Jó estét és boldog Újévet kívánok mindenkinek.Elnézést, amiért több, mint egy hete nem jelentkeztem, de nem voltam sem itthon, sem számítógép közelébe, és Szebi netbookja bizony egyetlenegyszer sem jutott eszembe, csak olyan alkalmakkor, amikor megláttam nála, akkor viszont nem akartam óvodás módjára kitépni a kezéből, mert jó példát szándékoztam mutatni az unokahúgaimnak, akik azonban szakadatlanul rosszalkodtak.
Az újévi koncert nagyon nagyon jó volt, elnyerte a tetszésemet, csak az nem, hogy fél nyolc után kezdték (egyébként hétkor kellett volna, de ez nem baj, mert negyed nyolckor értünk oda), és éjfélkor lett vége, szóval rettenetesen hosszú volt, de legalább nagyon szép, és a legjobb helyen ültünk.
Az anyukám pedig sikertelenül próbálja összerendezgetni a családot, mert a születésnapomat nálunk szerettük volna megtartani, úgy, hogy apa és Mihaela is átjött volna, ők azonban valamiért hallani sem akarnak az ötletről, pedig azt hittem, hogy szerfelett örülni fognak, és ahogy elképzeltem magamban, úgy gondoltam, hogy eleinte egy kicsit kínos lesz, de utána jól fogjuk érezni magunkat. Hát, nem fogjuk. Vagy igen, csak megint külön-külön. Mondjuk szerintem elég beteges, hogy minden családi rendezvényt kétszer ünneplünk meg, hogy én apával is és anyával is megünnepelhessem, mert 23-án dísztettünk fát apáéknál, amivel mondjuk nincs probléma, 24-én meg itthon, amivel megint nincs,mert ezt végül is nem is lehetett volna másképp megoldani, de az azért elég gáz, hogy Noémi, Luca, és az én születésnapom is minden évben kétszer egymás után van megtartva. Vajon a szalagavatóm is meg az esküvőm is kétszer lesz? Vagy egyszer, viszont mindenki villámló pillantásokat fog vetni egymásra a két ellentétes oldalamról? Na mindegy. Jövőhéten csütörtökön azonban Erdélybe utazunk Szebivel és a nagymamámmal apa barátaihoz, és csak vasárnap jövünk haza. Újra repülőőőő! Kétszer is!:)
Ezeket sütötték el családtagjaim a harmincadikától elsejéig terjedő időszakban:
(Az idióta család, ahogy apa mondaná, úgyhogy kérem, senki ne botránkozzon meg nagyon.)
(Noncsi nyolc éves, Luca pedig öt)
M: belenéz Noémi szájába. - Nem mostad meg a sárga lepedékes fogadat?
N: szétnyitja Melinda száját. - Jézus Máriám, de csúnya vagy! (nekem) Azért, mert öt évben egyetlen egyszer most fogat.
Ilonka mama: előjön hátrafésült, vizes hajjal.
N: hátrahőköl. - Fúj, mamucka! Ez a haj nem áll neked valami jól. ... Jaj, mama, rád se bírok nézni. Ne is haragudj, hogyha megbántottalak, de ez undorító, ez a haj.
(na jó, ezek alapján igen bunkónak tűnik, pedig amúgy viccesen mondja :D)
N: felmászik az ebédlőasztalra.
M: - Kornél lehet, hogy nem örül neki, ha itt meglát. Már kiskorodban is mondtam neked, hogy ami az asztalon van, azt megesszük.
L: Melinda füléhez hajol, és megnyalja.
M: - Mit nyálkázol itt a fülembe?!
N: megpróbálja kiszedni a csészét a kávéfőző alól.
Mama: - Ne! Ki ne rántsd már, mert akkor folyik a kávé világba!
Mama, kellemes hangsúllyal: - Noémi, betapasztom a szádat.
M: - Noémi, fogjál egy könyvet és olvassál, kisfiam, mert véged van, mint a botnak.
N: elmagyarázza, hogy ő mamát szereti a legjobban a világon, és csak utána Melindát.
M: - És én csak a második vagyok a sorban? Ez a büdös bagós mama neked az első?
N: - Igen.
M: - És nem is a szülőanyád?
N: megrázza a fejét.
M: - Hát én nagyon szomorú vagyok. ... És ki üt nagyobbat, én vagy a mama?
Én: - Jaaaaj.
N: - Mama.
M: - És mégis ő az első?
N: - Igen, mert őt szeretem.
M: - És engem meg nem?
N: - Hát, téged csak egy kicsit.
M: két óra elteltével. - A nagyanyját szereti jobban. Többször is nyilvánosságra hozta.
N: felemeli fejjel lefelé Lucát, és végighordozza a szobámon, közben kissé odaveri a fejét az ágy sarkához, aztán leteszi.
Sz: felemeli mindkettőt, és az ajtó felé cipeli őket.
L: - Majdnem hánytam!
Sz: teljes léleknyugalommal. - Ez engem egyáltalán nem érdekel.
M: - Én még nem is ettem szaloncukrot.
Mama: - Hát, egyél, Melinda.Mondjuk, annyira nem hiányzik neked, hogy szaloncukrot egyél, de ehetsz, mert van. Csak úgy mondom.
Fényképeket nézünk, és ott van az egyik családtagunk, aki bunkó, és mindig furán áll a lába.
Én: - Ez a nő...
Mama: - Hát. Ez semmire se való.
M: - Mint egy mozgássérült.
N: kiveszi a kezemből, megnézi, visszaadja. - Ne csúfoljuk!
N: kivesz egy képet, amin apa egy hosszú gyertyát tart az arca előtt. - Ezen olyan, mintha Kornél egy szívószálat dugna bele az orrlyukába.
N: - Luca! LÚÚCA! Ezen olyan, mintha Kornél egy szívószálat dugna fel az orrlyukába.
L: - És ott a fika!
Mama: mutat magáról egy képet Melindának. - Nézd, milyen szép rendezetten állok itt ösztönből.
Én: - Ezen az Attila úgy néz ki, mint Petőfi Sándor.
M: Lucának. - Megint megkarmoltad a nyakamat. Csókold meg ott hátul. ... NE SZÍVD KI!
L: - Piros lett.
M: - Persze, hát odagyülemlett a vérem!
M: (ő egyébként a keresztanyám, hogyha valaki nem értené a helyzet komikus voltát) - Regina, vettél be C vitamint?
Én: - Nem.
M: apának. - Szóljál már rá a gyerekedre. (nekem) Megmondalak!
Apa: - Vegyél be C vitamint.
Én: - Jó.
M: két perc múlva, amikor már teljesen másról van szó. - Bocsánat, hogy megmondtalak.
Mama: - A gyerekek megnyugodtak. KOrnélék megnyugtatták őket.
M: - Jaj, csak nehogy meztelenül fürödjenek.
Mama: - Hát? Ruhában fürödjenek?
M: - De ne lássák a kisgyerekek senki felnőttnek a nemi szervét! Mert az enyémet se látja, mert az undorító gusztustalan és lélekromboló!
M: felmegy, benyit. - Jaj! Azt hittem, meztelenül fürödtök. (lejön) Csúnya feltételezés volt. Beszélgetnek.
M: apának. - Szóljál már nekik, hogy megy a fitparádé. Olyan kislányok, mint ők, tornáznak.
Apa: - Szóltam nekik, de azt mondták, hogy ők azt nem szeretik. Azt mondták, hogy csak te akarod, hogy nézzék.
N: odahordja a plüssállatait az asztalhoz, és eléjük húzza a terítéket.
Mama: - NOémi, nem terítünk az állatnak, mert nincs annyi hely, hogy az állatnak terítgessünk! Nem férünk el az asztalnál.
M: - Mi ez az idegzsába már megint?
N: reggel kopog, mert be van zárva az ajtó.
Sz: felkel, odamegy, kinyitja. - Melyikőtök nem hagy aludni?
N: - A Mali itt maradt.
Sz: - Hát, nagyon tudok neki örülni, hogy itt van a malac.
N: - Ő nem malac, hanem Mali!
Sz: - Tőlem akárki lehet.
N, L: felkelnek az éjszaka közepén, amikor hazaérünk.
Mama: - Főzzek nektek teát?
Apa: - Nem! Anyu! Ha szomjas, adjál neki vizet. Vagy, egyetlen dolog jöhet még szóba, a meleg tej.
Én: - A tejtől olyan büdös lesz az emberek szája.
Apa: röhög. - Akkor csak vizet. Gyereknek víz kell éjszakára. Meg embernek is víz kell. Én is azt iszok.
Én: - Miért, a gyerek nem ember?
Apa: - ... Jól van.
T: tüsszent egyet.
M: - TE MIT TÜSSZÖGSZ?!
Ennyi volt a móka mára, zárul Regi mókatára.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése