Jó estét, jó estét. Most érkeztem haza zumbáról. Azon tűnődöm, hogy már igazán régen írtam Boniface-t, meg akármi mást is, de újabban mindig a Quija táblához lenne kedvem, főleg mióta láttam a Paranormális jelenségek 1-2.-t, mert azóta folyamatosan olyan álmaim vannak, hogy egy teljes ilyen kísértet-regényt össze tudnék állítani belőlük, és még csak nem is olyan hülyeségek, hogy csak éjszaka félelmetesek, hanem tényleg jók. Viszont szerintem ilyen szellemes dolgokat valóban nem lehet úgy megírni, hogy előtte ne lett volna már könyvben vagy filmen, és akkor meg minek? Ez is egy olyan könyvem, amiről fogalmam sincs, hogy miért kezdtem el írni, mert már az elején tudtam, hogy ez lesz. Ó, milyen drámai vagyok.
Na mindegy. Cseng a fülem a zenétől.
Ja, igen, és most már tényleg nagymamává lehet engem előléptetni, mert folyamatosan rejtvényt fejtek. Egyébként Szebitől kaptam el, mert mostanában a remek matek és biosz tanárainkkal annyira értelmetlennek találja az iskolát, hogy minden órán rejtvényt fejt. Szóval mondhatjuk, hogy mi egy öreg házaspár vagyunk. Ebben az évben egyébként vasárnap harmadszor volt megtartva a szülinapom, szóval Szebi közölte is, hogy most már akkor húsz évesnek kéne lennem, de nem is, mert csak tizenkilenc.
Reménykedtem abban, hogy valami értelmes is kibukik belőlem, de inkább hagyjuk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése