Írtam az ulpiusnak, hogy mi van a szerződéssel, és elnézést kértek, valamint azt felelték, hogy remélhetőleg már nem kell sokat várakoznom.
Ó, borzalmatos lett a félévim! Egyébként azon tűnődtem, hogy talán nem is olyan nagy baj, hogy ennyire rettegek apa véleményétől a jegyeimet nézve (jó, azért nem túl egészséges), mert ha csak rajtam múlna az egész, és anyukám sem érdeklődne utána minden nap, hanem nem foglalkozna vele, akkor én teljes léleknyugalommal bent hagytam volna például franciából a négyesemet. Jó, irodalomból nem, mert annyit azért elvárok magamtól, és négyesnél különben is sokkal jobban teljesítek, meg elég sok mindent megértek verselemzésekkor, amit az osztály többi része nem (csak éppen soha nem mondom ki hangosan, tehát lehet, hogy kívülről mégis csak úgy fest, hogy egyáltalán nem teljesítek), de franciából valóban négyest érdemeltem. És különben is, a tanár akkora meggyőződéssel jelentette ki, hogy négyes leszek, hogy nem is mertem rákérdezni az ötösre, csak következő héten, majd itthon három órát dolgoztam valami idióta feladatsorral, ami meglehetősen nehéz volt, és megkaptam rá az ötöst. Szóval ennek semmiképpen sem vetettem volna alá magam, ha nem muszáj franciából ötösnek lennem. (nem minthogyha meg tudnék szólalni, vagy ilyesmi, de annyira lusta vagyok, hogy egyáltalán nem keresek magamnak framciatanárt)
Az iskolánkban különben megint felújítás van, és én úúútálok a munkások közt járkálni, úgyhogy ma is, amint megpillantottam, hogy a folyosó egyik végében négy darab munkás áll, azonnal elslisszoltam az ellenkező irányba, annak ellenére, hogy tudtam, nem is a fizikateremben leszünk, majd miután benézve idegen osztályt találtam, visszakullogtam, mire a négy darab munkás elkezdte elpakolni az összes földön heverő cuccot, majd amikor megköszöntem ezt nekik, rögtön megpróbáltak beszélgetésbe elegyedni velem. Ez pedig egyáltalán nem hízelgő, főleg a szagukat tekintve.

Nati: - Andrew, ha miattad itt maradunk, szarok egyet és a hajadba kenem!

Marci: behoz egy csomó pezcukrot, és elkezdi szétosztogatni.
Én: - Marci, miért adsz belőle mindenkinek?
M: - Mert egy csomó van otthon.
Én: - És te nem szereted?
M: - De.
Ő: - Marci, te nagyon hülye vagy.
M: - Te meg irigy.
Ő: - Miért vagyok irigy? Eddig akárki kért, én mindenkinek adtam mindenből. Az irigység és a csicskaság között hatalmas különbség van.

(francián elmentünk franciakrémest enni, mert múzeumba nem engedtek ki minket, tantermünk pedig nem volt)
O: -  Annyira elegem van már ebből a céltalan bolyongásból!
Én: - Hallottad ezt? Céltalan bolyongásból.
N: - Ezt ki mondta?
Én: - Hát szerinted? Mr. Magyar Irodalom.

(a hp photosmart all in one series meddig óhajtja még közölgetni velem, hogy végzetes hiba történt? mert fogalmam sincs, mi az a végzetes hiba, nem is érdekel, és amióta leültem a géphez - 10 perce - összesen 11szer zártam be ezt az ablakot. most pedig további négyszer. további kettő.)