Jaj, de furcsa lesz most itt aludni egyes-egyedül az új szobámban! Hétvégén is éjszaka, amikor felkeltem, mindig azt hittem, hogy valami szállodai szobában vagyok, és nagyon megrémültem, hogy hogy kerültem oda, de itt volt Szebi, és akkor megnyugtattam magam, hogy mindegy, hol vagyok, ő majd megvéd. De amúgy tényleg nagyon fura volt, mert először azt hittem, hogy egy idegen szoba (mármint félálomban), majd amikor körülnéztem, és láttam, hogy a szobának ez a másik oldala viszonylag úgy néz ki, mint eddig, jó, új bútorokkal, de ugyanúgy van elrendezve, akkor meg azt hittem, hogy visszarepültem az időben, amikor még lent volt az ágyam. Aztán lassú észjárásommal általában felfogtam, hogy mi történt. Remélem, ez Szebi öntudatlan közreműködése nélkül is meg fog történni.
Ó, nagyon szeretném ma este végre kiolvasni az Anna Karenina első részét! Hiába tetszik nagyon, és hiába olvasom minden nap, mégis úgy érzem, hogy természetellenesen lassan haladok vele. Habár mikor kezdtem el? Kábé 3 hete, de akkor is, ha az összes emelt kötelezővel végezni akarok az érettségiig, akkor legalább 3 könyvet kellene elolvasnom egy hónap alatt, és nem egyet. Jaj, istenem, eltelt a január, és megint egy hónappal közelebb kerültünk a rémséges napokhoz! Amikor jövőm mindenki szerint beteljesedik, aztán majd kábé semmit nem tudok kezdeni az egésszel, mert "csak" egy érettségim lesz. Ja, nem, mert már legalább nyelvvizsgám van angolból, és így a diploma előtt már nem kell azzal is szenvednem.