rigth round the moon for a velvet kiss

(ez megint kábé az 5. bejegyzésem egy nap alatt, ha nem a 6.)
Hihetetlen, de még egyszer sem olvastam vissza a Boniface-t, de most megtettem néhány fejezettel, és annyira gördülékeny meg tökéletes, főleg a párbeszédek, és annyira nem is emlékeztem benne egy csomó mindenre, hogy én nem is hiszem el, hogy ezt én írtam. De tényleg fantasztikus! :D Egoistán hangzik, de azt hittem, hogy tök lapos, unalmas és olvashatatlan. Istenem, de boldog vagyok! (főleg, hogy most még azt is megtudhattam, amint véletlen az ímélekre kattintottam, hogy 14-én szóbelizek angolból)

and that's why i smile

Istenem, most eszembe jutott, amikor Szebivel arról beszéltünk, hogyha lenne egy cisncsillánk, akkor mi lenne a neve, és a végén már hülyébbnél hülyébbeket mondtunk, aztán ő teljesen komolyan megjegyezte, hogy: - Erős Pista.
Akkorát röhögtem, ahogy eszembe ötlött. :D Sőt, még mindig akkorát röhögök, kábé 3 perce. De most... nagyon vicces! Elképzelek egy csincsillát, akit Erős Pistának hívnak. Hát beszarok. :D:D

Rájöttem, hogy az én blogolási stílusom rettenetesen fárasztó, de egyáltalán nem zavartatom magam emiatt. Szépet rajzoltam.

Erik Banán

Laurának egyáltalán nem kellett volna beleeírnia a bejegyzésébe azt, hogy Erik Banán, és a twitterre sem azokat, hogy hiányzom neki, mert rám is borzasztó hiány tört, és ráadásul holnap nem is találkozunk úgy, ahogy hétfőnként szoktunk, mert megyek Nógrádra a nagymamámmal. De Laura, neked hogy nem tört ki a kezed, amíg a laptop képernyőjét bámultuk és végig rajtad feküdtem? Mert nekem a nyakam kitört.

- És rájuk szór olyan csillogós papírt, tudod, az a lampion.
- LAMPION!
- Hát mi a neve, nem tudom.
- For... nem fornetti. KONFETTI! Fornetti, hahaha!

- Kész a tészta?
- Nem, hagyd még benne egy picit.
- De lezártam, mert majdnem kifutott.
- Jó, akkor is. Akkor is, jó?!

- Aj, kussoljon már az ablak.

- Kérek teát.
- JÓ.

- Fúj, de teleettem magam.
- Én is.
- Nagyon szar volt ez a gyros.
- Nem! Tök finom volt.
- Én csak a báránygyrost szeretem.
- Fúúúúj! De undorító, szegény birkák.
- Nagyon finom.
- Most mehetünk a vidámparkba kihányni az egészet. ... Bulémia! Bulémia! BULÉMIA!
(mindenki felénk fordul az utcán)

Olasz férfiak: - Bon giorno! blablablabla, HÁ? Hahahaha!

Magyar alfahím férfi: - Jó étvágyat, lányok, szívesen!
Mi: lenyeljük a fél gyrost, motyogva, fulladozva, röhögve: - Köszi.

(glamourt olvasok) - ÚRISTEN! Ilyen fogalmazást! "Tehát ha valakivel van valami, de még nem biztos..."
- Höhöhö.
- De komolyan ez van ideírva!
- Hol?
- ITT VAN!
- JÉZUSOM.

- Szagold meg ezt az újságot, milyen halszaga van.
- Nem, ez poshadt piceszag.
(kételkedve újra megszagolom) - Sülthal.
- Szerintem ez poshadt pinceszag.

- De miért csak makaróni van?! ... Nem akarok makarónit enni.
- Nem baj, én azt akarok enni.
- Esküszöm, itt van kilenc csomag makaróni! Fúj... miért nincs olyan tészta? Miért csak makaróni van?! Nem akarok makarónit enni!

- Most milyen tésztát csináltál?
- Makarónit.
- És mit tettél rá a túró mellé?
- Semmit.
- Üresen eszed túróval?
- Igen.
10 perc múlva.
- De te most üresen eszed túróval?! Vagy tettél rá túrót, tejfölt meg sajtot?
- Nem.
- Csak?
- Csak tejfölt meg sajtot.
- De azt én akartam enni. Te túróstésztát akartál enni.
- Igen, de makarónival nem jó.

(festjük a körmünket és csináljuk a hajunkat) - Tök jó, hogy egy órával ezelőtt mindenkit felhívtam, hogy most indulunk.

- Most mindenki azt hiszi, hogy ilyen hülye kurvák vagyunk, akik mennek bulizni.
- Szerintem azok nem így vannak felöltözve.
- Akkor meg azt hiszik, hogy hülye kultúrkuvák vagyunk.
- És nem?

- De senki más nem izgatott, és senki más nem tudja, hogy Múzeumok Éjszakája van. Nézd, milyen gyanútlanul ülnek. Főleg az az igényes lány a Rapsolos farmerdzsekijében. (vagy repsol? nem tudom)

De tegnap megnéztük anyával a Szerelem kölcsönbe-t, és nagyon jó volt, főleg a vaginmeghúzós rész, amit most ide le is írok, hogyha valaki megnézi ezt a filmet, akkor előre tudja a legnagyobb poént.
- Áu! Azt hiszem, meghúztam valamimet.
- A vaginádat?
- Te hülye, nem a vaginámat! (elkezdi markolászni a belső combját) Habár... elég közel van a... vaginámhoz.
Na mindegy, az a lényeg, hogy igazán jó volt, csak az a barna hajú nő szörnyű, mert az a Nem kellesz eléggé-ben is volt, és az egy nem túl jó film, sőt, és abban is ugyanilyen szenvedést sikerült kitermelnie magából, de azért ebben egy fokkal jobb volt. De Kate Hudsonra messziről mindig azt hiszem, hogy tök szép, és az emlékezetemben is mindig úgy marad meg, viszont amikor közelről mutatják, általában rájövök, hogy ijesztően csúnya. Eaten volt a kedvenc szereplőm, és sokkal jobb lett volna, hogyha a főszereplő csajnak a testvére lett volna, nem pedig a haverja, mert egy testvérről tudom csak elképzelni, hogy ennyire jól ismer valakit, vagy akkor, ha homokos. Mármint, ha egy fiú ennyire jól ismer egy lányt, pedig nem is járnak. És akkor a végén nem kellett volna az bele, hogy bevallja a csajnak, hogy szereti, mert akkor nem kellett volna Eatennek szenvednie, mert végül neki nem maradt senki. És akkor egy fölösleges nyáladzsától is megkíméltük volna az egészet. Na mindegy, szerintem ez a része hülyén jött ki, de a többi jó volt, és legalább (a happy endtől eltekintve) valamilyen szinten életszerű, és nem teljesen amerikai.
Köszönjük.

Azt hiszem, az emberek sokkal nagyobb angoltudást tulajdonítanak nekem, mint amilyennel valójában rendelkezem. Egyáltalán nem érzem magam biztonságban, miközben ezeket a középfokú feladatokat csinálom, pedig még szótárt is használok. Mindenki azt mondja, hogy igazán könnyen átmennék rajta, és oké, mert ők csak azt nézik, hogy tudok-e angolul beszélni, és azt tudok, de ezt a nyelvtant rohadtul nem vágom, és az összes közül négy igeidőt nem is ismerek. Csak azt nem értem, hogy akkor Daniel is miért ennyire biztos benne, hogy át fogok menni?

back to life

Csütörtökön bevonszoltam a kis testemet a fővárosba, aztán Szebinél aludtam, pénteken pedig elmentem a Laurácskához, és kettőig jártuk a múzeumokat, és nagyon jó volt. Csak azért nem folytattuk tovább eme tevékenységünket, mert minden bezárt, ami érdekelt volna minket, aztán meg a rettenetes hidegtől a maradék kitartásunk is lelohadt, hogy esetleg találjunk még valami jót. A kegyeleti múzeum lesz az új lakhelyem, és a raccsoló temetőlakó asszony a lakótársam, és koporsóban fogok aludni és fogdosom a boncasztalt, ahol bemélyedt az emberektől, és közben az asszony hátborzongató és undorító dolgokat mond majd. Vagy pedig beleköltözök a Ferihegyen látott régi mentőhelikopterbe, és ott tengetem majd napjaimat. Most pedig az anyukámmal fogom megnézni a moziban a Szerelem kölcsönbe című filmet, mert az gondolom az én barátomat sem érdekli, és anyáét sem. De miért vagyok ilyen rohadt fáradt, hogy mindjárt leragad a szemem?

last night i blacked out i think

(Laurám, nem tudok kommentet írni. :D Jó fosást.)
Miért érzek hatalmas késztetést arra éjjel fél egykor, hogy rengeteg Mo.-n és napjainkban játszódó könyvet írjak?! (Persze nem a politikai helyzet lenne a téma, vagy ilyesmi, mert arról mit sem tudok, és nem is az állítsátok  meg teréz anyut meg fejős éva könyveket ontanék magamból.) De most ahelyett, hogy belekezdenék, hogy leírjam a kábé negyvenezer ötletemet, inkább felvonulok az ágyamba, és olvasok.

ZUGEVŐ LETTEM!!!

Sajnos továbbra sem kommentálhatom a blogger szerint a saját bejegyzéseimet.

De igen, bizonyára a Laura által oly jól ismert zabigyerekem a szekrényből, akiről máig sem tudjuk, hogy kitől származik. (lehet, hogy az a betegségem is visszatér, hogy minden bejegyzésembe beleszövöm valahogy Laura nevét. nem, az nagyon idegesítő, ahogyan az összes többi régi hülyeségem, úgyhogy... mostantól úgy viselkedek, mint egy komoly 16 éves lány. vagyis most indulok a Coróba, és belövöm magam. vagy mi most a menő?)

what did you what did you put in my drink?

Folyamatosan Avril Lavigne-t hallgatok, de nem azt a szörnyű What the hellt vagy akármelyik másik újfajta borzadályát, hanem a régiek közül a My happy endinget, az újak közül pedig egyes egyedül a Smile-t, és a klipjét bámulom hozzá, ami tök hülyeség, mert egyáltalán nem is arról szól, amiről a szám, és nem is illik hozzá. Úgy látszik, újraélem 12 éves koromat. Megint észrevehető, hogy Laurával egyszerre történik meg velünk mindenféle... evolúció, mert ő ugye azt állítja, hogy sosem viselkedett úgy, mint ahogyan 13 évesen kellett volna, mostanában azonban előfordul vele, én pedig mindig is a koromnak megfelelően próbálok viselkedni, még akkor is, ha nehezemre esik, de most megint visszaeshetett az agyi szintem. Ezenkívül asszem olvastam valahol, hogy Laura írta, hogy az angry birdsdzel (?) játszik, én pedig azzal már akkor is elkezdtem volna őrült módon függő lenni, amikor Szebi megvette az ikszpériát, de az akadt, meg különben is szar volt az egész telefon, úgyhogy el is adta, de most van egy samsung galaxy nem tudom mije, és az elmúlt két napban nem voltam képes elszakadni az angry birds szízönsztől.
ÚRISTEN. Úristen. Elborult a rezgőbotom (nem, nem vibrátor, amire eddig mindenki következtetett, akinek csak beszéltem róla), hatalmas csattanással ért földet, és szinte mindent megmozgatott a szekrényem mögött, szóval rettenetesen ijesztő hangja volt, szóval most be is szartam egy kicsit. Nagyon. Csak az a probléma velem, hogy ilyenkor mindig elkezdek tűnődni, hogy vajon eddig miért nem dőlt ki, és most miért igen. Csak nem feldöntötte valaki?

another head hangs lowly, child is slowly taken

M: - Megijed valami sün elől, aztán elkezd rohanni.

M: elkezdi ütögetni a mellkasát, miután ivott. - Szívd fel, begyem.

Ő: - Jaj, ez jó film, ezt nagyon szeretem. Tudom, hogy buzi vagyok, de ez jó film.
Én: - Én is szeretem! És ebben a Lindsay Lohan van két szerepben.
Ő: - Tényleg? Nem mondod komolyan! Fel se tűnt.

Ő: az új munkatársáról beszél, aki annyi idős, mint én, és Alexnak hívják. - Meg is van az új neve: Alex, az oroszlán. Majd ha holnap be akar mutatkozni, megmondom neki: neee, tudom. Alex, az oroszlán.

Én: - De az amúgy tök jó név, hogy Alex.
Ő: - Ja, nagyon. Holnap megkérdezem tőle, hogy ki nevezte el. Lehet, hogy nem merem, mert már ő az új góré. Inkább majd leterítem elé a vörösszőnyeget, és leszopom. Hogyha Szebi vagy, akkor rohadj meg, ha Alex vagy, akkor dupla kaját kapsz. Korrekt.

Én: - A hülye tejfölödtől gombaszagú a pohar. POHAR!

Ő: - Most nem a lényeg a fontos.
Én: - Nem fontos a lényeg?
Ő: megrázza a fejét.
Én: - Aha. Akkor az jó lényeg.

Ő: - Zambis film.
Én: - Zambis?
Ő: - Matyi mondja mindig. Jó kis zambis film.

Én: - Volt régen az a kutyás film, vagy milyen, a farkasos. Az a Diablo.
Ő: - Baltónak hívták, igen.

Ma pedig remekül szórakoztunk egész nap Lénárddal, ők ketten egész végig úgy viselkedtek, mint valami részeg kislányok, sugdolóztak, nevetgéltek, ha valamelyik egy pillanatra eltávolódott a másiktól, akkor a másik már rögtön a nyakában volt, és csillogó szemmel járkáltak egész nap. Én meg anyukás jóindulattal örvendeztem, hogy milyen jól érzik magukat, főleg amikor mindketten ráálltak egy-egy békára (mármint nem az állatra), és azzal rollerezve versenyeztek végig a fél piacon, ha ötször nem, akkor egyszer sem. Ja, és még akkor is, amikor órákon át a péniszük méretét tárgyalták, meg amikor buzit játszottak és Mackókámnak meg Cicámnak nevezték egymást.
Igazán viccesek voltak, és egész nap nagyon jól szórakoztam, most azonban itthon vagyok. És ma reggel Szebivel 6:30-kor keltünk, mert 7:30-ra kell mennie dolgozni, mert most Lénárddal meg Alexszel nyári munkán vannak. Ráadásul egyáltalán nem érzem a nyári szünet fílinget ( ami nem igaz, mert ma az egész nap annyira nyári szünet hangulatú volt, hogy csak na), mert holnap reggel is 6:30-kor kelek, mert megyek be anyával, amikor ő indul dolgozni, mert holnap 9-kor van biziosztás. Csütörtökön akkor kelek, amikor akarok, aztán bemegyek Szebihez és ottalszom, pénteke meg átutazom Laurához.
Visszhall.

make me go-o-o insane

Éppen Szebi netbookját nyüstölöm, ma megettem két doboz ribizlit és körülbelül egy fél vödör csemegeuborkát, és még nem is voltam azóta olyan sokszor vécén. :D Na jó, csak helyzetjelentést akartam tenni, hogy ne maradjon mindig teljesen frissületlenül a blogom. Kate Nash Made of Bricks albumát hallgatom ipodkán, mert kábé egy éve nem is hallottam erről egy számot sem. De most miért kezd olyan populárissá válni a bevásárlóközpontokban (plázákban, de gyűlölöm ezt a szót) Ellie Gouldingtól a Starry Eyed? Kedden és szerdán otthon alszom, és nagyon jó lesz, mert kedden újra megyünk zumbázni aztán meg egész éjjel alkotni kívánok, aztán szerdán is. :) Pénteken Múzeumok Éjszakájaaaa!
Nos, most mivel úgy tűnik semmi értelmeset nem tudok írni, megyek, és értelmetlen dolgokat fogok nézni a neten, utána pedig olvasom tovább A fehér királynét Philippa Gregorytól, mert eddig nagyon tetszik.
Cupp

mr2 Akusztik Kesh - Mizu

Mindenki hallgassa meg, aki még nem tette. Gondolom, már mindenki tette. Nagyon tetszik. Amúgy Fluor Tomi meg miért néz ki egy az egyben úgy, mint az egyik osztálytársam? :D

háhá

Az normális, hogy Avril Lavigne Smile című új számáról Boniface jut eszembe? :D Boniface egy krézi biccs, azt csinál, amit akar, amikor úgy érzi! :D Úristen, ezen csak húsz perce röhögök. De most komolyan, tényleg az jut eszembe erről a számról, legalábbis a két versszakról vagy miről, ahogy Boniface vonul az estélyeken és mindenki őt nézi. A refrénről nem, az szar.

borgiák

Úristen, már nagyon várom az HBO-n a Borgiák című sorozatot, mert ugyanaz rendezte, aki a Tudorokat, és télen olvastam el a Borgia menyasszonyt, ami nagyon durva volt, és cseppen sem olyan, mint amilyenre számítottam, ettől függetlenül nagyon tetszett, és most már azt a sorozatot akarom! De addig is be akarom fejezni a Tudorok nézését, hogyha majd Szebi letölti nekem az egészet, akkor majd unalmas téli estéimen nézhessem a Borgiákat. :D

Annyira más, mint a könyv! Alig értem. A film története egyáltalán nem tetszik. Még az alapokat is megváltoztatták. Azonban Lugosi Béla kézpózait mindenképpen el fogom tanulni.

'Édesapám, jön a postakocsi, és a Nap is lemenőben!'

Most éppen a youtube-on nézem a Draculát, mármint az 1931-est, mert a napokban olvastam ki ötödszörre a Drakula gróf válogatott rémtetteit Bram Stokertől, úgyhogy most filmen is megnézem. Na mindegy, ugye angolul van, de egy része Mo.-n meg Erdélyben játszódik, és annyira jó, hogy angolul is meg magyarul is beszélnek benne, de semmilyen felirat sincs. :)

"Vigyázz! ... Az egy Lujiz Vuttyon." /Alan, Másnaposok 2./

Ó, immáron nyolcadik napja, hogy nem írtam, mert ennyi ideig nem is kerültem gép közelébe. Ez idő alatt megnéztük Szebivel a Másnaposok 2-t, aztán egy népesebb társasággal a Papot, és mind a kettő annyira jó volt! Főleg a Pap. A Másnaposok 2 nem olyan átütő, mint az első rész, de azért vicces. Nekem nagyon hiányzott belőle a tigris, amit gondolom most ez a majom akar helyettesíteni, azon kívül pedig meglepődtem, mert az első részben utáltam miszter csáut, de most a haverjuk volt, és nagyon jófej. Szerintem egyébként azért volt egy kicsit rosszabb, mert sokkal kevesebb poén volt benne, már nem volt annyira újdonság, meg most nem dágot hagyták el, és sztyú dala sem volt benne annyira jó. Na mindegy, azért még meg fogom nézni egy párszor.
A Pap viszont még annál is sokkal jobb volt, mint amilyenre számítottam, csak nagyon rövidnek tűnt, mert talán csak másfél óráig tartott, de nem baj, mert gondolom (az erősen függővég miatt) úgyis lesz még ötszázmillió része - szerencsére. Mind a két főszereplő lány nagyon tetszett, mert jól játszottak és szépek voltak, és a vöröshajúra úgy gondoltam, hogy talán majd még ihlető is lehet, de aztán megnéztem imdb-n, és olyan majomfeje volt, hogy egy pillanatra meg ijedtem, hogy ez valójában az, aki a Rémségek cirkuszában volt, de aztán nem. A másik pedig Szebi Need for Speed játékaiban szokott szerepelni a videóban és hawaii. A főszereplő pedig Paul Bettany volt, akit imádok.
Hétfőn jártam Lauránál is, és akár ott is alhattam volna, csak előző nap, amikor megnéztem az íméleket, még nulla darab volt, és amikor Lauránál is megnéztem, akkor meg már 6. Na nem baj, mert jövőhét pénteken úgyis ottalszom, amikor megyünk a Múzeumok Éjszakájára, és arra a lámpás bolyongásra is el fogunk zarándokolni, akkor is, ha nyolc órát kell sorbaállni.
Ma megint észrevétlenül 60 percen keresztül szövegeltem angolul minden hülyeségről, ami eszembe jutott, aztán pedig rémisztő módon majdnem megfulladtam, ígyhát kaptam egy kis vizet, hogy ugyan nehogy meghaljak már a Boráros téri bérház második emeletén. Legközelebb a tanáromnak holidaye lesz, szóval jövőhéten nem kell mennem, viszont megkaptam addig is a unit 4-t, hogyha nem lenne más dolgom az elkövetkezendő két hétben, de ha lenne, akkor is.
Írnom kéne. Amikor jön a nyár, olyan ez az írásra való kedvem, mintha meglátnék valami finomat, és beindulna a nyálelválasztásom. Milyen szép hasonlat. Tegnap este 22 óra valamikor elküldtem az ulpiusnak a Mezítláb első harmincvalahányezer karakterét, mert a következő fejezettel együtt már negyvennégyezer lett volna. Tehát sikeresen az utolsó pillanatban jutott eszembe, ráadásul arról, hogy anya megkérdezte, megyek-e majd angolra. Tök normális az agyműködésem, nem?
Úristen, de nekem a jövő hónapban lesz még egy unokahúgom, egy Veronika Abigél! Úristen, én már összeesek izgalmamban!!!
Különben ma a piros magassarkúmban mentem, zöld ruhában (aminek egy barna zsineg a megkötője), piros napszemüveggel (amit megtaláltam), piros kéz-és lábujjkörmökkel, egy pánt nálküli barna-piros-zöld (-kék-sárga-lila) csíkos borítéktáskával meg a zöld angolos mappámmal, ami már majdnem teljesen széthullott, és körülbelül 2 cm tartja belőle azt a 20 kiló papírt (na jó, kábé 200 oldal), szóval nagyon jól néztem ki, de ez a hülye cipő is, másodszor van rajtam, és mind a kétszer úgy feltörte a lábamat, hogy csak na.
És ma furcsa dolog történt: reggel fél tíztől nem ettem semmit negyed hétig, és nem voltam éhes, csak most hazaértünk anyával és ettünk. Nahát, nahát, velem soha nem szokott előfordulni, hogy nem vagyok éhes, most viszont hatalmas késztetést érzek arra, hogy mozogjak, szóval nem sokára neki is állok táncolni, csak várok egy kicsit, mert nem szeretnék mindent kihányni, amit megettem.
Ezzel a kedves gondolattal búcsúzom.

when he comes to me i am ready

Nyáron valószínűleg lesz fogszabályzóm, és már éppen sikerült felkészítenem magam rá, hogy ilyen undorító vasdarabok meredjenek elő a számból, amik folyamatos jelleggel tele vannak valami kajamaradékkal, de az apukám most azt mondja, hogy legyen incognito fogszabályzóm, ami belül van és nem látszik. Állítólag másfél-két hét alatt fogom megszokni, hogy tudjak enni meg beszélni, és pösze leszek tőle. Már most látom, hogy az a pöszeség, akármilyen fogszabályzóm lesz, annyira fog idegesíteni, hogy megőrülök majd tőle. Mondjuk talán a sima fogszabályzó annyiból jobb, hogy mindenki látja, mitől lettél 16 évesen egyik napról a másikra beszédhibás. :D
Óóó. Igazán vicces lesz, és remélem, annyira fog majd fájni, amikor húznak rajta, hogy kirohad majd az agyam.

