Óóóó, legcsodálatosabb születésnap az egész világon! Reggel a fantasztikus anyukámtól kaptam négy könyvet, amiknek nagyon örültem, meg kettő darab koncertjegyet, aztán elmentem Szebihez, mert nem volt első óra, és nekem van a legeslegjobb barátom, mert sütött nekem bagettet és vásárolt olasz felvágottakat és az egyik bagettbe beledöfött egy egyest meg egy hetest, aztán meggyújtotta, és énekelve hozta be. Kaptam tőle egy képeslapot, amin az van, hogy mik történtek '95-ben, és azt mondta, hogy sajnos nem talált nekem semmiféle egyéb ajándékot, de én annyira aranyosnak találtam a reggeli miatt, hogy kis híján elsírtam magam, ő pedig ennek nagyon örült (és miért úgy fogalmazok, mint egy ötéves?). Aztán azt mondta, hogy talán mégiscsak sikerült nekem intéznie valamit, majd kihozott egy gyönyörűséges ajándékzacskót, vagy fogalmam sincs, hogy hívják ezeket. De ez olyan, hogy fehér, és egy nő ül rajta rózsaszín ruhában, és a ruha ráncai meg a haja is ezüst csillámmal van megcsinálva (egyébként anyától is nagyon jó szatyorban kaptam mindent, mert az meg fekete, és piros meg arany virágok vannak rajta, és ilyen fekete selyemszalaggal volt összekötve a teteje). Szóval aztán abban volt egy olyan táska, amihez hasonlót (csak nem ennyire szépet) láttam valakin, és elirigyeltem, Szebi pedig most vett egy gyönyörűségeset. Úgy néz ki, mint az ilyen régi iskolatáskák, és narancssárgás barna bőr sötétbarna szíjakkal és arany csatokkal, nagyon nagyon tetszik. És kinyitottam, hogy ugye megszemlélhessem a belső kiépítését, Szebi meg mondta, hogy nincs benne semmi, én viszont találtam benne egy baglyos fülbevalót. Utána már elkezdtem kutakodni a zsebekben, akkor közölte, hogy tényleg nincs benne semmi más, de volt benne még egy óriási gyönyörű baglyos nyaklánc, aztán amikor a cipzáros zsebhez értem, akkor mondta, hogy abba már biztosan nem tett semmit, de abban pedig volt egy telefontartó. Óóó, istenem! Jaj, de jó! :D És nem is az ajándékoknak örültem elsősorban, hanem annak, hogy mennyire ismer. Ez most bizonyára igazán nyálas lett, és nem olyasmi, amiket ide közölni szoktam, de hát annyira örülök, hogy csak na.
Jaaa, és az iskolában is meglepően jól éreztem magam, habár ez annyira nem tér el a szokásostól, mert soha nem szoktam melankóliába zuhanva kiközösülni az osztályból (most arra gondoltam, hogy nem vagyok kiközösítve, de a "közösülés" miatt valami egészen más jött ki belőle), meg ilyesmik, de ma még jobb volt.
Köszönöm, hogy nem tudok fogalmazni, és köszönöm, hogy tegnap megint nem írtam fel Lauránál semmit, mert most egyre sem emlékszem, és nagyon nevettünk mindenen. Ó, és végre valóban öt előtt értem oda, és ő is otthon volt öt előtt, és csak kilenckor jöttem el. "És mikor szoktál te tanulni?" Háhá! Háhá!
(amúgy ma. mert biológiából már megint olyan értelmes dolgokat kell tudnom, hogy a fülemben a csiga két és félszeresen van feltekeredve, és hogy az üllő a kengyelhez ízesül. de ezekkel a szavakkal ám.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése