az első szavazásom

Nem történt meg, mert akkora nyomorék vagyok, hogy bent hagytam az összes igazolványomat Pesten Szebinél, és most már rá is jöttem, hogy hol, mert eddig attól rettegtem, hogy mindet elhagytam. De nem. Mert eszembe jutott, hogy amikor elmentünk Lucának és Noéminek ajándékot venni, akkor trolival mentünk, és a kék táskám kis első zsebébe tettem vissza a cuccaimat, onnan pedig soha többé nem vettem ki. Tehát amikor ma szavazásra felkészülve kinyitottam a kis pénztárcámat, és kerestem az igazolványaimat, rá kellett döbbennem, hogy bizony nem fog ma általam létrejönni az ország megváltása. Örökre elpuskáztam a lehetőségemet. Amúgy annyira nem érintett meg a dolog, mert tegnap még nem is voltam biztos benne, hogy megyek-e vagy sem. Csak kissé megrémültem, hogy a farmerdzsekim pöttyös belső zsebéből valahol a nagyvilágban kiejtettem az összes fontos papíromat, de nem sikerült, szerencsére. Most viszont, amikor ma visszamegyek, nagyon kell figyelnem az ellenőrökre, mert mindig akkor támadnak, amikor ilyen szerencsétlen körülmények között pont nincs nálam - semmi.