kidnap the sandy claws

Igazából semmi értelmeset nem tudok írni, csak annyit, hogy nagyon jó dolgokat kaptam a szülinapomra, köztük Szebitől a Karácsonyi lidércnyomást (ennyit arról, hogy nem vesz nekem semmit), és abban vannak olyan morbid jelenetek, például amikor a három kicsi gyerek (?) azt a feladatot kapja, hogy fogják el a Mikulást, na én ott komolyan megrémültem. Ennek a Tim Burtonnak valami olyasféle lötty lehet az agya helyén, mint nekem.
Na de mit is akartam? Ja, csak annyit, hogy még élek, úgyhogy nem kell megijedni, mert a múltkor, amikor nem jelentkeztem kábé egy hétig, akkor írtak nekem a kis barátaim, hogy van-e velem valami, amiért nem írok minden egyes nap 20 bejegyzést. Úgyhogy nem haltam meg, csak nem voltam idehaza.
Cupp.
(Ó, és azt is akartam, hogy nekem nagyon tetszik, hogy a Mikulást Halloween földjén Víg Hullásnak, Mikorártsnak és Rémapónak hívják. Háhá! Nem csak nekem beteg az agyam.)

now if she moves like this will you move her like that

Most éppen masszívan azon vagyok, hogy beleszeressek Lady Sovereignbe. De komolyan. És milyen érdekes, hogy mindenki imádja. Néztem vele interjúkat (na mondjuk azért az ő beszédét tényleg nehezen lehet érteni), és nagyon jól esett olvasnom a kommentárokat, meg azt, hogy mindenki hasonló véleményen van, mint én. Ezt most nem tudom, miért írom, igazából teljesen fölösleges, csak nincs kedvem elmenni fürdeni, és hányingerem van, mert rengeteget ettem.
Hétvégén meg lesz tartva a szülinapom apáéknál, és már nagyon várom, de miért jön ilyen forróság a hátamra meg a nyakamra, mintha mögöttem lenne a radiátor?
És ma tök jó napom volt, meg a suliban is jó volt, sőt, még az angolt is élveztem, amennyire lehet, utána meg a buszozás nagyon vicces volt Rékával.
Ja, Zita ma kijelentette, hogy tudjuk-e, hogy ő hol volt, és hogy ő zumbatáncon volt (jézusom, tényleg mindjárt idehányok), mire én felordítottam, hogy én is. És ma kérdeztem Rékát, hogy ő is akar-e járni, és mondta, hogy hát persze, és hogy ez a hét legjobb híre.

Egyébként: állunk a Borároson, ahol nincs zebra, és körülbelül négy útszakaszon kell átvágni.
Néni: odaáll mellém, és elkezd magyarázni.
Én: először nem is veszem észre, hogy nekem magyaráz, majd: - Tessék?
N: - Nekem nem mondták, hogy itt nincs zebra.
Én: - Hát itt nincs, itt futni kell.
Réka: röhögőgörcsöt kap.
N: - Akkor jönnék magukkal, ha szabad.
Én: - Persze.
N: - Majd szól, amikor mehetek, kedveském?
Én: - Igen, majd amikor mondom, akkor tessék futni.
R: röhög.
N: - Már futhatok? (lelép a járdáról, és kábé kétszázzal zúg felé a kocsi)
Én: - NEM! (visszarángatom a járdára) Tessék már vigyázni, elüti a nénit az autó.
Kocsik: elfogynak.
Én: - Na most tessék futni.
N: - Most? Most már futhatok?
R: összeszarja magát a röhögéstől.
Én: - Igen, tessék jönni.
Átérünk egy másik járdára.
N: - Jaj, még itt sincs zebra?
Én: - Nincs.
N: - Hát én itt nem tudok átmenni.
Én: - Mi is elég nehezen szoktunk tudni.
N: - Most futhatok?
Én: - Nem. Na, most tessék jönni gyorsan.
N: ottmarad.
Én. - Lehet jönni!
N: - Ja? Futhatok?
? De nem látja, hogy mikor jön kocsi meg mikor nem?
Én: - Igen.
(amúgy a fuáts annyiból állt, hogy pipiskedve ment nagyon lassan)
Én: - Na itt már van zebra, itt már át tud jönni egyedül, ugye?
N: - Most lehet menni?
Én. - Igen, most zöld a lámpa.
N: - Jó. (áll egy helyben)
R, Én: átérünk.
N: ott áll.
Én: - Tessék jönni, mert mindjárt piros lesz a lámpa.
N: - Jó, majd megyek. (megvárja, amíg piros lesz, és továbbra is ott áll)
R: megfullad, majd amikor magához tér. - Na gyere, picim, mert el fogunk késni.
Én: aggódva hátranézek. - Jó, de nem tudom, hogyha meghal a néni, akkor felelős vagyok-e érte.

Én: - Fogadjunk, hogy mikor legközelebb jövünk angolra, még akkor is ott fog állni.

Még egyébként mindezek előtt.

Megyünk fel a másodikra.
Én: ötödször nyomom be a lift ajtaját, hogy meginduljon.
R: tartja, hátha úgy megy.
Én: teljes erőből belerúgok egyet.
Lift: megindul felfelé.
R, én: visítunk és egymásba kapaszkodunk.

Én: kilépek a liftből, körülnézek az emeleten. - RÉKA, FUTHATOK MÁR?!

Én: elkezdek röhögni.
Daniel: - What is it?
Én: - Nothing, just after I helped to Réka to take a piss in the McDonalds, we came to here, and I had to help to an old woman to come across the road.
D: - Was it difficult?
Én: - No, but she asked me if she can come with us, and I said yes but you have to run then.
D: - Aha. (de amikor azt mondja, hogy aha, akkor miért kell mindig olyan fejet vágnia, hogy kidugja a nyelvét és a fogát és átharapja a nyelvét és az állához préseli, hogyha ránézek, röhögőgörcsöt kapok?!)
Én: - And she asked me every minute: can i run now? Can i run now?
R: - HAHAHAHA!
Én: - I said no! Because she was standing in the middle of the road, and the cars were coming fast, so I got her arm and took her back to the pavement.
D: - So today is your Maria Teresia day.
Én: - Almost.

Angol után felszállunk a 23-as buszra.
Réka: - Na, itt a zebra. Biztos itt a néni. Kiordíthatunk neki az ablakon, hogy most már lehet futni.
Én. - Ja, aztán elüti a busz, és egész életemben lelkiismeret furdalásom lesz, és a szelleme kísérteni fog, amíg nem egyesülünk a halálban.

R: kitöri a nyakam. - Elnézést, picim.
Én. lehajtom a fejem. - Mit szeretnél?
R: - Nézem, hogy itt szállsz-e le. Igen. Nem. Várjál. Nem vágom. A következő.
Én: - Ez valami furcsa nevű utca volt most.
R: - Igen, a következő.
(amúgy tudni kell, hogy körülbelül egy szinten vagyunk tájékozódóképesség-ügyben, csak Rékának van egy év előnye, mert ő tavaly kezdett el közlekedni, én meg két hónapja. mármint egyedül.)

R: - Én utálom a BKV-t.
Én: - Bíkéjví.
R: - BÍKÉJVÍ, JA! Höhö.
Ez csak azért volt annyira vicces, mert Daniel úgy mondta, hogy bíkéjví.

Na. Most pedig fogalmam sincs, milyen vicceseket akartam még írni. Ja! A mekiben (ezért mondtam, hogy segítettem Rékának pisilni a mekiben) ez történt:
Én: - Na lassan mehetünk is.
R: - Jó, csak elmegyek vécére, mert mindjárt behugyozok. Vigyázol a cuccomra?
Én: - Menjél.
R: - Ó, basszameg, otthagytam a blokkomat a tálcán.
Én: - Hát ott a takarítónéni, mutasd meg neki, hogy fogyasztották egy teát, aztán csak beenged valami kóddal.
R: - Nem, inkább kérni kéne valakitől egy blokkot.
Én: - Hát akkor kérjél.
R: háromszor körbejárja a mekit, majd kétségbeesetten visszajön az asztalhoz. - Nem kérsz nekem?
Én: - Jaj, picim. (odafordulok a mellettem ülő úrhoz, aki kábé 70 éves, de én azt hittem, hogy 30 lehet, mert a szemem sarkából csak a baseball sapkáját láttam, így aztán elég közönségesen vagy közvetlenül vagy mindkettő szólítottam le) Bocsi, nem tudná...ááának adni egy blokkot, mert a barátnőm nem tud elmenni vécére. Otthagyta a blokkját a tálcán.
Ember: 10 percig bámul rám, de úgy, hogy azt hittem, hogy nem tud magyarul. - Mit hagyott ott?
Én: - Hát a blokkját.
R: - A tálcán.
Egy nő: Réka felé nyújtja a blokkját.
R: elsomfordál a vécé a irányába.

Köszönjük. Jó éjt.

tévedtem, mégis sírok.

"a macskák körülvették a házat. óvatosnak kell lennünk."

Ma reggel óta már három cicánk van (de valószínű, hogy az új hamarosan el fog innen kerülni), ugyanis amint a nap megvirradt és anya kinyitotta az ajtót, bejött rajta egy cica. Nagyon érdekesen néz ki, ilyen fehér vagy krémszínű, én nem tudom, hogy hívják az ilyet, és barna meg vörös csíkok vannak rajta, narancssárga a szeme és vörös a fülei vége. Nagyon kicsi tappancsa van, és szép. Azt mondják itt az utca okos lakói, hogy a legelső házban lakik, ahol a kisgyerekek vannak. Hát, biztosan. A nagymamám becsöngetett hozzájuk, de nem voltak otthon, lehet, hogy anya majd később megint megpróbálja.
Ma az iskolában megint zaklatásban volt részem, illetve nem is abban, de volt egy munkás, aki ma összesen háromszor köszönt nekem, egyszer akkor, amikor beértem, és mentem fel a lépcsőn, egyszer amikor jöttem ki franciáról, egyszer pedig akkor, amikor mentem az osztályterem felé a mosdóból. ?? Egyébként volt egy ilyen is tegnap:
Magyaróra van.
Munkás: beordít az ablakon. - TANULJATOK!
Viktor: - TE MEG DOLGOZZÁL!
Magyartanárnő: kinyitja az ablakot. - Itt tanítási óra folyik. Kérem, hogy ne inzultálják a diákokat.
Munkás: - Nem inzultáltunk senkit, csókolom.
Ma.: - Akkor ne ordibáljanak.
Köszönjük ezeket a heves reakciókat.

Azt álmodtam különben, hogy Szebi felhívott, és azt mondta, hogy elmarad az első óra, így aztán, amikor 6:20-kor felébredtem (mint mindig), teljesen nyugodtan visszaaludtam, pedig ilyenkor el szoktam kezdeni olvasni, hogy egy kicsit felébredjek, mert azt gondoltam, hogy csak a második órára kell bemenni.
Ez valami jel lehetett (?), hogy össze fogunk veszni Szebivel, mert ez megtörtént, és kiderült, hogy azt szeretné, ha én nem hívnám fel és nem írnék neki sms-t (amikor nem teszem meg, megsértődik), és én hülye vagyok (hát az lehet), és mindig keresztberakom a lábam, és ettől nem lehet elférni (pontosan azért rakom úgy, hogy elférjünk), és különben is, én hagyjam békén (amikor valóban békén hagyom, akkor aztán végleg megsértődik), és ha ő azt mondja, akkor a téma le van zárva. És én mindig sírok (mostanában egyáltalán nem szoktam sírni), és ezért velem semmit nem lehet megbeszélni (igen, végül is tényleg én zárom le mindig azzal a beszélgetést, hogy leszarom). És amikor ő teljesen normálisan mond valamit, akkor én mindig csak ordibálok (vagy éppen fordítva, de az ugye mindegy).  
Én azért szeretem, akármilyen szörnyen is bánok vele. Úgyhogy remélem, majd kibékülünk, de ha nem akkor meg kaptam a születésnapomra egy szakítást. Sírni biztos, hogy nem fogok, akármennyire is szomorú vagyok, mert abból már elég volt.
Viszhall.

:)

Ma már sokkal jobban érzem magam, mert kiderült, hogy jó az ipod, csak a nyomógombja nem, de azt meg tudják nekem csinálni nem túl drágán, és rajta van minden szám, és jó az összes gomb meg a tácsszkrín is, és ráadásul az anyukám megvarrta a gatyámat, úgyhogy ezek szerint mégsem volt annyira megvarrhatatlan, csak nem tudom, hogy volt-e értelme, mert már négyszer kiszakadt a combjaim közt, úgyhogy... na mindegy, remélem jó lesz, és annak ellenére, hogy nem akarom beleélni magam, hogy megint hordható a kedvenc gatyám, nagyon is fellelkesültem tőle. :)
Este megyek zumbázni! Nagyon jó lesz. :D

haha.

Különben fogalmam sincs, hogyan kamatoztathatnám színészi képességeimet, mert most például felolvastam magamnak a sírnisírnisírnit, és elkezdett rázni a hideg, meg olyan formákat öltött az arcom, amiket nem is direkt csináltam. És az szokott lenni, hogyha mondjuk bármilyen zenét hallgatok, de leginkább ha valami musicalét, ami nagyon tetszett, és elkezdek rá tátogni meg táncolok hozzá csendes magányomban (senki ne nézzen hülyének), akkor csomószor van olyan, hogy annyira beleélem magam, hogy összeesek, és fogalmam sincs, hogy mennyi ideig nem kelek fel, vagy nekizuhanok valaminek, és ugyanúgy folytatom tovább, majd másnap veszem észre, hogy zúzódásokat szereztem, avagy pedig egyszerűen elkezd ömleni a könnyem és zokogok, közben pedig hangosan suttogom a szöveget. Lehet, hogy ez nem normális, de annyira szeretnék színjátszani, énekelni, táncolni, de mások előtt egyáltalán nem tudnám így beleélni magam, és ez nagyon rossz. (Meg persze az is közrejátszik, hogy olyan kapahangom van, amilyet inkább senki ne kívánjon magának, és valamiért mindig azt hiszem, hogy nagyon szépen tudok énekelni, amíg valaki rám nem szól, hogy fogjam be a pofámat.) Csomószor gondolok arra, hogy fel kéne vennem videóra, amikor ennyire beleélem magam, és nagyon jól érzem magam közben, és odaadni valami hozzáértő embernek, hogy nézze meg, és amikor már megnézte, utána előtte talán meg tudnék nyílni ennyire, mert tudnám, hogy látta, hogy mennyire képes vagyok belelovallni magam. Na mindegy, köszönöm, hogy mindenkivel megoszthattam a fantasztikus használhatatlan tehetségemet.

Várni, ha éjfélt üt az óra, Egy közeledő koporsóra.

Nem kérdeni, hogy kit temetnek,
Csöngetyűzni a gyász-menetnek.
Ezüst sátrak, fekete leplek
Alatt lóbálni egy keresztet.
Állni gyászban, súlyos ezüstben,
Fuldokolni a fáklyafüstben.
Zörgő árnyakkal harcra kelni,
Fojtott zsolozsmát énekelni.
Hallgatni orgonák búgását,
Síri harangok mély zúgását.
Lépni mély, tárt sírokon által
Komor pappal, néma szolgákkal.
Remegve, bújva, lesve, lopva
Nézni egy idegen halottra.
Fázni holdas, babonás éjen
Tömjén-árban, lihegve mélyen.
Tagadni multat, mellet verve,
Megbabonázva, térdepelve.
Megbánni mindent. Törve, gyónva
Borulni rá egy koporsóra.
Testamentumot, szörnyüt, írni
És sírni, sírni, sírni, sírni.

Íííímádom én az Ady Endre, úgyhogy mindjárt el is kezdem könyvszerűen kiolvasni az Ady Endre összes műveit, aztán az Arany János összes műveit is elolvasom, utána pedig remélem, ráébredek megint, hogy tudok én is verset írni, ha akarok. Gondolom, most amiért bemásoltam ezt a verset, az egész bejegyzés más színű és más betűtípusú lesz, mondjuk fekete és szar, de ez engem egyáltalán nem zavar. Egyébként ezt a verset Melinda szokta nekem mondani, ötféleképpen tudja elmondani, mindig más stílusban, és mégis mindegyik illik a vershez, de akkor volt nagyon félelmetes, amikor nyáron kint ültünk a teraszon egy takaróbaburkolózva éjszaka, beszélgettünk, és egyszer csak csöndben maradtunk, tíz percig nem szólaltunk meg, és ciripeltek a tücskök, és aztán elaludt a gyertya, mert már délután óta égett a teraszi asztalon, és miután kialudt, még mindig nem beszéltünk, és egyszer csak elkezdte mondani roppant sejtelmesen. És akkor mondta először, és én nagyon megijedtem, mert nem tudtam, hogy ez milyen vers, és azt gondoltam, hogy a keresztanyámat most aztán megszállta az ördög, és ilyesmiket fog kántálni egész éjszaka vörösen villogó szemekkel, majd megfojt a takaróval, de kiderült, hogy csak túl sok horrort nézek, és ezt a verset akkor tanulta, amikor gimiben csinálták a színpadot, és szerepelt.


ANNYIRA ELEGEM VAN BELŐLE, HOGY MINDEN, AMIT NAGYON SZERETEK, TÖNKREMEGY. Szétszakadt a kedvenc farmerom, megvarrhatatlanul, eltört a kedvenc gyönyörű csattom, az egyetlen, ami megtartotta a hajamat, tönkrement az iPodom, egy hónap használat után, mert eltört a bekapcsológombja, és képtelen vagyok vele bármit is csinálni, pedig már nagyon megszoktam, és ráadásul a telefonom is összevissza szarakodik, úgyhogy most Szebiét használom, és ezt már mindenkinek 500-szor elmondtam, és senkit sem érdekel. Jaj.

Köszönöm. Most pedig, azt hiszem, vagy írom a Boniface-t, vagy visszaolvasom a Völgyet, vagy visszaolvasom a Ryant, vagy elmegyek fürdeni. Lehet választani. (De csináltam ma egy értelmes dolgot is. Írtam levelet a Móra Könyvkiadónak, és hamarosan kinyomtatom a Mezítlábat és elküldöm nekik.)

when i tell you a story and you find it boring

És roppant mérges vagyok Kate Nashre emiatt a rövid haj miatt, meg azok miatt a szörnyű sminkek miatt, amiket magára szed, mert egyáltalán nem áll jól neki egyik sem, és egyáltalán nem is úgy néz ki, mint önmaga, szóval most régi felvételeket fogok róla nézni és megint szerelmes leszek bele, mert a Boniface-ben Dorothyt róla mintáztam, és akkor miért nem ugyanúgy néz ki, mint eddig? És akinek ennyire szép haja van, az hogyan meri levágatni? Mint ahogyan én is tettem harmadikban, pedig másodikban már a fenekemig ért, most meg szívok vele, mert a hátam közepénél nem ér tovább.
Hát én égtelen haragra gerjedek azonnal.

i swear that you could hear it it makes such an all mighty sound

Most azonban a völgyet javítom, és mindenhol átfogom írni az audit és a bmw-t nemes egyszerűséggel kocsira. Hát mi ez, Klikk, hogy itt ingyér reklámozunk? :) Amúgy meg olyan színvonaltalan, ha egyáltalán van ilyen szó. De gondolom, nincs.
louder than sirens
louder than bells
sweeter than heaven
and hotter than hell

Különben ííímádom Kate Nash új cédéjét is. Főleg a Mansion Songot, amiben nagyon sokat beszél az elején, viszont a Don't you want to share the guiltért haragszom, mert annak azon verziói, amik a jutyúbon voltak fent, sokkal jobbak voltak, mint ez, ami a cédén van. Mert abban olyan szép szomorúan beszélt, ebben pedig elhadarja, persze, így is jó, csak teljesen más hangulata van.
Fúúúj, holnap nem akarok ott lenni a suliban hét órát! Főleg úgy, hogy így fog festeni: matek, irodalom, francia, lyukas, tesi, ének, erkölcstan. Különben is, mi a szar ez az erkölcstan? Ez csak most lesz második félévtől, és gondolom, hasonló lesz, mint általánosban az etika. De miért nem elég a rohadt társadalom ismeret, amiből hármas vagyok, mert annyira nem érdekel? És az a legnagyobb baj, hogy az egy tök jó tantárgy lehetne, csak olyan szárazon adja le, hogy minden órán írunk két oldalt a füzetbe, majd kábé öt óra anyagából írat egy dogát, ahol szó szerint kell leírnod, amit ő elmondott. Nem pont az lenne a lényege a társadalom ismeretnek, hogy meglegyen a saját véleményed a társadalomról, és kellően eligazodj benne? Mert ennek körülbelül úgy tűnik, csak annyi a lényege, hogy a tanár megkapja a fizetését, és kész.
Na mindegy, úgy látom, semmiféle értelmes dolgot nem vagyok képes itt leírni.
 Különben is fáradt vagyok, és még angolon is egyre nehezebb dolgokat veszünk Daniellel, szóval egyelőre fogalmam sincs, hogyan fogom letenni tavasszal vagy nyáron a középfokút, ami rettenetesen közeli és félelmetes időpont, és nem tudom, miért mondta még szeptemberben vagy mikor Daniel, hogy már most le tudnánk tenni a középfokút, amikor ezek a feladatok, amiket hoz, rohadt nehezek, és most már olyan, mintha beszélni sem tudnék normálisan angolul, pedig eddig legalább azzal fegyvereztem le a tanárokat, hogy össze-vissza jártattam a számat. (Úristen, ez egy mondat volt.) De ma például csak nyökögtem, és előbb belekezdtem a mondatokba, mint hogy végiggondoltam volna, hogy ezt valóban el tudom-e mondani, majd végül teljesen másképp fejeztem be, mint ahogyan akartam, és általában hülyeségeket ontottam magamból. Habár a múltkori órán is roppant fáradt voltam, és most is, na de ezt ki nem szarja le?
(Semmi kedvem nincs a völgyet javítani, inkább a Boniface-et írnám, de nem érzek magamban kellő erőt, és msot is folyamatosan félrenyomok mindent, úgyhogy inkább olvasok, majd pedig alszom.)
Köszönöm, hogy megoszthattam, habár remélem, süket szemekre talált.

mintha felborzolná a tarkómon a nyakamat

Jézusom, miért nem figyelmeztetett senki, hogy ilyeneket írtam a Mezítlábba: "Lágy szellő kél, mintha felborzolná a tarkómon a nyakamat."? Olyat hogy lehet csinálni? Talán a pihéket. De amúgy is szörnyű ez a mondat.
Egyébként az a kedvenc jelenetem, amikor Janis végigönti Mike hátán a csokistejet. Most akkorát röhögtem rajta, és nagyon jól esett. De mindjárt a végére érek, és nagyon szörnyű lesz, amikor kiolvastam. Megint ugyanúgy fognak hiányozni, mint amikor befejeztem az írását.

visszaváltoztattam.

bocs.

Hát elnézést, hogy újra megbváltoztattam a kinézetet, azonban ez sem lesz sokáig, mert nem nagyon tetszik.

Nora

SPOILER.
Most végeztem a Norával, és nagyon érdekes volt, és nagyon jó volt, és nagyon tetszett, és Lelle nagyon szépen fogalmaz. Voltak benne olyan dolgok is, amik nem jöttek be annyira, de azokat majd holnap leírom emilben az írónak. De tényleg nagyon jó volt, és annyira megkönnyebbültem, amikor a végén minden rendbe jött, mert teljesen azt hittem, hogy azzal lesz vége, hogy elvesztik egymást, és egy ígérettel, hogy esetleg függővég lesz, és lehet második része. Utána nem értettem, hogy mi van Norával meg a szobatársával meg az órával, de aztán minden képbe jött, és tetszett. Végig nem értettem, hogy a Nora becézése miért Noe, meg miért hívja mindenki annak hirtelen, miközben előtte nem is voltak olyan viszonyban, de akkor gondolom, a Zoe miatt volt így. Egyébként tényleg nagyon érdekes volt, mert az utolsó fejezet előtt néztem meg a csatolásban a képeket, és azt hittem, hogy csak azért van odaírva, hogy Zoe, meg azért van odatéve egy kép, mert Lelle akart beleírni egy Zoét, aki így néz ki, csak végül nem volt rá idő, vagy jobbnak látta kihagyni. De ezek szerint mégsem, és ez tök jó csavar volt.
Nem gondoltam volna, hogy ilyen találó és fordulatos vége lesz. :) Köszönöm az élményt.

?

Ilyen értelmes vagyok ma is:
Felkapom a telefonom, majd ide-oda tekintgetek, hogy vajon figyel-e valaki a szobámban valamelyik sarokból, aztán a következőt pötyögöm be: Szia, Laura. SZERETLEK!, elküldöm, és hangosan felvihogok.
Kábé két perc múlva érkezik a válasz: Igen ?én is.
Mire én, ördögi vigyorral: Helyes.
Nem tudom, hogy teljesen megőrültem-e, vagy még van valami remény. De szerintem nincs.

i tried countin sheep but there's one i always miss

Most érkeztem vérvételről. Egyébként éjszaka azt álmodtam, hogy itt volt nálam Laura és Lelle, és mind a ketten felforgatták a szobámat, és nem tudom, hogy mit kerestek, de Lelle lent volt, és összetúrkálta az összes szekrényemet meg polcomat (szerintem ez azért volt, mert emilben részletesen leírtam neki, hogy melyik szekrényemben mit tartok), Laura meg fent volt az ágyamon, és dobálta lefelé a dévédéimet, én pedig sehogyan sem tudtam megfékezni őket.
Most az Eelstől hallgatom az I need some sleepet, és a Völgyre gondolok. Azt is el kéne olvasni újra, és beküldeni valahova. Annyira szerettem írni. Emlékszem, hogy Laura egyszer éppen felhívott, amikor iskolában volt, én meg beteg voltam, vagy én hívtam őt, nem tudom, és éppen a völgyet írtam, és hosszan elkezdtem neki ecsetelni, hogy most éppen mit is írok bele, majd becsöngettek neki, de kábé még 20 percig kinn maradt és beszélgetett velem. Aztán tapintatosan közölte, hogy most már azért be kéne mennie. :)
Előszedtem a régi írós füzetem, amibe össze volt gyűjtve az összes könyv, amit írtam. Olyan furcsa hangulatom van, ez sokszor megszáll, és szeretem, mert nosztalgikus, de közben meg fáj, hogy az már mind mennyire elmúlt, pedig milyen jó volt és hogy szerettem. Itt vannak a füzetben a képek Gwenről és Alexről, és minden, amit nem tudtam fejben tartani a Völggyel kapcsolatban, hanem fel kellett jegyeznem, van benne Ryan is, Mezítláb is, Ayden 2 is (az az egyetlen könyvem abból az időből, amit még nem fejeztem be), Gyermekláncfű is, amit még el sem kezdtem, egy novella, ami szar, Charlie the unicorn (az unikorn, vagy unicorn?), Boniface, Ryan és Jill, amit még meg akarok írni,  megint Ryan, a karakterek és a szereposztás, ha film lenne, megint Ryan és Jilles jelenetek, majd aranyköpések. A füzet hátuljában lidércekről összegyűjtött információk.
Most borzasztóan hiányoznak Noémiék, és Szebi is. És Laura is és Réka is. És a karácsony is, mert minden évben olyan szép. És a húsvét is, amikor Nógrádon voltunk, és a kertben kerestük a csokitojásokat. Tényleg, arról van egy videóm, amit most meg fogok nézni. Jaaaaj.

tehát: drumming, nem dramming. -.-

sweeter than heaven and hotter than hell

Istenem! Jaj, de jó! Most éppen  biztos vagyok benne, hogy a sátános könyvemet meg fogják filmesíteni, és most jöttem rá, hogy nem csak AC/DC számok lesznek benne, és amikor buliznak, Keshától a Take it off és a Tik Tok, hanem a Florence and the machine-tól a Dramming Song is, és nagyon fontos szerepet fog benne játszani, most akarom kitalálni azt a jelenetet. Jaaaj, de jó ez a szám.

mama vs. Szebi

Szeretem, amikor Ilonka mama és Szebi kommunikálnak egymással.

Ilonka mama: - El kellett volna mennünk venni vizet.
Ő: - Kicsoda?
I:- Hát te, Regina meg én.
Ő: - Hát majd holnap hoznak a munkások.
I: - Miért, holnap honnan hozol?
Ő: - Miért, holnap nem jönnek?

I: - Úgy utálom, hogy mindent ilyen modernre megcsinálnak. Most minden pofázik, beszél, beugat nekem, nem lehet egyszerűen bekapcsolni a tévét vagy a rádiót, hogy menjen, hanem bekapcsolom, akkor vársz, jó, akkor beköszön, sony tévé, csirürű, csilingel, énekel, zenél, pofázik, hagyjál engem békén, nem akarok veled diskurálni. Millióegy villogó-csillogó szarok vannak, az alapfunkcióját meg olyan szinten legyengíti, hogy a tévé már mindent tud, csak éppen nem megy. Mondtam is Kornélnak, hogyha elmegy a Tescóba, hozzon  nekem egy ekkora kicsi rádiót, ne fényképezzen, ne világítson, ne ébresztőórázzon, legyen rajta egy gomb, azt megnyomom és akkor menjen. Na. Azt' viszontlátásra.

I: - De most gyere ide, Szebikém. Nézd meg. Ez most mire kell, ez a sok szar ketyere? Te se tudod! Te se tudod, hogy ez mire való!
Ő: - De tudom.
I: - Dehogy tudod!Fenéket tudod.

I: - Itt van a két csúcstechnológiájú tévé, ülök csendben, nézem a sötét képernyőt. Minden faszt csinál, csak adást nem lehet nézni rajta.

ííímádom őket. És azért van tele hibával az egész, mert Szebi netbookjáról írom, most barátkozom vele, és valamiért mindig feljebb ugrik egy sorral.

lellus.

Már vagy négy napja válaszoltam neked, azóta pedig nem jött semmi új, most akkor hozzám nem jött át a tied vagy a válaszom nem ment át hozzád? :D

12 évesen már bulikba jársz és elfelejted anyád 24. születésnapját

Ez a cím nem tudom, hogy jött, valahol olvastam régen, és egyáltalán nem találtam viccesnek. (de most Laurának ajánlanám, az utolsó bejegyzését olvasva :D)
Na, tehát tegnap roppant menőn írtam egy csillagocskát, de aztán elfelejtettem megmagyarázni.
*ugyanis a Klikkben volt valami olyan megfogalmazás, hogy Massie az ágyára vetette magát, úgy, hogy a lehető legjobban emlékeztessen egy T betűre. Hát én is mindig ilyen szándékokkal vetem magam az ágyamra. Mondjuk, én sehogy sem szoktam az ágyamra vetni magam, mert akkor hatalmas koppanásokkal verném be a fejemet a plafonba. Szerintem.

Szebi jelentkezéseinek száma: 0.
Szebik száma itt: 0.
Autósújságok, amiket Szebinek vettem: 2, mert miután megvettem az egyiket, rájöttem, hogy már megvan neki, és vettem egy másikat is.
Jókedvű hívások tegnap Szebitől: 0.
Rosszkedvű hívások tegnap Szebitől: ?... 4.
Hűvös hangvételű SMS-ek tegnap Szebitől: 1.
Bármilyen hívások és SMS-ek Szebitől vagy bárki mástól ma: 0.

(Most éppen roppantmód sajnálom magam, ha valaki nem vette volna észre. Köszönöm.)

mezítláb

Most olvasom vissza a Mezítlábat, és javítom, mert ugyan már egyszer aláesett a hatalmas javításomnak, de akkor nem csináltam vele semmit, csak megnéztem, hogy mindent normálisan fogalmaztam-e meg, tele van-e szóismétléssel, és nincsenek-e benne bakik, mint például az Aydenben, amit úgy küldtem be az ulpiushoz, hogy nem olvastam el előtte, és aztán rájöttem, hogy az egyik jelenetben Karula egymás után kétszer vette le a cipőjét. (Nem mintha az ulpius ezek miatt a hibák miatt nem adta volna ki. Az ulpius azért nem adta ki, mert nem volt elég tinilányos, idegesítő, fárasztó, nem 5 újgazdag lány rinyálásairól szólt, amiért nem emlékeztetnek a lehető legjobban egy T betűre*, és nem az volt a címe, hogy Bad girl, Beach girl vagy Luxe girl - az utóbbit a mamám megvette nekem karácsonyra, most olvasom, és nem is olyan szar, mint gondoltam.)
Na mindegy, annyi a lényeg, hogy be akarom küldeni a Mezítlábat a Mórához, mert sokkal barátságosabbnak és emberségesebbnek tűnik, mint az ulpius, ahol nem is válaszolnak semmit, csak ha három hónap múlva nem jelentkeznek, akkor vedd tudomásul, hogy szart írsz (vagy azért nem adják ki, mert nem elég szar és fogyasztható), ugyanis a Móránál szerintem mindenképp válaszolnak. Onnan gondolom, hogy az volt írva, hogy a pozitív visszajelzés nem egyenlő a kiadással, meg hogy 4-5 hónapba telik, míg megmondják, kell-e vagy nem, és hogy kinyomtatva is küldd el, meg CD-n is. Tehát akkor is válaszolnak, ha nem akarják kiadni, de leírják, hogy  milyen, meg hogy mennyire tetszik, és gondolom, hazaviszik elolvasni, nem csak átfutnak az első két soron, mint gondolom, az ulpiusnál, mert felteszem, azért kell kinyomtatva küldeni, meg azért tart ilyen sokáig.
Most a Mezítlábba írtam új jeleneteket is, és így már egy oldallal hosszabb, mint eddig volt, nem 104, hanem 105, és még csak a 35. oldalnál járok, úgyhogy lehet, hogy hosszabb lesz.
Köszönöm a figyelmet.

lovesick a broken mess lovesick love me any less

Most szó szerint sick vagyok of shit, mert elkaptam a kis barátomtól a szaporafosást. Úgyhogy ma nem mentem iskolába, mert a legváratlanabb időpontokban tör rám a dolog, ha valakit érdekel. Hamarosan megyek az orvosdoktornénihez, hogy legyen igazolásom, meg hogy megmondja, hogy miért van hasmenésem körülbelül augusztus óta, mert Romániában kezdődött, és amióta hazajöttem, kisebb-nagyobb megszakításokkal folytatódik.
Tegnap az történt, hogy a hét órából körülbelül 3 lyukas lett volna, mert az iskola most síel, de ahelyett, hogy kiadnák a síszünetet, amit megígértek, mint minden rendes iskola, most mindenki ott rohad, és azt várja, hogy végre legyen egy tanítási órája, ami azért nem túl jó, ugyanis nincs matek-kémia tanár. Különben azon is rohadtul elgondolkodtam, hogy egy humán gimnáziumban miért van több fizikánk egy héten, mint nyelvtan? Mert hetente három irodalom van, három fizika, három matek, és nyelvtanból csak kettő, meg kémiából is kettő, de ez mi? Ha azt akarnám, hogy több reál tanórám legyen, mint humán, akkor reálba mentem volna. Igazából tökmindegy, mert úgyis egy nagy kalap szar az egész.
Kérek majd az orvosnál beutalót vérvételre, mert folyamatosan szédülök. Azt hiszem. Habár nagyon nincs kedvem, mert most beszéltem Natival telefonon, és elmondta, hogy 7 fiola vért vettek tőle, utána pedig elájult. Köszönjük.
N: - Várjál, itt a tanári asztalon a bioszfüzeted, megnézem, hogy hanyast kaptál rá. Ötöst.
Én: - Ja, de te most benn vagy? Azt hittem otthon vagy. De akkor miért van ilyen csönd?
N: - Mert csak a Márk van itt.
(kábé ötször felhangzik a háttérben a tuc-tuc zene)
N: - Márk, lécci, még mindig telefonálok. Köszi. Tudod, fülhallgató.
M: megint elkezd ordíttatni a zenét.
Én: - Mondd meg a Márknak, hogy homokos.
N: - Azt üzeni a Regina, hogy homokos vagy.
a háttérből röhögés, aztán valami válasz.
N: - Te meg leszbikus, és ki vagy éhezve.
Én: - Jó. Akkor ezt megbeszéltük.
M: - ÉS MIÉRT NEM JÖN MA BE?!
N: - MERT ROSSZUL VAN! Elkapta a Szebitől, azért.
Ííííímádom én.

Azért majd megyek angolra délután. Legalább Rékámmal érintkezzek, habár volt itt nálam kedden. Remélem, hogy angolóra alatt nem fosom össze magam. Éjszaka nem bírtam aludni, és amikor mégis, akkor kábé tíz percenként felébredtem, mert olyan szörnyűségeket álmodtam, hogy csak na. Például azt, hogy Miklóson nem volt kész a ház, és teljesen sötét volt bent, és egy kuatócsoporttal kerestem bent egy szörnyet, ami fél a fénytől, ezért ilyen zseblámpákkal meneteltünk össze-vissza, nagyon féltem, aztán egy beugróban megláttam a szörnyet, és elkezdtem ordítani, hogy itt van, mire a szörny a földre lökött, és le akarta rágni a fejem. Teljesen sötét volt és nem láttam semmit, és a szájába dugtam a kezemet, amit el is kezdett rágni, és nagyon fájt, úgyhogy a másik kezemmel kinyomtam a szemét, ami nagyon undorító volt, mert álmomban éreztem, ahogy egyre erősebben nyomom a szemét, és egyszer csak szétpukkan, és ráfolyik a kezemre. Ezt bele kell írnom valamelyik könyvembe :). Amúgy tényleg rohadt gusztustalan volt. Köszönöm a figyelmet.
Cupp.

jaj.

Az előző bejegyzést tényleg ne olvassa el senki, mert szörnyű, tele van szóismétléssel, és a bölcsészkart egybeírjuk, szóval nem tudom, mi a problémám.

you just gotta ignite the light and let it shine

(Elolvashatod, ha akarod, de unalmas és irritáló, magamnak írom.)
A mai napom igazán jó volt, annak ellenére, hogy ráébredtem, még soha nem volt olyan szörnyű félévim, mint amilyen most lesz. Mondjuk kiszámoltam, és 4.1 lesz az átlagom, de az semmit sem számít, mert az olyan ötösöket is beleszámoltam, mint a tesi, a rajz meg az ének (egyébként egyáltalán nem is vagyok biztos benne, hogy énekből ötös leszek, de mindegy. Nyelvtanból és irodalomból természetesen négyes lettem (!!!), ilyen még sose fordult elő, úgyhogy minden okom megvan, hogy tarkón döfjem magam, vagy valami attraktívabb ponton szúrjam át magam egy késsel. Fúúúj, hogyan lehetek ilyen hülye? Magyarból emeltszintű érettségit akarok tenni, emeltszintűt! Most akkor basszameg! Annyira mérges vagyok magamra, hogy azt nem tudom elmondani. Sokkal többet tanulhattam volna, és sokkal jobban odafigyelhettem volna, de majd a következő félévben megteszem. Jaj, de szörnyű, nem akarom senkinek megmutatni a félévimet, inkább csendesen őrizgetem, és csak majd év végén mutatom meg az év végivel együtt mindenkinek, ha addig tudok javítani, ha meg nem, akkor egyiket sem mutatom meg. Szerintem amúgy körülbelül én vagyok az egyetlen gyerek az osztályban, aki nem a tanárt okolja a rossz jegyéért, hanem saját magát. Egyébként ma kiosztották a nyelvtantézéket, amiben én úgy éreztem, mindent tudtam, és meg voltam győződve róla, hogy ötöst kapok rá, erre hármas lett. Jó. Egyáltalán nem volt olyan szörnyű, de amikor tudatosult bennem, hogy ÉN kaptam hármast nyelvtanból, és négyest félévkor, ÉN, aki ki szoktam javítani a tanárt, ha rosszul ír fel valamit a táblára, akkor körülbelül egy sírógörcs jött rám, könnybelábadt a szemem, és nem akart elmúlni. Nagyon szar volt. Óra végéig sem múlt el, és egész úton sem, és amikor Szebi bement egy boltba, én pedig megvártam kint, elkezdett remegni a szám, és nagyon jó lett volna kiengedni, de aztán nem tudom, miért, visszatartottam. Szebi vett nekem egy avatar-figurát, a lányt, aki a kedvencem volt benne, kábé tíz centi magas, nagyon aranyos és szép és igazán örültem neki, de ez még nem ment meg attól, hogy csalódtam magamban. Azt mondta, hogyha majd valaki azt mondja a családomból, hogy jobbat várt tőlem, akkor fogdossam a figurát és nem érzem majd annyira rosszul magam. Az a baj, hogy én vártam többet magamtól, és mostanában csomó olyan élethelyzet áll elém, amiben többet várnék magamtól, és tudatában is vagyok, hogy szörnyen fogok teljesíteni, mégsem tudok változtatni rajta. Nem csak az iskola, mondhatnám, hogy az a legutolsó, ami érdekel, de nem így van, mert ez az év vége, azt hiszem, már beleszámít a pontokba, én pedig szeretnék a bölcsész karra menni, úgyhogy nem mondom, hogy nem érdekel az iskola. De a való életben, amiben a stréberek megdöglenének, nem azért, mert mindent szó szerint bemagolnak, hanem azért, mert nincs saját véleményük, ott is szeretnék mindig megfelelni és kiállni magamért és jól érezni magam és mindenkinek minden szempontból ugyanannyira megfelelni és jól teljesíteni, hogy büszkék legyenek rám, emellett pedig még szép is akarok lenni meg író is... hát nem annyira sikerül. És mi a szar ez a kettes matekból? Soha többet nem takarózom azzal, hogy az osztályban mindenkinek kettese meg egyese van, és körülbelül két embernek hármasa. Kit érdekel? Aki rákérdez, hogy hanyas vagyok matekból, azt nem az osztályom többi része érdekli, hanem én. Ha valaki utána megkérdezi, hogy és a többiek?, akkor el fogom mondani, hogy ők is. Amire büszke vagyok, az a francia ötös, mert azon kívül körülbelül, a készségtantárgyakon kívül még angolból leszek ötös és föciből, aztán kábé ennyi, de föciből mindenki ötös, mert mindenki mindent kipuskázik, én is, szóval az teljesen mindegy, és nem is érdekel, mert soha-soha nem lesz rá szükségem. A franciára azért vagyok büszke, mert idén sokat tanultam rá, és senki nem segített benne, mert senki nem tud franciául, és még leckét is írtam belőle és gondolkodtam is rajta. Angolból hogyne lennék ötös, amikor a múlt időt vesszük a suliban, és közben oxfordi különtanárhoz járok? Szóval nem túl jó teljesítmény. A töri sem rossz, mert négyes vagyok belőle, mint mindig, de azt mondta a töritanár, hogy ha az utolsó tézém is ötös lenne, akkor elgondolkodna az ötösön, de tavalyhoz képest nagyon szépen feljöttem. És ez jó volt. Nem azt várom, hogy simogassa meg a fejem az összes tanár, hanem azt, hogyha fektetek valamibe munkát, akkor azt vegye észre, olyankor is, ha a jegyeim változatlanok. És most már tudatosítanom kell magamban, hogy ezt a két és fél évet komolyan fogom venni. Vagy legalábbis komolyabban.
Na. Mindennek ellenére nehéz elhinni, hogy jó volt a napom, de az volt, nagyon örültem az avatar-figurának, meg a suliban is jó volt, annak ellenére, hogy Szebi összeveszett Nórával, úgyhogy most nem tudom, mi van, de igazából nem is köt le. Aztán mikor hazajöttem, jött Réka, és röhögtünk, két és fél órát volt itt, aztán hazament. Utána végighallgattam a Magashegyi CD-t, aztán nagyon jót mozogtam a Peacockra meg a Fireworkre, most pedig töltöm az iPodot, eszek, és blogolok. Hamarosan megyek fürdeni. (Jaj.)
Óóóó, óóóó, reggel befejeztem a Hívj be!-t, és nagyon jó volt, úgy tetszett a vége, és azt a medencés jelenetet is annyira jól láttam magam előtt! És tök durva volt, mert reggel 6.20-kor felkeltem teljesen magamtól kinyíltak a kis szemeim, pedig csak hétkor szokott anya ébreszteni, és fél óra alatt elolvastam a végét, aztán nagyon lassan készültem el, mostanában kevesebb, mint fél óra alatt szoktam, de ma majdnem háromnegyed óra volt, igaz, hogy nem találtam a nagyon szép fekete melltartómat (meglett a selyemtangám! úgy látszik, Rékának kellett idejönnie, hogy meglegyen, mert amióta megvettük, nem találtam sehol, pedig háromszor kipakoltam érte minden fiókot, utána pedig, amikor éppen elmeséltem Rékának, hogy egyszer volt rajtam, utána pedig eltűnt, belenyúltam a fiókba, és ott volt. ez mi?), de utána azzal bíbelődtem leginkább, hogy megálltam egy helyben, és legalább két percig mozdulatlanul gondolkodtam a könyvön, majd megrántottam a vállam, és tovább készülődtem. Ezt vagy ötször eljátszottam. Aztán a kocsiban sem szólaltam meg, mert továbbra is gondolkodtam. (:
Na mindegy, összességében jó volt ma. Főleg hogy meglett a bugyim. :D
Viszhall.
(Amúgy a fizikatanárnő nem tudom, hogy lehet egyáltalán tanár. Ilyen volt a múltkor:
Felírja a táblára: - Visszintes.
Én: észre sem veszem, mert nem is nézek a táblára, csak írom, amit diktál.
Viktor: - De azt nem úgy kell írni.
T: - Hanem, hogy?
V: - Víz-szintes.
Én: felnézek a táblára és konstatálom a helyzetet. elborzadva - TANÁRNŐ!
V: - Ugye, hogy nem úgy kell írni?
Én: - Nem! Tanárnő, az úgy van írva, hogy víz-szintes! Tudja. (elmutogatom a kezemmel) Mert az a víz áll így.
T: - Igen? Ennek van valami köze a vízhez?
-.-' Nem, nincs. Tök jó, hogy egy fizikatanár ilyesmit nem tud.)
Köszönöm.

polly scattergood

Úgy íííímádom Polly Scattergoodot. Tele is lesz vele a zenelejátszó készülékem. Most válogattam ki egy csomó, csomó számot, ami tetszik tőle. Hétvégén jön Szebi, és akkor beteljesítem rajta ördögi tervemet.

egy lány ipoddal ül a padon

Nagyon ííímádom a nagy fülesemet, és most, hogy Magashegyit hallgattam rajta, megint két hétig az fog járni a fejemben, hogy "a szív a szív made in china", de nem bánom. Most megfogok mindjárt egy füzetet, azt, amibe még karácsony előtt írogattam, hogy milyen zenék lesznek az ipodomon, és beleírok egy csomó újat, hogy Szebinek legyen munkája, mert én képtelen vagyok megjegyezni, hogy mi a szar van, illetve nem lennék rá képtelen, hanem odafigyelni vagyok az, mert amikor Laura elmagyarázta, akkor is néha bólintottam egyet, de azért általában félrenézegettem, vagy a gyertyát baszkuráltam, úgyhogy azt hiszem meg is unta, és nem magyarázta tovább, vagy mégis? Végigmondta vajon? Na mindegy, nem emlékszem, mert nem tudok odafigyelni, és egy rohadt köcsög vagyok.
Remélem, holnap az összes órám elmarad, mert nincs Mogyorósi. Elvileg hét közben az iskolán kívül nem találkozom Szebivel, de ma kivételes eset volt, és ma ötig náluk voltam, mert hétvégén csak egyet aludt itt, és nem kettőt és egész vasárnap nem láttam, ami szörnyűség, és ezért anya megértő volt, és azt mondta, hogy ma ott lehetek.
Úúú, olyan csodálatos szép üvegű parfümöt láttam ma döglesszben! True Religion, és a doboza is roppant gyönyörűséges, de maga az üveg az valami fantasztikus, és az illata is nagyon jó volt, annak ellenére, hogy amelyiknek szép az üvege, annak a szaga mindig bitang pusztulatosan fostos, olyannyira, hogy szanaszéjjel dögönyöződöm tőle
(Réka: vacognak a fogai.
Én: - Picim? Mintha egy kissé fáznál.
R: - Igen, picim, és amikor már annyira fázom, hogy szanaszéjjel dögönyöződöm tőle, akkor így szoktam járni. (bemutatja) És mindig körberöhögnek.)
, és ezért igazán örültem, hogy ennek még az illata is ennyire különösen jó. Úgyhogy fel is szólítottam Szebit, hogy én ilyet akarok(!!!), de nem az FM-ből, hanem nekem ilyen üveg kell, most utánanéztem, és 21900 Ft 100 ml, de kinek kell annyi? Hát nekem csak a fele kell. Csak attól félek, hogy az valami csúnya üvegben van. Na mindegy, ha lesz is valaha ilyen parfümöm, akkor csak jövő decemberben, mivel Szebi olyan értékben vásárolt most karácsonyra ajándékokat nekem, hogy megtiltottam neki, hogy bármit is vegyen a legjözelebbi karácsonyig. Magamnak pedig soha-soha nem veszek parfümöt, mert az nem az én dolgom, hanem azt a férfi hódolóim vegyenek nekem, úgyhogy apát is fel fogom szólítani rá. :D Csöppet sem vagyok zsarnok, és miért írok úgy, mint egy elkényesztetett idióta ribanc? Mert az vagyok? Akkor jó.
Most a Hívj be!-t olvasom, de már egy hete rosszakat álmodok tőle, illetve nem történik benne semmi ijesztő vagy ilyesmi, csak végig olyan nyomasztó az egész. Laurának is mondtam, hogy a könyvvel ugye az van, hogy nyálcsorgatva várod, hogy mikor jön már a következő szörnyűség, és amikor bekövetkezik, akkor meg is könnyebbülsz, hogy végre megtörtént, de közben azért égnek is áll a hajad, mert milyen idegbeteg őrültnek jut eszébe ilyesmit leírni? Valószínűleg olyan lelkületű és felfogású lehet az író, mint én, és szerintem én is tudnék ilyen borzalmas dolgokat kitalálni, csak lehet, hogy nem merek kibontakozni, mert félek, hogy mit szólna hozzá mindenki. Ez persze nem tudatos, mert amikor írok, olyankor leszarom mások véleményét, és csak az számít, ami éppen kifolyik az ujjaimból, de lehet, hogy a tudalattim nem mer mindent kiengedni, mert magamat is megrémiszteném vele. Na mindegy, tegnap, amikor kábé 50 oldalnyi olvasás után majdnem leragadt a szemem (de azért éber voltam, nehogy Eli felmásszon az ágyamba), az orromig húztam a takarót, illetve nem, hanem inkább csak az orrom meg a szemem volt kint, hogy ne fulladjak meg, de a szememet és az arcomat, meg persze a fülemet eltakartam, hogy nehogy meghalljam Hakan lépteit a pincében, vagy nehogy meglássam az eltorzult körvonalait. Szeretem, hogy soha nem szaratom be magam. Lellével közöltem is, hogy én szeretem, ha egy könyv ilyen mély benyomást gyakorol rám, akkor is, ha ezt rémálmok kísérik, meg azt is szeretem, amikor egy olyan könyvet olvasok végig, amit más már letett volna félelmében vagy irtózatában, és nem azért, mert nem gondolja jó könyvnek, hanem azért, mert már nem bírja gyomorral. De persze lehet, hogy aki nem bírja ennyire filmszerűen elképzelni, mint én, arra nem is tesz ekkora hatást, mert ugye nem tudja olyan jól elképzelni, nem látja maga előtt, és akkor nem is retteg, vagy nem is érzi úgy, mintha ő is ott lenne, és nem rezzen össze olvasás közben, amikor össze kell rezzeni, mert szinte hallod, hogy mi történik. Jaj, ez olyan jó. És annyira kevés könyvnél fordul elő. Van, amelyiket élvezetesebb olvasni, mint mondjuk ezt, de nem tudod beleélni magad annyira, mint ebbe.
Na köszönöm a figyelmet, egyelőre ennyi volt az ömlengésem, majd ha kiolvastam, újra jelentkezem valami építő kritikával. Most pedig kimegyek egy üveg vízért, és még pisilni is fogok. Háhá.

don't you be wasting all your money on syrup and honey

Ez történt:
Én: Laura MSN képét nézem, amin a hajunkat túrkáljuk. - Fúj, de nagyon kurvás ez má', tedd ki azt, amin aranyos vagyok.
L: - DE AZON MEG ÉN VAGYOK RONDA!
Én: - NEM BAJ, NEM ÉRDEKEL!
L: - DE EZ MÉGIS CSAK A...te géped.

Én: mutatok neki egy macskát, amit rajzoltam. - Nézd, CICAAA!
L: - Idegbeteg vagy.
Én: - Tudom.

L: rámutat Bodzára. - Ott is van egy állat.
Anya: - Ja, te még nem is láttad.
L: - Nem. Még nem ismerem.
Én: - DE! Már láttad nyáron.
L: - De akkor negyed ekkora volt.
Én: - És akkor nem is számít?
L: - NEM!

L: zenét hallgat a nagy fülesemmel. - Úgysem hallom, amit mondaaasz! Szitkozódhatsz. Mondj rám mindent! Szitkozódj! Bele a szemembe!

Cartman: fél órája Kyle ablakában. - Jobb pasi vagyok, mint te!
L: - Te biztos, hogy a Cartman lennél.
Én: - Én a Cartman vagyok.
De ebben az volt a legjobb, hogy teljesen egyszerre mondtuk.

Én: megnyomom L. szemét. - Fú, de kemény a szemed!
L: - Mé', milyen legyen?
Én. - Hát, eddig akinek megnyomtam a szemét, annaki mind puha volt, pedig már próbáltam a Nórának, a Natinak, a Szebinek...
L: megnyomja a szemem. - Fúj.

kábé 5 perce bámuljuk egymást.
Én: - Jobb pasi vagyok, mint te!

L: kameráz.
Én: - ÁÁÁÁAAAUUÚÚ!
L:  - Már leállítottam.
Én: - És?
L: - És akkor nem kell ilyen attraktív dolgokat csinálnod. Nem kell hívnod a hímeket, hogy pározzanak veled, vagy mit csináljanak.
ÍÍÍíímádom, hogy átvette tőlem az attraktivat, mert én körülbelül 2 hónapja mondom azt mindenre, ami csak egy kicsit is attraktív.

L: - Ne a mellemet fotózd, légy szíves!... Légy szíves!
Én: - De én a fejedet fotóztam.
L: - Peeersze.
Én: - Tényleg! Nézd, itt van.
L: - ÚRISTEN, inkább a mellemet fotózd.

L: nézegeti valakinek a képeit, és a nyaka redőire irányítja az egeret. - KOPOLTYÚ!
Én: - De ez mér' ekkora szám?! Olyan mindenkinek van, nem?
L: - Nem, van akinek...
Én: - Nekem van?
L: - ... ilyen hülyén...
Én: - NEKEM VAN?!

L: suttogva. - De tudod, kinek van még olyan nagyon vicces? ... (mintha valami hatalmas titkot árulna el egy illetéktelennek, beírja Bonnie Wright nevét a keresőbe, és továbbra is suttogva) Ennek.

L: kábé fél óra keresgélés után. - Sehol se látszik, de nagyon nagy kopoltyúja van.

Én: megint a szemét nyomkodom, csak most egy tollal.
L: - Ne szedd ki a testrészemet, légy szíves. Tedd vissza. Fúj.

Én: - Levágom a szempilláidat ollóval.
L: - De próbáljuk már ki, én kíváncsi vagyok!
Én: - De az nem nő vissza, és akkor nagyon csúnya leszel.
L: - Nem?
Én: - DEHOGYIS!
L: - Olyan szép szempillám van, bebiztosítom három millióra, aztán levágatom veled. Megmondom, hogy egy beszámíthatatlan őrült levágta, és akkor fizetnek nekem három milliót.

Én: - Ki mondta, hogy rám nézhetsz?
L: - Nem is néztem rád, te majom.

Én: - Ki mondta, hogy rám teheted a lábad?
L: - Nem baj egyébként, hogy a te lábad van rajtam.

Én: összetintázom a kezét.
L: - Ne, mer' ezeket soha nem mosom le magamról! Ez három napja van a kezemen.
Én: - Hát akkor talán meg kéne fürdeni!

L: szagolgatja magát.
Én: - Büdös vagy?
L: - Nem, nagyon jó illatom van. Meg akarom dugni magamat.

L: magához veszi a csokit, és a szájába töm egyet, majd lenyeli, kivesz még egyet, és megkérdezi: - Fúj, nagyon büdös ez a csoki, ugye?

L: megpróbálja felvenni a pulcsimat. - Nem fér bele a fejem.
Én: - Hát akkor nagy. Az enyém belefér.
L: - És akkor mi, felülről mászol bele, vagy mi?
Én: - Mondom, hogy az enyém belefér.
L: - Ja?... Pedig a tied nagyobb.
Én: - Nem, a te fejed nagyobb!
L: - Nekem a hajam nagy.
Én. - Én is ezt mondanám.

L: - Seggemet vakargatom egyébként. (felém fordítja a seggét) Nézd. Így.
(És még nekem vannak ferde hajlamaim, igaz, anya és Laura?)

L: - De ezek a fiúk amúgy minden hülyeségükkel azt sugallják... mármint most nem a Szebire gondolok, hanem azokra a fiúkra, akik tudod, fiúk, és így vannak.
? :D

L: kábé tíz perce tartja magát a karjaival.
Én: kérdőn ránézek.
L: magától értetődően. - Fóka vagyok.

valami volt az ágyam lépcsőjével.
L: - Hát akkor ezt be fogjuk vezetni. Akkor ráköltözök, és nem fogod tudni használni.
Én: - És mit csinálsz rajta?
L: - Hát ott fogok élni.

L: elmeséli a Dunával kapcsolatos álmát.
Én: - De mi ez a sok Duna, nem pisiltél be véletlenül?
L: elkezd röhögni, majd teljesen komolyan benéz a takaró alá. - Nem, nem hugyoztam be.

L: - Tudtad, hogy én vagyok a Szebinek a szeretője?
Én: - Sejtettem.
L: - Már mondta?
Én: - Nem, te mondtad már nagyon sokszor.
L: - Ja? ... Akkor ez egy nagyon kínos helyzet.

L: telefonba Vikinek. - AZÉRT NE KÜLDD EL, MERT EGY SMS 30 FORINT, ÉS ÉN ÚGYSEM FOGOK VELE FOGLALKOZNI.

L: - Jézusom, mi ez? Mit fotózgattad a melleimet? Úristen, mik ezek a képek?

L: lefekszik.
Én: röhögök.
L: - Mi van?
Én: - Odatettem a telefonod, hogy ráfeküdj,.
L: - Ahhahaaa. Mindjárt alád teszek egy atombombát, hogy ráfeküdj.

L: - 722 kép fér már csak rá. Az tudod, milyen kevés?! Az 722 kép.

Én: - Lefotózom a fenekedet.
L: - Ne! Csak a seggemet ne, gumicukorból vannak.

Laura két ízben is egy tehénhez hasonlította magát.
L: - Jaj, hogy csilingelek itt össze-vissza, mint egy tehén. (leveszi a karkötőit)

L: - Ilyen apró seggem van? Mint egy tehén.

L: - De ne ilyen közelről! Csinálj rólam képet itt a grandkanyonnál.
kimutat az ablakon.
Én: - Ez most mi volt?
L: - Hát itt a grandkanyon.

Én: - A NOVEMBER AZ NEM ŐSZ!
L: - Hanem?
Én: - HANEM NYÁR!

Én: - Nincs is webcamerám.
L: - Tényleg, hol van?
Én: -  AZ, HOGY SZAR.
? :D Mindig értelmes vagyok. Azt hittem, azt fogja kérdezni, hogy tényleg, mi van vele.

L: - Megnézem az IKEÁban, hogy lehet-e kapni olyan párnát. (valamit magyaráz) Az dísz vagy világítás?
Én: - A párna?
L: - Nem, az égősor!

L: az IKEA honlapját nézegeti. - De most mért nem mutatja meg nekünk, hogy szép, felesleges dolgok olcsón? Én azt akarom.

L: - Szegény ezt nem fogja érteni. Küldeni fog egy kérdőjelet, és azt utálom.
Én: - Akkor én is küldök egyet neki.

L: - Most viszont kimarta itt a hallójáratomat, vagy mit, nyelőcsövemet, légcsövemet.
Én: - Mi?
L: - A körömlakk.

L: - Tudod, mit akarok? Nem, és nem is mondom meg!

Én: - Mit akart a Viki?
L: - Hogy mi lesz hónap. HÓNAP!
Én: - Na, most kicsúszott.
L: - Mi?
Én: - A parasztság.
L: - Nem vagyok paraszt!
Én: - Én igen!

Én: - Nagyon kényelmetlen a táskád.
L: - Te most azon ülsz?
Én: - Hát mondtam, hogy rá fogok ülni.
L: - NEEE! (10 percig bámuljuk egymást) Te nagyon fogyatékos vagy!

L: - Hát én nem tudom, te miért születtél ilyen kis... (szünet)
Én: - Mit akartál mondani, milyennek születtem?
L: - Hogy a kis kezeid meg lábaid nem úgy vannak, ahogy kéne.

L: - Dettinek már belenőtt a fülébe. Mint nekem.
Én: - Miért?
L: - Mert ő mindig hallgatja. Ő már halláskárosult. Te még nem vagy az.
Én: - Én süket vagyok.
L: - De te eredendően vagy süket, nem zenehallgatástól.

Köszönjük.

deadweight on velveteen

Nincs semmi, csak nagyon irritál a legutolsó bejegyzésem, úgyhogy most ez lesz a legutolsó bejegyzésem, és azért cséndzseltem a lúkot, mert már az is idegesített, és ehhez is külön ki akartam választani a betűszíneket meg mindent, de végül olyannyira tetszett egyben, hogy nem csináltam vele semmit.
Viszlát.

if you think that you can take me on you must be crazy

Ez egy nagyon különös nap volt. Rosszul indult, mert összevesztünk Szebivel, de aztán kibékültünk, és szerintem csak az volt a baj, hogy én nagyon izgultam, ugyanis eddig egyedül csak akkor mentem tömegközlekedéssel, amikor a sulitól Szebiékig mentem, de most Szebiéktől elmentem a Borárosig angolra, és valamiért biztos voltam benne, hogy útközben meghalok és felzabálnak a farkaskutyák. Úgyhogy hatalmas megkönnyebbülést éreztem, amikor végre megérkeztem a dunaházba és helyet foglaltam Rékával szemben, majd egy fél órát fetrengtünk röhögőgörcsben, aztán mentünk angolozni. Most hatalmas sikerélménnyel gazdagodtam, ugyanis száz százalékos lett a középfokú tesztem, és amúgy is vicces volt most az angol, meg ügyesek is voltunk. De tök jó, mert Daniel azt is megtanítja, hogy mit kell csinálnunk, ha kábé két szót értünk az egész szövegből, vagy ha fogalmunk sincs, hogy mit kezdjünk a feladattal. Ennek ellenére szerintem, ha elérkezik az idő, hogy nyelvvizsgázzak (tavasszal vagy nyáron, ami rettenetesen félelmetes és közeli időpont), akkor rángógörcsben fogom életemet veszteni a vizsgabiztosok előtt. Egyébként útközben volt egy olyan kellemetes megmozdulásom, hogy az aluljáró legfölső lépcsőjén állva néztem körül kábé tíz percig, majd meggondoltam magam, megfordultam, és nekimentem egy babakocsinak (na jó, csak majdnem, de leírva így viccesebb, és annak ellenére, hogy nem mentem neki ténylegesen, nagyon rondán nézett rám az úr, akit tolta, és roppant vékony hangja volt, mert utána egy másik ember megpróbált neki segíteni, ez meg rárivallt, hogy HAGYJAD, MAJD EGYEDÜL LEVISZEM, HAGYJAAAD!).
Különben nagyon érdekes dolgokat találok a szobámban, mert az előbb elpakoltam a karácsonyi díszítést, és benyúltam a fotel alá, hogy megkeressek egy csengettyűt, amit természetesen nem találtam meg, de a kezembe akadt helyette az Én, a robot könyv formájában, ami se nekem, se anyának soha nem volt meg. Végül arra jutottam, hogy Szebié, és valószínűleg annyira hiányzott neki, hogy nem is jutott eszébe megkeresni, amikor elment - néhány hónappal ezelőtt, mert azóta már valami mást olvas.
Utána pedig, mivel az egyik szekrényem fiókja folyton akad, benyúltam mögé, és mit találtam? Egy barbis papírtányért, amilyenről a nyolcadik szülinapomon ettük a tortát.
Kíváncsi vagyok, miféle idegen testeket rejthet még a szobám. Bizonyára hamarosan megtalálom a zabigyerekemet is a szekrényben, akiről Laura mindig beszél. Ja, és Laurám, érted meg nem délután megyünk szombaton, hanem vagy délelőtt vagy dél körül.
Cupp mindenkinek a hasára.

segítség

Miért zaklat engem a portás?
Tegnap is és ma is úgy alakult, hogy Szebinek tovább tartott az órája, mint nekem, és amíg vártam, mind a kétszer odajött hozzám, ja és ráadásul még amikor a karácsonyi vásár volt, akkor is ezt tudta mondani reggel (mert mindig ott áll az ajtóban, amikor valaki jön be): - Hol az iskolatáskád? (de ez kábé egy ilyen ötvenéves férfi idegesítő vigyorral)
Én: - Nincs ma tanítás.
P: - Tudom, de...
Aztán hálistennek nem tudott tovább idegesíteni, mert jött valami tanár, és elkezdett hozzá beszélni. Ha tudod, de..., akkor minek kell beleszólni?
Ja, volt egy ilyen is, amikor ki volt szívva a nyakam:
Megyek be szintén.
P: - MI VAN A NYAKADDAL?
Én: (mi közöd hozzá?) - Miért, van vele valami?
P: - Igen, ki van szívva!
Én: (akkor minek kérdezed, hogy mi van vele?) - Igen? Nem vettem észre.
P: magyaráz valamit, én meg elmegyek mellette és becsukom magam mögött az ajtót az orra előtt.
Tegnap ez volt:
Állok a  radiátor mellett, várom Szebit, és a portás, mintha valami világraszóló cimborák lennénk (de tényleg mindig úgy jön oda meg kezd el beszélgetni velem, mintha haverok lennénk, én meg nem tudom, hogy hova meneküljek), odaáll mellém, és valami 60as évekbeli macsópózba próbálja vágni magát (gondolom én. rádőlt a radiátorra, és keresztbevetette a lábait)
P: - Kész, ennyi volt? Mész haza?
Én: körülnézek, mintha lenne még a folyosón valaki. Ez most tényleg hozzám beszél? - Hát, majd nemsokára. (félrenézek a másik irányba)
P: - Ja, van még órád?
Én: - Tessék? (hátha békén hagy, ha úgy csinálok, mintha nem figyelnék rá. merthogy tényleg nem is figyelek.)
P: - Van még órád?
Én: - Nincs.
P: - És kire vársz?
Én:  ???? ez mi a szar? - A barátomra.
P: - Jaaa?!
eltűnik az ellenkező irányba. hát nem fogom azt mondani, hogy csak rád vártam, drága, gyönyörű portás bácsi, vagy mi van, erre számított?
Ma meg ez:
állok gyanútlanul a folyosón.
P: feltűnik a sarkon, majd elkezd rohanni felém. de annyira megijedtem, azt hittem, hogy rám ugrik, vagy valami. aztán így öt centire tőlem lefékezett. - HUUUuúúú! (összedörzsöli a kezét és nekinyomja a radiátornak)
Én: elfordulok.
P: - Mész haza?
Én: - Igen.
P: - Vagy van még órád?
Én. - NINCS! (elkezdem nyomkodni a telefonomat)
P: nézi, hogy mit csinálok.
Én: elteszem a telefonom, átmegyek a másik ablakhoz, és kinézek.
És még fél órán keresztük, amíg nem jött ki Szebi, állt, és bámult, majd amikor kijött, és elindultunk haza, akkor is ott állt, és nézett utánunk.
Nem tudom, mi baja van, mindenkivel ezt csinálja-e, vagy csak velem, unatkozik, végzi a kötelességét, tökmindegy, mit csinál, csak hagyjon abba, mert már rángógörcsöm van, ha meglátom, a menekülési kényszerről nem is beszélve.

heard it's fascinating

Éppen most írtam 2 oldalt a Boniface-hez, és B. már kezdett átmenni keresztapába, úgyhogy gyorsan visszafordítottam a cselekményt, hiába is állítja néhány ember, hogy Don Corleone az apám, mégsem követek el ilyesmit Boniface és az olvasók ellen.
Most azonban szünetet tartok az írásban, hogy egy értelmes fejezetet produkálhassak majd, úgyhogy le is írom ide, hogy vajon milyen jegyeim lesznek félévkor.
Nyelvtan és irodalom: én mindig meg vagyok győződve róla, hogy ezekből ötös leszek, de most nagyon elbizonytalanodtam. Az ellenőrzőmbe ugyan nincsenek beírva a jegyek, de mintha több négyest kaptam volna, mint ötöst. Na mindegy, remélem, ötös leszek, de ha négyes, az sem a világ vége, mert még csak félév van, és akkor év végéig szét fogom tanulni az agyam magyarból, mert idén már annyit sem tanulok semmiből, mint tavalyelőtt.
Angol: 5
Francia: 5
Matek: 2 (ilyen sem volt még, de 3 matektanárunk volt 3 hónap alatt, és az osztályból körülbelül 2 embernek lesz hármasa, a többi kettes vagy bukik)
Fizika: 3/4-re állok -.-
Biosz: nem tudom, mert még nem javította ki a tézéket meg a füzeteket. szerintem 4-es leszek.
Tesi: 4, nem mintha lenne tesióránk, mert az építkezés miatt nincs tornaterem, és eddig a ligetben voltunk, de most már tuúl hideg van hozzá, úgyhogy inkább elmarad
Rajz: 4 vagy 5, de leszarom
Ének: ebben az évben (mármint nem 2011ben, hanem tizedikben) eddig 2 énekóránk volt (ugyanis az tesi után lenne, de mivel a tesik elmaradnak, ezért nem kell ott ülnünk két lyukasórát, hogy utána énekeljünk)
Társadalom-ismeret: 3
Föci: 5
Töri: 4 (?)

Hát ez igazán fényes. Köszönöm, hogy mindenkivel megoszthattam, ilyen szar bizonyítványom se volt még soha. Na mindegy, remélem semmiféle káros szenvedélyemtől nem fognak eltiltani emiatt, de elég nehéz lenne, mert nincs olyan, hacsak a barátnőim, Szebi, vagy az írás nem számít annak.

szószpark

Eddig szenvedtem, most azonban felmászok az ágyamba, előkeresem a South Park különböző évadjait, és azokat fogom bámulni, vizet majszolva. Jaj, nagyon fáradt vagyok. Viszhall.

katy klipje

Kábé fél órája azzal szórakoztatom magam, hogy a katy klipjés barmokat nézem a jutyúbon, és elvétve akad köztük tehetséges is, de ez a Nagy Katica, aki megnyerte, ez ki a segglyukam? Mert kábé ő volt a legszarabb, és most mindenkinek javaslom, aki unatkozik, hogy írja be, hogy katica és a koreográfia, mert az valami szörnyű, hát az mi az a felvétel? Jééézus isten! (Amúgy csak azért szenvedek így, meg azért töltöm ilyen értelmes dolgokkal az időmet, mert elkezdtem a quija táblát folytatni, de annyira fosok tőle, hogy nem bírom.)
Köszönöm. Folytatom önpusztításomat.

peacock

Miért kínoznak folyamatosan olyan félelmek, hogy amikor alszom, valaki orvul levágja a szempilláimat egy ollóval? Ugyanis mostanában, amikor lemosom a szempillaspirált, mindig ez jut eszembe, és körülbelül úgy kezd rázni a hideg, mint amikor hallom a hungarocelt csikorogni. Említettem már, hogy a hungarolcelnak (amúgy nem tudom, hogy kell írni) a puszta látványa is arra késztet, hogy befogjam a fülem, és elkezdenek vacogni a fogaim, tiszta libabőr vagyok, és amikor hozzányúlok, vagy megcsikordul, az nekem felér egy kerékbetöréssel? Amikor régen a falon lógott az olvasólámpám zsinórja, érte nyúltam, és belekaptam a körmömmel a falba, majdnem ugyanolyan szörnyű volt. Viszont a tábla csikorgására teljesen immunis vagyok, így aztán elégedetten tekintek végig a sikoltozó osztályon, amikor valamelyik tanár keze alatt megcsikordul a kréta. Háhá. Nem voltam ám régen ilyen kemény. Csak amióta egyszer tanúja voltam annak, hogy Fábián kiskorában ráugrott a rajztáblámra, majd lecsúszott és mind az összes karmait végigszántotta rajta, akkor valami megváltozott bennem, és azóta ez már mit se fáj. Csöppet sem voltam drámai, fogyatékos, és valószínűleg mindenkit érdekelt ez az egész, csak most éppen megint eszembe jutott, hogy egy ollóval lenyesik a szempilláimat, és az undortól kirázott a hideg, pedig sem a szempilláktól sem az ollóktól nem undorodom, csak is és kizárólag A ROHADT HUNGAROCELTŐL!
Egyébként annyit akartam írni mindössze, hogy Katy Perry új CD-je, ami nem tudom, hogy megjelent-e már immáron rajta van az ipodomon, és nagyon tetszik, ííímádom a California Gurlst, a Last Friday Nightot, a Teenage Dreamet, de ezeket már eleve imádtam, most azonban hozzájuk jött még a Firework, pedig azt szörnyűnek találtam, amikor először hallottam, de lehet, hogy csak azért, mert közben néztem hozzá a klippet a fogyatékos magyar tizenévesekről, a Peacock is nagyon jó, sőt, a Pearl is, a The One That Got Away, a Hummingbird Heartbeat, és a többire nem emlékszem, pedig éppen most hallgattam végig az egészet, és nagyon jó.
Hahaaa. A Hoosiers egész albumát rátettem Szebivel, azt, amin a Cops and Robbers is rajta van, mert meghallgattam róla egy pár számot és tetszettek, úgyhogy az egész rajta van.
Laura, nem tudtam rászinkronizálni őket, illetve nem is nagyon próbálkoztam, csak meghallgattam meg elmentettem őket, de gondolom, úgyis fogsz az ipoddal körülbelül 5 órát szórakozni, amikor itt leszel, úgyhogy majd te is kiokítasz, és akkor lehet, hogy te meg Szebi egyesült erővel meg tudjátok nekem tanítani a használatát.
Viszonthallásra.

dandelion

Elég bitang pusztulatosan fostosak a Quija tábla egyes részei, de ahol most tartok az éppen jó. Tetszik. Az eleje viszont szörnyű, de nem baj, nem írom át, mert nincs jobb ötletem, és úgy gondolom, ha így írtam, ilyennek kell lennie. (Habár sose szoktam így gondolkodni, mindig inkább átírom az egészet.)
De hogyan voltam képes a terjesztenek helyett tenyészteneket írni? "Kórokozókat tenyésztenek." Köszönjük. Én is mindig kórokozókat tenyésztek, amikor unatkozok.
-.- Jaj, drága Regina.

a sajátos jelentéstartalmú alárendelő összetett mondat

Nyelvtanból sikeresen átnéztem azt az anyagot, amiből már, úgy tűnik, írtunk témazárót. Jó. Akkor most nekikezdek annak, amit eleve tanulnom kellett volna. Az a legnagyobb problémám, hogy még soha életemben nem kellett nyelvtanból tanulnom, és csak ötösöm volt, de ez most nekem is magas. Mivel azonban még nem csináltam ilyesmit, fogalmam sincs, hogy kezdjek hozzá. Mondjuk... sehogy? Nem, nem fogom meggyőzni magam megint affelől, hogy nincs szükségem tanulásra. Megpróbálom rávenni magam, hogy átnézzem.
...
És természetesen amint elkezdem olvasni, rájövök, hogy én ezt tudom. És biztos vagyok benne, hogy a dolgozatban semmit nem fogok tudni, és mindent összekeverek majd, aztán nagyon mérges leszek magamra, amiért még egy nyelvtan tézét sem vagyok képes megírni. Aaaaarrrrgghhh.

biztos, hogy nem teszek újévi fogadalmakat, mert egyiket sem tartanám be.

Fúúúj, nem akarok holnap iskolába menni, és tudja valaki, hogy mi a legdurvább? Hogy annyira nem is vagyok rosszul a gondolattól. Csak nem abba a csapdába estem, hogy elkezdtem szeretni az iskolát? Akkor azonban nyakon döföm magam. (Laura, a jövő hétvégén azonnal gyere ide.)
Este nyelvtantézére kell tanulnom, és ilyet még soha nem csináltam, de most fogok, és jól akarok tanulni (ennyit az újévi fogadalmakról), mert nem akarok azzal a gondolattal küzdeni, hogy vajon felvesznek-e bárhova is, miután leérettségiztem.  Egyébként előre tudom, hogy mit fogok ma csinálni tanulás helyett: visszaolvasom a Quija táblát, és továbbírom, hadd szarjam össze magam félelmemben a kísétetektől.
Tudják, hogy mit olvasok? A Hívj be!-t, és nagyon nagyon tetszik, úgy látszik, ezek a svéd, norvég és finn könyvek bejönnek nekem, mert amit Laura adott, az is nagyon tetszik, igaz, hogy mióta hazajöttem Laurától (kábé egy hónapja) hozzá sem nyúltam, de attól függetlenül tetszik, meg az Áldott gyermeket is íííímádtam, és most ezt is ííímádom.
És tudják, hogy mihez nincs kedvem? Csütörtökön angolra menni. Na, azt nem akarok. Hé, és nem is küldött Daniel leckét, pedig azt mondta, hogy fog. Na majd felhívom Rékát, és megkommunikálom vele, hogy ő kapott-e.
A szilvesztert miklóson töltöttem, azzal, hogy figyeltem, amint a családtagjaim a star wars különféle részeit nézik, majd amikor Noémi és Luca elaludtak, úgy felhangosítottuk a zenét, hogy nagyon csodálkoztam, amiért nem ébredtek fel. Melindával körülbelül egy órát táncoltunk, néha Ilonka mama is beállt, aztán felkeltettük Mihaelát (aki sikeresen végigaludta a szilveszter estét), majd apa pezsgőt töltött meghallgattuk a Himnuszt, megnéztük a téli kertből a környező tűzijátékokat, virlit ettünk, megnéztünk egy nagyon vicces angol vígjátékot, majd háromkor elvonultunk lefeküdni. De az nem volt olyan egyszerű, mert Szebinek nagyon fájt a térde (ez egy hosszú történet), nekem meg annyira fájt a hasam, hogy nem bírtunk aludni, majd ő végül hatkor elaludt, én meg hét után valamikor (!!!), és tízkor érthetetlen okokból felébredtem, pedig a téli szünet minden egyes napján délig aludtam, Szebi meg egykor kelt fel, addig olvastam, és megpróbáltam távol tartani a szobától Noémiéket. Valamiért a másnaposság tüneteit produkáltam, pedig semmiféle alkoholt nem ittam. Utálom a száraz pezsgőt, és apáék mindig olyat isznak, én csak az édeset szeretem, de ők meg azt utálják, úgyhogy ennek örömére én gyerekpezsgőt ittam Lucáékkal.
Egyébként voltunk Noncsival meg Lucával moziban, és Luca kétszer is akkorát büfögött, hogy mindenki felé fordult, mire ő az arcukba röhögött. Egyébként ez az Aranyhaj és a nagy gubanc szerintem igazán jó mese, és Aranyhaj nagyon nagyon szép és Flynn Rider is nagyon nagyon szép, és ííímádom az egész, és most ez  a mese lesz a mániám.
Anyáék voltak Csehországban szilveszterezni, és egy nagyon szép kerámiacicát kaptam, amibe lehet mécsest tenni, meg egy pörgettyűt, mert én azzal körülbelül negyed órán keresztül úgy vagyok képes elszórakoztatni magam, hogy semmi másra nem figyelek.
Most kéne nekiállnom tanulni a nyelvtanra, mert félbehagytam ezt a bejegyzért, és közben beesteledett meg Szebit is hazavittük, úgyhogy na. Jó lenne tanulni, de szerintem átolvasom, bepakolok a gyönyörűséges új táskámba, aztán megfürdök és írni fogok.
Cupp. Boldog új évet, meg ilyenek.