Csináltam magamról hülye fényképeket. De hol vagyon a piroskeretes napszemüvegem? Csak ezt az uborkaformájút találom, amiben mindenki szerint úgy nézek ki, mint apa, szerintem meg úgy, mint egy férfi. Noha hálistennek apa is férfi, szóval nincs miért aggódnom.

we're comin' up like killing machines

Nem sokára megyek zumbázni két hét kihagyás után, mert legutóbb Fábiánt vittük állatorvoshoz. Az igazság az, hogy cseppet sincs kedvem megmozdulni, de ez nem gátol meg abban, hogy elmenjek, mert ott már úgyis lesz kedvem táncolni vagy micsinálni. Nagyon örülök, mert igazán szépen kifestettem a szemem reggel rózsaszínre meg szürkére, mert a rózsaszín szürke mintás armani pólóm volt rajtam (de miért van az, hogy a c vitaminok mindig szarmanit viselnek, és ettől az eredeti armani nem is tűnik armaninak? meg most csak azért írtam ide, hogy armani pólóm, mert szerintem ez a póló nagyon ízléses és szép, pont azért, mert ilyen stílusú, és az összes armani exchange póló ilyen, amit valaha láttam, de hiába is ebből a célból írtam így, mert menőzésnek tűnik, és mindenkinek valami csillogó-villogó aranyszar jut eszébe.), és most zumba közben az egész smink a szemembe fog folyni, már tapasztaltam a múltkor, hogy mennyire kellemes, amikor izzadsággal keveredő szemhéjfestékben úszik a kontaktlencséd és majd' megvakulsz, közben pedig a lépést sem szeretnéd eltéveszteni. Ez meg véletlen sem volt egy féloldalas mondat.
Már alig várom, hogy vége legyen ennek a hülye iskolának, mert az az igazság, hogy... unom. De tényleg, mert az elmúlt két hónapban azon izgultam, hogy mindenből meglegyen az ötös, amiből kell, és mindenre tanultam, pedig egész évben nem csináltam semmit. És meg is lett mindenből az ötös (irodalom, nyelvtan, francia, angol, és bónuszba még a töri is, a többi tantárgy meg négyes és hármas, de lehet, hogy van még egy csomó, ami ötös, csak azok nem igazán érdekelnek, ezek voltak olyan fontosak, amikkel kapcsolatban magamnak is meg akartam felelni), és így most már unalmas. Ennek a három napnak semmi értelme, úgyhogy nem is viszek magammal semmiféle tanszert. Napi hat vagy hét órában hallgathatom, ahogy mások szenvednek a jobb jegyért, vagy azért, hogy ne bukjanak meg, és igazából egyáltalán nem köt le, mert most éppen mély letargiába zuhantam, amiért Nóra jövőre másik suliba megy, már át is vették. Meg amúgyis. Remélem, nem találják ki, hogy kedden meg szerdán is be kell menni, ugyanis az osztálykirándulás már megvolt, nem lesz azon a két napon semmi program, és eleve most pénteken van az osztályozó értekezlet, úgyhogy én péntek után nem is akarok az iskola épületének közelébe menni, csak legközelebb biziosztáskor, aztán meg szeptemberben.
Cupp.

Írtam kemény fél oldalt. Jobb lesz, hogyha fölakasztom magam.

arconpörgök

A múltkor végigolvastam minden régi hülyeségemet, amit fent találtam az ágyam rejtett fiókjában, meg azt a bershka katalógust is, amit Laura egykoron kommentált. És amint ezeket véghezvittem, igencsak arconpörögtem utána. Most pedig írni akarok, és az ulpius regénypályázatára hamarost elküldöm a Mezítlábat, mindjárt holnap, és nem hiszi el senki, de most a Boniface-t akarom írni, szóval egész fürdés közben a folytatásán fogok gondolkodni, mert fürdés közben olyan jó kis ihleteim szoktak jönni. :)
Ááááá. Írás! De jó lenne úgy írni, mint régen, hogy amíg le nem írtam 16 oldalt egy nap egyszerre, nem is álltam fel a gép mellől, és félévente szültem egy 90 oldalas könyvet. Ó, istenem. Nem vagyok már a régi. És bizonyára nem azért lehet, hogy többet írok egyszerre, mert most kábé kettő az, amivel komolyan foglalkozom, akkor meg volt, hogy ötöt írtam egyszerre teljes aktivitással. Na mindegy. Visszhall.

i wonder if you know how they live in tokyo

Valamifajta fogyatékosságom lehet, hogy mostanában nem tudok kábé öt sornál hosszabb bejegyzéseket írni, de ez van. Most éppen megint nem vagyok képes semelyik művemhez hozzáírni, rosszul érint, hogy még egy teljes hétig iskolába kell járnom, és nem akarok holnap írni franciából az ötösért. Úgy fáj a fejem, mint a rohadás, és fogalmam sincs, hogy mitől, de most már MINDEN EGYES ROHADT NAP. Estére annyira fáj, hogy beszarok. Holnap végre látom az én legeslegLaurámabbat. Ó, de idegesít a hülye fülem! Valamiért mióta megfürödtem (nem hiszem, hogy van benne víz, mert az teljesen más érzés) így... visszhangzik a fülem, és mindezt úgy vettem észre, hogy roppant gusztusosan megvakartam belül, és amikor kihúztam az ujjam, akkor olyan volt, mint amikor így berezonál a műanyag vagy az üveg, ilyen hülye hangot ad és rezeg. És ahányszor csak összekoccintom a fogaimat ellenőrzés céljából, akkor is. Meg amikor iszok, és hozzáér az üveg.
Amúgy ma voltam Nógrádon, nagyon vicces volt, íjaztam és mindig eltaláltam a táblát, meg csúzliztam is, de azzal sosem találtam el az üvegeket, úgyhogy úgy tűnik, fiú nem lehetek, csak ősmagyar.
Azon tűnődtem, hogy én mostanában lényegesen kevesebbet vagyok Szebivel, mint annak ezelőtt, mert most már sulin kívül nem is vagyunk együtt délutánonként, meg hétvégén is van olyan, hogy egyáltalán nem találkozunk, mert ő dolgozik, vagy nekem van valami más elfoglaltságom, meg vasárnaponként nem marad itt estig, hanem ő reggel (jó, délután kettőkor, de miután délben kelek fel, ez reggelnek számít) elmegy dolgozni, mi meg általában megyünk Nógrádra. Hm. Ez igazán érdekes.
Lelle, ha elküldted az írásaimról a véleményedet, akkor abban az esetben nem kaptam meg. :)
Estét.

she's a vamp

Tök jó, hogy két órája csuklok és két napja képtelen vagyok az írásra. Mostantól egyedül járok angolra, ma is úgy voltam, és folyamatosan beszéltem angolul, kábé olyan gyorsan, mint magyarul, és semmi másrt nem csináltam 60 percen keresztül, csak beszéltem, nagyon tetszett és teljesen meglepődtem magamon. :) Azt mondta, hogy ő júliusra ajánlja a középfokút, mert már holnap le tudnám tenni, de ha júliusban teszem le, akkor pont megjön a papír sulikezdésig Angliából.
Cupp.

in your head in your head they are dying

Mégsem a Boniface-t írom, akármennyire is szeretném, hanem inkább javítom az Ayden első részét, és olyan információkat írok ki belőle, amik a második részhez hasznosak lehetnek, és amiket már el is felejtettem, pedig nagyon jó gondolatok voltak.
De hogy voltam képes ilyesmit írni? Leírom a Laura nevű sellő egyik megszólalását, aztán így kommentálom: - dobta be Laura. ???? EZ MI?
-.-
Ó, már nagyon elegem van magamból.

don't want your money

Úristen, miért adok Boniface szájába olyan megszólalásokat, amivel körülbelül egy 80 éves pedofil bácsi próbál csábítani? Ez egyáltalán nem jó. Azonnal néznem kell néhány videót, amiben Adam Lambert úgy néz ki, mint Boniface, és lehetőleg interjút ad, hogy halljam a beszédét, meg felvegyem megint a beszólásainak a stílusát, mert egyszer sikerült, és akkor írtam egyszerre 6 oldalt a Boniface-hez, és nagyon jó lett. Egyébként jó volna, ha nem viselne minden interjú alatt rózsaszín szájfényt vagy 20 réteg alapozót a száján, mert így nagyon nehéz férfiasnak ábrázolni. Ugyanis én imádom a filmekben és a könyvekben is, hogyha a vonzó férfiszereplők femininek egy kicsit, de nem ennyire! Tehát azért ne legyen homokos, és legyen kellően férfias is. Na jó, próbálkozok tovább.