surgery

Jó estét kívánok! Megint nem blogoltam immáron ezer éve. Tisztelettel jelentem, hogy -ahogyan a kis henrik porkellben mondták volt, amikor még lehetett tekinteni - sikkerrültt a műttétt. Vagyis a szemműtétem, ami által 120%-os látással rendelkezem pontosan harmadik napja. Vége a vakoskodásnak, a szemüvegkeresésnek, a fejemről a szemüveg leütésének, annak, hogy mindig kilazult a hülye szára, annak, hogy az összes kontaktlencsétől kifolyt a szemem, annak, hogy egy csomó pénzért kellett minden hónapban kontaktlencsét venni, és azon remegni, hogy időben megrendeljem, vagy megkapjam, mert ha nem, akkor megint hordhatom a szemüveget, aminél idegesítőbb nincsen a világon. Jó, az idegesítőbb lehet, ha nem látsz semmit, de azon a stádiumon, hogy nem hordom a szemüvegem és akkor egy kicsit nem látok, már 5.-ben túlléptem, mert azóta szemüveg nélkül egyáltalán nem láttam, és nem tehettem meg, hogy nem vettem fel. Szóval most teljesen kitisztult a világ, mert például ma is észrevettem, hogy milyen szép egy épület, ami mellett egyébként minden nap elmentem, meg még a rengeteg kilométer messze lévő fáknak is látom az összes ágát külön-külön. Fogmosáskor élesen ellátok a tükörig, ha filmet nézek, letehetem a fejem a párnára anélkül, hogy a szemüveg elgörbülne vagy szétnyomná a fejemet. És ami még jobb: akárhogyan megcsinálhatom a hajamat, mert végre nem áll el a hülye szemüvegtől a fülem!
Ez most a nagy hír. De sajnos egyelőre nem meredhetek valami sokat a képernyőre, illetőleg nincs ilyen utasítás, de én nem hinném, hogy jót tesz, úgyhogy viszonthallásra.
(Ó, egyébként csodálatos nadrágokat vásároltam, egy sötétkék farmert, egy királykék csodát, aminek fantasztikus fazonja van, és egy gyönyörűséges ciklámenes rózsaszínest is, amin csak virágok vannak, de valahogy úgy, mintha rá lennének festve. Nagyon jók.)