Íme, itt vannak a Noémis Lucás aranyköpések, habár végképp meg vagyok győződve róla, hogy már senki nem olvassa a blogomat. Tegnap este, amikor hazajöttem Rékától, akartam ezeket kiírni, de nem volt net.
Bújócskázás. Máté: - Apa, Szebi megvan?
T: - Fogalmam sincs bazmeg, hol van. Mármint NINCS MEG!
Szebi: - Belefeküdtem a földbe.
Én: - Szebi mindjárt leugrik az orgonafáról. Vagy a tökből kibújik. Tökrózsika.
Mindenki nevet.
Én. - Pedig nem is volt vicces.
Anya: - De vicces volt.
N: - MEGVAAAGY, MÁTÉ! ... Nem tudom, hol van, de reméltem, hogy erre előjön.
Én: - A múltkor ettem olyat, hogy konzervbab, tejföl, meg lilahagyma. Nagyon finom volt.
N: - Úgy, hogy fújfinom?
Sz: - Tudod, mi a baj? Hogy utána mellettem alszik.
Az osztálytársainkról mutatunk képeket nekik.
N: - És hol van az a Marci, akiről sokat beszéltek?... Az a Szebi apukája, az a Marci?
Anya: - Szebi. Én vagyok az apád.
(Marci Szebi velünk egyidős barátja, amúgy, és a nevelőapja Matyi :D.)
N: - Luca, ott a lány macskakandúr.
Sz: - Noémi, nem tudod, mi a PIN-kódod?
L: - Én tudom, mi neki.
Sz: - Mi?
L: - Négy pont. Vagy négy csillag.
Én: este gyertyát gyújtok.
N: - Az mi?!
Sz: - Gyertyának hívják, úgy az 1600-as évek óta.
N: -Vigyetek el a fogorvoshoz. Hadd nézzek meg egy DVD-t. Mert fáj a fogam... a DVD-re!
L: - Én is mondhatok egy hülyeséget?
Én: - Csak ha vicces.
L: - Majom szarik.
N: - Ez 25 lóerős világítás.
N: - MI AZ AZ ALKONYAT?! Az osztálytársaim meg a bések azt nézik, én meg azt se tudom, miről beszélnek.
L: - Noémi, ne beszélj!... Olyan undorító vagy, amikor beszélsz.
N: a fülesem rajta van a fülén, és mondtuk neki, hogy suttogjon. Suttogva, de nagyon hangosan: - EZT HALLOD?... EZT HALLOD?! MI?!
(de kár, hogy a hangsúlyokat nem lehet érzékeltetni)
N: - Hadd szagoljak egy kis jó levegőt. Nincs levegő. Tiszta poshadt az egész szoba. ... Sokkal jobb. Micsoda megkönnyebbülés!
N: zenét hallgat. - Mit mondott? Azt mondta, hogy one direction?
L: - Mi az, hogy Tokió?!
N: kaparja a fejét. - Mi ez? Azt ne mondd, hogy pattanás!
Én: - Kapard le.
N: - Nem kaparom, mert fáj! Most legyek öngyilkos?
L: zenét hallgat, becsukja a szemét.
N: odamegy, és lefingja.
L: kinyitja a szemét, látja, hogy mindenki röhög. - Mi van? (leveszi a fülest) Szegény fejem már megfájdult.
Sz: - Azt nem csodálom.
N: nézi a telefonján Verus képét. - Jaj, de aranyos. Egész este el tudnálak nézni. GIDEON! (így hívják valamiért Verust)
Telefon: képet vált.
N: - Orommal megérintettem valamit?
N: nézi a gépen a cuccokat, amiket Szebi rátesz a telefonjára. - MONSTER HIGH! Olyat lehet rátenni?
Sz: - Biztos, hogy nem teszem rá! Úgy kikapok anyádtól, hogy csak na. Így is félek, hogy ki fogok kapni.
Sz: - Szeretnél Elvist hallgatni?
L: - Mit?
Sz.- Elvis Presley-t.
L. - Az mi?
Sz: - Jó, azt szeretnél hallgatni.
Néni a villamoson. - Elnézést, hogy megkérdezem, de ezek a maguk gyerekei?
Én: - Nem. Az unokahúgaim.
Néni: - Nagyon fiatal anyuka.
Én: - De nem az enyémek.
Néni: - Gyönyörűek a lányok.
L: - Én vagyok a szebb.
Néni: - NEM TE VAGY A SZEBB EGYÁLTALÁN!
N: le akarja rajzolni a macskát, amit a falamra festettem, és Luca is. - Hát ez nagyon ronda lett. (megnézi Lucáét) Tied még rondább. Úristen, ez olyan, mint aki pisilni készül.
N: - Kész a ronda mű.
Villamos: - A következő megálló a Bosnyák tér.
N: - Rusnya tér?! Ez a neve?
Yoda: elszalad Luca elől.
N: - Megijedt a csúf ábrázatodtól.
L: felemeli a rajzát. - Bemutatom ifjú művemet!
N: - Így olvasik a Luca.
N: - Ugye, hogy fehér a nyelve?
L: - Nem. Patkányszínű.
T: - Te láttál már patkányt?
L: - Persze, van egy csomó a pincében.
N: - Luca, csak bele kell nézned a tükörbe, és meglátod a patkányt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése