when lady jesus come to town

Nagyon tetszik a The Asteroids Galaxy Tourtól a Golden Age című szám és a Lady Jesus, és nem tudom, hogy miért, de folyamatosan ezek jutottak eszembe, amíg az Ódon ritkaságok boltját olvastam. Ez a könyv egyébként igazán letehetetlen, legalábbis nekem az volt, és elég hosszú is, hatszáz valahány oldal és nem csak vastag de nagy is, úgyhogy kellett pár hét, mire elolvastam, mert hiába nem tudtam letenni, ha elkezdtem, de nem nagyon volt időm elkezdeni se olvasni. Úgyhogy leginkább az angolórákat használtam fel erre, mert úgysem kell már bejárnom, de most már ez az olvasási lehetőségem is megszűnt, mert úgy néz ki, a szabad óráimban az ELTE-s feladatokat kell csinálnom, mert rengeteg van, ma is 3 órát szórakoztam vele, ja, és kábé 50 oldalnyi anyagot kapunk minden alkalommal, ami heti kétszer azért elég leterhelő.
Szóval végeztem a könyvvel, a vége nagyon hülye volt, nem is értettem, pedig az egész annyira tökjó volt, hogy majdnem annyira tetszett, mint a Twist Olivér. Aki el akarja olvasni, az innentől ne olvassa  a bejegyzést, mert most leírom, hogy mi lett a vége. Szóval: mi a szarnak hal meg a kislány? Több szálon fut ugye a történet, és amikor utoljára otthagyjuk a kislányt, akkor éppen felépül, teljesen egészséges, jól érzi magát az új helyén, oké, fura dolgokat csinál, amik nyomasztóak, de attól még nem kell meghalni! És arról Dickens nem is ír, hogy végül mi lett, annyi van, hogy "elfogyott mint a napfény a nyári estén", vagy valami ilyesmi. De mi az, hogy elfogyott? Nem evett? Mert amíg vándoroltak a nagyapjával, addig rendben van, hogy éheztek, de amikor odakerültek az utolsó helyükre, akkor a kislány mindig evett, aludt, felépült, már nem is volt beteg. Majd mindjárt utánanézek a neten, hátha van hozzá valami olvasónapló, amit kétlek, mert 80 éve jelent meg utoljára magyarul, és most tavasszal vagy mikor új fordításban, azóta meg nem hiszem, hogy valaki alkotott volna hozzá valamit, főleg magyarul, na de mindegy.
Mindegy, egyébként attól függetlenül, hogy elméletileg róluk szólt, engem a kislány meg a nagyapja érdekeltek a legkevésbé, a kedvenc szereplőm Kit volt, pedig nagyon szoktam utálni az ilyen tisztalelkű, hősies szereplőket, de ő valamiért nagyon tetszett, és bárcsak én is tudnék úgy írni, mint Dickens! Mert még soha sehol nem olvastam ennyire pontosan és viccesen és igazul és nyáladzás nélkül azt, hogy valakik egymásba szeretnek, mint ahogy Kit és Barbara. És Barbarát is nagyon szerettem. Aztán soha életemben nem lesz olyan csodálatosan kidolgozott gonosz szereplőm, mint amilyen Daniel Quilp volt, és olyan vicces se. Ja, és még az egyik kedvencem volt Richard Swiveller is, de azt vajon szvájvellörnek kell ejteni, vagy hogy?
Az illusztrációknak legalább annyira örültem, mint amennyire idegesítettek, mert mindig ötvenszer megnéztem őket, de soha senki nem úgy nézett ki, mint ahogy elképzeltem, és Kitet például nem tudtam elképzelni, de ő meg az összes képen máshogy nézett ki, és mindig csúnyán, úgyhogy nem voltam megelégedve, de néha meg voltak olyan dolgok az illusztrációkon, amit leírva nem tudtam elképzelni, például tárgyakat vagy elrendezést, és akkor meg örültem nekik. Igazából senki nem úgy volt lerajzolva, ahogy elképzeltem, csak Barbara, meg párszor a kislány is, de az is minden rajzon más volt.
Na jó, erről ennyit, mert borzasztóan fogalmazok. Ja, és ma írni akartam, ha már úgyis itthon maradtam, de nem fogok, mert nagyon elfáradtam, mire az eltés izéket megcsináltam, lerohadt a kezem és az agyam, és én soha többet nem írok sem elemzést, sem értelmezést, sem levelet, sem reflektálás, sem érvelést, sem gyakorlati szöveget. És miért tudja minden ember a Földön rajtam kívül, hogy mivel akar foglalkozni felnőttként?
Ó. Reggel folytatni akartam a Quija táblát, mikor felkeltem, de annak annyira borzasztó az eleje, meg mindene, hogy nem bírok soha többé hozzányúlni. És nagyon sablonos, szóval hogyha már ennyire sablonos, akkor olyan jól megfogalmazottnak kellene lennie, hogy csak na, de még az sem igaz, úgyhogy veszendőbe hagyom. El fogok kezdeni valami másik kísértettörténetet szerintem, mert amikor nincs ihletem a Boniface-hez, akkor nem fogom erőltetni, abból csak annyi sül ki, hogy kitörlök oldalakat, mert szar és vontatott.
Jajjj szenvedek ezzel az írással. Néha meg olyan jól megy. Na majd a jó kis téli délutánok! Meg az ősziek! Majd biztos javulást hoznak. Ezzel hitegetem magam mostantól.

