Hihetetlen, hogy beköszöntött ez a hülye tizenegyedik, és azért kell remegnem év végén, hogy meglegyen matekból a kettesem, amikor eddig még a négyesem is megvolt, ha megerőltettem magam. Egyébként a témazárónak keresztelt kisérettségim is kettes lett belőle, ez azonban annak volt köszönhető, hogy a 9., 10.-es anyagot kábé négyesre tudtam, a 11.-est meg karóra, és a kettő pontjainak összevonásából lett a kettes, de majd holnap megnézem. Remélem, a történelemtanár annak fényében, hogy minden nulladik órán hatan szoktunk részt venni a negyvenből, és abban a hatban eddig minden alkalommal én is benne voltam, megadja a négyest, ugyanis ma azt találta mondani, hogy hármas leszek, minek következtében éktelen haragra gerjedtem, és követeltem a második félévi jegyeim megnevezését, amit azonban nem tett meg, hanem azt mondta, hogy majd még holnap meglátjuk. És a bukókkal dogát irat, amit remélem, velem nem fog, hanem csak puszta jóindulatból megadja a négyest, írni nem akarok, ugyanis az anyagból az égvilágon semmit nem tudok, úgyhogy nem tudom mire verem itt magam, de mindegy.
Voltunk szalagavató ruhát nézni, és igazán vicces volt, ki is választottunk színt, fazont, mindent, csak a méretvétel lesz szeptemberben, aztán meg majd röpül a rohadt idő, és jön az érettségi, amihez semmilyen kellő háttértudással nem rendelkezem, és nyáron szerintem nem is fogom majd megszerezni, aztán úristen. Bele sem merek gondolni, hogy mi jön. És azon tűnődtem, hogy ráadásul a nyár is olyan hamar el fog menni, mert állítólag két és fél hónap, de én most az iskola befejeztével azonnnal megyek Londonba, és amikor hazajövök, akkor már szóbeli érettségi van, és utána vége is a júniusnak. Úgyhogy ez egy nagyon érdekes dolog. Ha úgy vesszük, ez az utolsó iskolás értelemben vett nyáriszünetem. Én ezt egyáltalán nem akarom, ilyen változásokra nincs szükségem, szóval ma éjjel szépen felveszem valamelyik legcsinosabb zebrás hálóingemet, az egyik rózsaszín a másik zöld és narancssárga és szivárványos, hozzá pedig a bocis vagy a cicás csíkos ki téli zoknijaimat, mert Sohaországban az dívik, és el is repülök oda, nem késlekedhetek tovább. Pán Péter már bizonyára szeretettel vár.
Ó, istenem. De ez tényleg borzasztó! És a jövő évet azért fogjuk végigizgulni meg végigérettségizni meg végigszalagavatózni, hogy utána szépen ne legye többé semmi boldogságunk.Ez nem szép dolog.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése