Ja! Nem is, mert ma 3 és fél órát próbáltuk a keringőt, tegnap meg 2 órát az osztálytáncot, hogy minden tökéletes legyen a szalagavatóra, és én ma valamiért annyira izgultam, mintha már élesben ment volna. És tényleg teljesen úgy is történt minden, mert nem azt éreztem, mint máskor, hogy hú, milyen hosszú ez a keringő, meg hogy nem is leszünk túl rajta gyorsan, hanem kábé 2 pillanat alatt eltáncoltuk az egészet, és utána meg sajnáltam, hogy ilyen gyorsan vége lett, mint amikor élőben adsz elő valamit, amire már nagyon régóta készülsz, és vége. De ma ez alatt a sok idő alatt vagy 10-szer elpróbáltuk, és mindegyik után ugyanez volt az érzésem. Sőt, még az osztálytáncnál is, de arról egyébként is azt gondoltam mindig, hogy nagyon rövid, pedig nem az, ugyanúgy 6 perc, mint a keringő.
Aztán anyával elmentünk a ruhapróbámra, ahol is még feljebb varrták a ruhám alját, hogy ne lépjen rám senki, vagy nem tudom, miért, de egy órát álltam ott magassarkúban, és eleve nem volt földet söprő a ruha, hanem lengedezett feljebb, úgyhogy nem tudom, miért volt olyan fontos 3 centivel még feljebb rakni, de hát ő a szakember. Csak nekem meg már majdnem lerohadt a lábam. (na most ez a hülye fedőlakk majdnem megkeserítette az életemet, de kiszúrtam vele)
Utána elmentünk Szebinek meg Tamásnak ajándékot venni, és sikerrel jártunk mindketten. Hát, ennyit közölhetek.