Ma reggel arra az ijesztő megdöbbenésre jutottam, hogy a nyelvtan tételeim közül egy darab sincs itthon, hanem mindegyik Szebinél van, nála viszont elég kaotikus állapotok uralkodnak az íróasztalán meg alatta is, és szerintem a kettő papírkupac közül valamelyikben kell lennie, de most annyira olyan nagyon szar érzésem van, hogy nem fogom megtalálni. Meg a franciacuccom is valahol nála van, de arról tényleg fogalmam sincs, hogy hol, de az legalább egy nagy vastag kék mappa, szóval azt könnyebb megtalálni, mint egy félbehajtott papírköteget. Istenem, én olyan hülye vagyok! Minden cuccomra mindig úgy vigyázok, de ha valami igazán fontos dologról van szó, akkor azt biztos, hogy elkeverem valahova. Ajj, remélem megtalálom majd őket.
Már mióta felkeltem, szerintem jobban izgulok, mint Szebi, hogy jól sikerüljön neki az angol.
És, hatalmas bejelentés: immár 5 hónapja nem olvastam olyan könyvet, amit én választottam volna, és a minimálisnál jobban érdekelt volna, hanem csak kötelezőket, és ma végre elkezdtem olvasni az Éjsötét árnyékot, és máris a 70. oldalon tartok. Bezzeg a kötelezőkkel nem haladtam ilyen gyorsan, csak az Iskola a határonnal, meg az Esti Kornéllal, mert azok nagyon tetszettek.
Nem olvastam el az Odüsszeiát, a Szigeti veszedelmet és a Sorstalanságot, de ezek közül egyedül a Sortalanságot érteném meg, mert azt esetleg nem 1000 évvel ezelőtt írták de úgy gondolom, hogy azt az időt, amit ezeknek az elolvasásával és a nem-megértésével töltenék, inkább a nyelvtan szóbeli tételekre fordítom már ha megtalálom őket. Remélem, igen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése