all she saw was a silhouette of a gun

Éppen székemben ülék, arra készülődöm, hogy átadjam a kis barátomnak a gépezetet, és elmenjek zuhanyozni, lévén azonban, hogy egyik dologra sem vagyok képes rávenni magamat, inkább ittmaradok, és írok egy bejegyzést. Hogyha most valami nyomorult könyvnek a nyomorult amerikai írónője lennék, akinek gettingelnie kéne egy life-ot, akkor ezt írnám: Regina pólóján a fényesen kéklő Abercrombie feliratot hosszú macskaszőrszálak borították. De nem vagyok az, szóval csak annyit közlök, hogy a szennyesbe kéne dobnom ezt a pólót most azonnal, ha nem akarom, hogy Szebi, aki macskaallergiája ellenére ííímádja a cicáinkat, és folyamatosan ölelgeti őket, főként Fábiánt (Hedvignél pedig nem igazán van más választása, miután a macska folyamatosan rámászik és hozzádörgölőzik az arcához), újra tüsszögni kezdjen.
Amikor Lauránál voltam, kiolvastam a bad girl című könyvsorozat első részét (vagyis húsz oldalanként egy-egy mondatot, mert annyira szörnyű volt, hogy többet nem bírtam, szóval kemény egy óra alatt végeztem vele), és nem is értem, hogyan voltak képesek egy ekkora szarból ilyen jó sorozatot csinálni?! De tényleg. És azt is képtelen vagyok felfogni, hogyan lehet nyomtatásba adni egy olyan könyvet, amiben valaki (Chuck) ilyeneket mondd: "Te kis pinaszájú." Ez mi? És más hasonlókat is találtam benne, pedig mondom, nem olvastam valami túl részletesen. Örülök is, hogy az ulpius nem jelzett vissza, amikor a regénypályázatra beküldtem a Mezítlábat, (mondjuk még visszajelezhetnek, mert szeptember 15. a vége) mert ne is adja ki olyasvalaki az én könyvemet, aki ilyen szemetet is kiad. A másik pedig az, hogy Pletykacica rohadt idegesítő benne és undorítóan fogalmaz, ráadásul mindenki más is paraszt benne. Serena kedvenc szava pedig úgy tűnt, a "kúl". Ja, és Nate, amikor bevallja Blairnek, hogy megcsalta, akkor valami ilyesmit mond: "Sorry, Blair!" Színvonalas. Egyébként a bocsánat egyszer sem hangzik el ebben a magyar formájában és valójában, csakis úgy, hogy sorry, amit ugyanúgy használnak, amikor valaki elkésik valahonnan, mint amikor megvallják egymásnak, hogy megcsalták a másikat. Köszönöm, hogy erről értekezhettem.
Most pedig valami vidámabb téma: holnap van a szünet utolsó napja, nekem pedig egyáltalán nincs kedvem iskolába menni, és szerintem Harry Potteren kívül mindenki osztja a véleményemet. Az anutám megengedte, hogy holnap kedves Sebastianomnál aludjak, szóval örvendezik a kis lelkem, és így együtt indulhatunk neki majd az embertpróbáló csütörtöknek.
Viszontlátásra, megkezdem sétámat a fürdőszoba mély bugyrai felé.

you know you love me

- ... Neeee!
- Jó. De csak azért, mert tudom, hogy akkor ezt kellene hallgatnod hónapokig.

-  Képzeld el, ha megmostam a hajam, úgy csillogott, mint a kacsa segge, most meg vettem ilyen BASZOTT BALZSAMOT, és ki van száradva teljesen.

- Hol egy bugyi?! Szugera, szugeraaa...

- Írnom kéne ide valamit.
- Addig megyek, tele... fosom... a kádat.

- Jaj, narancslét kell innom. ... Nem, ez sokkal finomabb.
- Ez.... NARANCS?!
- Nem, de mondtam, hogy ez sokkal finomabb.

- Te tudtad, hogy a pletykacicának az eredeti hangja a Kristen Bell?
- Tudtam!
- Azóta folyton úgy képzelem el, úgyhogy nem volt egy szerencsés döntés megnézni.
- Én is amúgy.
- És folyamatosan az jár a fejemben, amit a végén mond. You know you love me. Eksszó, eksz...ó. Gászip görl.

- Az mi?
- Olyan jegeskávé.
- Olyat kérek.
- De nincs itthon, le kell menni a boltba érte.
- Olyat nem kérek.

Szóval Lauránál vagyok, nagyon boldog az életem, és untam már az utolsó bejegyzést. Délután helyezem haza a kis seggem.
Pussz.

Ó, nem, előbb még elmesélem, hogy tegnapelőtt azt álmodtam, hoyg Fluor Tomi, meg a barátnője (aki nem tudom, hogy van-e neki igazából, de az álmomban ilyen szolis bőrű fekete hajú rohadt nagy szemű anus mouthus volt, és mindennek ellenére nagyon szép), meg én meg Szebi négyen meg akartunk venni egy házat, ami történetesen a Mátyás Király utcai telkünk volt (mármint életben az, csak álmomban úgy nézett ki a telek meg a ház, amit meg akartunk venni), szóval elmentünk oda Fluornak meg a barátnőjének a sportkocsijával, mindkettejüknek volt egy-egy. Aztán eldöntöttük, hogy megvesszük, de ez valahol messze volt, nem harasztin, mert utána meg én Fluorral jöttem haza, Szebi meg a barátnőjével, de pontosan a harasztira vezető útvonalon, mert elmentünk a Schwarzmüller mellett, és pont úgy fel volt túrva az út, mint igazából. :D És akkor Fluor már nem volt Fluor, mert hirtelen már egy szót sem szólt, mert ilyen izmos kopasz ember lett fehér izompólóban, és nem beszélt többé, akármit is mondtam neki, szóval ezzel igen kínos helyzetekbe hoztam magam. Aztán amikor odaértünk a benzínkúthoz meg a Lidlhöz a sarkon, akkor Fluor barátnőjének a kocsijával történt valami, és Szebinek meg neki át kellett szállniuk hozzánk, és Fluor beült hátra, Szebi meg a vezető ülésre, (én maradtam az anyósülésen) és Fluor barátnője meg beleült Szebi ölébe (!!!), és onnan vezetett, de úgy, hogy az egyik kezével fogta a kormányt, a másikkal meg Szebi kezét, és ez engem roppantul felháborított meg csodálkoztam is, főleg azon, hogy izomagy-Fluornak ott hátul ehhez egy szava sincs. :) Na mindegy, mikor a házunk elé értünk, felébredtem, úgyhogy a szappanopera csattanója elmarad.

feels so cool being bad

Nagyon jó volt Réka barátosnőmnél. Eleinte úgy volt, hogy meghív egy pár embert és activityzünk meg ilyesmi, de aztán lemondta az egészet, és csak ketten voltunk. Igazán nagyokat röhögtünk, énekeltünk is, igen hangosan, mindenfélét, először a Titanicot meg James Blunttól a You are beautifult, aztán Jamees Blunttól a Goodbye my lovert, aminek hatására majdnem el is bőgtük magunkat, aztán, hogy vidámabbak legyünk, a régi idők emlékére Shaggytől az Angelt, meg asszem rajzfilmslágereket is, meg azt, hogy Gimme hope, Joanna, meg még nem tudom. :D Le is videóztuk magunkat. Ja! Ja, meg persze az S&M-et is énekeltük, főleg a refrént, meg azt, hogy S, S, S, S, M, M, M, M! Igazán jól éreztük magunkat, és régi emlékeket is felidéztünk, meg olvastuk az általános aranyköpéseket, utána pedig beüzemeltük Réka televízióját, és a pornócsatornákon meg a zenecsatornákon röhögtünk, de hogy lehet ilyet tévében leadni? Figyelem: "Minden nő egy szent oltár. Áldozz rá! Minden nő egy bálványt vár." És ilyen bídzsíz kinézetű férfiarcok énekelnek a nem tudom melyik csatornán. Sajnos egy darab vicces mondásunkat sem írtam fel, de ezt Réka ma reggel mondta, amikor lementünk reggelit készíteni és kinézett az ablakon:
- Ott egy kibaszott macska a kertben. (megdörzsöli a szemét, közelebb megy az ablakhoz) Ú, nézd mennyi izé van a bokorban. Az mind kibaszott méh.
Szeretem az értelmes megjegyzéseinket reggelente.
Most pedig hazajöttem, készítettem riszt és tepsis húst, ami fokhagymás és sajtos és tejfölös, meg készítettem limonádét is, és most várom hogy anya meg Szebi meg Tamás hazaérjenek, vagy nem tudom, ki jön és mikor, szóval addig gossip girlt nézek.

Úúúúristen, fúj, mi a szar történt a bal csuklómmal? Olyan, mintha összeszabdaltam volna. Pedig nem. Talán Regina volt az.
(nem, nem vagdosom magam, még akkor sem, amikor éppen skizofrénségben szenvedek. de akkor mégis mik ezek az egybefutó csíkok?)

clap clap clap your hands

Jó napot! Az elmúlt időben nem igazán történt velem semmi különös, csak úgy léteztem, és még mindig létezem, és ennél több közölnivalóm nem is igazán van. Szebi ma reggel ment el anyával, én pedig itthon vagyok, és este megyek Rékához, mert ma jön haza Pomázról. Holnap meg amint felkeltem, jövök haza, hogy ebédet tudjak készíteni Szebinek, ugyanis holnap megint nálam lesz, és a vizsgája után jön ide, szóval mindenképpen azt szeretném, hogy jól érezze magát. Ja, és megkaptam tőle a Fekete hattyút.:) De sajnos most nem vagyok annyira szenvedő és búskomor hangulatomban, hogy meg is nézzem, majd akkor fogom, amikor éppen nagyon szarul érzem magam, és azt hiszem, hogy már nem lehet rosszabb, aztán megnézem a filmet, és rájövök, hogy lehetne, például ha végigtépném az ujjamon a bőrt, vagy valami olyan karaktert kéne elbalettoznom, aki egyáltalán nem tükrözi a személyiségemet, vagy mondjuk ha - meghalnék.
Most azonban roppantul örülök annak, hogy ennek a sonkának tlejesen olyan íze van ebben a kifliben, mintha prosciutto lenne. Nyamm. Ó, és estig, amíg nem indulok barátosnémhoz, ím, átadom magam a gossip girlnek. (A jobb szememben miért produkál ilyen furcsa dolgokat folyamatosan a kontaktlencse?)
Viszontszaglásra. (ezt a menő köszönést meg tegnap hallottam a simpson családban)

Soha többet nem nézek gossip girlt, mert egyrészt arra késztet, hogy ezentúl az összes blogbejegyzésem erről szóljon, másrészt pedig Boniface átalakult Chuck Bassé, Clementina Blair Waldorffá (most már nem utálom Blairt), és félő, hogy további szereplők is átalakulnak majd, mert például Dominic meg mindig teljesen olyan is volt, mint Dan. Szóval... jó, nem mondom, hogy nem nézek többet, mert az úgyis kábé holnapig tartana ki, de megpróbálok erősen elvonatkoztatni. :) És éppen most érkezett meg Szebi.

Este jön Szebi, az imént közölte velem :D Juhúú. (folyamatosan a gossip girl-szöveg jár a fejemben, amit a főcímben mond, most már elég. Laura, minden egyes évadnál van felirat, csak az elsőnél nincs, ne akarj bolonddá tenni.)

xoxo

Jaj, sajnos nagyon keveset írtam fel. Jártunk Noncsiékkal a Margitszigeten és a Cirkuszban is, és mindkettő nagyon nagyon jó volt. Bővebb információval nem szolgálhatok, és a szókincsem sem terjed túl a mindent pontosan megfogalmazó "nagyon jó"-n.

Mama: - Nézd, ott a Duna, ott a budai alsórakpart...
Noncsi: - JAJ, MAMA, ne oktassál már!
(Ez nekem miért nem jutott soha eszembe, amikor nem akartam végighallgatni a közlekedéssel kapcsolatos ömlengéseket és elemzéseket?)

Valami lány: felírja Noémiéket ingyenes táncórára, aztán ad egy lapot.
Mama: felolvassa. - Érdekel a tánc világa? Szívesen megmutatnád magad? Fellépnél?
N: - Nahát, én biztos, hogy nem!

Én: a játszótér mellett ülök, és vigyázok Noémi és Luca cipőire és a csomagokra (amiket később igen felelőtlenül otthagytam, és négyéves módjára ugráltam a homokban, mászókáztam, és mindkettő olyan forró volt, hogy égési sérüléseket szereztem).
Férfi: megáll mellettem. - Szia, drága.
Én: na ez mi a szar? - Szia.
F: - Megcsókolhatlak?
Én: felvonom a szemöldököm. - Nem.
F: - Nagyon szép vagy és nagyon tetszel nekem.
Én: - Köszönöm. (megkeresem a tekintetemmel a legközelebb játszó unokahúgomat, hogyha a férfi el akarna rabolni, ordíthassak neki)
F: elkezd valamit mondani.
Én: - LUCA, VIGYÁZZ, LE NE ESS, AZ NAGYON MAGAS!
F: - Ne haragudj. Szia.
Én: - Szia.
F: - Szia. ... Szia.
?!

L: - Noémi, varázsoljak?
N: - Yes, it is.

Mama: - A Lucának legalább csak egyszer kell szólni.
N: - Persze, a Luca mindig olyan áldott jó lélek.

Mama: egy kicsit lejjebb csúszik a pólója kivágása, ahogy előredől.
N: - Mamaaa?! Hogy mersz így pucérkodni?

Mama: mutatja nekem az ingét. - Nagyon tetszett ez az anyag...
L: - Olyan, mint egy büfiztetős pelenka.

Köszönjük.Ííííímádom mindet.

További életemet Blair Waldorf utálatának és a fél órás várakozásnak (amikor már túlléptem a 72 percet) szentelem.

Boniface: 20 fejezet, 71 oldal.

De miért süt a rohadt Nap?! Eddig, amíg nem volt legetőségem az írásra, be volt borulva és zuhogott az eső, akkor is, amikor jó időnek kellett volna lennie, de most sokkal szívesebben írnám a Boniface-t, ha rossz idő lenne és gyertyát gyújthatnék. Mert amikor ilyen verőfény van, utálok gyertyát gyújtani.

folyton homlok, ha lehet, hanyatt

Rá kell döbbennem, hogy miért is térnek el annyira számomra a HP filmek és könyvek egymástól: a könyvekben imádom Harry karakterét, a filmekben meg csak elviselem. És ez nem feltétlenül Daniel Radcliffe miatt van, mert az első három részben még valahogy úgy is fest, ahogy Harryt elképzeltem, de az első részen kívül valahogy mindegyik filmben annyira mást jelenít meg Harry, mint a könyvekben. Nem tudom, hogy miért, de akkor is így van. Egyáltalán nem hasonlít a könyvbeli karakterére, mert én tényleg a 3. részig szerettem Harryt a filmekben, és onnantól kezdve nagyon idegesített, olvasásban most járok a tűz serlegének közepénél, és Harry még mindig pontosan ugyanaz az ember, mint az első részben, csak már komolyabb. A filmben pedig időközben teljesen kifordítják önmagából, mert csak a "sötét oldalát" akarják megmutatni folyton. Hogy ott van benne Voldemort, meg hogy idegbeteg. És valószínűleg az is közrejátszik, hogy a 3. részig valóban úgy nézett ki, ahogyan a korának megfelelő, a 4. valami bulihuligánná alakult azzal a hosszú hajjal, és az ötödik résztől meg úgy fest, mint egy negyvenes éveit taposó gondterhelt, meglehetősen csúnya férfi, aki még csak nem is fejlődött ki rendesen. (elnézést, ha valaki földöntúli szépségnek tekintené, és ezzel most megbántottam volna)
Ron például ugyanolyan a filmben is és a könyvben, és mindkettőben nagyon szeretem, legalábbis idáig, ahol most tartok, mert amikor otthagyja Harryt és Hermionét az erdőben, akkor ugyanúgy utálom, mint mindenki más, de meg tudom érteni.
Hermione a filmben mindig sokkal szebb és sokkal kevésbé idegesítő (kivéve a szinkronját, az arckifejezéseit, és ahogy akármilyen nyelven vagy akármelyik szinkronja, a saját hangja, vagy egyáltalán, ahogy valahányszor egy filmben először pillantja meg Harryt, felordít: "Hárrrrri!"), mint a könyvekben, például nagyon köszönöm mindenkinek, aki a tűz serlege filmen dolgozott, hogy kihagyták belőle a MAJOMot, és köszönöm, hogy Hermione egyik részben sem lapátfogú, ahogyan azt J. K. Rowling sosem mulasztja el közölni velünk. De azt hiszem, majd most lesz valamikor a negyedik részben, hogy Madam Pomfrey kigyógyítja valami átokból, és akkor megcsinálja rendesen a fogát is, már nem emlékszem pontosan. Na de ez is pont olyan, mint amikor én írok egy történetet, de közben a lelki szemeim előtt megváltozik a szereplő kinézete, és akkor valami olyan külső jellemzőjét változtatom meg egy tök idióta indokkal, amit előtte büszkén hangoztattam. Mert az írónő is minden részben úgy jellemzi Hermionét, hogy megjelent egy borzas hajú, lapátfogú lány, és utána meg bizonyára már másképp látta maga előtt, és akkor hirtelen már nem is lapátfogú. Na mindegy, ez csak észrevétel volt.
Malfoy meg, hiába jut neki minden filmben körülbelül három mondat összesen, akkor is sokkal kifejezőbb ott, vagyis inkább kidolgozottabb, mint a könyvekben. Azt hiszem, a 6., 7. rész tájékán a könyvben is többször esik szó róla, de a filmek alapján biztos, hogy jobban megmaradt az emlékezetemben, mint a könyvek alapján. És az viszont nagyon rosszul esett, hogy Tom Felton nem lett szebb. Mert az első részben nagyon aranyos volt, a másodikban és a harmadikban már jól nézett ki, a negyedikben egyáltalán nem emlékszem rá, az 5.-ben asszem még jó volt, és a 6. meg 7. részekben már úgy emlékszem, hogy inkább rosszabb volt, mint jobb.
Ginnynek ahhoz képest, hogy Harry leendő felesége, mindig valahogy úgy jönnek ki a szerepei, a könyvekben is meg a filmekben is, minthogyha csak azért lenne egy sora, hogy ő is szerepeljen, és senki ne felejtse el, hogy létezik. Legalábbis ahol most tartok, odáig mindenhol ez volt az érzésem.
De ezektől függetlenül szerintem az páratlan, ahogyan Rowling minden egyes karakterét előre felvezeti, és végül valami egészen már kerekedik ki belőlük, mint amire elsőre számítani lehet. Meg van egy csomó dolog, amiket csak akkor veszel észre, ha már ismered az egész történet, és tudod, hogy mire utalnak vele a szereplők, elejtett mondatokkal, célzásokkal. Szóval a könyv nagyon tetszik, arra viszont továbbra sem sikerült rájönnöm, hogy a Hogwartsból hogyan és mi célból lett Roxfort?

adele

I SET FIIIIRE TO THE RAIN!

foodplay

Szóval még Toscanán azt álmodtam a tarajös süllel kapcsolatban, hogy Lauránál voltam, és volt egy tarajos sülük, ami egy kis kosárban ült, és amikor ült, akkor úgy nézett ki, mint egy cirmos macska, de amint felkelt onnan, az a tarajos sül lett belőle, ami a coccolino reklámokban volt. :D És hozzádörgölőzött a lábamhoz, mindkettőhöz, és onnantól kezdve álmomban hosszú, fekete-fehér tüskék álltak ki, de úgy, hogy a térdem körül átszúrták a bőrt, és a másik oldalon kijöttek. És éreztem, hogy fáj. Aztán Laura apukája körbetekerte valami gyolccsal mind a két térdemet, és nem értette meg, hogy attól még a tüskék ugyanúgy benne vannak. Szóval közöltem mindkettőjükkel, hogy vigyenek el a kórházba, mert le kell vágni a lábam és meg fogok halni, de ők azt mondták, hogy nem, majd meggyógyulok. Aztán Laurával valamin összevesztünk, megsértődött és nem szólt hozzám, tehát végül minden reményem megszűnt arra vonatkozólag, hogy életben maradhatok. Utána már annyira fájtak a lábaim a tüskéktől, hogy felébredtem rá, és lepedő meg pléd, amikkel takaróztam, olyan eszement módon rátekeredtek a lábamra, és elszorították, hogy mindkettő teljesen el volt zsibbadva.
Ma éjjel pedig azt álmodtam (vagy tegnap éjjel? vagy most azt hogy kell kifejezni?), szóval az elmúlt éjjel meg azt álmodtam, hogy VIII. Henrik azt mondja Jeanne D'Arcnak, hogy meg fogja égetni máglyán. És ez igazán furcsa volt, mert lefekvés előtt Jeanne D'Arcról olvasgattam mindenfélét, aztán meg tudorokat néztem. Ilyen csak nagyon ritkán szokott lenni, hogy pontosan azzal álmodok, amivel előtte foglalkoztam.
Viszonthallásra.

De hozzám bejött a macskám. Mikor ment ki? Már többször is tapasztaltam, hogy a csukott ajtó másik oldalán tűnik fel, mint ahol eredetileg volt. Ja, nem, most a falon kellett keresztülmennie, hogyha valóban kint van az udvaron, ahol lennie kell ilyenidőtájt.

Úgy ííímádom a barátnőim logikáját :D.

Én: - Minden 4. gombóc ingyen van.
Lajura: - Akkor kérjünk egy 4. gombócot.

Reiku: - Merthogy én holnap megyek tetováltatni.
Én: - És mit csináltatsz végül, egy lovat a lábfejedre?
R: - Így van.
Én: - És szép lesz?
R: - Aha.  ... Nem, bazmeg, csúnyát csináltatok.
Én. - Hááát... tudod, hogy még a nyelvpiercingeddel sem barátkoztam meg.
R: - Tudom. Nem baj, így legalább nem csak a nyelvemet kell kitépned, hanem a lábamat is levágnod.

shut your mouth cause im talkin now

És íme és íme, újra itt vagyok. Immáron legeslegelőször egyedül, amióta hazajöttem Toscanáról, mármint egyedül egy szobában, és nagyon megrendít. Holnap egész nap egyedül leszek, szóval Boniface visszaolvasást-és írást tervezek, ahogyan mára is, aztán csütörtökön azt hiszem 10 órakor felkelek, majd délig bemegyek a Bosnyák térre, és aztán nem sokkal később elindulok, hogy kettőre odaérjek, ahol megtanítják, hogy hogyan tisztítsam a fogaimat. Ha esteleg tizenhat éves koromig nem sikerült volna rájönnöm.
 (Egyébként ez az egész fogszaályozás-dolog kezd nekem egy kicsit olyan lenni, hogy eddig nem voltak rosszak a fogaim, de ezután lesznek, meg hogyha nincs benne hiba, azért ők találnak, hogy megkapják a pénzüket. Jó, jó, de eddig is remekül megvoltam a mélyen barázdált fogaimmal, és ma leginkább olyan volt az orvos, mintha nem is látna semmi csinálni valót, csak keresne, mert engem ide küldtek tömésre. Különben is, elég irreális, hogyha túl közel vannak egymáshoz a fogaim, akkor mi a szart kell még ott betömni? Na mindegy, a múltkori nő, aki megtisztította a fogaimat, kijelölt ennek a másiknak kábé ötöt, hogy melyikeket kell betömni, ez meg alig talált egyet, szóval mégül egy órán keresztül munkálkodott valamin a szám legmélyében, folyamatosan vizet és levegőt spriccelve nyelésképtelen torkomba, kifeszített számon keresztül - magyarul egy baszott nagy gumiakármi nyomta szét az ajkaimat az összes égtáj felé. De hát a szakemberek csak tudják, nem? Mindenesetre roppant bizalomgerjesztő volt végigolvasni a kezelések előtt azt, amit elméletileg tudomásul vettem: ha a kezelések alatt bármelyik fogam is sérül, és ezáltal később szuvasodik vagy szétrohad, ők nem vállalnak felelősséget.)
Most pedig jöjjenek a fantasztikus toscanai párbeszédelések, amiket senki nem fog érteni, és senkinek nem lesz vicces egyik sem - legalábbis nagyon remélem. :D
Ó. Technikai szünet. Fogalmam sincs, hogy honnan is kéne előszednem azt a füzetet. Remélem, nem Umbirában hever az alatt az ágy alatt, amit egy teljes hétig mondhattam a sajátomnak. Á! Milyen okos is vagyok, hogy a négy tök egyforma füzetem közül ezt tettem legalulra, mintha nem is egy héttel ezelőtt használtam volna, a többit pedig kábé egy hónapja. Mindegy, megvan.
Ó! És bent volt egy skorpió az egyik fürdőszobában, amit meggyilkoltunk, meg volt egy másik a lépcsőn is, de az csak el lett söpörve, és éjszaka meg ott mászott a fűben az öldöklő tarajos sül!

(A=Attila, Kr= Kriszti, K=Kornél(apa), M=Mihaela, Mo=Morci(egy éves, és egyébként Moricz a neve, és folyton vigyorog, szóval nem igazán nomen est omen), S=Simi(12 éves, és a valódi neve Simon), R=én)
A: kissé ittas állapotban kijön az étteremből, ahol éppen borrvalót adott a pincérnek. - Nagyon jóságos vagyok.

K: kissé ittas állapotban vezet. - Ha világítanak az Attilánál azok az erős, piros lámpák, akkor rá kell lépni a fékre.

S: - Meg akarnak ölni!
Mo: elkezd tapsolni. - HÉÉÉ!

R: abrosznak nézem Mihaela sálját.
A: rámutat az asztalterítőre. - Simi! Vedd már fel, ha fázol!

M: mond valamit románul.
S: - Ez most orosz volt.
K: - Nem, ez román volt.
S: - Előbb kínaiul beszélt, most meg oroszul.
A: - Tudod, attól félnek, hogy előbb-utóbb megértjük.

A: - Majd megbeszéljük, ha egyszer ketten leszünk.
K: - Beülhetünk a kocsiba, ha gondolod.

Megpróbáljuk rávenni Simit, hogy mojitót igyon.
R: megnyalom az ujjam. - Igyál, különben hozzád érintem a nyálamat.
A: - Én meg beleültetlek oda a pisibe.
(mert Morci még érkezéskor lepisilte a teraszt szélét, amit Simi roppant undorítónak vélt)

R: - Mi ilyen büdös a kukában?
Kr: - Beledobtam a Morci banánját.
A: - És te ezt eteted a gyerekkel?!

A: előszed valami üveget, amiben már nem emlékszem, mi volt.
K: - Milyen szaga van?
A: kívülről megszagolja az üveget. - Jó.

Aztán jöttek emberek, akik meg akarták venni a házat, amiben laktunk.
S: - Meg akarják venni a házat!
Kr: - Hát... mennyiért adjuk el nekik?

Autók: megállnak a kapu előtt. Egyébként meglehetősen távol voltunk mindenfajta civilizációtól.
R: - Forduljatok vissza, amíg még lehet.

A: hosszas hezitálás után beengedi őket a távirányítóval.
S: - Bújjunk el gyorsan.

Végigmegyünk egy utcán, ahol szinte csak turisták vannak.
A: teljesen komolyan. - Láttatok turistákat?

A: Siminek. - Te sem mész egy kis geciségért a szomszédba, ugye? Ezt így mondják, nem?

A: - A Simi kiabálni szokott órán, hogy: "FABIAN! HAGYD ABBA!"
S: - Hát amikor dugdosta a tollat a seggembe, akkor igen. De akkor még mellettem ült.

K: - Simi mire megöregszem jól megnő, és akkor úgy megver! "Igen, te vén geci? Éveken keresztül kínoztál, most megkapod."

Kr, R: egymás lábát simogatjuk, hogy kinek mennyire szőrös.
S: megbotránkozva. - Most egymás lábát simogajátok? ... Nekem is olyan pedig én is a nyaralás előtt szedtem le. Meg akarod fogni?
Kr: - Mikor szedted le?
S: - Mikor gyantázott engem a Móni.
R: - Kis homokos gyerek.
Kr: - És mi vált be neked? A gyanta vagy az epilátor?
S: - A gyanta.
Kr: - Jól van, szívem.

Kr, R: a fiúk bajszáról beszélgetünk.
Kr: - Fúj, az olyan gusztustalan, amikor itt jön ki az a pihe.
S: simogatja a bajsza helyét. - Hát pihe az már most is van.
Kr: - Jó. Majd anyád szól, ha már valódi.

Kr: Mihaela neki akarja adni a magassarkúját, és azt nézegeti.
S: - Ez az enyém. Hozzá ne nyúljál.

A: - Most tanultál  a hangyákról.
S: - NEM.

Kr: - Fiam, te annyira hülye vagy!

S: - Na, Kornél már... mondjuk én is egy kicsit... megbolondultam. Mi az, mi olyan vicces?
Kr: - Semmi, szívem. Ha ismernéd magadat, akkor te is értenéd.

Kr: - Attila!
S: - Szívem!
A: - Máris jövök.

S: - Nekem meg görcsöl a hasam.
Kr: - Menjél fingani.

S: - Még mindig görcsöl.
Kr: - És fingottál?
S: - Nem. Ott volt a Kornél.
Kr: - Ez a Kornél!

S: elmegy fingani, sikerrel jár, majd visszajön.
Kr: - Húzod magad után a szagot? ... Fú.
S: - Mi az?
Kr: - Érzem a szagodat.

S: - Kilyukadt a cetli.
Kr: - Hát mer' agresszív, idegbeteg gyerek vagy.
A: - Még jó, hogy nem firkáltad össze az abroszt, gyerek.

S: - Még mindig görcsöl a hasam.
Kr: - Menjél még fingani.

Kr: valami rosszat dob Attila helyett.
S: - Apa! Apa! Szarban vagy.

Kr: jót dob Attila helyett. - Tudod, mennyit érek neked?
S: - 40 pontot.

S: - Toscanában készülnek a szép, olasz gyerekek, akik nagyon-nagyon furcsák.

S: késő este, álmosan. - Kapok chipset?
A: - Te, a szemeid már össze vannak ragadva. A chipstől.

S: - HOLNAP GRILLEZÜNK TOJÁST!

S, R: a medencében labdázunk. (Simi egyébként raccsol. Nagyon :D.)
S: - Az ötszörös világbajnos Szimón ma Rhhegina ellen játszik.

K: hátranéz rám meg Simire a kocsiban. - Ezek utazós gyerekek, ezek tudják, hogy be kell lenni kötve.

S: - Mindenki dülöngél, csak Kornél nem. Ő nagyon benne van az ülésben.

S: - De az a gyerek is buzi volt, láttad?
M: (most tanul magyarul) - Mindenki van, csak te nem.
R: - Mindenki az, csak te nem.
M: - Á, bocsánat. Mindenki az, csak te nem.
S: tanácstalanul eltakarja a homlokát, vakarja a fejét.
M: - What, you're not sure, or what?

S: mojitót kever, és véletlen beleejti a víz kupakját. Hátranéz, hogy látta-e valaki. - A kupak beleesett.
K: - Legalább ne mondjad.

Bevásárlóközpontban halljuk, hogy Morci valahol sír.
S: - Mostanában olyan könnyű megtalálni anyát. Csak hallgatni kell, hogy honnan jön az üvöltözés.

M: - You should wash your hair.
S: - De 2 napja mostam meg.
M: - Where? In the pool?
S: - Nem. Kornél beledobott, és utána megmostam. Amikor mindenki azzal baszogatott, hogy nem szárítottam meg.
R: - Szegééény. Mindenki csak bántja.
S: - Igeeen.

Társasozás közben egymás kezére rajzolunk és írunk hülyeségeket. Már nem emlékszem pontosan, de asszem így volt:
S: ráírja Attila középső ujjára: ANYÁD!
A: ráírja Simi középső ujjára: A TIED!
Vigyorogva bemutatnak egymásnak.

Kr: - Tökmindegy, kinek a jó kurvaanyja, a tied vagy az övé.

A: összeszedi Morci szétdobált matricáit. - Nem értem, ki az, aki itt szemetel. (leemeli a kandallóról Morci nagyon kicsi cipőcskéit) És ki rakja ide fel a cipőjét? Azt se értem.

S: - Apa, Nápoly az...
A: - Nápoly?! A világ vége, fiam! Láttál már nápolyit? Ki van száradva, mint a szar.

S: - Apa!
K: - Tessék?... Ja!

K: összeszámolja Simi pontjait. - Ha elbasztad, akkor rábasztál.

K: - Származási hely: USA. Tehát Kína.

S: - Mit láttatok?
R: - Tarajos sült.
S: - Az mi?

R: - Simi nem tudja, hogy melyik a tarajos sül.
K: - Az bazmeg, amelyik kinyír.

S: nekem. - Az a helyzet, hogy nagyon hosszú lábad van.

R: hintázom. - Tele van a szám a hajammal. (megszagolom a kezem, amivel eddig a vasláncot fogtam) Fúj, de büdös!
S: - A szád?

K: - SIMI! Hol az elemlámpa?
S: felébred, 5 perc csönd. Lassan, tanácstalanul széttárja a kezét, résnyire kinyitja a szemét. - Nekem honnan kéne tudnom?
Ez ott nagyon vicces volt.

R: - Apa, képzeld el, azt álmodtam, hogy megszúrt egy tarajos sül.
S: - Hol van darázs?

S: csomagolás közben, visszaindulás előtt. - Anya, biztos, hogy ez egy hét volt?

Na de tényleg a tarajos süllel álmodtam, meg Laurával, de azt majd holnap írom le, vagy nem tudom, mert kirohad most már mindenem.

Elnézést, hogy továbbra sem jelentkezem semmivel, de legközelebb kedden leszek egyedül, és majd akkor azt hiszem ontok magamból valami blogbejegyzést. Viszonthallásra.

Hazajöttem! És pontosan 60 ponttal átcsúsztam az angol középfokún :). Legalábbis reménykedem benne, hogy nem vagyok annyira nyomorék, hogy még ezt is félreértelmezzem. Azt hiszem, a felsőfokúra már ezen a kembridzses szarságon fogok felkészülni. Majd valamikor jelentkezem a toscanai aranyköpésekkel (NAGYON JÓ VOLT!), csak most Szebi egy hétig nem dolgozik, hogy velem tudjon lenni, és minden programját lemondta, szóval éppen semmi mással nem foglalkozom.
És ami a legjobb: megszületett Juhász Veronika Abigél, harmadig unokahúgom, szóval majd őt is megyek látogatni.
Viiszonthallásra.