Főleg úgy, hogy a vetements szóról (az első e kis háztetővel a tetjén van, de fogalmam sincs, hogy lehet olyat művelni a billentyűzettem) mindig a veteményes kert jut eszembe, pedig ruhát jelent. Ja! És a franciatanár meg sem dicsért, amikor egyben lefordítottam kábé 4 sor hosszú mondatokat olyan kifejezésekkel, hogy csak na, hibátlanul, és senki más nem tudta,hogy mit jelent. Szóval köszönöm. Pedig igazán nyakatekert mondatok vannak benne. Hamarosan föladom.
(Legutóbb zserárd döpárgyiő érkezését kellett megtanulni szó szerint a cannes-i filmfesztiválra. És ötöst kaptam. Erre azonban most nem érzem magamban az erőt, mivel háromszor annyi, mint az.)

getting nowhere

Vajon miért kell megtanulnom Coco Chanel életrajzát kívülről franciául, évszámokkal együtt? Mikor fogom ennek hasznát venni? Körülbelül akkor, amikor azt fogom ecsetelni németül, hogy melyik évszakban milyen ruhákat kell hordani, milyen ünnepek kapcsolódnak az adott évszakhoz Ausztriában és Németország, valamint mivel lehet ilyenkor elfoglalni magunkat. Mert általánosban meg ezt kellett minden évben bemagolnom négy oldal terjedelemben (minden évszakhoz egy oldal).

Íííímádom az ezüstkék körömlakkomat, a hógömbjeimet, a BSZ-t pedig nem tudom "letenni".  És igen, valóban csak ennyit tudok közölni egy hét után, vagy fogalmam sincs, mikor írtam utoljára.

És most visszaolvastam az összes Boniface-hez kötődő bejegyzésemet, hátha ott megtalálom, mikor kezdtem el (nem), és megláttam azt, amikor írtam, hogy meg kell néznem néhány videót Adam Lambert interjúiról, hogy Boniface továbbra is hasonlítson rá. Szóval most is ezt tettem, mert Boniface a fejemben már egyáltalán nem hasonlít rá, meg különben is, mindig is szálkásabb volt és hosszabb fejű, azonban most néztem egy 2011-es moszkvai interjút (amelyet az orosz cosmopolitannek adott, és így kezdi: "hellooo, cosmo girrrls!"), és rájöttem: Boniface arca sokkal pimaszabb és hát... a világért sem titulálnám primitívarcúnak Adam Lambertet, de Boniface még ennyire sem primitívarcú, mint ő. Semennyire sem az. :D
Lehetséges, hogy ezt a privát füzetembe kellett volna írnom? Gyanítom, igazán érdekes lehet mindenkinek. (Ó, és a visszaolvasás közepette arra is rájöttem, hogy semmit sem javultam penszólmécces mivoltomhoz képest, magyarul még mindig ugyanabban az idegesítő stílusban blogolok, mint 2 éve.)

Megpróbáltam utánanézni, hogy vajon mikor kezdtem el írni a Boniface-t, mert kíváncsi vagyok, mennyi idő alatt vagyok képes megírni egy regényt ilyen roppant csökött aktivitással, azonban természetesen a csodálatos ötleteimmel és agyműködésemmel sem sikerült sehova felírnom a kezdés dátumát, még a Boniface-es füzetembe sem, pedig abba aztán tényleg minden apró baromságot, háttérinformációt és halvaszületett ideát lejegyzek. Ennyit erről.

Fogalmam sincs, mi történik.

or hide from the light

Nos, most ismét, hosszú idő után zöldre festem körmeimet. Senkinek a hazug pillantásai nem érdekelnek. (Fogalmam sincs, az utolsó mondattal mire gondoltam, de igazán jól hangzott.) Boniface-t akarok írni, azonban fogalmam sincs, ez megvalósulhat-e, mert a világért sem akarnám, hogy unalmas legyen, azonban folytatni is szándékozom, viszont ha nincs ihletem, akkor nem fogok kikényszeríteni magamból szaros fél oldalakat, mert annak értelme nincs. Óóó, Istenem! Csak adná ki valóban az ulpius a Mezítlábat, és utána folyamatosan zaklatna engem, hogy írjak időre fantasztikus könyveket, és akkor nem lenne más választásom, és sikeres íróvá lépnék elő! Ó, ó.

hálendá

...
Most akartam írni valami ömlengést arról, hogy semmifajta közölnivalóm sincsen annak ellenére, hogy mennyi minden történik velem, de nem írok, mert annak aztán valóban nem lenne értelme, és a bejegyzés is unalmas lenne, úgyhogy most csak annyit mondok: a mai naptól kezdve akkor fogok csak bejegyzést írni, hogyha közölnivalóm akad (nem azt mondom, hogy fontos vagy értelmes), és ha mondjuk egy hete nem írtam, akkor nem fogok csak azért írni, mint most, hogy közöljem, hogy még életben vagyok és nem történt velem semmi, amit leírnék, de közben csomó minden, amit nem írok le.

Köszönöm. Örülök, hogy tartózkodom a fölösleges bejegyzésektől.

Kedves Emődi Regina! Pályázatunkra beküldött írása a kiválasztottak közé került. Keresni fogjuk szerződési ajánlatunkkal, ehhez az alábbi adatokra van szükségünk: ...
Üdvözlettel,
Ulpius-ház Könyvkiadó

Ó, istenem, annyira íííímádom Boniface-t! Aaaannyira tökéletesre sikerült, pontosan  annyira, amennyire akartam, és olyan jókat mond. Noha sohasem gondoltam volna, hogy akármelyik karakteremet a "szexi" jelzővel illetem majd, de ő az. És mostantól még inkább az lesz, és humoros és udvarias és elbűvölő, és néha kétségbeejtően kiszámíthatatlan, és Charlotte meg fog őrülni. Szerintem ilyen férfi nem létezik, amilyen Boniface lett, de pont attól olyan csodálatos, és szeretem, hogy háttérbe szorul ez a vámpíros-dolog, de közben végig ott van mégis, és Boniface pont amiatt olyan elérhetetlen és fantasztikus, és pont azért csinál olyan dolgokat, és azért produkál olyan érzelemmentes érzelmeket, amilyenekre mindenki más képtelen. És éppen olyan árnyalatnyira hasonlít az Interjú a vámpírral-béli Lestatra, mint amennyire szerettem volna. És a legjobb hírem a mai napra: most már Charlotte-ot is kezdem megismerni, és igazán megkedvelni.

(éhes vagyok, de 20 percig mostam fogat azzal a bizonyos technikával, ezt pedig nem óhajtom holmi zugevéssel tönkretenni, de ma alig ettem, és jaj, annyira jó lenne egy virsli kenyérrel! nem, erős vagyok, és tántoríthatatlan.)

rattata!

Még csak néhány órája van fent a felső ideiglenes fogszabályzóm, de máris elvette minden élethez való kedvemet, de főként: az evéshez való kedvemet. Amikor eszem, olyan, minthogyha két kés lenne a számban, ami szanaszéjjel kaszabolja a nyelvemet, valahányszor rágok, úgyhogy úgy hiszem, le fogok egy kicsit fogyni. Legalábbis reménykedem benne.
Ó, annyira jó és vicces volt ma Lauránál! Aaaa.
Nos, semmi más értelmeset nem tudok közölni, csak azt, hogy apukám választás elé állított: vagy angolból csinálom meg két éven belül a felsőfokút, vagy franciából a középfokút, és azonnal döntsem el. Mindkettő lehetetlennek és távolinak tűnik, és noha magam is tudom, hogy nem ártana már kitalálni, egyáltalán nem tudom rávenni magam, hogy eldöntsem. Nyár óta, amióta angolból megcsináltam a középfokút, a tököm tele van vele, hogy a tanárok kedvenc szófordulatával éljek, szóval semmi kedvem megint azzal foglalkozni, viszont a francia középfokútól meg annyira messze állok, hogy ihajcsuhaj (hogy ludas Matyi kedvenc szófordulatával éljek). Kiolvastam a Lolitát, és igazán tetszett, csak kár, hogy olyan szenvedve olvastam el a végét, mert miután Lolita felnőtt és Humbert nem volt többé pedomaci, már egyáltalán nem érdekelt, aztán amikor megint találtkozott Lolitával felnőttként, akkor nagyon rosszul esett, hogy ilyen csöves lett belőle, és hogy miért buta? Mert én Vladimir Nabokov helyében (na, ez elég merész, de mindegy) úgy alkottam volna meg Lolitát, hogy okos, mert ugye ki tudja használni a helyzetét, és felnőttként is ugyanolyan erőteljes és rafkós, mint gyerekkorában, és éppen ezért sikerült egy nagyon jó házasságot kötnie. Humbert riválisát pedig, akit a végén lelőtt, teljesen úgy képzeltem el, mint azt az undorító férfit, aki a Rémségek cirkuszában az a dagadt.
Most pedig Boniface-t szeretnék írni, avagy Ryant visszaolvasni. Az erőteljes, szarkasztikus, ironikus, vonzó férfikaraktereimre (illetve hímneműekre, mert Ryan ugye nem volt éppen felnőtt) van szükségem, akik az én gondolataimat közlik a világgal.

day by day

Ó, éljen, nincs szombati iskola, nem kell idén mennem az ELTÉre, elég csak jövőre, most beszéltem meg az apukámmal, azonban valószínűleg idén külön magyar-, matek- és angoltanárhoz fogok járni. (a matek csak azért, mert annyira szar az új tanár, hogy tényleg rettegni kezdtem a megbukás felől)
Ma megcsináltam Szebi segedelmével életem első önálló rántott húsát, és nagyon finom lett. A mai napról ennyit.

Az iménr olvastam el az aranyember rövidített változatát, és ez akkora hülyeség, pontosan akkora, mint a kőszívű ember fiai. Jókainak sem a stílusát, sem az ötleteit nem favorizálom, és miért van benne mindkét műben, amit tőle már valamilyen szinten "olvastam", a jég alá esés? Mert úgy emlékszem, hogy a kőszívű ember fiaiban, amit kábé 4 éve próbáltam elolvasni, az volt, hogy valamelyik ment ott lovasszánnal, és kergették a farkasok, beszakadt a jég, ő meg beleesett. Pontosabban ennyire emlékszem az egészből. És itt az aranyemberben pedig ekképpen hal meg a kellemetlenkedő egyén. Viszont valamiért nagyon megérintett - de nem értem, hogy miért - hogy ebben a történetben az egyik szereplőt Noéminek hívják. És végig az én Noémimet képzeltem bele felnőttként. Annyira jó név az, hogy Noémi! Óóó, még mindig nagyon tetszik, pedig immáron 8 év telt el legidősb unokahúgom megszületése óta.
Na mindegy is.

AZT ÁLMODTAM, HOGY ÉN VAGYOK CHUCK BASS!

Igazán megrázott az őszi szünet vége. Azonban ma az anyukám elmesélte nekem, hogy miről szól a silent hill, amit én még nem láttam, de majd meg szeretném nézni, és végig azon tűnődtem, hogy ezt miért nem írtam meg én? Anya mondta, hogy maga a film egy kicsit bugyuta, de az alapötlet nagyon jó, és tényleg, miért nem nekem jutott eszembe? Arra akarok kilyukadni, hogy nagyon hiányzik az, amikor nem csak néha-néha jött egy jó ötlet, hanem egész gondolathuzamok fogalmazódtak meg a fejemben, amik egy történet gerincét képezték, és ha nem is tudtam, hogy mi lesz a vége, akkor is arra tudtam végig építkezni. Szóval mostanában nem ugranak be soha olyan egész regények, kivéve a Selida, vagy mi az isten (elnézést), de azt nem fogom sohasoha megírni, mert roppantul amerikai és nyálas lenne, csak akkor nem, ha apokaliptikus elemeket is szőnék bele, ez azonban nem áll szándékomban. Ó, és még van egy nagyon jó ötlet agyam legmélyén, de ahhoz rengeteg háttérinformációra és magyar történelmi elemre lesz szükségem, és csak valamikor 20 éves korom tájékán kellene megírnom, amikor már befejeztem az Anne Hoopert, és újra arra adnám a fejem, hogy történelmi regényt írjak - annak ellenére, hogy mindenkit megkértem, ha erre újra sor kerülne, tartóztasson fel. Na de én ezt olyan jól meg tudnám már most írni! De nem, nem, akkor sem kezdek még bele, ha minden kötél szakad, max. akkor, ha már befejeztem a Boniface-t, és már megint nem 5-öt írok egyszerre, csak 4-et.
Annyira remek volt a hétvége! És annyira sajnálom, hogy már megint nem írtam fel semmit Nógrádon, és még csak fejből sem jut eszembe semmi. Na mindegy. Szebi nagyon jól vezet. Eme gondolattal búcsúzom.

Kábé fél órája értünk haza, mert Matyi kölcsönadta a kocsit Szebinek, és most ő vezetett idáig, holnap pedig - szintén az ő sofőrködésével - felmegyünk Nógrádra megünnepelni Noncsi nyolcadik születésnapját. :) Már nagyon várom, mert úgy volt tegnap, hogy találkozom velük, de aztán nem sikerült, mert Melinda túl későn indult el, és mire ő Miklósra ért, mi már nem voltunk ott. Szóval már hiányoznak.
Ja! Vasárnap leszünk együtt 2 éve Szebivel, és az évfordulónkra kaptam tőle egy C3-as nokiát, aminek annyira örültem, hogy nem is akartam elhinni. :D
Jövőhét szombattól pedig (és attól kezdve minden szombaton) 9-től egyig az ELTE előkészítőre kell járnom, ami már október közepén elkelzdődött, szóval amikor ma beiratkoztam, a kezembe is nyomtak 300 oldalt, hogy ez az eddigi anyag. Na mindegy, ez van.