Kedden nem volt annyira átütő az előkészitő, de ma tök jó volt, meg ez a tanárnő nekem sokkal szimpibb volt, mint a múltkori, pedig amikor bejött, meg voltam róla győződve, hogy bunkó lesz, de nem volt az. Egészen ügyesnek éreztem magam, de szerintem inkább ő volt az, mert mindenkit rávezetett a válaszokra, és igy végül akármit mondtunk, az jó volt. (megint nincs hosszú i-m és ü-m) Igaz, hogy körülbelül 8 oldalt irtunk a füzetbe, és rengeteg a házi is, de most tényleg úgy érzem, hogy előrébb léptem, meg annyira érdekesen magyarázott, hogy végig odafigyeltem (meg egyébként nem is tehettem mást, mert ahányszor másfele néztem, vagy nem hallgattam elég figyelmesen, elkezdett áthatóan a szemembe bámulni beszéd közben, és akkor már megint figyeltem), és igy nem is kell majd sokat tanulnom itthon, mert mindent megjegyeztem. Aztán most valamennyit meg is tudtam azokról, aki rajtam kivül járnak, mert most a szünetben egymáshoz szóltunk mindenkivel, ami elég erőltetettre sikerült ugyan, de legalább próbálkoztunk.
Ma azonban mindenféle bajaim voltak, és néhányszor tényleg elég szarul éreztem magam, úgyhogy holnap nem is megyek iskolába.
Viszonthallásra.

Holnap megyek először az ELTE előkészítőre! Valamiért semmiféle izgalmat nem érzek egyelőre. Fehér szegecses nadrágban megyek, úgyhogy lehet, hogy nem lesznek barátaim. Haha. Fél öttől fél nyolcig lesz, nem várom egyáltalán, és most borzalmasan tudok fogalmazni. Vettem az H&M-ben egy csomó növekvő fülbevalót, úgyhogy majd hármasával be tudom őket rakni egyformákat csökkenő vagy növekvő sorrendben, 24 párat 2600 forintért, igen, én is meglepődtem. És három pár nagyon jó meleg baglyos zoknit. Iiiigen. Na, most nagyon hülye vagyok, nem tudom, miért, de leszívódott az agyam.
Cupp.

Tegnap csodálatos napom volt, mert az anutámmal és Szebivel elmentünk nekem keringőruhát nézni. Engem az összes osztálytársnőm már két hete azzal ijesztget, hogy őket mindenhonnan elküldték, hogy az összes ruha le van foglalva, meg efféle baromságok, úgyhogy be is voltam szarva, meg egyébként semmi kedvem nem volt az egészhez, mert beteg vagyok. De aztán az első helyen jófejek voltak, anutám meg nagyon vicces és kedves, és akkor azonnal jobban éreztem magam. Az a ruha, ami nekem a legjobban tetszett, nem jött át a mellemen, ami megszokott jelenség. Aztán amit anya mutatott, én biztos nem próbáltam volna fel magamtól,  de így végül is igen, és az is lett, mert utána még felpróbáltam kettőt, amik szintén nem voltak olyan rosszak, mint amilyenre számítottam, hogy majd állni fog rajtam az összes ruha, de amit anya választott, az olyan csodálatosan állt rajtam, hogy nagyon meglepődtem. Tekintélyes méreteim miatt (haha) azonban ennek a cipzárját se lehetett felhúzni, úgyhogy át lesz alakítva a hátulja fűzősre. De nem tudom, azért vannak nálam nagyobb mellű lányok is, azok mit csinálnak? Még jó, hogy a hátulját át lehet alakítani. Na mindegy, úgyhogy gyönyörű a ruha, nagyon jól áll, tök vékony vagyok benne, és nagyon csinos. Anya is el volt ájulva, meg a csaj is azt mondta, hogy olyan, mintha rám öntötték volna. December 8-án szombaton lesz a szalagavató, pénteken elhozhatom a ruhát, és hétfőn kell visszavinnem, úgyhogy egész hétvégén abban fogok járkálni otthon. Meg vettünk cipőt is, nem olyan magas, de nem is törpesarkú, és ahhoz képest, hogy fehér, szép, mert egyébként az összes ilyen ízléstelen hegyesorrú volt, ennek meg kerek az orra és bokapántos, majd még tágítanom kell egy kicsit. És ami a legkülönlegesebb: a westendben szembejött velünk egy piercinges, ahol nagy betűkkel ki volt írva, hogy fülbelövés vagy kilövés, és akkor 5 perc alatt ez történt: mivel egész nyáron akartam még két plusz lyukat a jobb fülembe, bementem, és anya és Szebi támogatásával (utóbbi fogadkozott, hogy ő nem löveti ki a fülét, de hát senki nem is kérte) kilövettem, és nagyon örültem neki. Meg még örülök is, csak most napokig nem alhatok azon az oldalamon, meg tegnap este eléggé fájt a felső lyuk, mert szerintem az már nem egészen a fülcimpámban van, hanem érzékenyebb területen, de most jó. Amúgy számítottam rá, hogy ennyire fog fájni, inkább az a meghökkentő, hogy az alsó egyáltalán nem fáj. Olyan, mintha az addig is ott lett volna. Szóval most a jobban már 3 lyuk van. :) Ennyi történt tegnap, délután pedig még megünnepeltük Szebi anyukájának a szülinapját.
Ma délután, amikor Szebi hazajön a munkából, elmegyünk megnézni azt a Démoni Dobozt a moziba, hátha félelmetes lesz, mert a bemutatója az. Visszhall.
(Ó, és nem tudom, írtam-e, hogy szerdán volt az első táncóránk, amin nagyjából megtanultuk a bécsi és az angolkeringőt is, és nagyon jó volt a hangulat, mi pedig nagyon jól táncoltunk Szebivel. Két és fél óra volt, úgyhogy a végére eléggé elfáradtunk, és mostantól szerdánként lesz az egész osztálynak.)

Jó, úgy tünik, ma nem irhatok bejegyzést. Egyébként sem nagyon szeretek erről a laptopról irni, mert nem találom rajta a hosszú i-t és ü-t, de ez nem elég, most megőrült, kétszer kikapcsolta magát, aztán konfigurált, meg visszakapcsolt, és ezt már az előbb tök jól és szellemesen leirtam, csak utána meg valamiért kitörölte az egész hosszú és fantasztikus megjegyzésemet. Úgyhogy most irhatom újra. Annyi volt a lényeg, hogy egy hónap kihagyással találkoztam Rékával, ami jó volt, csak rövid. Kissé kezdek kétségbeesni, mert minden korombelinek van már keringőruhája, de úgy néz ki, szombaton szerzek, ha találok még olyat, ami nincs lefoglalva, és nem bünronda vagy csicsás vagy XXL-es vagy XS-es. Remélem, találok, mert hétköznap nem nagyon tudok elmenni, és ha még egy hetet várok, akkor tuti elfogynak. Jó lenne, ha lenne sok ruhakölcsönző itt Harasztin is, mert azokban biztos találnék még, ha sok lenne, de szerintem egy van vagy max kettő. Ha egyáltalán van. Na mindegy.

Ma az új sötétzöld magas sarkú őszi cipőmben voltam, és egy óriási vizhólyagot leszámitva nem is volt vele problémám, a vizhólyag is pedig csak azért keletkezett, mert már 3 napja magas sarkúban járok, és az ezelőtti cipő is pontosan ugyanott dörzsölte, ahol ez, és csak az egyik lábamon. JÓ MOST MÁR TÉNYLEG ELEGEM VAN, MÁSODSZORRA TÖRLI KI, AZ ELŐBB AZ EGÉSZ BEJEGYZÉSEMET, MOST MEG A FELÉT, NEM FOGOM HASZNÁLNI EZT A HÜLYE LAPTOPOZ, ÚJ, MAGYARORSZÁGON MÉG NEM IS LEHET KAPNI, ÉS MINDEN BAJA VAN, SEM IRNI NEM LEHET RAJTA, SEM FILMET NÉZNI, MERT MINDENNEL VAN VALAMI PROBLÉMÁJA, ÉS EDDIG MINDIG ROHADTUL VIGYÁZTAM RÁ!

Na. Szóval végül is arra jutottam, hogy jó lesz ez a cipő, mert amúgy kényelmes, és nem önhibájából törte fel a lábam, hanem együttes erővel az előtte hordott cipővel (nagy vonalakban erről ömlengtem mondatok hosszú során keresztül). És még annyit irtam le ezen kivül, hogy a hétvégr poénja:

Melinda: - Noémi, most már tényleg megpofozlak.

Noémi: - Ne érjen ekkora megtiszteltetés!

Hát én egyébként tényleg nem tudom elhinni, hogy Noncsi már 9 éves lesz. Én meg 18. 

Megint új fogszabályzóm van, és most megint nagyon szar, mert amíg nem tágítja ki rendesen a fogaimat, és a helyet magának, addig igazán kellemesen nem fér el a számban. Ja, és még fájni nem is kezdett el, úgyhogy most egyelőre csak enni nem tudok. De utálom már ezt! Még körülbelül egy év.
Ma, ha hazajöttem a spinningről, kéne írnom a Boniface-hez, mert ezt már nagyon rég tettem meg, de most túlságosan el voltam foglalva azzal a pályázattal (ami nem igaz, mert kb. 3 napot foglalkoztam vele).
További teendők között szerepel még, hogy ellátogassak mindenféle ruhakölcsönzőkbe, mert most így nagyon kedvesen az utolsó pillanatban kitalálták, hogy a szalagavatóra mindenki magának szerezze meg a keringőruhát, és már majdnem minden le van foglalva, nekem meg semmi kedvem nincsen most magamnak esküvői ruhákat toborozni, pedig össze kéne szednem magam, mert a végén nem marad.
Na mindegy, most megyek francialeckét csinálni, viszonthallásra.

Üdítő találkozás Laurával hosszú idő után. Most, hogy így elmeséltem neki, újraéledtek bennem az Óebergényi kísértettörténetek. Nagyon szívesen írnék valami ilyesmiről magam is újra.

Azta! 5 napja nem írtam! Nnnna, tegnap megint voltam a vidámparkban, ami igen nagy rekord, csak most nem apáékkal, hanem Szebivel, anyával, Tamással és Mátéval. Szebi életében először volt, mert eddig meg volt róla győződve, hogy nem szereti az ilyesmit, de most nagyon tetszett neki. Az Ikaruson majdnem meghaltunk viszont, úgyhogy én sem vagyok már a régi, mert régen simán felültem mindenre nem tudom hányszor, most meg nagyon vigyáznom kellett magamra, mert amikor felmentünk az Ikarusra, Szebi a tériszonyával küzdött, én meg a hányingerrel, úgyhogy remek párost alkottunk. MOndjuk én nem emlékeztem rá, hogy ez a hülye Ikarus ennyire gyors és magas. De a negyven méteres szabadesés-Torony még mindig szuper, meg a breakdance is, csak hánynom kellett azon is. Ja, és nagyon mérges vagyok, hogy lebontották az átfordulós hullámvasutat, mert sokkal jobb volt, mint a spinning coaster, ami a helyére került. (erről jut eszembe, hogy mindjárt megyek spinningre)
Hát ennyi, mert eddig francialeckét írtam, és nagyon fáradt vagyok. Ettől a franciaérettségitől annyira rettegek, hogy csak na, és ma akartam magamnak franciatanárt keresni a neten, de nem tettem meg, úgyhogy  holnap fogom.

2 és fél óra alatt szenvedtem ki magamban ezt a 2 és fél oldalas szinopszist, de hát gondoltam, hogy ez lesz. Voltam ma a Tropicariumban és tök jó volt. Ennél több fogalmazás már nem telik ki tőlem mára. Visszhall.

Jézusom, ha pályázni akarok erre a JAKkendő-díjra, akkor még péntekig kell írnom a mezítlábnak egy 3 oldalas szinopszist, magamnak egy önéletrajzot, és 16 csodálatos oldalt ki kell választanom belőle. Nem tudom, hogy válasszak-e ki, vagy az első 16 oldalt küldjem el.
Ha valakinek (Lelle!) van valami ötlete a 16 bemutató oldalt illetően, akkor az közölje.

Állítólag az Ódon ritkaságok boltja könyvemet az eredeti illusztrációk díszítik. (mármint a pontos másolat, értelemszerűen) Hm, micsoda érték van a kezemben! És több mint 80 évvel ezelőtt jelent meg utoljára magyar fordításban, és most újra, új fordításban. Ez igazán érdekes.

Tegnap láttam az Éjsötét árnyékot, és ooooolyan jó volt! Most már, ha akárki is megkérdezi, hogy mi a kedvenc filmem, akkor azonnal azt fogom válaszolni, hogy a Hugo, a Bosszúállók és az Éjsötét árnyék. Az van még, hogy olvasom az Ódon ritkaságok boltját Dickenstől, és annyira tetszik, hogy nagyon. Majdnem annyira, mint a Twist Olivér, de már teljesen elfelejtettem, hogy az miért is tetszett, és most rájöttem, hogy emiatt az utánozhatatlan stílus miatt. Bárcsak én is így tudnék írni ennyire jelentéktelen dolgokról is! Vagy legalább meglátnám, hogy nem jelentéktelen. De ha én ilyesmiről próbálnék írni, az olyan rohadt unalmas lenne. Nem tudom, miért, de néha még a Boniface-t is unalmasnak érzem, pedig számomra az a kor meg az a téma nagyon érdekes, de valamiért mindig olyan, minthogyha el akarna laposodni. De nem baj, mert amikor kész lesz, akkor majd elolvassa mindenki, és majd jól felbiztatnak, hogy milyen szuper. Egyébként az tényleg jó, és amikor visszaolvasom, akkor is tetszik, de akkor is. Nekem ez a szerelem-téma így könyvben még mindig annyira idegen, mármint hogy én írjak róla, és azért érzem úgy, hogy a könyv is szar, de nem tudom, miért ilyen nehéz ez nekem. Szerdán megyek a Tropicariumba (megint), csütörtökön meg Laurához (újra!!).
Most pedig nagyon nincs kedvem spinningre menni, de biztos tök jó lesz, mert majdnem mindig az, csak akkor nem, amikor unalmas számok vannak. Ja, és a napokban franciatanárt is keresnem kell magamnak, azt hiszem.