Sikeresen felvételt nyertem a film szakirányra és a kommunikáció és médiatudomány minorra, úgyhogy most nagyon büszke vagyok magamra, de szerintem teljesen indokolatlanul, mert észrevételeztem, hogy egy csomó olyan ember meg nem került be, akik gondolom több tárgyat is elvégeztek, mint én, méghozzá jobb eredménnyel. Úgyhogy ez most megint ugyanolyan random volt, mint minden más ilyesmi az egyetemen eddig.
Most pedig írnom kellene, mert anyukám rádöbbentett, hogy ősztől megint nem lesz időm, és valóban megint nem fogom tudni egyiket sem folytatni, és ha most a fennmaradó kábé egy hónap és 10 napban, ami ebből a nyárból maradt, nem fejezem be a Boniface-t úgy, hogy teljesen kész van, át is van javítva, és minden szuper, akkor nagyon szégyellni fogom saját magam előtt saját magam.
De azt hiszem, most inkább, sokkalta értelmesebb cselekedetként, levágom a tengeri babamalac hercegnő szőrét rövidebbre, mert nagyon hosszú már, csakis arra várok körülbelül egy órája, hogy befejezze a békés evés-ivást. (Jó, nem, mert közben elmosogattam, rendet raktam, és írtam egy blogbejegyzést, de akkor is.)