjobb, és most már mindig ő fog eszembe jutni, amikor a Boniface-t írom. Nem teljesen úgy néz ki, ahogy elképzeltem, de úgy beszél, olyanokat mond és úgy is viselkedik.

pretty big and pretty white and beat a polar bear in a fight

Ma voltunk libegőzni, közben elmondtam Szebinek, hogy eddig miket írtam a Boniface-be, és hogy majdnem teljesen tanácstalan vagyok, hogy hogy folytassam, erre meg elmondta az egészet, hogy legyen a vége, meg minden, és tök jó, úgyhogy tényleg úgy fogom befejezni. De annyira jó ötlet, és amúgy meg olyan egyszerű, hogy nem is tudom, miért nem jutott eszembe, de nem is az, hogy egyszerű, hanem inkább kézenfekvő. Szóval ezek szerint teljes mértékben elvesztettem a képességemet arra, hogy ihletet kapjak, de szerencsére itt van Szebi, akit egyébként a történet igazán felvilanyozott. És mostanában együtt szoktuk nézni a vámpírnaplókat, ami nekem az első részeknél borzasztó gagyinak tűnt, de most már tetszik.
Ó, és a legjobb hírem, hogy tegnapelőtt 5 oldalt alkottam a Boniface-hez, és annyira jól esett! Kiestem végre az írástalanság állapotából.
Viszonthallásra.

you don't treat me like a friend yeah

Ma reggel arra az ijesztő megdöbbenésre jutottam, hogy a nyelvtan tételeim közül egy darab sincs itthon, hanem mindegyik Szebinél van, nála viszont elég kaotikus állapotok uralkodnak az íróasztalán meg alatta is, és szerintem a kettő papírkupac közül valamelyikben kell lennie, de most annyira olyan nagyon szar érzésem van, hogy nem fogom megtalálni. Meg a franciacuccom is valahol nála van, de arról tényleg fogalmam sincs, hogy hol, de az legalább egy nagy vastag kék mappa, szóval azt könnyebb megtalálni, mint egy félbehajtott papírköteget. Istenem, én olyan hülye vagyok! Minden cuccomra mindig úgy vigyázok, de ha valami igazán fontos dologról van szó, akkor azt biztos, hogy elkeverem valahova. Ajj, remélem megtalálom majd őket.
Már mióta felkeltem, szerintem jobban izgulok, mint Szebi, hogy jól sikerüljön neki az angol.
És, hatalmas bejelentés: immár 5 hónapja nem olvastam olyan könyvet, amit én választottam volna, és a minimálisnál jobban érdekelt volna, hanem csak kötelezőket, és ma végre elkezdtem olvasni az Éjsötét árnyékot, és máris a 70. oldalon tartok. Bezzeg a kötelezőkkel nem haladtam ilyen gyorsan, csak az Iskola a határonnal, meg az Esti Kornéllal, mert azok nagyon tetszettek.
Nem olvastam el az Odüsszeiát, a Szigeti veszedelmet és a Sorstalanságot, de ezek közül egyedül a Sortalanságot érteném meg, mert azt esetleg nem 1000 évvel ezelőtt írták  de úgy gondolom, hogy azt az időt, amit ezeknek az elolvasásával és a nem-megértésével töltenék, inkább a nyelvtan szóbeli tételekre fordítom  már ha megtalálom őket. Remélem, igen.

Sebastian

Tanár: - Sebastian, ne beszélgess.
Ő: - Nem beszéltem.
T: - De, én egy női hangot hallottam.
Ő: - Az valószínűleg nem belőlem jött ki.

Filmben a férfi csúnya öltözetben: - Megyek, kiszellőztetem a fejem.
Ő: - És veszek egy új öltönyt is, mert rájöttem, hogy ez nagyon csúnya. Meg egy nyakkendőt is. Az sem árt.

Férfi: - Telefonálok egyet.
Ő: - Halló, halló, ki van a vonal másik oldalán? Ez már nem derül ki. Nincs kimenője.
Férfi: megböki a társát és int a fejével az ajtó felé.
Ő: - Gyere, vegyünk egységet.
Másik férfi: megállítja az előzőt az ajtóban.
Ő: - Uram, elnézést, ez itt az öltönykommandó. Ön többrendbéli öltönysértést követett el.
Férfi: átnyújt az előzőnek egy kazettát.
Ő: - Adunk egy kazettát, hogy később is lássa, milyen csúnya öltönyt viselt.

Ez lehet, hogy így tök érthetetlen, de én sosem tudom nézni a filmet, amikor így elkezdi szinkronizálni, mert annyira röhögök, hogy nem hallom, és ő sosem röhögi el magát, és ezért sosem hagyja abba, és én sem tudom sosem abbahagyni a nevetést.

Most mindenkinek előadtam, hogy szerintem milyen jó lesz a matekom, erre megnéztem a megoldást, és örülök, ha megvan a kettes. A magyarból 40-ből 33-at értem el a műveltségin, a fogalmazásokat pedig úgyse  tudom lepontozni magamnak.

fél-hajnal csöndje s a szobán nagy kék fülekkel ostobán egy furcsa bagoly átrepül mint a rém-mesék uhuja

Úúú, de jól néz ki, amit a címhez beállítottam betűtípusnak! Most már biztos, hogy újra minden bejegyzésemnek fogok értelmetlen részleteket idézni dalszövegekből cím gyanánt. Vagy pedig valamilyen verseskötetet leveszek a polcról, és mindig beírok egy sort. Ezt most  meg is fogom tenni, méghozzá az Ady Endre verseskötetemből, amit a ballagáson kaptam az iskolában jutalomkönyvként! Még soha életemben nem kaptam jutalomkönyvet ezelőtt.

but my heart was with another and

A magyar emelt szintű érettségiről nem kívánok értekezni, amíg nem tudom, hogy hogy sikerült, vagyis június négyig. Vagy pedig amíg nem láttam a megoldókulcsot. Nem tudom, hogy ez valamiféle betegségre utal-e, de  már körülbelül egy hete nem hallgatok semmi mást az ipodomon, csak Kate Nash Girl Talk albumáról a Sister című számot, amibe szerintem nem sok ember tudná beleélni magát, ha megmutatnám neki, és nem is olyan nagyon mély értelmű  de engem érzelmek sokasága rohamoz meg, akárhányszor csak meghallom, és egymás után 10szer is képes vagyok végighallgatni, minden nap újra és újra. Ma amikor felhívtam Lujzit, rájöttem, hogy nagyon hiányzik ő is, és az egész előkészítő is.

Ma elballagok, és tegnap álmodtam először ezzel az osztályommal. A szerenádok nem voltak rosszak, a keddi meg a tegnapi annyira jó sem, de a hétfői szuper volt. Sződligeten voltunk a matektanárnőnknél és nagyon vicces volt. Mondjuk én egy szerenádon nem azt tartom a legkedvesebb mondatnak az osztálytársaimtól, hogy igyál, mert ingyen van, és akkor megisznak mindent, amit találnak, de mindegy. Háromra kell ma mennünk, hogy oda tudjuk adni a tanároknak a virágokat meg az ajándékcsomagokat. Szerintem sokkal jobb, hogy mi ilyen ajándékkosarakat viszünk, mert abból legalább mindent fel tudnak használni, mintha valami drága vázát vagy ilyesmit adnánk. Várom már, hogy este találkozhassak az egész családommal.

Ő: - Na szia, Marci. Eljössz velünk a Vasember 3-ra? ... Mi az, hogy az első kettőt sem láttad?... De az alkonyatot bezzeg láttad!... Az klasszikus, mi? Szégyelld el magad. Biztos, hogy neked ott a lábad között valami kiáll? ... Igen? Megnézted? Ja bocs, már 20 éve nem láttad, olyan kövér vagy, és még csak 19 éves vagy, HÁHÁ!

Borzasztóan hiányzik az írás. Lehet, hogy ma este írni fogok. Csak olyan motiválatlannak érzem magam. Mert ihletem lenne, vagy nem tudom, most ha nekiülnék, biztos tudnék írni, csak folyamatosan olyan érzésem van, hogy minek? Mindig úgy éreztem, hogy majd én ezt fogom csinálni és az emberek élnek-halnak majd a könyveimért és határidőre kell megírnom az újat, de az, hogy azért írogassak, hogy a saját igényeimet kielégítsem, olyan időpocsékolásnak érzem, mint ezt a blogot. De bizonyára fogok még írni, mert mondom, hiányzik, meg az írásnak köszönhetek egy csomó mindent, például Laurát, meg azt, hogy most a feladatokban sokkal könnyebben és gördülékenyebben tudok fogalmazni immár gombnyomásra is, meg hogy csomó dolgot kiadtam magamból a segítségével, csak most... a motiválatlan a jó szó.
És ami a legbosszantóbb, hogy (ez gázul hangzik, meg arcoskodásnak, de akkor is így van) akármikor tudnék olyasmit írni, mint az alkonyat, vagy a szürke ötven árnyalata, vagy a gossip girl, de valahogy ahhoz meg nincs pofám, hogy csak az érdeklődés kedvéért ilyet írjak. Az iránt érdeklődjenek, amit én írok, ne én írjak olyat, ami után érdeklődnek. Pedig éppen a múltkor írtam ide asszem nagy büszkén, hogy mennyire nem hatott meg, hogy immár hivatalosan is visszautasította a könyvmoly a mezítlábat, de úgy látszik, még is érdekelt tudat alatt, és most a felszínre tört. Meg akármilyen hülyeség, de az ulpiusban még mindig reménykedek, mert ők berakták a kiválasztottak közé, meg azt mondták, hogy kell, csak még várjak, meg az adószámomat vagy mit is ki kellett váltani a szerződéshez, aztán semmi, hiába zaklatom őket, mindig azt mondják, hogy még várjak. És a múltkor, amikor mondtam, hogy átviszem más kiadóhoz, akkor meg azt mondták, hogy ne, mert igényt tartanak rá. De ha látnak benne pénzt meg féltik más kiadótól (a más kiadót meg ugye nem is érdekelte), akkor miért nem csinálnak vele valamit?
A Boniface-en gondolkodom, mert az talán megfelelne a mostani közízlésnek, hogy a gonosztevő, de mélyen belül érzőszívű férfi rossz útra viszi az ártatlan lánykát, de végül kiderül, hogy akármilyen romlott is, mindkettőjüknek így a legjobb. És bónuszként ez a rossz út történetesen a vámpírság, ami meg aztán most egy különleges szenzáció.
De lehet, hogy jobb is, hogy nem adják ki semmimet, mert mondjuk ha akkor kiadták volna az Aydent, amikor még kábé 4 éve elküldtem az ulpiusnak, akkor most égne a fejem, hogy jesszusom, mennyire szar. Mert majdnem minden évben átolvasom és átjavítom majdnem minden könyvemet. Hát mindegy. Ennyi ömlengés elég mára.

Kötőhártya-gyulladásom van. Ilyen hülyeséget már! Ez ilyen óvodás-kori betegség, nem? Kábé olyan, mintha bárányhimlőm lenne, vagy nem tudom.
Matekból kettes lett a próbaérettségim, 28 ponttal, amitől a matektanár teljesen ki volt akadva, én viszont örültem neki. Kicsit rettegtem, hogy nem mehetek matekból érettségizni. Magyarból meg majd csütörtökön tuodm meg, hogy sikerült, de remélem, jól. Annyira nem volt nehéz, mint amire számítottam, de aztán lehet, hogy az egész egy nagy szar, és csak én gondolom úgy, hogy ment.
Boldog szülinapot, Anya!:)

érettségis cuccok

Június 6-án lesz az emelt magyar szóbeli. Egy kicsit megrettentem (konkrétan depressziós állapotba kerültem), mert anya félrenézte, és azt hittük, hogy máj. 6-án lesz a szóbeli és az írásbeli is, mert olyan hülyén van egymás alá írva, és egy napon keresztül ebben a tudatban kellett élnem, de most megnéztem, és rájöttem, hogy nem, és annyira jó érzés volt! :D Mintha egy súlyt vettek volna le a mellkasomról. Ha az enyém lenne a világ összes pénze, és már túl lehetnék az érettségin jó eredménnyel, és fel is vettek volna, akkor én azt mind odaadnám, szörnyen hangzik, de így van. Ja, nem, mert ha már ilyen alkuhelyzetben lennék, akkor azt is hozzácsapnám, hogy adják már ki valamelyik könyvemet azért a sok pénzért valami hasonló promóval, mint a szürke ötven árnyalata. Egyébként a könyvmolyképző pályázata elutasította a Mezítlábat, de még így is ez az egyetlen hely, ahonnan egyáltalán írtak valamit. Rájöttem, hogy én mindig úgy gondoltam, hogy mire odajutok, hogy valamit dolgoznom kellene, akkor úgysem kell, mert addigra már úgyis elismert író leszek, és valahogy én ezt mindig biztosra vettem. És most amikor láttam, hogy nem kell nekik a könyvem, ennek értelmében össze kellett volna zuhannom, mert én folyamatosan azzal hitegettem magam, hogy a többi helyről csak úgy elfelejtettek válaszolni, meg mit tudom én, és gondoltam a tudatalattimmal, hogyha valahonnan egyszer mégis csak megírják, hogy nem kell, akkor majd összeomlom, de nem. Ezt az ímélt kábé egy hete vagy két hete láttam, és azóta most jutott először eszembe. Úgyhogy büszke vagyok magamra (már ha azért lehet az ember büszke magára, hogy lemond a kitűzött céljairól). De lehet, hogy sokkal jobban zavarna, ha nem az érettségire készülnék, hanem minden nap reggeltől estig írnék. Legalább erre jó az érettségi. Most pedig megoldok egy töri feladatsort. (És eltés magyaron most csütörtökön lesz a próbaérettségi. kezdek beszarni, azt hiszem.)

A matek próbaérettségi egy borzalmas dolog. Ennél az igazi még lehet rosszabb? Rájöttem, hogy én nem is az írásbeliktől rettegek, hanem a szóbeliktől. Értesítőt még mindig nem kaptam, hogy hol lesz a magyar emelt. Meg gondolom a szóbeli máskor lesz, mint a közép.
Most Miklóson vagyok, és azt várom, hogy Szebi felébredjen. Jövő csütörtökön lesz magyarból az előkészítőn a próbaérettségim, fél négyre kell mennem és fél nyolckor lesz vége. Juhú. Most csak ennyire izgalmas témákat voltam képes feszegetni.

hétvége

Noémi: - Te vagy a Juhász Veronika Abigél?
Verus: - Nem.
N: - Akkor ki vagy te?
V: - Abi!

Miklóson voltunk Szebivel hétvégén, ahol is Noémi és Luca is leledzettek és mama és apa és Mihaela is, és vasárnap még Melinda, Tibor és Verus is ott voltak, úgyhogy teljesen megzavarodtam,mert ez mindig karácsonykor meg szülinapok alkalmából szokott így történni, de most egyik sem volt. Verus most kezdett el beszélni, és második neve után saját magát folyamatosan Abinak titulálja. Melinda nem olyan régen, amikor Verusnak piros volt a popsija, azt mondta neki, hogy mi történt, megcsípett egy bogár? És most valahányszor pelenkát cserélnek neki, mindig azt mondja: "Bogárka.", és annyira aranyos! De sajnos látom, hogy hova tart ez az egész megtévesztés a részéről ezzel a kedvességgel, mert még sokkal akaratosabb és hisztisebb, mint a nővérei, pedig az nagy szó. Noémit pedig ki kellett ábrándítanom,  hogy ő bizony a nyár óta egy bunkó lett, amit szerintem az iskolában szedett össze, és ezt mindkét este nagy családi körben békésen leülve meg is beszéltük, és mindig bűnbánóan annyit mondott, hogy nem gondolta végig és hogy igazunk van, aztán másnap kezdte elölről az egészet. Luca pedig megint mindenre és mindenkire húzta a száját, és a csopa után kijelentette, hogy ő nem érezte jól magát, pedig hát látszott, hogy igen, és mindig ezt szokta csinálni. Én nem értem,hogy ezek a gönyörüséges és okos gyerekek miért nem engedik, hogy örömet szerezz és megfelelj nekik? Pedig elméletileg engem még szeretnek is. Akkor mit csinálnak azzal, akit nem? De ennek ellenére, hatalmas kihívásként a megjavításukra és kiokitásukra, és még több aranyköpés gyűjtésére elvállalom azt hiszem, hogy nyáron az összes csütörtökön és pénteken, amikor nincs érettségi vagy gólyatábor vagy valami, elutazom Nógrádra és vigyázok mindháromra. Hú. Nem lesz egyszerű.
Viszonthallásra, még egy csomót kell tanulnom.
 (nincs hosszú ü-m és ha nem javítja a gép, nem tudom leírni, se hosszú i-m)

Hát, a tavaszi szünetem elég sokszínűen telt, mondhatnám úgyis, hogy minden negatívum és pozitívum is megtörtént, ami csak megtörténhetett. Ma is voltam Nógrádon, meg két nappal ezelőtt is, és én tökre el tudnám viselni, hogyha mondjuk közel laknának, és minden második nap látnám őket.
Egyébként éppen most tanultam meg egy tételt irodalomból, amit annyira nem lehet tanulásnak nevezni, mivel Ady a kedvencem, és nagyjából úgyis tudtam mindent, ami benne volt ebben a jegyzetben. Aztán nézegettem néhány eddigi emelt szintű feladatsort, és kezdtem kicsit kétségbeesni, mert például a tavalyiban a műveltségi rész egy az egyben Bertold Brecht köré volt szervezve, akiről én mellesleg nem túl sok mindent tudok. Meg volt benne olyan is, hogy egy idézet a Tartuffe-ből, amit körülbelül 2 hete olvastam, és egyszerűen képtelen voltam rájönni, hogy abban volt, pedig mostanában ezeknél a kötelezőknél még oda is figyelek minden kis hülyeségre. Szóval nagyot csalódtam magamban, és már megint úgy érzem, hogy minden tanulásom teljes mértékben felesleges. Na jó, azért nem, mert mondjuk egy ilyen feladatsorhoz lehet, hogy hozzá sem tudnék kezdeni, ha nem járnék előkészítőre. Meg vannak benne olyanok is, amik szerintem még középszintre is könnyűek, például amikor idéznek egy versből, és ki kell találni, hogy kitől van az idézet, de úgy, hogy meg van adva a kötet címe, amiben volt. És akkor oda van téve egy tök ismeretlen versrészlet, de a kötetcím mellette az, hogy Nincsen apám, se anyám. Hát én ezt még középszintre sem tenném be, mert már általános ötödikben megtanulja mindenki az egész verset, de mindegy, ezen nem háborgok, mert majd talán pont az ilyen apróságok fognak megmenteni engem szorult helyzetemben.
Az is hasonló megdöbbenéssel töltött el, hogy nekem 11-én lesz az előkészítőn próbaérettségim magyarból, majd rögtön utána, 12-én a suliban matekból, és mindezektől nem több, mint 10 nap választ el.
Ó, egyébként láttam A burkot. Igazán jó volt, habár nekem könyvben is meg történetileg is ezerszer jobban tetszett, mint az Alkonyat, de úgy látszik, hogy Stephenie Meyernek fétise a beteges szerelmi háromszög, és annak a beteges megoldása. Ezen kívül Saoirse Ronan (vagy mi) nagyon fantasztikus volt benne, meg úgy az egész tényleg rendben volt.
Most pedig viszont látásra.

Az a baj, hogy rádöbbentem, hogy soha többet nem lehet Adam Lambert Boniface, mert már egyáltalán nem úgy néz ki. És most már nagyon elegem van belőle, és már nem is foglalkozok vele, mert nem is szoktam hallgatni, és ez így nem jó. Most kell találnom valakit, aki tényleg teljesen úgy néz ki, mert Adam csak egyetlen klippben volt olyan, és akkor ha találok valakit, aki tényleg olyan, akkor folyamatosan ihletet meríthetek belőle. Vagy pedig, amitől a legjobban rettegek: soha nem találok Boniface-szerű emberi lényt. És akkor örökre csak a képzeletemben él, mert már réges-rég lemondtam róla, hogy kiadják a könyveimet, arról meg főleg, hogy megfilmesítik akármelyiket is, és akkor senkinek sem mutathatom meg, hogy milyen is Boniface. Sem Charlotte, mert Charlotte-ra csak egyetlen, vagyis kettő képen hasonlított Emma Watson, de az is olyan kényszermegoldás, mint Adam Lambert, és arra nem lehet alapozni,egy képre. Na mindegy, ettől a felfedezéstől most nagyon elkeseredtem, de mindegy, mert úgyis az előző bejegyzésben is hazudtam, mert nem is fogok most írni. Mert nincs is kedvem, meg nem is tudom, hogy mihez. Bocsánat a pesszimizmusomért.

érdekes cím helye

Tisztelettel jelentem, hogy most éppen érzem magamban az erőt az íráshoz, mármint a regényíráshoz is, úgyhogy nem sokára elmegyek megfürdeni, és akkor utána nekiállok vagy ülök vagy micsinálok írni, ha addig nem száll el az ihlet.
Ma nem mentem suliba, mert az első két értelmes órámra nem értem volna be fogászat után, aztán pedig két számomra lyukas angolon nem tartottam fontosnak megjelenni. Most az új fogszabályzótól annyira fáj az egész pofázmányom (azért írom így, mert nem tudom körülhatárolni és megnevezni azt a részt, amit nem bírok sem evésre, sem beszédre használni), hogy mindjárt összetojom magam, és annyira vicces ez a kifejezés, hogy használni is fogom. Úgyhogy inkább csendes magányomban tanultam a tételeket és a franciát, és újonnan ráébredtem, hogy semmit nem tudok.
Az emberek figyelmét felhívnám arra, hogy nem savaseső esik. Ugyanis, a fővárosban mindenki úgy mászkált ma (pedig azért annyira nem is zuhogott, mert kapucni meg esernyő nélkül sem áztam el), hogy rajta volt a fején egy sapka, azon egy kapucni, és a kezében még tartott egy esernyőt, amit válogatás és kivétel nélkül mindenkinek a szemébe nyomott, vagy olyan is volt, aki a buszon összecsukván (igen, mert felfurakodott vele a buszra, és ott csukta össze, meg rázta le, nem kint, nehogy véletlen egy csepp a fejére hulljon) a nyakamba borította az ernyőjén összesen összegyülemlett vizet. Ja, és volt, akin ezen kompozíció mellett még fülvédő is volt (a sapkán és a kapucnin kívül!) a biztonság kedvéért. De mi történik, ha ráesik valakire egy csöpp víz? Egyébként azt meg nem veszik észre, hogy  a buszon általában jobban esik az eső, mint kin, ugyanis nem cseppekben, hanem sugárban folyik. A másik kedvencem, amikor a Keletinél a reggeli csúcsforgalomban megtorpannak a kétcentis pocsolya előtt, és inkább nem mozdulnak, hagyják elmenni az egész szembejövő sort, és ők ott állnak, amíg biztosan a vízbelépés nélkül el nem tudnak haladni. De átlépni se lenne olyan nehéz, mert nem egy háromszor három méteres kisebb tóról van szó. Mondjuk az meg az öltözködésnél a másik véglet, hogy azért nem bír átmenni egy tócsán, mert zuhogó esőben vagy fehér nadrágot és fehér konzerv-utánzat cipőt vett fel, vagy bokáig érő szoknyát szandállal.
Na. Most pedig a napokban összegyűjtött vicces megszólalások következnek az én PÁÁááromtól. (valószínűleg rajtam kívül senkinek nem lesz vicces, mert más nem hallotta a hangsúlyokat, de legalább számomra fennmarad)

Felemel a lakásukban egy óriási, ló képével díszített mappát. - Ezt nézd meg! Ez már mappa, bazmeg.

(még amikor a dal ment a tévében - vagy nem tudom, még megy-e - , kállay-saunders andrás dalát énekelte, és utána ugyanolyan ritmusban a folytatást) - I love my baby, itt a szürke póló ideje! Jöjj fel rám, jöjj fel rám! Együtt voltunk Romániában, együtt jártunk a patakban. Közös emlékeink a szívemben ééél!
(ez a romániás igaz, tényleg ugyanabban a pólóban volt ott a patakban, de én ennyire már rég röhögtem)

Ezt már saját dallamban énekelte, de leginkább valami rockoperára, vagy nem is tudom, mire hasonlított: - Csak egyet nem értek, hogy 30 pár zokniból egy sincs meg! Ez hogy lehet, ez hogy lehet? 30 pár zokni elvészett! Tudom, hogy te voltál, mocskos édesanyám! Mééért lopsz tőlem ZOKNIT?! Méért lopsz tőlem ZOKNIT?!

A kutyája nem megy el az útjából.
- Tessék elindulni, tessék elindulni, go upstairs. (nem megy odébb) ... Jó, hát akkor felrúglak.
(nem rúgta fel)

Megint énekelve. - Jöjj fel rám, zöld nadrág, legyek olyan, mint zöld lámpááás!

tükör előtt beállítja a haját. - Giroud vagyok, Olivier Giroud. Nem rúgtam még gólt az Arsenalnál, de majd egyszer akarok.

buszon állunk, mond valami hülyeséget, és megpróbálok elfordulni, hogy abba tudjam hagyni a röhögést, de túl sokan vannak körülöttem, és nem tudok mozdulni.
- Most ezt nem tudod megcsinálni, hogy így félrenézel. Túl a népesedés. Túl sok a nép.

Én: - Tessék, ezt a vizet jó lenne, ha nem dobnád ki, idd meg, mert mindig kidobsz egy fél üveg vizet, és ennek nincs semmi baja.
(ez azért történt, mert két üveg volt ott, és én az egyikbe beleittam, annak nem volt semmi baja, a másik viszont régi volt, és véletlen azt adtam oda neki)
Ő: beleiszik, kiköpi. - Ez a víz poshadt! Poshadt! Úgyhogy köszi, hogy megpróbáltad megitatni velem. Legközelebb, ha meg akarsz mérgezni, a kajámba tedd, ha van ilyen választási lehetőség.

Én: hozzávágok egy párnát.
Ő: - Még nem győztél le. Úgy állok itt, mint Toldi a fagerendán.

Ő: nyomkodja az xperiámat, ami harmadszorra fagy le. - Ez egy csoda, ez a telefon. Le is fingom. (félig felemelkedik a székről és lefingja)

Én: annyira röhögök, hogy nem bírok inni. - Nem tudok inni.
Ő: - Megmutassam, hogy kell? Lecsavarod a kupakot ... (üveg: szisszen) Ha ezt a hangot hallod, az azt jelenti, hogy félúton jársz.

Bekapcsolja a tévét.
Nő a tévében: - Szeretnék egy tetoválást. Ide.
Ő: - Mindjárt egy pofont kapsz. Oda.

Hát ennyi. Amúgy nem tudom, hogy itt közöltem-e, de van egy csomó papagájunk, mert amikor Tamás nagymamája meghalt, neki volt kettő, egy fiú és egy lány (anyával fantáziadús módon a Tristan és Izolda nevekkel illettük őket), azok ide kerültek, lett egy kicsi papagáj, Quasimodo (mert kicsinek olyan csúnya volt), aki a nagymamámé lett, aki itt lakik velünk, és átnevezte Totyira.  De ő már meg is nőtt. És most lett a két nagynak három kicsinye megint. Úgyhogy most már 5 papagáj van itt összesen, és mindez néhány hónap alatt történt, mert Totyi Újév napján kelt ki, és azóta nagy lett, és raktak új tojásokat és 3 már megint kikelt és azok is már félig nagyok. Azt hiszem, anyáék papagájtenyésztők lesznek.
De ez nagyon durva, hogy három hónap alatt ennyit tojtak.
És ezzel a kedves gondolattal búcsúzom.
Ó, és a tablóképünk olyan lett, hogy mindenki maga mellé kiválasztotta a kedvenc meseszereplőjét, vagy aki hasonlít rá, és azt mellérakták, és az összhatás tök jó lett, pedig azt hittem, hogy borzasztó gagyi lett. Nekem a Macskarisztokratákból Hercegnő van ott, Szebinek pedig a KungFu Panda. De még ezeknél a csodálatos választásoknál is vannak sokkal találóbbak. De már várom Noémiék arcát, amikor megmutatom nekik.
Jóestét.

surgery

Jó estét kívánok! Megint nem blogoltam immáron ezer éve. Tisztelettel jelentem, hogy -ahogyan a kis henrik porkellben mondták volt, amikor még lehetett tekinteni - sikkerrültt a műttétt. Vagyis a szemműtétem, ami által 120%-os látással rendelkezem pontosan harmadik napja. Vége a vakoskodásnak, a szemüvegkeresésnek, a fejemről a szemüveg leütésének, annak, hogy mindig kilazult a hülye szára, annak, hogy az összes kontaktlencsétől kifolyt a szemem, annak, hogy egy csomó pénzért kellett minden hónapban kontaktlencsét venni, és azon remegni, hogy időben megrendeljem, vagy megkapjam, mert ha nem, akkor megint hordhatom a szemüveget, aminél idegesítőbb nincsen a világon. Jó, az idegesítőbb lehet, ha nem látsz semmit, de azon a stádiumon, hogy nem hordom a szemüvegem és akkor egy kicsit nem látok, már 5.-ben túlléptem, mert azóta szemüveg nélkül egyáltalán nem láttam, és nem tehettem meg, hogy nem vettem fel. Szóval most teljesen kitisztult a világ, mert például ma is észrevettem, hogy milyen szép egy épület, ami mellett egyébként minden nap elmentem, meg még a rengeteg kilométer messze lévő fáknak is látom az összes ágát külön-külön. Fogmosáskor élesen ellátok a tükörig, ha filmet nézek, letehetem a fejem a párnára anélkül, hogy a szemüveg elgörbülne vagy szétnyomná a fejemet. És ami még jobb: akárhogyan megcsinálhatom a hajamat, mert végre nem áll el a hülye szemüvegtől a fülem!
Ez most a nagy hír. De sajnos egyelőre nem meredhetek valami sokat a képernyőre, illetőleg nincs ilyen utasítás, de én nem hinném, hogy jót tesz, úgyhogy viszonthallásra.
(Ó, egyébként csodálatos nadrágokat vásároltam, egy sötétkék farmert, egy királykék csodát, aminek fantasztikus fazonja van, és egy gyönyörűséges ciklámenes rózsaszínest is, amin csak virágok vannak, de valahogy úgy, mintha rá lennének festve. Nagyon jók.)

Amúgy elég lusta vagyok blogolás szempontjából, hogy hetente néhány sort eregetek ki magamból, de egyébként sem hiszem, hogy túl izgalmasak lennének a bejegyzéseim, mivel mindig a tanuláson nyávogok.

anna karenina

Ma fél 5-től 7-ig tekintettem meg a moziban Lujzival. Már a moziba járást sem tekinthetem szórakozásnak, mert ez kellett ugye a magyar tételhez, az eltés tanárnő melegen ajánlotta, hogy nézzük meg, mert nagyon újszerű, és tényleg az volt, de nagyon nagyon tetszett. És hiába volt ez kábé házi feladat, igazán szórakoztató volt. A vége szerintem elég összecsapott, ahhoz képest, hogy az eleje szinte szóról szóra követi a könyvet, de egyébként jó. Olyan fura, amikor párhuzamosan olvasod a könyvet és nézed a filmet, és már szinte nem tudod, hogy most a film halad magától, vagy te szövöd a gondolataiddal, mert azt a részt már olvastad, és úgyis tudod, hogy mi jön. Persze ez csak akkor áll fenn, ha elég könyvhü a film. ( a könyvhü szót sajnos nem tudom helyesen leírni, mert nincs hosszú ü-m, és ez a szó nincs benne a gép szótárában)
Most már nagyon írnám megint a Boniface-t, mert ezek a kosztümös filmek jó hatással vannak rám (nem olyan régen láttam a Bel Amit és a Marie Antoinette-et), de sem időm, sem energiám. Főleg, hogy ma volt szóbeli kisérettségi 40 tételből, és természetesen azt az egyet néztem ki, amit valamilyen megfontolásból nem néztem át óra előtt, úgyhogy a szándékolt és várt ötös helyett csak hármas lett az egyik, a másik meg csak négyötöd, de annyira hálistennek nem számít  mint amennyire én hittem, de akkor is csalódtam magamban - már megint.
Hát... azt hiszem, ennyi. Most a szóbelire való tanulás meg a mozi miatt úgy nagyjából semennyi időm nem volt készülni a holnapi franciára, de nem probléma.

let the right one in

Egészen jó film volt ez az Engedj be!, vagyis én valamiért azt vártam, hogy nagyon szar lesz, főleg a könyvhöz képest, de nem. Jó, egy pár dolgot kihagytak belőle, de egyáltalán nem volt rossz. Hakannak a perverz pedofil jelenetei nem is baj, hogy nem kerültek bele, mert csak elrontotta volna. Mondjuk, van egy olyan érzésem , hogy ha nem olvastam volna a könyvet, akkor a felét nem értettem volna, de ezért kell olvasni a könyvet.
Most azonban képtelen vagyok további gépelésre, mert ma voltam a szemészeten (március 8-án fognak műteni, onnantól kezdve szuperül fogok látni, de ma kaptam pupillatágítót, és most minden tiszta homályos, csak ha leveszem a szemüvegem, akkor nem, de akkor meg kábé 30 centi távolságra látok élesen, úgyhogy tökmindegy.
El sem hiszem, hogy normális látásom lesz ismét! Már tiz éves korom óta nem volt normális látásom, és most már tényleg kezd zavarni. A kontaktlencsét nem bírom  a szemüveg meg irritál, nem tudok tőle rendesen mozogni meg olyan túldíszítettnek érzem tőle a fejem, még akkor is, ha ez hülyeségnek hangzik.
Szóval megyek is olvasni, mert azt tudok szemüveg nélkül is. Csodálatos az Anna Karenina is, és az Így szerettek ők is.

Lujzi kölcsönadta nekem a Romeo és Júlia musicalt franciául, most néztem meg az első felvonását és csodálatos volt. Külön jó, hogy francia felirat van hozzá, rájöttem, hogy talán nem is vagyok olyan hülye franciából, mint ahogy gondoltam. De most már nem nézem tovább, mert nagyon álmos vagyok, és még szeretném egy kicsit olvasni az Anna Kareninát.

IIIImádom az előkészítőt! Nagyon jó mindig.Köszönöm, hogy ezt megoszthattam. Az iskolát viszont nem imádom, mert ott olyat is kell tanulnom, ami nem érdekel, és most már tényleg minden héten vagy kettő tézét írunk meg érettségi feladatsort, meg mindenből legalább egy héten egyszer doga. És annyira hihetetlen számomra, hogy most a matekkal meg a biosszal meg a filozófiával meg mindennel, ami nem számít annyira nekem, mint mondjuk a magyar, azért szenvedek, hogy jó legyen az év végi jegyem, meg amiből kell, az érettségi is, és utána soha többet ne halljak róla. Jó, a filozófiáról jobb esetben még fogok hallani magyar szakon, de valószínűleg sokkal érdekesebb előadásban és nem ennyire szárazon.
Még mindig tanulok, pedig már mindjárt 10 óra. Hát ez borzalmas. Viszonthallásra.

De hát én annyira utálok Radnóti verseket olvasni, mármint azokat, amiket '33 után írt! Most ezt miért kell? Minden költőnek vagy írónak van valami, amit szeretek a tételben, vagy az írásai közül, de Radnótinak ez az egész, hogy tudja, hogy a zsidósága miatt meg fog halni, olyan szörnyű belegondolni. És ezt most nem csak így mondom, hanem tényleg utálom, mert egyszerűen annyira beleélem magam, hogy szorongok, miközben olvasom, és tudom, hogy igaz, meg hogy úgyse lesz jó a vége. Viszont én azon nagyon meglepődtem, hogy Gyarmati Fanni még él. Elmúlt 100 éves. Már megjött az Így szerettek ők, és nagyon nagyon jó. Mindenkinek ajánlom, hogy nézzen utána Vay Sándornak, mert igazán érdekes. De lehet, hogy csak úgy annyira érdekes, ahogy itt le van írva.

Igazán jó hétvégém volt. Péntek délután anya és Szebi felszerelték a csodálatos új szobámba a csodálatos új tükrömet és polcomat, úgyhogy most már teljes az életem, mert ismét van olvasólámpám, és nagyon íííímádom az új szobámat! Nagyon tetszik. Én meg utána feltakarítottam a fúrás után maradt romokat. Szombaton egész nap tanultam, de ez csöppet sem volt idegesítő, mert Szebi is tanult velem, meg az összes franciaházimat megcsináltam, úgyhogy most azzal a csodás tudattal élhetek, hogy egész héten nem kell franciát tanulnom, mert csütörtökön meg pénteken van dupla francia, és mindig szerdán írom meg a leckét, de most nem kell, és csütörtökön még csak nem is lesz óra, hanem csak pénteken. Meg legalább már az emeltszintű magyarból is lefaragtam egy kicsit.
Én annyira szeretem az előkészítőt! Tök érdekes, nagyon hasznos, és annyira jófej emberek vannak. Mivel ugye az Anna Karenina is emelt tétel, most az egyik előkészítős lánnyal, Lujzival mindketten azt olvassuk, és meg is beszéltük, hogy nemsokára megnézzük moziban, amit már igazán várok.
Most pedig ismét neki kell állnom 10 középszintű tétel tanulásának magyarból, amiből szerdán kell számot adni, és természetesen 2 van meg belőle, úgyhogy megint netről tanulom meg, mint a múltkor.
Ma voltunk Marcinál, mert van egy új tacsija, aki nagyon aranyos, csakhogy én ott telezabáltam magam chilisbabbal, és most ennek hatásait érzem apró testemen.
Nem megyek ma spinningelni, mert szarul vagyok, Tamás megy helyettem. Tegnap Szebivel hóembert építettünk (tök jó lett, fenyőágakból van a haja), és akkor fáztam meg, ma reggel alig bírtam kimászni az ágyból. Ja, és a mamámtól meg is kaptam, hogy nem lehet majd normális gyerekünk, mert mind a kettőnknek kint van a dereka, ami tök hülyeség, mert én utálom, amikor kint van a derekam, és tegnap is egy mell alá érő macskanadrágban voltam kint, és hosszú kabátban, úgyhogy fogalmam sincs, honnan láthatta a derekamat, de az ellenvetéseimmel szemben elővette a szelektív hallását.
Sokáig éljen ez a finom cseresznyés tea, amit most iszok! Meg mindjárt fagyasztott málnát is fogok enni, még van nyárról.
Apáék most jöttek haza Londonból, pénteken, de ma már mennek is vissza Romániába. Tegnap beugrottak, hoztak nekem egy hobbitot angolul, zsebkönyv méretben, nagyon tetszik, meg fííínom csokit.
Viszonthallásra, még találkozunk. :)

Istenem, most nagyon erősen elgondolkodtam rajta, hogy sokkolom néhány napra a blogger egész rendszerét és feltöltöm rá mind a 100 akárhány oldal Noémi-Luca aranyköpést, ami van nekem, mert azt szerintem a világon mindenkinek végig kellene olvasnia egyszer, az összeset, de mégsem teszem. Habár lehet, hogy nem is sokkolnám vele, csak egyszerűen kiírná, hogy ennyit nem lehet kirakni, és kész.

Ó, mindenképpen meg kell szereznem az Így szerettek ők című könyvet. Azt hiszem, meg fogom rendelni, mert úgy olcsóbb, és megkérem anyát, hogy menjen el érte a MOMba, mert az úgyis ott van közel a munkahelyéhez.

Jaj, de furcsa lesz most itt aludni egyes-egyedül az új szobámban! Hétvégén is éjszaka, amikor felkeltem, mindig azt hittem, hogy valami szállodai szobában vagyok, és nagyon megrémültem, hogy hogy kerültem oda, de itt volt Szebi, és akkor megnyugtattam magam, hogy mindegy, hol vagyok, ő majd megvéd. De amúgy tényleg nagyon fura volt, mert először azt hittem, hogy egy idegen szoba (mármint félálomban), majd amikor körülnéztem, és láttam, hogy a szobának ez a másik oldala viszonylag úgy néz ki, mint eddig, jó, új bútorokkal, de ugyanúgy van elrendezve, akkor meg azt hittem, hogy visszarepültem az időben, amikor még lent volt az ágyam. Aztán lassú észjárásommal általában felfogtam, hogy mi történt. Remélem, ez Szebi öntudatlan közreműködése nélkül is meg fog történni.
Ó, nagyon szeretném ma este végre kiolvasni az Anna Karenina első részét! Hiába tetszik nagyon, és hiába olvasom minden nap, mégis úgy érzem, hogy természetellenesen lassan haladok vele. Habár mikor kezdtem el? Kábé 3 hete, de akkor is, ha az összes emelt kötelezővel végezni akarok az érettségiig, akkor legalább 3 könyvet kellene elolvasnom egy hónap alatt, és nem egyet. Jaj, istenem, eltelt a január, és megint egy hónappal közelebb kerültünk a rémséges napokhoz! Amikor jövőm mindenki szerint beteljesedik, aztán majd kábé semmit nem tudok kezdeni az egésszel, mert "csak" egy érettségim lesz. Ja, nem, mert már legalább nyelvvizsgám van angolból, és így a diploma előtt már nem kell azzal is szenvednem.

Nagyon csodálatosan telt a szülinapom! Péntek óta brand new szobával rendelkezem, és nagyon jó érzés. Anyától ugyanis új bútorokat kaptam, és most ezerszer jobban néz ki a szobám, mint eddig. Ilyen jót nem is tudtam volna elképzelni. Apától nem tudtam kitalálni, mit kapok, és végül meglepődtem. Annak is nagyon örültem, de szerintem nem írom ide ki, hogy mi az, mert az elég nagy felelőtlenség lenne a részemről, nem akarom, hogy elraboljanak miatta. :D
Gazdagabb lettem még 18 darab kaparóssal, egy csomó virággal, 2 óriási mappával, egy nadrággal, két felsővel (kaptam olyan fehér inget is, aminek strasszkövek vannak a gallérján, és amilyet már régóta szerettem volna), egy cicás nyaklánccal és még sok mindennel.
Most azonban akármennyire is szeretném húzni az időt, be kéne magolnom az első 5 irodalom és az első 5 nyelvtan tételt, igaz, hogy csak szerdára, de holnap nem lesz időm tanulni. Viszonthallásra.

look down look down

Tegnap egyébként igen mozgalmas napom volt, azt beszéltük meg apával, hogy a suli elé jön értem, és akkor kikéredzkedek a bioszról, ahol éppen tart, mert kettőig voltam suliban és kettőre kellett odaérnem a fogszabályzásra (apa meg is jegyezte, hogy sok mindent meg tud oldani, de nem érti, ezt hogy akarom, hogy megoldja). De ehelyett apci elkésett, úgyhogy mentem tömegközlekedéssel és egyáltalán nem ültem be bioszra (habár előtte közöltem a tanárral, hogy az óra feléig ott leszek, de szerintem úgysem tudja, ki vagyok), aztán a fogszabályzás után együtt ebédeltünk. Részemről nem igazán volt annak nevezhető, mert nagyon jó lenne, ha mindig ilyen kevés és sikkes nőies ételeket fogyasztanék remek minőségben, de sajnos én általában rengeteget eszem, legtöbbször annyit, mint egy férfi (a tegnapi egész napos jó teljesítményemet étkezés terén tönkretettem azzal, hogy hazajöttem, és brutális adag tésztát faltam fel este 9-kor). Azért az volt a lényeg, hogy tök jót beszélgettünk. És persze nem indultam el fél négykor, hogy fél ötre visszaérjek előkészítőre  hanem 4-kor kezdtük el összeszedni magunkat, úgyhogy apa hivatott nekem egy taxit, igy stílusosan érkezhettem az előkészítőre és nem maradtam le a feléről. Aztán mikor hazaértem és ettem meg hajat mostam, még neki kellett volna állanom írni egy három oldalas novellaelemzést, de ezt nem tettem meg, és nem is adtam le ma, ahogyan kellett volna, hanem ma írtam meg, és holnap fogom leadni. Egy kicsit azonban rettegek, mert franciából nem csináltam semmit, de azt hiszem, azt fogom mondani, hogy azért nem csináltam semmit órára, mert ma szoktam tanulni, és ma úgy volt, hogy nem megyek, mert rosszul voltam, de aztán mégiscsak erőt vettem magamon és mentem. És akkor még én leszek a hős, úgyis, hogy nem csináltam érettségi feladatsort. De amúgy ez részben igaz is, mert már három napja mindig nagy erőt veszek magamon, hogy bemenjek, ugyanis éjjelente nagyon fáj a bal fülem, meg még reggel is, de utána teljesen elmúlik, és megint csak éjszaka jön elő. Más bajom nincs, nem is értem, hogy mi ez. Mert nekem szokott néha fájni a fülem, de akkor másképp és akkor nagyon és szakadatlanul. Mondjuk ez nekem teljes mértékben megfelel, az alváson kívül semmilyen más tevékenységemben nem zavar.
Az történt még tegnap, hogy már megint csodálatosan szépek voltak a körmeim (és mostanában mindenki megkérdezi, hogy mű-e, vagy igazi, szóval most már nem csak a szempillám szebb a lehetséges valódinál!), és le kellett vágnom, pedig a kedvenc kék körömlakkommal volt kifestve, mert próbálgatnom kellett, hogy kijön-e a fogszabályzóm, az alsó, és az teljesen szétcseszte az egészet, pedig előző este csináltam meg. Úgyhogy most ismét rövid és sötétbordó. Ez nagyon lényeges és fontos információ volt, de örülök, hogy megoszthattam. Nagyon büszke vagyok magamra, amiért a körmeim rendezettségére általában figyelek, mert nagyon sok embertől hallottam, hogy a kezet nézik először, és a kezem alapján legalább jó benyomást keltek, még ha a fejem alapján azt is hiszi mindenki, hogy most készülöm legyilkolni az összes szembejövő embert.
Az Anna Kareninát tessék elolvasni, nagyon élvezetes!
Ó, és nem is mondtam, hogy láttam moziban a nyomorultakat, ebben a musicales feldolgozásos cuccban (vagy ezt már írtam tegnap? fogalmam sincs, tényleg kezdek hülye lenni), és nagyon jó volt, csak az nem, hogy tényleg mindent énekeltek, még azt is, ha elmondták a nevüket, pedig sokkal jobb lett volna, ha kicsit kevesebb a magányos énekelgetés ugyanarról, és kicsit rövidebb. És ki volt benne? A gossip girlből Tripp van der Bilt, és Szebi előbb jött rá, hogy ő az, mint én. És én a gossip girlben nagyon utáltam, ebben viszont szuper volt. Anne Hathawaytől meg konkrétan féltem (amúgy az tök durva, hogy Shakespeare-nek is úgy hivták a feleségét, hogy Anne Hathaway. ez egyébként is egy csodás név), amikor levágták a haját. Amanda Seyfried ennél jelentéktelenebb nem is lehetett volna, a legtöbb férfinek a hangja pedig olyan volt, mint Pierce Brosnané: jobb nem beszélni róla (na mondjuk azért nála minden férfi jobb volt). De Helena Bonham Carter meg Sasha Baron Cohen (cochen? cohan? cochan?) vitték az egészet. Meg az a kisgyerek is, aki Gavroche-t játszotta, meg a kislány, aki a kis Cosette-et. Szóval egészében véve egyébként nagyon örülök, hogy megnéztem.
Most pedig nem is ömlengek itt tovább semmiről se. Már nagyon izgulok a szülinapom miatt, mert mindenki nagyon titokzatos és szervezkedő és senki nem szólja el magát, de már nem is lehetek itthon holnap, az anyukám pedig két napig szabadságon lesz, úgyhogy bizonyára valami csodálatos dolog fog történni.