you ain't give me the best

Most éppen azon tűnődöm, hogyha valaha megfilmesítenék a Boniface-t (tudom, hogy erre kábé 0% az esély, de álmodozni és szép dolgokra gondolni, azért szabad), akkor az lenne-e a jobb, hogyha csodálatos korabeli komolyzenei aláfestés lenne, vagy az, ha ugyan korhű ruhában lennének, meg az egész olyan lenne, de mai zenék mennének benne? Mert az előbbitől olyan fennkölt és gyönyörű lenne az egész, de az utóbbi felerősítené azt a kissé ironikus hangnemét, és sokkal jobbá tenné. Például éppen az előbb beugrottak egész jelenetek Kate Nash friendjével és sisterjével, és nagyon jó lenne.
De ez sajnos csak elmélet.

oh long johnson

South Parkból a faith hillezős taylor swiftelős piritósfejű macskás rész a legjobb!

És mindenki nézze a vámpírnaplókat, amiben pedig Damon a legjobb, és most már mindig ő fog eszembe jutni, amikor a Boniface-t írom. Nem teljesen úgy néz ki, ahogy elképzeltem, de úgy beszél, olyanokat mond és úgy is viselkedik.

pretty big and pretty white and beat a polar bear in a fight

Ma voltunk libegőzni, közben elmondtam Szebinek, hogy eddig miket írtam a Boniface-be, és hogy majdnem teljesen tanácstalan vagyok, hogy hogy folytassam, erre meg elmondta az egészet, hogy legyen a vége, meg minden, és tök jó, úgyhogy tényleg úgy fogom befejezni. De annyira jó ötlet, és amúgy meg olyan egyszerű, hogy nem is tudom, miért nem jutott eszembe, de nem is az, hogy egyszerű, hanem inkább kézenfekvő. Szóval ezek szerint teljes mértékben elvesztettem a képességemet arra, hogy ihletet kapjak, de szerencsére itt van Szebi, akit egyébként a történet igazán felvilanyozott. És mostanában együtt szoktuk nézni a vámpírnaplókat, ami nekem az első részeknél borzasztó gagyinak tűnt, de most már tetszik.
Ó, és a legjobb hírem, hogy tegnapelőtt 5 oldalt alkottam a Boniface-hez, és annyira jól esett! Kiestem végre az írástalanság állapotából.
Viszonthallásra.

you don't treat me like a friend yeah

Ma reggel arra az ijesztő megdöbbenésre jutottam, hogy a nyelvtan tételeim közül egy darab sincs itthon, hanem mindegyik Szebinél van, nála viszont elég kaotikus állapotok uralkodnak az íróasztalán meg alatta is, és szerintem a kettő papírkupac közül valamelyikben kell lennie, de most annyira olyan nagyon szar érzésem van, hogy nem fogom megtalálni. Meg a franciacuccom is valahol nála van, de arról tényleg fogalmam sincs, hogy hol, de az legalább egy nagy vastag kék mappa, szóval azt könnyebb megtalálni, mint egy félbehajtott papírköteget. Istenem, én olyan hülye vagyok! Minden cuccomra mindig úgy vigyázok, de ha valami igazán fontos dologról van szó, akkor azt biztos, hogy elkeverem valahova. Ajj, remélem megtalálom majd őket.
Már mióta felkeltem, szerintem jobban izgulok, mint Szebi, hogy jól sikerüljön neki az angol.
És, hatalmas bejelentés: immár 5 hónapja nem olvastam olyan könyvet, amit én választottam volna, és a minimálisnál jobban érdekelt volna, hanem csak kötelezőket, és ma végre elkezdtem olvasni az Éjsötét árnyékot, és máris a 70. oldalon tartok. Bezzeg a kötelezőkkel nem haladtam ilyen gyorsan, csak az Iskola a határonnal, meg az Esti Kornéllal, mert azok nagyon tetszettek.
Nem olvastam el az Odüsszeiát, a Szigeti veszedelmet és a Sorstalanságot, de ezek közül egyedül a Sortalanságot érteném meg, mert azt esetleg nem 1000 évvel ezelőtt írták  de úgy gondolom, hogy azt az időt, amit ezeknek az elolvasásával és a nem-megértésével töltenék, inkább a nyelvtan szóbeli tételekre fordítom  már ha megtalálom őket. Remélem, igen.

Sebastian

Tanár: - Sebastian, ne beszélgess.
Ő: - Nem beszéltem.
T: - De, én egy női hangot hallottam.
Ő: - Az valószínűleg nem belőlem jött ki.

Filmben a férfi csúnya öltözetben: - Megyek, kiszellőztetem a fejem.
Ő: - És veszek egy új öltönyt is, mert rájöttem, hogy ez nagyon csúnya. Meg egy nyakkendőt is. Az sem árt.

Férfi: - Telefonálok egyet.
Ő: - Halló, halló, ki van a vonal másik oldalán? Ez már nem derül ki. Nincs kimenője.
Férfi: megböki a társát és int a fejével az ajtó felé.
Ő: - Gyere, vegyünk egységet.
Másik férfi: megállítja az előzőt az ajtóban.
Ő: - Uram, elnézést, ez itt az öltönykommandó. Ön többrendbéli öltönysértést követett el.
Férfi: átnyújt az előzőnek egy kazettát.
Ő: - Adunk egy kazettát, hogy később is lássa, milyen csúnya öltönyt viselt.

Ez lehet, hogy így tök érthetetlen, de én sosem tudom nézni a filmet, amikor így elkezdi szinkronizálni, mert annyira röhögök, hogy nem hallom, és ő sosem röhögi el magát, és ezért sosem hagyja abba, és én sem tudom sosem abbahagyni a nevetést.

Most mindenkinek előadtam, hogy szerintem milyen jó lesz a matekom, erre megnéztem a megoldást, és örülök, ha megvan a kettes. A magyarból 40-ből 33-at értem el a műveltségin, a fogalmazásokat pedig úgyse  tudom lepontozni magamnak.

fél-hajnal csöndje s a szobán nagy kék fülekkel ostobán egy furcsa bagoly átrepül mint a rém-mesék uhuja

Úúú, de jól néz ki, amit a címhez beállítottam betűtípusnak! Most már biztos, hogy újra minden bejegyzésemnek fogok értelmetlen részleteket idézni dalszövegekből cím gyanánt. Vagy pedig valamilyen verseskötetet leveszek a polcról, és mindig beírok egy sort. Ezt most  meg is fogom tenni, méghozzá az Ady Endre verseskötetemből, amit a ballagáson kaptam az iskolában jutalomkönyvként! Még soha életemben nem kaptam jutalomkönyvet ezelőtt.

but my heart was with another and

A magyar emelt szintű érettségiről nem kívánok értekezni, amíg nem tudom, hogy hogy sikerült, vagyis június négyig. Vagy pedig amíg nem láttam a megoldókulcsot. Nem tudom, hogy ez valamiféle betegségre utal-e, de  már körülbelül egy hete nem hallgatok semmi mást az ipodomon, csak Kate Nash Girl Talk albumáról a Sister című számot, amibe szerintem nem sok ember tudná beleélni magát, ha megmutatnám neki, és nem is olyan nagyon mély értelmű  de engem érzelmek sokasága rohamoz meg, akárhányszor csak meghallom, és egymás után 10szer is képes vagyok végighallgatni, minden nap újra és újra. Ma amikor felhívtam Lujzit, rájöttem, hogy nagyon hiányzik ő is, és az egész előkészítő is.

Ma elballagok, és tegnap álmodtam először ezzel az osztályommal. A szerenádok nem voltak rosszak, a keddi meg a tegnapi annyira jó sem, de a hétfői szuper volt. Sződligeten voltunk a matektanárnőnknél és nagyon vicces volt. Mondjuk én egy szerenádon nem azt tartom a legkedvesebb mondatnak az osztálytársaimtól, hogy igyál, mert ingyen van, és akkor megisznak mindent, amit találnak, de mindegy. Háromra kell ma mennünk, hogy oda tudjuk adni a tanároknak a virágokat meg az ajándékcsomagokat. Szerintem sokkal jobb, hogy mi ilyen ajándékkosarakat viszünk, mert abból legalább mindent fel tudnak használni, mintha valami drága vázát vagy ilyesmit adnánk. Várom már, hogy este találkozhassak az egész családommal.