Ma voltunk libegőzni, közben elmondtam Szebinek, hogy eddig miket írtam a Boniface-be, és hogy majdnem teljesen tanácstalan vagyok, hogy hogy folytassam, erre meg elmondta az egészet, hogy legyen a vége, meg minden, és tök jó, úgyhogy tényleg úgy fogom befejezni. De annyira jó ötlet, és amúgy meg olyan egyszerű, hogy nem is tudom, miért nem jutott eszembe, de nem is az, hogy egyszerű, hanem inkább kézenfekvő. Szóval ezek szerint teljes mértékben elvesztettem a képességemet arra, hogy ihletet kapjak, de szerencsére itt van Szebi, akit egyébként a történet igazán felvilanyozott. És mostanában együtt szoktuk nézni a vámpírnaplókat, ami nekem az első részeknél borzasztó gagyinak tűnt, de most már tetszik.
Ó, és a legjobb hírem, hogy tegnapelőtt 5 oldalt alkottam a Boniface-hez, és annyira jól esett! Kiestem végre az írástalanság állapotából.
Viszonthallásra.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése