bird bird bird bird is the word

Hát, úgy döntöttem, hogy nem viszek magammal laptopot, mert 4 könyv is lesz nálam, amiket már nagyon régóta el akarok olvasni, és mivel Krétán nagyon meleg van, gondolom este fogunk inkább sétálgatni, így aztán nem is lesz időm használni, és nem is akarom magammal oda-vissza cipelni a reptéren. 16.35-kor indul indul a gépünk Ferihegyről, 19 körül ér Athénba, és onnan csak fél 10-kor indul, éjfél körül érünk oda, úgyhogy egész délután és este utazni fogok. Hazafelé meg 11 körül indulunk onnan, és délután 15.45-re érünk haza.
Viszontlátásra 8 nap múlva!

just give me a reason just a little bits enough

Holnap utazom a nagymamámmal Krétára. Ennek ugye örülnöm kellene, meg örülök is, mert biztos jó lesz, meg természetesen mindenki azt mondaná, hogy hülye vagyok, hogy nem örülök, de most éppen nagyon szomorú vagyok, mert egy órája ment el Szebi, és most tudatosult bennem, hogy most 8 napig nem találkozunk. Ami talán nekem nem annyira rossz, mint neki, mert nekem annyi lesz a bajom, hogy nagyon hiányzik, de közben (remélhetőleg) csomó mindent fogok csinálni és (remélhetőleg) le tudom kötni magam, de ő itt marad egy hétig, és most ide nem írom le, hogy mik is a körülmények, mert nem hiszem, hogy ő úgy gondolja, hogy ez mindenkire tartozik, meg én sem gondolom úgy, de az anyjával kapcsolatban nekem is és neki is van min idegesítenünk magunkat, és egyszerűen egy köcsögnek érzem magam, amiért itt hagyom. És erre mondhatja bárki, hogy nem igaz, hogy nem bírunk ki egy hetet egymás nélkül, de senki nem tudja, hogy miért is olyan nagyon szar.
Ezen kívül a pendrive-om beszart, informatikusok sem tudják megcsinálni, csak megformázni lehet, magyarul minden adatot le kell róla törölni, ami azt jelenti, hogy a Boniface-nek kábé a 150-ből az utolsó 20 oldalt, és a Quija táblának az egész javított, újraírott változatát, ami mondjuk 20-30 oldal lehetett összesen, de akkor is csomót dolgoztam rajta, hogy a kezdeti szarból kikaparjak valamit. Úgyhogy úgy terveztem, hogy Krétán végig írni fogok, de most valahogy ettől annyira elment a kedvem! Arról nem is beszélve, hogy még meg sem mertem nézni, hogy a Boniface-ből mennyi is van itt elmentve ezen a gépen, mert a laptopomon tudom, hogy semennyi, és most azt gondolom, hogy ezen a gépen az utolsó 20 oldal nincs meg, de lehet, hogy sokkal több hiányzik, mert az a borzalmas gyanúm van, hogy talán nagyon régóta már csak a pendrive-omra mentegettem. Rohadjon meg a pendrive, mert mindenki azt mondta, hogy oda mentsem, mert ha elszáll a gép, legalább meglesz, erre a pendrive szállt el.
És a harmadik dolog, amiért igen kellemetlenül érzem magam, az az, hogy ugye tegnap kiderült, hogy a ma estét nem töltjük együtt Szebivel, de az is, hogy csak fél 8 körül megy el, és én akkor felhívtam Rékát, hogy ilyen későn átszaladhatnék-e, mert kábé 3 hónapja nem láttam, és majd gondoltam, hogy este 10-11 körül hazasétálok, amit meg is beszéltünk, de most írt egy smst, hogy változott a programja, úgyhogy még az ő társaságával sem tudtam elterelni a figyelmemet Szebiről, pedig már teljesen beleéltem magam.

Viszont jókedvre ad okot, hogy az érettségim jobban sikerült, mint ahogy vártam, mert töriből is meg franciából is dicséretet kaptam a szóbelimért, igaz, hogy a töri így is csak hármas, a francia meg négyes, de így legalább mindkettő csak egy jeggyel rosszabb, mint amilyennek akartam, nem kettővel. A magyar 5-ös, de szerintem elírtak valamit, mert nekem az írásbelim lett 78%, és most összesítettnek is azt írták be, és amikor rákérdeztem, hogy ez hogy lehet, akkor csak annyit mondtak, hogy pedig összesítve is ennyi, és azt nem hiszem el, hogy a szóbelivel nem húztam ennél feljebb, mert ott is megdicsértek. Az angolom 5-ös, a matek meg kettes, de annak nem is vártam jobbat. Viszont az év végi bizim a négy év alatt most lett a legjobb, úgyhogy büszke vagyok magamra, magyarból, angolból és franciából 5-ös, matekból hármas, töriből pedig négyes.
Ha hazajöttem Krétáról, 9-én megyünk a franciatanárhoz Natival és Szebivel pótolni a szerenádot. Igaz, hogy Szebi nem is franciás, de nem baj, őt is meghívta.
Azt hiszem, ha holnap túl leszünk az utazás-részen, akkor jobban fogom érezni magam. Elég rossz, mert délután 3 körül indulunk, és éjfél után érünk oda, mert Athénban át kell szállnunk, és sok-sok órát fogunk várakozni. A baj csak az, hogy az én - szerintem most már meglepően hiányos - angoltudásomon, és a nagymamámmal mindketten a tájékozódásra való képtelenségünkön kívül semmi nem lesz a segítségünkre.
Majd jelentkezem, ha lesz ott wifi.

fin du bac

Túl vagyok a szóbeliken is, és elméletileg töriből max pontszámot kaptam, franciából meg két pontot vesztettem, úgyhogy nagyon büszke vagyok magamra, meg a tanárokra is, hogy most ilyeténképpen képesek voltak azonosulni velem, csak azt nem tudom, hogy a töritanárnak ez írásban miért nem sikerült? Na mindegy, ma nagyon rendes volt mindenki, csak az volt a baj, hogy odamentem fél nyolcra, és fél négykor kerültem be. Annyira is voltam kiírva, csak azért nem mentem el közben sehova, mert azt mondták, ne nagyon járkáljunk, mert több órás csúszás is lehet, de hát nem volt. Úgyhogy eléggé megkínlódtam ez alatt a sok idő alatt, mert reggel még úgy nagyjából rendben voltak a gondolataim, délutánra meg már úgy éreztem, hogy mindent elfelejtettem, és nem is érdekelt, mert annyira untam magam. Meg nem is volt úgymond érdemes annyi időt várni, nem tudom, miért nem tettek az elejére, amikor nekem csak két tantárgyból kellett, hanem inkább végig kellett várnom mindenki mást. Nagyon jó, hogy vége! Hihetetlen, hogy most azt csinálok, amit akarok, mármint olyan szempontból, hogy végre elolvashatom azokat a könyveket, amiket még karácsonyra meg a szülinapomra meg a ballagásra kaptam, és érdekelnek is. Pénteken megyek a nagymamámhoz, és szombaton megyünk Krétára, aztán utána következő szombaton jövök haza. Krétán megkapom majd apa régi nagy fényképezőjét, mert az gyönyörűséges képeket csinál, ugyanis az én csúcstechnológiájú újfajta gépeknek teljesen tönkrement az aksija, de azt mondta apa, hogy ne csináltassam meg, mert az úgysem csinált soha olyan jó képeket, mint a nagy. Úgyhogy mostantól rengeteg fényképet szándékozom a blogra feltenni, mert végre lesz mivel csinálnom, meg most időm is lesz, talán, habár gondolom ez a nyári szünet úgy el fog menni, hogy csak na, és különben is, fogalmam sincs, hogy utána mi lesz. Igazából én egyáltalán nem ástam annyira bele magam meg nem is éltem bele magam ebbe a továbbtanulás-dologba, mint amennyire kellett volna szerintem.  Vagy nem tudom, az lenne-e a jobb, ha annyira rágörcsölnék.
De most meg mi a szar ez az időjárás? Reggel harminc fok volt, most meg tíz. Teljesen normális, hazafelé azt hittem, megfagyok a kis szoknyámban meg a rövid ujjú ingemben, és persze szarrá is áztam.
Egyébként a múltkor megnézettem Szebivel az Interjú a vámpírralt, ami az egyik kedvenc filmem, és nagyon tetszett neki, közben pedig végig arról vinnyogtam, hogy nem lehet megvenni sehol, mert csak nagyon régen adták ki, pedig én tavaly hónapokig kerestem, meg ilyenek. És amikor már aludtam, Szebi rákeresett, és kiderült, hogy idén újra kiadták, megrendelte nekem meglepetésnek, és már meg is van! Annyira örülök neki! Azt fogom olvasni Krétán.
Viszontlátásra.

itt is vannak

(-Szegény Pufi nem tudja, mi a fasz van.
- Miért?
- Miért, úgy néz ki, mint aki tudja?
- Sose néz ki úgy.)

raspberry cream

Senki ne vásároljon málnakrémes milkát! Fúj, nagyon undorító. Egyébként nem értem, hogy amikor idejövök blogolni, akkor kiírja, hogy 10 követő, de a blogon csak 8-at jelenit meg, és amikor rákattintok a 10 követő feliratra, akkor is csak 8-at hoz ki (és természetesen nem tiltottam le senkit). Akkor most 8 vagy 10, vagy megint én vagyok analfabéta?
Ma 10 körül keltünk fel Szebivel, és azóta tanulunk, csak addig szakítottuk félbe, amikor pestós tésztát készítettünk ebédre. Mondjuk nekem csak töriből meg franciából kell tanulnom, de neki szegénynek még minden hátravan. Azonban nem szorul a sajnálatomra, mert míg én töriből 5-ször elolvasok egy tételt, és még mindig egy szót nem tudok visszamondani egyszer, ő addig elolvas 5-öt egyszer és mindegyiket szó szerint vissza tudja mondani, évszámokkal együtt.
Később még, amikor végleg befejezzük a tanulást, jelentkezem, és rakok fel magamról képeket, amelyeken látszik új hajviseletem előnyös volta.
Egyébként most 5 napig nálunk vagyunk, ezért elhoztuk magunkkal Szebi tengerimalacát, Pufit is.
Viszonthallásra.

Utálom én a torokfájást, főleg júniusban.

Nem tudom, mi vagy ki ez a Zemaria, de a Past 2 című szám nagyon-nagyon tetszik. Olyan különlegesen jó, de egyben szomorú érzésem is támad tőle.

ortológus és neológus nálunk és más nemzeteknél

Túl vagyok a magyar szóbelin, és bár borzasztó eredményekre számítottam - jó, pontos eredményt még nem tudok - szerintem nem lett olyan rossz, mert kihúztam Adyt, akit a legjobban tudtam, nyelvtanból pedig a nyelvújítást, ami megint csak az egyik legkönnyebb tétel, mert kábé majdnem ugyanaz, mint középszinten. Ady után meg is dicsértek. Úgyhogy remélem, jó benyomást tettem. Csak az idegesített rohadtul a saját feleletemben, hogy mondat végén soha nem vittem le a hangsúlyt, hanem mindig folytattam, mint vessző lett volna ott, szóval nem tudom, hogy az előadásmódra mennyi pontot kaphatok így.
Viszonthallásra.

vúhú

78 pontos lett a magyarom! Az már 5-ös. Legalább ez az egy jó lett. Remélem, nem rontom le a szóbelin.

Dancsó Péter for president. És videománia forever.

zörgő árnyakkal harcra kelni

Rájöttem, hogy nekem Ady Endre imádatom abból fakad, vagyis azóta van, amióta Melinda régen elmondta nekem a Sírni, sírni, sírni-t, ami egyáltalán nem olyan kínlódós, mint a címe, hanem nagyon félelmetes és csodálatos, és igazán illik az én lelkivilágomhoz. Ez most jutott eszembe, mert én akkor még nem is tudtam nagyon, hogy kicsoda az az Ady Endre, mert még akkor nem is tanultunk róla, és azóta akárhány versét elolvastam, mindegyik tetszett, ő az egyetlen ilyen költő. És az is felötlött bennem, hogy eddig akárkinek mondtam, mindenki azt mondta, hogy ő nem szereti Adyt. Hát én sem Adyt szeretem, mint embert, mert biztosan borzasztó természete lehetett, de a költészetét igen.
A múltkor, amikor a belvárosban sétáltunk Szebivel, láttunk egy kirakatot, ami tele volt állatkás kerámiafigurákkal, de ilyen drága modern cuccokkal, és láttam ott egy vicces, jópofa festményt egy cicáról, amit lefényképeztünk, mert ahhoz nem is volt kiírva az ára, szóval szerintem még a feltételezhetőnél is drágább lehetett, ennek ellenére nem tűnik olyan nagyon lehetetlennek megrajzolni, úgyhogy a fénykép alapján majd szépen fel fogom ide festeni a falamra.
Most éppen annyira fosok, hogy holnap megtudom a magyart, és még esetleg az is rosszul fog sikerülni, hogy kezem-lában zsibbad. Ó, istenem. Valamint ma rájöttem, hogy az, hogy értek egy nyelvtan tételt, és feldolgoztam benne minden információt, nem jelenti azt, hogy vissza is tudom mondani. Mert irodalomból még ugye azt makogok, ami eszembe jut, ott lehet körítés meg pofázás, de  a nyelvtannál elég hülyén jön ki. Nem is merek holnap bemenni a suliba, hogy megnézzem a magyart. Mi van, ha az is kettes? És senki ne dumáljon nekem a pozitív gondolkodás hatásairól, mert a törire is meg a matekra is tök pozitívan ültem be, meg úgy is álltam hozzá, hogy na milyen jól sikerültek, erre tessék. Ha így folytatom, nem is fogok tudni továbbtanulni.  A másik meg a szóbelivel kapcsolatban az, hogy én ha fejre állok, akkor sem tudok 15 percig beszélni, hát ha az egész tételt hangosan felolvasom, az sem tölt ki 15 percet, és a fele meg nem tuti, hogy nem is fog az eszembe jutni.
Na mindegy, majd lesz valahogy. Csak hogy?

cause i made a deal with death

Ó, már megint nagyon régen nem blogoltam. Az elmúlt időben annyi történt, hogy kábé folyamatosan Miklóson tartózkodtam, mert apáék most itthon vannak, és valamiért sosem vittem magammal a laptopomat, ami igen nagy hülyeség abból a szempontból, hogy kocsival el is jöttek értem, meg haza is hoztak, szóval nem kellett volna cipelnem, a tanulás szempontjából ellenben nagyon is okos dolog, ugyanis így nem volt eggyel több tényező, ami elvonhatta volna a figyelmemet.
Azt kell, hogy mondjam, hogy azért is hanyagoltam a blogolást, mert magamnak sem akartam bevallani és ezzel valósággá tenni, hogy a törim, a matekom, és a franciám is az elvárásaimon alul sikerült, azonban a francia a szóbeli eredményével majd négyes lesz, ahogy akartam, a matek kettes nem érdekel, de azért jobb lett volna a hármas, azonban azt gondolom, hogy 4 év alatt 6 tanárváltással nem egészen az én hibám. Viszont a töri, ha most stréber lennék, akkor azt mondanám, hogy az egész életemet tönkretette, ugyanis kettes lett. Nem értem, hogyan, mert teljes mértékben négyesre számítottam  és a megoldókulcs alapján is úgy okoskodtam, hogy legrosszabb esetben hármas, de kettes?! Az igaz, hogy az utolsó félévben kaptunk új töritanárt, akivel nem voltunk túl tisztelettudóak (mondjuk, én személy szerint sosem szóltam hozzá egy rossz szót sem), és ezért folyamatosan azzal fenyegetőzött, hogy majd meglátjuk, ki fog röhögni az érettségin, meg ki nevet a végén, de nem gondoltam volna, hogy képes magát is rossz színben feltüntetni azzal, hogy mindenkinek kettest ad. Azt is mondta, hogy mindenkinek a legrosszabb jegyet fogja adni, meg hogy nagyon rosszindulatúan fog osztályozni. Meg most közölte velünk, hogy a szóbelin sem fog tudni javítani senki, ami kissé letaglózott. Azt mondta, hogy azért lettek ilyen rosszak, merthogy majdnem mindenki félreértelmezte az esszéket, és hogy egy csomó embernek egy pontot sem tudott adni. De az esszé pont az a rész, ahol egy tanár tudna egy kicsit csalni, ha a diáknak rosszul sikerültek a feladatok, hogy egy kicsit feljavítsa, mert a javítókulcs elég nagy vonalakban adja meg, szóval ott csomó mindenre adhatna pontot.
Szóval, amikor én ezt meghallottam, sírógörcsben törtem ki, és elástam az egész jövőmet, mert így már tuti, hogy csak fizetősre fognak felvenni, meg mivel biztos voltam benne, hogy négyes lesz, és a magyart is magamban annyira értékeltem, most mi lesz, ha a magyar is kettes lesz? Hát akkor én beszarok.
Meg nem akartam, hogy minden jegyem a szóbelitől függjön, mert szóban sokkal bénább vagyok, meg nincs is benne gyakorlatom, mert sosem feleltettek. Erre most a töri is meg a francia is attól függ, és ha a magyar sem lesz stabil négyes, azt hiszem, összeomlok. Mert amit ez előkészítőn írtam, az 3 pont híján 5ös lett, de szerintem élesben nem sikerült olyan jól.
Na mindegy, kedden megtudom, és csütörtökön van a szóbeli magyarból. Ajjaj.