Nem tudok a bejegyzésemnek címet írni, ami annyi lett volna, hogy "London", mert valami avirás szar beállította oda magát és nem hajlandó odébb menni, de bezárni se lehet. Most mégsem írok bejegyzést, hanem majd 10 perccel később folytatom, amikor kifestettem a lábkörmeimet kékre, a kezemet pedig pirosra.
Na visszatértem. Első nap estelefele érkeztünk meg, de ugye ott amúgy is egy órával előbb van, és akkor igazi londoni taxival utaztunk a reptérről a hotelba, ami is a Cadogan Gardensben volt megtalálható, és ahol közölték velünk, hogy még nem fizettük ki a szállást, pedig igen. Aztán amikor ez elrendeződött, mutattak nekünk szobákat, hogy melyik lesz a miénk, de apa nem volt elégedett, mert egyik sem az volt, amiket a kép alapján foglalt le, úgyhogy végül kénytelenek voltak azokat a lakosztályokat adni nekünk, amikért apa tényleg fizetett, majd elmentünk vacsorázni. Már azóta fájt a fejem, amióta leszállt a gép, de azt hittem, hogy csak éhes vagyok, viszont amikor kihozták az ételt, akkor meg olyan hányinger tört rám, hogy ki kellett mennem az utcára. Aztán amikor apáék végeztek, megkértem őket, hogy menjünk vissza a hotelbe, ahol is mindent kihánytam, amit aznap fogyasztottam, majd pedig amikor magamhoz tértem és fogat kívántam mosni, rájöttem, hogy ehhez való eszközöket nem hoztam magammal. (Ja, egyébként Szebi az egész hányást végigkísérte a webkamera segítségével, de hát hozzá van már szokva ilyen gusztusos megnyilvánulásokhoz tőlem.) Szóval megkértem apáékat, hogy fáradozzanak el nekem fogkeféért, és amikor meghozták, akkor nagyon nagy hülyeségeket beszéltünk és folyamatosan röhögtünk, majd nyugovóra tértünk mindannyian. Az ő szobájuk az elsőn volt, az enyém a negyediken, és tök jó volt, mert nagyon keskeny lépcsők voltak, mert igazából egy ilyen régi ház volt megcsinálva ijesztő festményekkel meg gyertyákkal, és recsegett a padló, valamint hozzám a rések között feljött alulról a fény, amilyet még élőben soha nem láttam. Mondjuk ez nem túl egészsége, mert hamarosan szerintem az egész ki fog gyulladni, és akkor pillanatok alatt leég a hotel, mert minden fából van, a falak pedig be vannak vonva anyaggal.
A következő nap, vagyis kedd: Madame Tussauds. Hát az csodálatos volt. Miután minden híres emberrel lefényképezkedtünk, be kellett ülni ilyen mini taxikba, amik egy hullámvasútra tértek rá, és ott megjelenítették nekünk mozgó viaszbábukkal és zenével "london lelkét", vagyis London történelmét, ami azért elég ijesztő volt, főleg hogy a pestistől meg a nagy londoni tűzvésztől sem kíméltek minket, és mindenhol olyan szag meg illat volt, hogy hiteles legyen, tehát az ilyen dámáknál parfüm, Shakespearenél papír és régi könyv, a pestisnél nagyon büdös és a tűzvésznél meg égett szag. Úgyhogy durva volt. Aztán jöttek a Marvel hősök, és megnéztünk egy 4D-s filmet, kb 15 perc volt, és fújtak ránk levegőt, vizet, meg amikor a gonosz elengedett robotbogarakat, akkor azok így hátulról csípték a lábunkat, amit fogalmam sincs, hogy oldottak meg. Amikor kijöttünk, váltottunk másnap estére jegyet a Lion King musicalre. Utána elmentünk a Hyde parkba meg a Picadillyre, aztán a London Eye-re. Utóbbi technikai hiba miatt 20 percet vesztegelt fenn velünk a legtetején.
Szerda: Tower. Nagyon tetszett, és ott voltak a hollók is, meg nagyon izgalmas volt,hogy ott járkáltam, ahol régen a királyok és királynék, és valahol még az eredeti csempe volt lerakva, meg volt olyan is, ahol a börtöncellában a foglyok mindenfélét rávéstek a falra, és üveg volt rajtuk, és szinte midegyiket el lehetett olvasni. 1500-as évekből leginkább. Meg láttam VIII. Henrik összes páncélját, látszott rajtuk, ahogy egyre kövérebb lett.Ja, és volt egy páncél, amibe egy 205 cm-es ember fért bele, és nagyon ijesztő volt, ahogy ott ki volt állítva, mert én biztos összeszartam volna magam még most is, de főleg abban az időben, amikor mindenki még kisebb volt, hogy jön egy ilyen nagy páncélos akárki. És ő is VIII. Henrik korából volt, úgyhogy majd biztosan beleírom az Anne Hooperbe, hogy volt egy ekkora ember a seregében. Csak fogalmam sincs, hogy 205 centi az hány láb, de majd keresek egy váltószámot. Egyedül azt hiányoltam, hogy a Bloody Towerben nem volt semmi, csak 3 kínzóeszköz, amikor ennek a helynek az egyik legfőbb "feladata" a kivégzés és a kínzás volt. (ja,a kínzókamrákról még, hogy madame tussaudnál is volt, de csak a felébe mentünk be, mert a másik felében élő színészek ijesztgettek, és a london dungeonből is hasonló okok miatt maradtunk ki. én nagyon mérges voltam, mert nagyon érdekelnek a kínzások meg hasonlók, főleg amikor ilyen látványosan van előadva, de azt nem akarok hogy ott ijesztgessenek mert amúgyis olyan ijedős vagyok, és úgy nem is lehet olyan jól megnézni. szerintem. úgyhogy efféle csalódás ért, de hát engem ne fogdossanak meg ijesztgessenek ilyen piros festékkel bekent emberek, mert nem azért megyek oda, hanem azért, mert érdekelnek az eszközök. na mindegy) Utána átmentünk a Tower Bridge-en, és elmentünk a Westminster apátságba, ami bejárhatatlan, és inkább egy nagy kripta, mint templom, de láttam ott I. Erzsébet  sírját meg a legöregebb ajtót Európában, amit 1050-ben készítettek. Este elmentünk megnézni a Lion Kinget, ami olyan csodálatos volt, hogy csak na, mondjuk nekem furca volt, hogy kijárkáltak közben pisilni meg pattogatott kukoricát ettek és hasonlók, és hogy egy komplett színházban csak ezt az egy darabot játsszák. De nagyon jól meg volt csinálva, és mindenkinek nagyon jó hangja volt. Aztán amikor mentünk hazafelé a taxival, nagyon vicces dolog történt: Mihaela ugye a fősorral szemben lévő lenyitható székek egyikén ült, és egy kanyarban nem tudott megkapaszkodni, és lassú mozdulattal ledőlt oldalra (mert szerintem nem hitte el, hogy le fog esni), apa meg megpróbálta elkapni, de jött még egy kanyar, és Mihaela begurult a sarokba. Aztán apa felemelte, és vissza akarta ültetni a székbe, ami időközben felcsukódott, és apa teli erőből tette rá így lendületből, de ugye nem volt ott szék, és apa erőteljesen lenyomta ezáltal Mihaelát a földre (micsoda kötött szórendet használok). Szóval ezen röhögtünk a fennmaradó napokon. De azt a fejet mindkettőnek, amikor apa lerakta Mihaelát a földre, mindenkinek látni kellett volna.
Csütörtök: British Museum, National Portrait Gallery és Harrods. A British Museumban nagyon érdekes volt az a hatalmas egyiptomi gyűjtemény, ami van, meg az európai ékszer és óragyűjtemény. A másik nagyon unalmas volt, mert csak VIII. Henrik és I. Erzsébet festményei érdekeltek, de a Boleyn Anna kép nem volt ott és ettől nagyon elkeseredtem. Csak egy kicsinyített mása volt, ami nem is festmény volt, hanem egy fénykép a festményről. De akkor az hol van? Meg ugye teljes erőbedobással kerestem a Leányt gyöngy fülbevalóval a St. Trinians miatt, meg most olvastam a festmény hátteréről egy könyvet, számon is kértem egy ott üldögélőt, hogy hol van, mire közölték velem, hogy még csak az országban sincs, ami végül leesett, hogy teljesen logikus, hiszen itt csak angolok voltak, az pedig egy holland lány és a festő is holland. Meg ugye láttam II. Károly portréját is, de Nelly Gwynnről és Barbara Castlemainről sem volt semmi, pedig Nellyről van egy csomó festmény, és akkor azok is hol vannak? De Louise de Kerouille, vagy hogy kell írni, ott volt és tényleg szép volt. Viszont a többiek, akikről azt sem tudtam, kicsodák, egyáltalán nem érdekeltek. Ja, és láttam azt a házat is, amiben Nelly lakott egy ideig, de csak ki volt írva rá, nem volt semmi múzeum vagy valami. A Harrods nagy, drága, kajaszag van, és tele van arab nőkkel, akik Chanel és Louis Vouitton táskát vásárolnak.
Péntek: apa az ascoti lóversenyen volt, úgyhogy Mihaelával egész nap ruhát vásároltunk, meg elmentünk egy nagyon jó spanyol étterembe. Voltunk a topshopban, ahol kaptam három felsőt, egy gyűrűt, 6 pár fülbevalót, és egy olyat, amit fel lehet csiptetni a fülem tetejére, és olyan, mintha ott is ki lenne lyukasztva a fülem. Aztán voltunk a Zarában, ahol szereztem két szűk gatyát, egy fehéret ezüst szegecsekkel és egy feketét arany szegecsekkel, voltunk a Massimo Duttiban, ahol kaptam egy pár arany cipőt (fűzős, és úgy néz ki, mint a férfi alkalmi cipők), meg voltunk valami Ted Bakerben, ahol gyönyörű ruhák voltak, és ott kaptam egy szoknyát meg egy felsőt. Ó, csodálatos ruha mind.
Szombat: elmentünk a hotel mögötti piacra, ahol kókusztejet ittunk kókuszdióból, meg ettünk olyan szendvicset, amit a királyi család forgalmaz, és kacsa van benne meg lilahagyma meg mustár meg saláta meg édeschili. Illetve én nem olyat ettem, csak megkóstoltam. Aztán visszamentünk a hotelba a cuccainkért, és a társalgóban vártuk a taxit. A taxis elmagyarázta nekünk, hogy ebben a taxiban már Middletonék is ültek. A reptéren aztán felvásároltunk körülbelül 3 kiló csokit, Laurának egy british cosmopolitant, Szebinek egy Arsenalos kulcstartót, aztán nekem egy papucsot, ami gyönyörű, és én naivan azt hittem, hogy 6 font, mire kiderült, hogy 60, én pedig fennhangon megjegyeztem magyarul a szépen mosolygó eladócsajnak, hogy "Én nem mosolyognék ilyen szépen, ha ennyi pénzért adnék egy flip-flop papucsot.", mire persze kiderült, hogy tud magyarul, mert az anyja magyar. Köszönjük.
Szóval ennyi volt. Most pedig leesnek az ujjaim. Viszontlátásra.
  

Holnap utazom Londonba! Ááá! Még azt sem tudom, hogy mikor indul a gép. Már mindennek megnéztem a nyitvatartását, meg hogy mennyibe kerül, és hát horribilisen drága, de erre már amúgy is mindenki felkészített. A Charles Dickens múzeum sajnálatos módon decemberig zárva van, de mindegy, mert azon kívül is rengeteg mindent találtam. A London Eye egyébként meglepő módon egyáltalán nem érdekelt, de Szebi rábeszélt, hogy írjam fel azt is. Kíváncsi vagyok, hogy hány dolgot lesz időnk megnézni. Már nagyjából összecsomagoltam, de majd csak akkor leszek nyugodt, amikor anyáék hazaérnek a Balatonról, és anya segít elvégezni az utolsó simításokat, mert azt remekül kitaláltam, hogy miket viszek magammal, csak éppen semmi nem maradt, amiben holnap utazhatnék. De majd csak kitalálunk valamit. Még a nap folyamán valahogy át kéne jutnom apáékhoz is. Ma van apák napja egyébként. JÓ, ez most roppant idegesítő egy bejegyzés, úgyhogy inkább be is fejezem.

semmi

Hihetetlen, hogy beköszöntött ez a hülye tizenegyedik, és azért kell remegnem év végén, hogy meglegyen matekból a kettesem, amikor eddig még a négyesem is megvolt, ha megerőltettem magam. Egyébként a témazárónak keresztelt kisérettségim is kettes lett belőle, ez azonban annak volt köszönhető, hogy a 9., 10.-es anyagot kábé négyesre tudtam, a 11.-est meg karóra, és a kettő pontjainak összevonásából lett a kettes, de majd holnap megnézem. Remélem, a történelemtanár annak fényében, hogy minden nulladik órán hatan szoktunk részt venni a negyvenből, és abban a hatban eddig minden alkalommal én is benne voltam, megadja a négyest, ugyanis ma azt találta mondani, hogy hármas leszek, minek következtében éktelen haragra gerjedtem, és követeltem a második félévi jegyeim megnevezését, amit azonban nem tett meg, hanem azt mondta, hogy majd még holnap meglátjuk. És a bukókkal dogát irat, amit remélem, velem nem fog, hanem csak puszta jóindulatból megadja a négyest, írni nem akarok, ugyanis az anyagból az égvilágon semmit nem tudok, úgyhogy nem tudom mire verem itt magam, de mindegy.
Voltunk szalagavató ruhát nézni, és igazán vicces volt, ki is választottunk színt, fazont, mindent, csak a méretvétel lesz szeptemberben, aztán meg majd röpül a rohadt idő, és jön az érettségi, amihez semmilyen kellő háttértudással nem rendelkezem, és nyáron szerintem nem is fogom majd megszerezni, aztán úristen. Bele sem merek gondolni, hogy mi jön. És azon tűnődtem, hogy ráadásul a nyár is olyan hamar el fog menni, mert állítólag két és fél hónap, de én most az iskola befejeztével azonnnal megyek Londonba, és amikor hazajövök, akkor már szóbeli érettségi van, és utána vége is a júniusnak. Úgyhogy ez egy nagyon érdekes dolog. Ha úgy vesszük, ez az utolsó iskolás értelemben vett nyáriszünetem. Én ezt egyáltalán nem akarom, ilyen változásokra nincs szükségem, szóval ma éjjel szépen felveszem valamelyik legcsinosabb zebrás hálóingemet, az egyik rózsaszín a másik zöld és narancssárga és szivárványos, hozzá pedig a bocis vagy a cicás csíkos ki téli zoknijaimat, mert Sohaországban az dívik, és el is repülök oda, nem késlekedhetek tovább. Pán Péter már bizonyára szeretettel vár.
Ó, istenem. De ez tényleg borzasztó! És a jövő évet azért fogjuk végigizgulni meg végigérettségizni meg végigszalagavatózni, hogy utána szépen ne legye többé semmi boldogságunk.Ez nem szép dolog.

Anyukám csinált epres tejszínhabos fagyit, ami nagyon nagyon finom, és a doboz harmada csakis rám maradt, úgyhogy most azt eszem. Ez minden.

Tisztelettel jelentem, hogy Fűben És Kövön Egyaránt Járkáló Hörcsög nevezetű hörcsögöm a szombatról vasárnapra virradó éjjel eltávozott az élők sorából. Nyugodjék békében.