ajhaj.

Éppen alkotok, és nem tudom eldönteni, hogy vajon nem fogja-e az olvasó elveszteni Boniface-be vetett hitét, ha most írok egy jelenetet, amiben buzi? Mármint egy fiú vérét szívja ki. Mert eredetileg is úgy terveztem, hogy férfiak és nők vérét is szívja, olyanokét, akik valamilyen szinten tökéletesek és megfelelnek az elvárásainak, csak azt nem tudom, hogy én ugyanúgy fogok-e viszonyulni hozzá ezek után is, mint eddig? Eddig csak olyan jeleneteket írtam, amikben a nők iránti vonzódását fejezte ki, tehát érezhető, hogy ez az erősebb (gondolom én). Na mindegy, annyira fejlett és fantasztikusan gonosz és érzéketlen jelleme és stílusa van, hogy szerintem ez senkit nem fog megzavarni, csak még érdekesebbé teszi. Habár egyelőre még nem tudom, hogyan kell buzi-jelenetet írni, vagy úgy általában szexjelenetet, de valami isteni megnyilatkozásra várok. Na persze nem fogom olyan részletesen leírni, mert az idegesítő, csak homályosan, ami még idegesítőbb, de legalább burkolt és hagy valamit a képzeletnek is.
Köszönöm, nem vagyok őrült, csak jól titkolom a normalitást. (Egyáltalán ezt jelenti a normalitás? Vagy van olyan? Meg vagyok zavarodva.)

we wish you a merry christmas

Most nagyon jó kis karácsonyi hangulat uralkodik a szobámban, ugyanis rendet raktam, kiporszívóztam, meggyújtottam két gyertyát, és olyan kis karácsonyi meleg van, mert nagyon dől a radiátorból a forróság, és úgy felmelegít most mindent. Meg előszedtem a kikás vagy ikeás (még mindig rohadtul nem tudom, hogy melyik melyik, és hogy mit honnan kell vásárolni) bögrémet, amibe kábé egy liter fér, és a pereme fehér, piros és zöld csíkos, az oldalán pedig rénszarvasok és fenyőfák mászkálnak, piros alapon fehérek. Azt hiszem, megnyugodott a kis lelkem a tegnapi (nem kis) érzelmi sokk után, pedig tegnap délutántól kezdve ma délig folyamatosan remegett a kezem és a lábam és hányingerem volt és szédültem, és mindig úgy éreztem, hogy mindjárt összeesek és soha többet nem tudok felkelni. A tetőpontjára tegnap este és ma délben hágott, amikor is mindkét alkalommal ültem, nem bírtam megmozdulni, háromszor fölálltam azzal, hogy kimegyek hányni, majd pedig annyira remegett a kezem, hogy nem tudtam megfogni semmit. Aztán déltől háromig szédültem nagyon, de azért már nem volt olyan vészes, hogy közeledni véljem halálom óráját (jó, most ironikusan meg kritikusan írom, de azért tényleg nem volt olyan vicces), és amikor egész délután röhögtünk meg beszélgettünk Szebivel, én pedig a mínusz húsz fokban belenyomtam az arcomba egy fél jégkrémet, aztán meg az övébe is, nem voltam többet rosszul. Gondolom, a harmadik harmada a dolognak, már miután megtörtént, jól volt, és nem volt semmi baja, kiadta magából a kis feszültségét, és valószínűleg arra számított és várt, hogy mi majd jól összeveszünk és szakítunk. Hát, nem sikerült, csak mindenki előtt elvesztette a maradék tekintélyét is. (Egyébként nem azért írtam le ilyen titokzatosan, hogy mindenki úgy érezze, hogy kimaradt valamiből, vagy mert fel akartam idegesíteni bárkit is, hanem mert nem akarom megnevezni a harmadik személyt, nem is akarok gondolni rá, csak ki szerettem volna írni magamból.)
Kideült, hogy én tudok főzni. Ami nem nehéz, mert anya annyira jól elmagyarázta az egészet, hogy teljesen élvezetes volt megcsinálni, és tényleg úgy éreztem, hogy én csinálom egyedül, anya nem volt ott, nem is segített közben, előtte részletesen elmondta (aztán még kábé háromszor felhívtam közben), de azért végülis én csináltam, és jó nagy sikerélményeim voltak. Azt gondoltam eddig, hogy én sem a vezetésre, sem a főzésre nem leszek képes sohasem. De főztem az elmúlt két hétben carbonarát, tejfölöshúst tésztával, mustároshúst kukoricásrizzsel, és olyan húst, amit tepsiben kell megsütni, és nagyon finom, mert alul foghagyma van, felül meg rá van sütve a tejföl és a sajt. És mindenre emlékszem, hogy hogyan kell megcsinálni, szóval most igazán büszke vagyok a kis önmagamra.
Felhívtam Rékát, mert Daniel Hall, az Oxfordból jött angol különtanár írt, hogy tud minket vállalni. Már voltunk nála egy órán, és nagyon jó volt, gyönyörűen beszél, tök jófej, és azt mondta, ha üresedés van, szól. Már alig várom, hogy hozzá járjunk.
Mostanában különben jókat röhögök, mert még a múltkor Réka arra figyelmeztetett, hogy olvassam vissza a régi sulis beszólásokat, amiket és 106 oldalon gyűjtöttem össze, mert nagyon nagyokat fögök nevetni. És meg mondtam neki, hogy nem olvasom vissza őket, mert úgyis az összesre szó szerint emlékszem. Erre most valamelyik nap elkezdtem, és lássatok csodát, egyre sem emlékeztem igazán, szóval majdnem leborultam a székről itt a szobácskámban, és Tamás ki is rohant a fürdőszobából, mert azt hitte, hogy anya sír a hálóban.
Most körülbelül 6 könyvet olvasok már megint egyszerre. Matyi szólt, hogy vegyük meg nekem a karácsonyi ajándékomat, és úgy volt, hogy vagy cipőt szeretnék, vagy könyvet, de én a cipőtől nagyon megrettentem. Ugyanis az történt, hogy amikor voltunk vele moziban, akkor mutattam neki meg Szebinek a kirakatban egy cipőt, ami nagyon tetszett, és mondtam nekik, hogy milyen gyönyörű, mire két napra rá Matyi megkérdezte, hogy jó-e nekem, ha azt a cipőt megveszi karácsonyra, vagy inkább könyvet vegyen? Mire én ösztönösen rávágtam, hogy könyvet, és amúgy is úgy élt az emlékeimben, hogy az a cioő 40.000 volt (utóbb persze kiderült, hogy mindössze 13. 000). Na mindegy, szóval megvetettem vele magamnak a Szörnyek könyvét, ami nagyon jól néz ki, élénkzöld és fekete, leginkább valami mardekáros tankönyvet képzelnék el így, szörnykezek meg farkak meg csápok lógnak be a fedelére, és ilyen pikkelyes az egész könyv. Szóval el is kezdtem olvasni, most olvasom azt, mellette az Átváltozást, amit egy éve hagytam Ausztriában, és most hazahoztam, mellette pedig az Andersen-meséket, amik sokkal inkább felnőtteknek valók véleményem szerint, mint gyerekeknek, mert amelyiknek nem szomorú a vége, abban is mindig van valami, ami egy kicsit morbid. Mindezek mellett pedig újraolvasom a Milne-féle Micimackót (tehát nem a Walt Disney-csökevényt), mert imádom azokat az eredeti rajzokat, amiben tényleg úgy néznek ki a figurák, mint egy játék vagy mint egy igazi állat, nem pedig úgy, mint egy gumicukor, és nagyon szeretem annak a könyvnek az illatát. Ja, és mellette még olvastam az alkonyatparódiát is, de azt abbahagytam a  felénél, mert annyira irritált már. Most pedig el fogom még kezdeni a Borgia mennyasszonyt, ami asszem karácsonyra kaptam tavaly (vagy a névnapomra?), és egyszer már elkezdtem, de aztán inkább A szűz királynőt olvastam, és erről egészen meg is feledkeztem. Viszont ma Marcsi kijelentette, hogy én azt szerinte még ne olvassam el, mert az tizennyolcas, és nagyon-nagyon félelmetes, úgyhogy biztosan elkezdem.
Ennyi, azt hiszem. Cupp. 

le van kopva a körömlakkom.

Most érkeztem haza Miklósról, illetve kábé egy órája, most 19:34 van. Úgy utálom, amikor annyira tele van a fejem minden hülyeséggel, hogy nem bírok gondolkodni! Az annyira bosszantó. A született feleségekben mondta egyszer Brí, hogy amikor nem akar valamivel foglalkozni, akkor azt csak elteszi a fejében egy dobozba, és amikor már van rá ideje, akkor előveszi. Ha ez tényleg ilyen egyszerűen menne mindenkinek, akkor szerintem nem lenne semmi probléma, csak éppen nem is oldódna meg semmi. Most ezeket úgy írom, mintha valami világrengető bajom lenne, ami nem igaz, igazából nincs is semmi bajom, csak nincs fogalmam róla, hogy most mihez kezdjek magammal. Na jó, úgysem tudom megmagyarázni, mert ez csak akkor lenne lehetséges, ha lenne valami, amit nem tudok megoldani, de nincs, csak egyszerűen olyan furcsán érzem magam, mintha lenne. (Ez a post nem bővelkedik szóismétlésben, és ha valaki úgy látja, hogy mégis, akkor az téved. Már csak egy ilyen képernyőn keresztül közvetithető hipnotizációs csigabigára lenne szükségem.) Olyan érzésem van, mintha valami nagyon rossz lenne készülőben. Érdekes, mert ilyesmit olyankor szoktam észrevételezni magamon, amikor nagyon sok váratlan jó történik velem, de most nem volt ilyen. Na mindegy, akkora hülyeségeket írok ide, mint még soha, de mit tegyek? Csak megpróbálom szavakba önteni a gondolataimat.
Egyébként olybá tűnik, hogy szeretek az emberekkel olyasmiket közölni, ami őket egyáltalán nem érdekli, mert amikor még üzemelt a penszólmécc (bár mostanában, ahányszor csak rákattintok, mindig rögtön bejön, teljes valójában), Laura tudatta velem, hogy minden hónapban leírtam, hogy megyek lábat szőrteleníteni, és minden héten kijelentettem, hogy megyek hajat mosni, vagy kifesteni a körmöm. Úgyhogy, folytatnám eme szép hagyományt: megyek lábat szőrteleníteni.
U.i.: Más blogolók is szoktak vajon olyat csinálni rajtam kívül, hogy írnak egy bejegyzést, majd azt megtekintik a saját blogukon, és ugyan másnapig egyáltalán nem írnak többet, másnak mindig akkora érdeklődéssel kattintanak a bloguk címére és bámulják aztán böngészve, mintha azt várnák, hogy az éjszaka folyamán rengeteg posztot alkottak, amit fel is töltöttek?

...

Ja, uramisten, de hülye vagyok. Amiről valójában akartam írni, azt végül nem írtam le: apa most jött haza Las Vegasból, ahol is oly módon élte ki magát, hogy vett nekem 12 pólót, 2 melegítőfelsőt, 1 melegítőgatyát és 1 pizsamagatyát, ami mellett saját bevallása szerint háomszor elment, mindig végiggondolta, hogy semmilyen funkciója nincs, és ahhoz képest rohadt drága, majd végül mégis megvette, és 3 doboz csokoládét, meg egyet Szebinek is. Állítólag 3 napot vásárlással töltött el a két hétből. Csak nem tudom, hogyan fog mindez beférni a szekrényembe. Öröm és boldogság, ííímádom a sok-sok új ruhákat. Valahonnan elő kéne kerítenem a személyimet és a lakcímkártyámat, de erre a feladatra képtelennek érzem magam. A múltkor, amikor mentünk Ausztriába (vagyis nem a múltkor, hanem a hétvégén), anya szólt, hogy keressem meg a személyimet, de aztán elfelejtettem és itthon is hagytam, de aztán úgysem volt rá szükségem. Jó, de honnan keressem meg? Azt sem tudom, hogy hol láttam utoljára. Rémlik, hogy ebben a kosárban, amibe mindent beledobálok, de ebben nincs.
Vááááá!

Ausztria 2

Íme: (A=Attila, K=Kriszti, S=Simi, M=Morci, An=anya, É=én)
A: a kezében fogja Morcit. - Orrbavágtam őt.
K: - Nincs is orra.

S: belerúg Morci labdájába. - Fúj, ez a szájában volt? Hát ezt még a zoknin keresztül is éreztem.

K: leteszi maga mellé a pezsgőt a földre.
S: megpróbálja direkt eltalálni a labdával. - Anya, a pezsgőt tedd el onnan, tudom, hogy ennek rossz vége lesz, ANYAAA! TUDOM, HOGY ENNEK ROSSZ VÉGE LESZ!

S: húzza magát a földön.
A: - Te... gilisztás vagy? Hát a kutyák meg a macskák szoktak így menni, amikor viszket a seggük.
S: - Nem akarok gilisztás lenni!
A: - Pedig gilisztás vagy, elárulom neked.

A: - Simi, ma Picasso-kiállításon volt, meg?
S: - Mikelagándzsó.

S: - De az egyik kis Picasso-szobornak le volt törve a snidlivucija.
K: - Mi az a snidlivuci?
S: - HÁT A TÖK.

S: - Éhes valaki?
K: - Szerintem pillanatnyilag rajtad kívül senki nem éhes.
É: - De te meg ettél kínait.
S: - De az ebéd volt. Én még nem vacsoráztam.
É: - Privát nyomor.
A: - Majd eszel egy kis snidlivucit.

S: - LÁTTAM A SEGGED!
A: - Láttad anya seggét? És gondoltál valamire?
S: - Nem.
A: - Hát akkor azonnal gondolj valamire!

S: - Aztán jött a szikjuriti és elküldött minket a faltól.

K: leül Simi mellé Morcival a kezében. - Ez be van kakálva ez a gyerek, vagy te vagy ilyen büdi?

S: - NEM TUDOK KONCENTRÁLNI!
K: - Ú, ne, baszki, tényleg?

A: - Nem elég, hogy leforrázta...
É: - Leforrázta?
A: - Hát belemártotta a forróvízbe szegény gyereket... Azért nincs haja meg szőr rajta. De utána még a hidegvizes csapot is megnyitotta.
An: - Lehet, hogy ki akart szedni belőle valamit. Vallatta.

S: - Mi lesz a vacsora?
K: - Van kenyér, van sonka, van toast, van sonka.

A: - Ez kinek a fésűje?
S: - Nem tudom.
An: - Te csajt hozol fel?
A: - Te mióta szoktál fésülködni? Életemben nem láttam még nálad fésűt!

É: - Na most már nem is izgalmas, hogy elaludt a Morcika.
A: - Mindjárt jön a Simi.
É: - Á, Simi csak itt Facebookozik.
A: - Most már nem, mert kikapcsoltam.
Ebben nem tudom, mi volt a vicces, de ott biztos az volt, mert különben nem írtam volna fel.

K: Morcinak. - Neee. Már megint álmos vagy? Cseszd meg.

K: - Nekem is hozhatod a Vienettámat.
A: - Te nem is szereted a Vienettát.
K: - Én mióta nem szeretem?
An: - Nincs már szerintem.
K: - Tudom, hogy nincs, azért mondtam, hogy hozza.

K: - Lehoztad a babyphone-t?
A: - Nem. ... Ott van mellette a Simi.
K: - És?! Attól aztán úgy sír, ahogy akar.

A: - Visszatérve a tökre.
An: - Beszéljünk a tökről.

É: - Mi az a kiflivég?
A: - Morcié.
É: - Ja. Azt hittem, Simié.
A: - Ezzel üti el az időt. Csak tudod, egyre kisebb.

K: - Egy kis panacottát iszom.
A: - Te, és nem félsz, hogy beleköt a hasadba?
K: - Eddig még szerencsém volt.

K: - Van olyan epres öntet is.
A: - Azt teszünk majd a Vienettádra, jó?
K: - Az enyémre? Kapd be.

A: - De te nem is szereted a fagyit!
K: - Te, most rúgjalak tökön, vagy ráér később?!

K: nézi Attiláról a gyerekkori fotókat, de közben rólam is szó van, hogy milyen voltam kicsinek. Attilának: - Neked is ilyen pici kukid volt, mint a Morcinak?
An: - Reginek nem. ... Neki nagyobb.

K: - Lehet, hogy el kéne kezdeni rakosgatnom bele a gyerekeket.
A: - Úgy illene, nem?
K: - Igen, csak az esküvő után azért nem rögtön ők jöttek. Még történtek velünk dolgok.
A: megrántja a vállát. - Mi?!
S: - Autóbaleset. Még egy autóbaleset. Kölykök.
A: - Anyád megkölyködzött? Haha! Megellett?
S: - Megérett?
A: - Megérett valami a hasában.

A: - Nekem a Sanyi barátom volt...
S: - Volt?
A: - Hát akkor anno. Meg most is.
S: - Miért?
K: Siminek. - Inkább menj aludni, szívem.
A: szintén Siminek. - NE KÖTÖZKÖDJ, BASZKI. NE KÖTÖZKÖDJ.

A: - Olyan én is kérek. Az finom!

É: - Szerintem már csomó mindent ért, amit mondasz neki.
K: - Azt mondod? (csodálkozva ránéz Morcira) Te nem vagy hülyegyerek?

S. - Anya, 8. lettem.
K: - Az nagyon jó, szívem.
S: - 8-ból.
K: - Az tökéletes.

A: - SIMI!
S: - Igen?
A: - Nem hallod, hogy sír az öcséd?
S: - De. Képzeld.
A: - Menjél, és vigasztald meg.
S: - Én?! Nem én keltettem föl.
An: - Hát ki?
S: - Ő maga. Ő volt a hülye. Anya akart neki enni adni, de nem kért.

Köszönjük.

Ausztria

Megérkezém vala Ausztriából, és nagyon jól éreztem magam, csak Szebit hiányoltam, mert már nagyon sokat meséltem neki Ausztriáról és az ott lakókról, meg hogy milyen szép az a rész, és reménykedtem, hogy majd valamikor megmutathatom neki, de hát nem így történt. Moricz nagyon aranyos. (: Írtam egy csomó beszólást, majd lehet, hogy valamikor a közeljövőben közlöm itt. Nem most hétvégén, hanem azután megyek a Laurámhoz, és felköszöntöm a születésnapja alkalmából. Csak arról nincs semmiféle fogalmam, hogy hogyan szerzek pénzt mindenkinek a karácsonyi és születésnapi ajándékára, de ez a gondom hamar megoldódik, ha apa megcsinálja nekem azt a számlát, amit mondott. Egyébként nagyon jól jön ki a december: Laura szülinapja, apa szülinapja, Szebi szülinapja, Karácsony, és utána januárban még Szebi névnapja. Aztán februárban az én szülinapom. Háhá.
Tudja-e mindenki, hogy szerintem mi a rohadt nagy szemétség? Hogy a Cosmopolitanből nincs kicsi, csak nagy, pedig a kicsi régen belőle ilyen 600 ft körül volt, de ez a nagy meg 1000, pedig ugyanaz van mind a kettőben, csak az egyiket meg tudod fogni, a másikat meg nem. És ez szerintem gonoszság, mert én azt az újságot szeretem a legjobban, nem a Glamourt meg nem a Joyt, a többi elitséghez meg nincs kedvem, úgyhogy ez szerintem nagyon nagy kiszúrás. Hatalmas problémák, ugye?
Kicsit jobban aggódom amiatt, hogy egyes lesz a dolgozatom a Tartuffe-ből. De most már legalább franciából javítottam.
Hazahoztam azt a könyvet Ausztriából, amit kábé egy éve hagytam ott, az Átváltozást.
AJJ, HÜLYE BODZA! Ebben a pillanatban bejött a szobámba, leverte a szerencsebaglyomat, letörte a fülét, mert kerámiból van, és 3 darab is letört belőle, az egyik pedig azonnal szanaszéjjel porladt, szóval nem tudom megragasztani. És most bejött Fábián gyanútlanul, és véletlenül rákiabáltam, hogy MENJÉL KIFELE!, aztán mondtam neki, hogy "Ja, bocsánat, azt hittem, a Bodza az. Gyere ide.", de nem hallgatott rám, hanem sértődötten kiment. Ennyit erről.
Ez a bejegyzés nagyon összefüggő lett, értelmes, és igazán fontos dolgokat közölt. Köszönöm a figyelmet, jó estét kívánok minden kedves... kedvesnek.

and your Jesus really died for me

Robbie Williams: Bodies. Íííímádom én az.

tartuffe

Tessék, teljes mértékben megvan bennem a jószándék afféle szörnyűség felé, hogy elolvassam a kötelezőt, a Tartuffe-öt, erre mi van? Azt gondoltam, hogy nincs meg nekünk, mert sejtettem, hogy anya a kötelezőket a könyvtárból vette ki, de hogy még az interneten se találjam, az már szerintem nonszensz. Csak ilyen hülye olvasónaplók vannak, hogyha beadod a tanárnak, akkor ötöst kapj valaki másnak a munkájára, de az egész mű egyben, ha esetleg valaki tényleg, nem is tudom, művelődni szeretne? Nem, azt már nem. -.-
Köszönöm a közreműködést minden internethasználónak. Oké, megvehetném vagy kivehetném, de minek? Szinte minden kötelező fenn szokott lenni, amire rákeresek, sőt, még olyan könyvek is, amik nem kötelezők, tehát amire egyébként meg lenne az esély, hogy egy értelmes ember fizessen értük. Na mindegy, hát nem tudok mit tenni, meg kell vásárolni, mert azt nem akarom ismét megkockáztatni, amit tavaly, hogy nem olvastam el, és nem tudtam válaszolni a 10 kérdésre, ami a dogában volt. Igaz, hogy négyötöd lett, de az csak a fantasztikus rizsázási képességemnek köszönhető, amivel ilyen és ehhez hasonló helyzetekben szoktam kivágni magam, egyébként azt sem tudtam, hogy miről van szó. De nem volt olyan jó érzés, úgyhogy most maradtam volna egyszerűen csak az elolvasásnál.
Jóestét.

many movies.

Szóval: az elmúlt hétvégén nagyon sok filmet láttam. (Egyébként tök jól sikerült megint minden és igazán mérges vagyok, mert írt Lora egy sms-t, hogy átmegyek-e szombat délután, én meg írtam, hogy nem tudok, mert mennem kell segíteni pakolni meg takarítani Miklósra. Erre mi történik? Elindultunk biciklivel, mire apa felhívott, hogy ne menjünk, mert az IKEÁban vannak, és majd egy óra múlva jön értünk. Oké. Visszakerekeztünk, ez volt kábé kettőkor dálután, és a többi része a napnak azzal telt el, hogy vártuk apát, aki is nem jött, csak este 8-kor, fél órát ott volt, majd fél kilenckor kijelentette, hogy igazából Miklóson nincs is mit nagyon segíteni, majd hazament, mi meg maradtunk Harasztin. Köszönjük szépen. A múltkor megpróbáltam Laurának elmagyarázni, hogy mi van, és hogy csöppet sem akarom lekoptatni, csak mindig ilyen remekül jön ki, de szerintem nem igazán érezte át, vagy nem tudom, mert nem is mondott rá nagyon semmit, vagy haragszik rám, mert mindig úgy érzem, mintha haragudna rám. Amit meg is értenék, nem tudom, hogy én ellenkező esetben haragudnék-e, de gondolom, igen. És én is mindig azt mondom, hogy az embernek arra van ideje, amire akarja, hogy legyen, de rájöttem, hogy ez egyáltalán nem igaz, mert én egyáltalán nem akarom, hogy ne legyen időm Laurára, és közben mégsincs, mert sosem tudom, hogy mikor hova kell mennem, mit kell csinálnom, és hiába van az, hogy minden hétvégén majdnem tudunk találkozni, végül mégsem tudunk soha. És már nagyon szörnyen érzem magam, mert olyan, mintha én csinálnám direkt. Na mindegy.)

Visszatérek a filmekhez. Ezeket láttam: Terhes társaság, Így neveld a sárkányodat, Nagyfiúk, és elkezdtük nézni a Perzsia hercegét, meg az Emlékezz rámot is.
A Terhes társaságot moziban láttuk Matyival és nagyon vicces volt, ugye ezt a filmet a Másnaposok rendezője alkotta meg, egész jól sikerült, habár szerintem a Másnaposok szórakoztatóbb, de lehet, hogy csak az volt a baj, hogy ebben két ember és egy kutya volt a főszereplő három ember helyett, és a kutya vicces, meg minden, de én már nagyon unom a kutyákat a filmekben, és az úgysem tud megszólalni, hacsak nem a beszélőkutyásvígjáték /Laura/, szóval annyira ez nem jött be. De nagyon örültem, hogy viszontláthattam dagadtJézust meg Robert Downey Juniort, aki a Vasemberben volt, ami fiúknak való film és nekem nem tetszett, mert Scarlett Johansson nagyon szép benne, vagyis a második részében, mert az elsőben nem szerepel. De azért Robert D. J. - t szeretem. Nem volt olyan rossz, de annyira jó sem, túl sok volt benne az érzelgés szerintem, meg az a kutya, akárki akármit mond, roppantul irritált. Ja, és benne volt még Jamie Fox is, akit a Dreamgirlsben láttam, és nem tudom eldönteni, hogy nagyon kedvelem-e, vagy éppen utálom.
Az Így neveld a sárkányodat és a Nagyfiúkat itthon néztük meg, amíg apára vártunk, az előbbi nagyon nagyon jó volt, pedig azt hittem, hogy nézhetetlen lesz, de nemcsak aranyos volt, vicces, meg komoly tanulságokat levonó, hanem szerintem egy igazán remekül sikerült gyerekfilm. A Nagyfiúkra azt hittem, hogy mekkora fantasztikus alkotás lesz Adam Sandlerrel és a többiekkel, de egyáltalán nem volt olyan átütő, sőt, a tipikus szar-romantikus-amerikai-vígjáték, de nem az a fajta, mint mondjuk a Nem kellesz eléggé, hanem az, amelyikben sajnos gyerekek is vannak, és még értelme sincs. Szörnyű volt.
A Perzsia hercegéből az első 10 percet néztük meg, aztán azonnal kikapcsoltattam, mert csak harcoltak benne, meg baromságokat beszéltek, amire nem voltam kíváncsi. Az Emlékezz rámból az első fél órát szenvedtük végig, szerintem ezt a filmet meg is tudnám nézni, ha egyedül lennék, de csak akkor, ha nem akadna más a kezembe. Amúgy Robert Pattinson játszik benne, de hát csak a szokásos. Szerintem pont akkor kapcsoltuk ki, amikor beindult voln a cselekmény, de igazából nem érdekelt túlságosan.
Remélem, hamarosan véget ér a fantasztikus pechsorozat, és valami jó kis új időszak kezdődik. Mindenkinek szíves türelmét és megértését kérem addig is, mert lehet, hogy nem leszek csúcsformában.
Köszönöm. 

and what if there were two side by side in orbit around the fairest sun? nightswimming...

Négy napja nem voltam képes blogolni. Körülbelül semmi nem történt ennyi idő alatt, csak újra elkezdtem iskolába járni, mint az összes többiek, továbbra is nagyon nehezemre esik megtanulni a Zrínyi versek és mittudoménmicsodák részleteit, és éppen megint nagyon szeretnék színjátszani, és valami ilyen körbe járni. Tavaly majdnem mentem drámaszakkörre, illetve mentem is, mert a tanár először tök jó fejnek tűnt, de aztán sose tudta kitalálni, hogy mikor legyen szakkör, és nagyon idegesített, úgyhogy inkább jártam magyarszakkörre. De ha megyek is színészkedni, azt biztosan nem a suliban fogom megtenni, hanem valami hozzáértő helyen, hozzáértő emberekkel körülvéve.
Dettina levele fel lett adva az anyukám jóvoltából, ugyanis két hete itt hevert az asztalomon megírva, de mivel arra nem voltam képes, hogy keressek egy borítékot és feladjam, ő megtette helyettem, de azért én címeztem meg, hogy Detti már az első pillanatban láthassa a különös kis írásomat, amire oly kíváncsi volt, ugye? Ugye.
Ilyenek voltak a suliban, előtte meg Nógrádon:
Ő: - Nati? 
N: - Na?
Ő: - Vegyél nekünk egy csincsillát.
N: - Minek?
Ő: - Mert szeretnénk egy csincsillát.
N: - Bazmeg.

N: - Túl sok nyálam termelődik.

N: - Hát ontsátok össze a hörcsögöket meg a nyulat, aztán lesz nektek csincsilla.
De hallani kéne, ahogy beszél, annyira vicces és aranyos, hogy minden mondata után szakadok a röhögéstől.

Ő: felordít az óra közepén a legnagyobb csendben. - A NATI MEG FOG HALNI! TESSÉK INNEN ELÜLTETNI!
Kb. 5 perc múlva N. hátrafordul hozzám. - Hallod, hirtelen olyan érzésem volt, hogy nincs rajtam nadrág.
Ő: - Mondom, meg fog halni előttem a gyerek, menjen már innen!

Tanár: - There is some bread on the table. Sebastian?
Ő: - Nem tudom.
T: - There is some bread on the table.
Ő: - Nem is akarom tudni.
T: - There is...
Ő: - Amúgy tudom, csak lesza... Nem érdekel.

Még van egy csomó, de azokat nem mi mondtuk, hanem a tanár, és egyik sem vicces, csak akkora baszott nagy hülyeség, hogy kénytelen voltam felírni őket, ide azonban nem rögzítem, legyen elég annyi, hogy olyan okos, hogy az objectet obdzsiktnak ejti.

Nógrád: (Lucának és Noéminek egy négy, illetve egy hét éves gyereket tessék elképzelni)
Noémi tortájára készítünk marcipán dolgokat, pölö csiga, rózsa, ilyesmi. Apa valami igazán furcsa rózsát csinál, de már kábé fél órája, és Melinda megpróbálja elvenni tőle, de apa nem engedi.
Apa: - Na mi legyen, újracsináljam?
M: - Ne!
Én: - Tudod, miért nem sikerült?
M: - DE SIKERÜLT!
A: - Na miért?
Én: a szirmokra mutatok. - Mert ezek itt ilyen hosszúak, és a rózsának meg...
M: kitépi a kezünkből. - De jó az, mert ez őszirózsa, és ki akart nyílni, de megfagyott, mert itt a fagy, na.
Ezt olyan gyorsan hadarta el, mintha egy szó lenne az egész :D.

Itt pedig Melindával nagyon erős bort ittunk, és igazán furcsán hatott ránk. Konkrétan a földön fetrengtünk, röhögve olyan dolgokon, amik most egyáltalán nem tűnnek viccesnek, mint például ez:
M: - "A játékot kettő kötőjel négy csapat játszhatja." De közte is lehet, például három!
M, Én: - HÁHÁHÁ!
M: - De miért nem írják oda, hogy három?
M, Én: - HÁHÁHÁ!

M: - Luca, ezt most miért csinálod? Ne... ne... többet ne csináld ezt, Luca.

Ő: - Miért, Tibor hol van?
M: - Itt leledzik valahol a házban.

Ő: - Most mi van már Melindának a nagy társasjátékával?
L: - Hát azt én sem tudom.
(Amúgy beugróztunk és nagyon jó volt.)

Már kb. fél órája nem a vaddisznókról van szó. Teljesen másról beszélünk.
Marcsi: - Csúnya állat.
Mindenki: röhögés.
Marcsi: - Rosszabb a farkasnál.
Még nagyobb röhögés.
Melinda: - De tényleg, itt a Villányi-birtokon szétharapta Villányi fiának a lábát.
T: - Az nem az volt, az egy szamár volt.
M: - Ja, tényleg. Elfelejtettem.

Aztán felmentünk a várba, anya, Marcsi, Szebi, Noncsi, Lucus és én.
N, L: a hegyoldalon gurulnak lefelé.
Én. - De Melinda is ezt szokta csinálni.
Anya: - Valakitől tanulták és nem tőlem.
N: - Egy személyes rokonunktól, ami rátok nem tartozik.

N: - A másik kisfiú is fetrengik a fűbe'!

L: felkel a földről, köpköd.
A: - Mit nyeltél?
Ő: - Szart. Káká álá fűvel keverve.

L: - ÁÁÁ! A SEGGEM!

N: - Itt vagyok!
Ő: - Kell a verés nekik, esküszöm.

L, N: hempergőznek a földön. Amúgy nem volt ott egy darab kutyaszar se, sosincs, amit nem tudom, hogy csinálnak, nem visznek fel oda kutyát, de hogyhogy senkinek nem jut eszéb Melindán kívül, hogy ott sétáltassa a kutyáját? Na mindegy, nem volt ott szar, de végig attól féltünk, hogy belefekszenek egybe.
Ő: - Ott maradt egy nagy kupac szar, azt kihagytátok. Úgy-úgy, bravó!
A: - Na, most tényleg mindenki téged néz.
Ő: elkezd üvölteni a várt látogató gyanútlan embereknek, akik körülöttünk sétálgatnak és minket bámulnak. - ÉN VAGYOK A KIS SPIELBERG EGYÉBKÉNT, OTTHON CSAK ÚGY HÍVNAK.

N: felhúzza a pólóját és megnézi az oldalát, ahol beütötte.
Ő: - Ezt már nem én rendeztem, ez pornó.
N: - Nem vagyok szégyenlős!
Ő: - Azt látjuk.
N: - Nehogy azt higyjétek, hogy szégyenlős vagyok!

N: - Találtam egy gödöröt!

Egy férfi sétál el Marcsi mellett.
N: - VIGYÁZZ, MAR...
Mindenki ránéz.
N: nekünk, halkan, bizalmasan. - Ellopja a bácsi Marcsi mamát.
Ő: - Az?
N: - De Marcsi mama karatézik.

Ő: - Luca, akarsz lendülni egyet? (a háta mögé nyúl, a saját vállán átfordítja Lucát, és az ölébe ülteti)
L: felpattan.  - Na, ezzel most megszegted a szabályaimat!

Ő: - Jó, hallod, nem tudod, hol van vége a játéknak, hát most van vége a játéknak.

N: - Na, ez itt röhöcskél, nem csinál semmit, ez meg itt áll... Hát ilyen családban élek én?!
A: - Igen, Noémi, ilyen családban élsz, azért lettél ilyen.

N:  - Nem megyünk ki a kilátóba?
A: - Hát én nem merek veletek kimenni.
M: - Isten mentsen attól.
Ő: - A Pokol sátánai vagytok, egyesével kimegyek veletek.

Ő: - Na jó, háromig számolok, addig eldönthetitek, hogy kivel menjek először, ha meg nem, akkor indulunk haza. 1, 2, 3.
L, N: - ÉN!
Ő: - Jó, akkor megyünk haza.
L: - NOÉMI!
N: - LUCA!
De ez csak azért volt jó, mert teljesen egyszerre kiabálták.

Köszönöm a megtisztelő figyelmet, alohomora.

i don't know what you did last night

Mindjárt indulunk az Arénába, ahol találkozunk apáékkal, vesznek valamit Noncsinak, aztán  megyünk Nógrádra. Háhá! Háháhá!

Most pedig Dorót hallgatunk és Szebi öltözik. Remélem, mindenkit érdekelt. Este még írtam másfél oldalt a sátánoshoz.


KEEPING MY EYE ON YOU! KEEPING MY EYE ON YOU!!!

chosen specially for you and i who will live inside

Írtam két oldalt a sátános könyvemhez, aztán pedig lefordítottam a Roscoe-t, ami jó szarul sikerült, de azért elégedett vagyok magammal.

Egy, kettő - Freddy néha eljő. Három, négy - jobb, ha elmégy.

Nagyon várom a holnapot. (:
Igazán hiányzik már a Laurám és a Rékám is.
Kaptam egy óriási jegesmacit és egy rózsát.
Tegnap este megnéztem a Rémálom az Elm utcábant és nagyon tetszett, ahhoz képest, hogy milyen régi, csak háromszor látszott nagyon, hogy kamu. Egyébként még a héten valamelyik nap megnéztük a Hideg csontokat, amiről azt hittük, hogy nagyon gagyi lesz, de aztán egyáltalán nem volt az és rendesen összeszartuk magunkat. Ennek az eredeti címe Fragile, vagyis Törékeny, ami sokkal találóbb lett volna, ugyanis egy üvegcsontú valakiről volt szó benne, és nem tudom, hogy miért lett ez, hogy Hideg csontok,mert attól, hogy valaki üvegcsontú, attól még nem hidegek a csontjai, vagy nem értem, hogy ez most mi akart lenni. És ettől a címtől az egész film elveszti a színvonalát. Amúgy egy gyerekkórházban játszódott, és a főszereplő kislány olyan szép volt, hogy nem tudtam, mit kezdjek vele. Tényleg el kell kezdenem újra komolyan írni, mert teljesen elveszítem a(z amúgy sem létező) fogalmazási képességeimet. 
Ja, tegnap egy óra alatt kiolvastam egy könyvet (jó, mondjuk 95 oldalas volt csak), aminek A nekrofil a címe, igen, ilyeneket olvasok. De meglepően jó volt, elég gusztustalan persze, de én nagyon szeretem az olyan könyveket és írokat, amik olyan témákat boncolgatnak, amilyeneket senki más nem mer, mert valakinek ezt is le kell írni,nem? És hiába mondják, hogy senki nem kíváncsi rá, mert igenis az, én például kíváncsi voltam, és mivel egy nekrofil volt a lírai én, nem is tűnt olyan gusztustalannak és elfogadhatatlannak az egész, mert neki ez volt a természetes, és teljes mindennapisággal, a tettei miatt egyáltalán nem mentegetőzve írta le a történteket. Na mindegy, tetszett. Ezt a két mondatot onnan írtam ki, mert nagyon kedvemre valóak voltak: "Óriás fellegek hömpölyögnek az égen. Hekaté üvöltő kutyafalkája jár arra."
Különben Stephen Kingtől olvasom a Tűzgyújtót, mellette a New Monát, a tvájlájt és a nyú mún paródiáját, valamint a Blitzed Britset, amit még Laurától kölcsönöztem ki.



Öt, hat - mormold imádat.
Hét, nyolc - álmod kolonc.
Kilenc, tíz - aludni sem bírsz.

"három nyulak összegyűltek, selyemfűre települtek..."

Most éppen itthon vagyok, kábé egy órája érkeztem (éppen este fél tíz van, mielőtt még a bejegyzés valami hülyeséget írna ki, gondolom, valami déli időpontot), és holnap délután (?) megyek is tovább. Nagyon érdekes lesz ez a november hatodika szombaton, mert akkor fogok egy éve párkapcsolatban élni (ó, micsoda megfogalmazás), éééés akkor lesz a kis unokahúgom hét éves. Láááv Noémi.

Ilyenek hangzottak el most, tegnap és ma: (jelen voltak: Noémi (7), Luca (4), Melinda (keresztanyám, és nem tudom, mennyi), Tibor (keresztapám), apa és a barátnője, Gitta (a nagynéném, aki magyar, de Amerikában él, Ilonka mama (nagymamám) valamint Szebi és én)
Ő: - Úgyhogy kiszívtam belőled gondolatban péntek este a pozitív energiákat, Kornél.
Apa: - Hát, gyermekeim, amit péntek este ki akartatok szívni belőlem, az a tietek lehet, mert én olyan hullarészeg voltam... Mondjuk elég energikus is, táncoltam meg minden.

N: - Te átalkodott féreg! Te rátarti, átalkodott féreg!
(Ezt a hugocskájának üvöltötte, roppant kedvesen.)

Apa: maga elé mutat az asztalra, ahol egy csomó villa van, de nem éri el.
M: - Kérsz egy villát?
Apa: - Igen.
M: - Na, azért jól tudok olvasni a mozdulatokból, nem?
Én: - Hát, végül is, kicsit sem volt egyértelmű, hogy villát szeretne.
M: - Nem is! Ezt nem mindenki tudta volna. Ez azt is jelenthette volna, hogy...
Apa: - Adjál gyorsan egy villát, amíg szájba nem váglak.
M: - Azt is jelenti.
Apa: - Ez annyit jelent.

M: - Gyere, anyu.
Ilonka mama: - NEM.

Apa: - Tudom, hogy nem normális.
M: - Ki?
A: - Te.
M: - Én? Te se vagy.

Tibor: észrevételezi, hogy szar a pezsgő. - És mennyi volt? 390?
Én: - 690.
T: - Majdnem a kóla drágább, mint az.

Gitta: - I already printed, but nem jött ki.

N: - De ügyes vagy!
Ő: - Tudom.
N: - NEM TE!

L: - Szebi, te olyan szexi vagy!

Én: - Azt a Luca vagy a Noémi mondta neked, hogy szexi vagy?
Ő: - Luca. De nem tudom, miért mond nekem ilyeneket, mondja nekem, hogy Szebi, szexi vagy, és kaparja a falat, mondom úristen, mi van veled?

Négyen birkózunk az ágyon, Szebi telefonja kiesik a zsebéből.
N: felkapja, beleszól. - Halló, rendőrség? Vigyék el börtönbe a Szebit. Köszönöm.

L: Szebinek. - Mindjárt leöntelek hideg vízzel.
Apa: - Akkor kapsz egy nagy pofont. Ez ennyire egyszerű.

(A tortán gumimacik voltak, de aztán elfogytak róla, mert Luca mindig leette, és Melinda kólással akarta pótolni.)
Ő: - A kólás gumicukros torta, az lehet, hogy nem...
M: - Miért?
Ő: - Mert én gumimacisat akarok.
M: - Ez nem a te tortád. Senki nem kérdezte, hogy te milyet akarsz.

M: - Majd ha a te tortádat csinálom, akkor megmondhatod, hogy milyet akarsz. Neked mikorra csináljak?
Én: - Akkorra, amikorra apának.
M: - December?
Ő: - December tizenkilenc.
M: - Hány éves leszel?
Ő: - Tizenhét.
M: - Tizenhét? Jó. Nemsokára eléred azt a kort, amikor együtt lehet aludni.

L: ordibál.
M: - Lucuka? Lucuka, hali! Csönd.

Aztán Melinda valamiért úgy érzékelte, hogy mindenki feszült, de közben csak ő volt az, és kijelentette, hogy akkor most ki fogjuk magunkból kiabálni a feszültséget, és háromszor mindenki üvöltött, hogy HÚÚÚ!
Aztán Luca negyedszer is elkezdte.
Gitta: - Most már vége, tudod? Ez elmúlt.

Rögtönöztük a három nyulakat, mert azt mindenki fejből tudta, és egyszerre mondták, meg eljátszották, mi hárman, Szebi, Noémi meg én pedig csak néztük, de igazából mi voltunk a nyulak. Egyébként így kezdődött: M: - Mama sütött ilyet egyszer. Régen, nagyon régen, zugó erdő közepében.
És aztán a felnőttek eljátszották, ami igazán vicces volt.
M: - ...farkas halad...
Ilonka mama: elkezd settenkedni.
M: - NEM ÍGY HALAD A FARKAS!

M: - A három nyulak neoimpresszionista, kortárs feldolgozása mai szemléletben. AZÉRT SEM UGRUNK VONAT ALÁ! HáháHÁHÁHÁ! MENJEN CSAK AZ A VONAT!
Még jó, hogy egyáltalán nem őrült a keresztanyám.

Gitta: - Nem vagyok 2 év után se tisztában vele, Kornél.
Apa: - Mivel?
G: apa orra alá tolja a fényképezőjét, és néhány piktogrammra mutat. - Hogy ezek itt... jelentenek valamit?
Apa: - Hát igen, valószínű, hogy azért vannak ott, mert jelentenek valamit.

G: nézeget egy képet Melindáról. - Nézd, milyen aranyos.
M: - Dehogy aranyos, olyan csúnya vagyok rajta, hogy még!

Mi: valami mesét nézünk.
Ilonka mama: - Gyerekek, Gittának ki kell nyomtatnia a beszállókártyáját, úgyhogy... JÖN.

Gitta: - Most nézd meg, honey, ez egy jó kép lenne, csak olyan hosszú a pillantásod, hogy be van csukva a szemed. Ne haragudj, de kitörlöm.
Én: - Jó.
G: - Csak azt hagyom bent, ami szép.
Én: - Köszönöm szépen.

G: egyedül ül az asztalnál az ebédlőben.
Én. átmegyek az ebédlőn a konyhából a nappaliba.
G: rám néz. - Akarok majd menni vécére.

N: nézi magát a tükörben. - Ó, jaj, hát én végre tisztán látom magam!

Amúgy nagyon jó volt, mert volt arcfestő készlet, és kifestettem Noncsit meg Lucust pillangónak, aztán lemosták és utána vámpírrá készítettem ki őket, meg Szebi is engem, és nagyon jól sikerült, mert tényleg félelmetesek voltunk.
Íííímádok én mindent és mindenkit, písz és jó őszi szünetet.