Csütörtökön kihagytam az előkészítőt, mert nap végére olyan szarul lettem, hogy csak na, tök lázas voltam, és hihetetlen, de másnap pénteken nem volt tanítás (mármint nem ez hihetetlen, hanem ami most következik), és bementünk osztálytáncolni, amin előző napi rosszullétem miatt nem is akartam, csak passzívan részt venni, de végül végigugrándoztam az egészet. Az osztálytánc egyébként egy baromi nagy égés lesz, a keringő meg csak amiatt, mert nem fogunk elférni, egymás lábát fogjuk tapodni, és mivel én az első sorban állok, bizonyos, hogy le fogok esni a színpadról, de akkor legalább mindenki emlékezni fog rám.
Ó, de olyan rossz lesz, ha vége a szalagavatónak meg a karácsonynak meg a szilveszternek, mert utána már mit várjak, az érettségit? Most közöltem a nagymamámmal telefonon, hogy örülnék, ha karácsonykor 3 napig itt lennének az unokahúgocskáim, és ezt mindenki hatalmas üdvrivalgással fogadta, úgyhogy azt hiszem, meg is fog valósulni, de lehet, hogy módosítanom kell 2 napra, mert 29-én már pakolnunk kell, ugyanis 30-án utazunk Csehországba.
De most az a borzalmas érzés kínoz, hogy fogalmam sincs, miről maradtam le csütörtökön az előkészítőn, és most ily felkészületlenül kell megjelennem.
Ma volt a tablófotózás, és ezt soha nem gondoltam volna, de csodás képek születtek rólam. Nem értem, miért kellett odamenni viszont ugyanúgy fél 9-re, mint minden nap, amikor tanítás van, mert másfél óra alatt végeztünk, és utána mindenki hazament.
Holnap találkozunk először az újdonsült történelemtanárunkkal. Ez azonban egyáltalán nem olyan izgalmas dolog, hogy egyáltalán szót ejtsek róla, mert ma már láttam, és úgy néz ki, mint a biosztanárunk drogos mása, vagy nem is tudom.