2011. augusztus 25., csütörtök

clap clap clap your hands

Jó napot! Az elmúlt időben nem igazán történt velem semmi különös, csak úgy léteztem, és még mindig létezem, és ennél több közölnivalóm nem is igazán van. Szebi ma reggel ment el anyával, én pedig itthon vagyok, és este megyek Rékához, mert ma jön haza Pomázról. Holnap meg amint felkeltem, jövök haza, hogy ebédet tudjak készíteni Szebinek, ugyanis holnap megint nálam lesz, és a vizsgája után jön ide, szóval mindenképpen azt szeretném, hogy jól érezze magát. Ja, és megkaptam tőle a Fekete hattyút.:) De sajnos most nem vagyok annyira szenvedő és búskomor hangulatomban, hogy meg is nézzem, majd akkor fogom, amikor éppen nagyon szarul érzem magam, és azt hiszem, hogy már nem lehet rosszabb, aztán megnézem a filmet, és rájövök, hogy lehetne, például ha végigtépném az ujjamon a bőrt, vagy valami olyan karaktert kéne elbalettoznom, aki egyáltalán nem tükrözi a személyiségemet, vagy mondjuk ha - meghalnék.
Most azonban roppantul örülök annak, hogy ennek a sonkának tlejesen olyan íze van ebben a kifliben, mintha prosciutto lenne. Nyamm. Ó, és estig, amíg nem indulok barátosnémhoz, ím, átadom magam a gossip girlnek. (A jobb szememben miért produkál ilyen furcsa dolgokat folyamatosan a kontaktlencse?)
Viszontszaglásra. (ezt a menő köszönést meg tegnap hallottam a simpson családban)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése