Jaj, sajnos nagyon keveset írtam fel. Jártunk Noncsiékkal a Margitszigeten és a Cirkuszban is, és mindkettő nagyon nagyon jó volt. Bővebb információval nem szolgálhatok, és a szókincsem sem terjed túl a mindent pontosan megfogalmazó "nagyon jó"-n.
Mama: - Nézd, ott a Duna, ott a budai alsórakpart...
Noncsi: - JAJ, MAMA, ne oktassál már!
(Ez nekem miért nem jutott soha eszembe, amikor nem akartam végighallgatni a közlekedéssel kapcsolatos ömlengéseket és elemzéseket?)
Valami lány: felírja Noémiéket ingyenes táncórára, aztán ad egy lapot.
Mama: felolvassa. - Érdekel a tánc világa? Szívesen megmutatnád magad? Fellépnél?
N: - Nahát, én biztos, hogy nem!
Én: a játszótér mellett ülök, és vigyázok Noémi és Luca cipőire és a csomagokra (amiket később igen felelőtlenül otthagytam, és négyéves módjára ugráltam a homokban, mászókáztam, és mindkettő olyan forró volt, hogy égési sérüléseket szereztem).
Férfi: megáll mellettem. - Szia, drága.
Én: na ez mi a szar? - Szia.
F: - Megcsókolhatlak?
Én: felvonom a szemöldököm. - Nem.
F: - Nagyon szép vagy és nagyon tetszel nekem.
Én: - Köszönöm. (megkeresem a tekintetemmel a legközelebb játszó unokahúgomat, hogyha a férfi el akarna rabolni, ordíthassak neki)
F: elkezd valamit mondani.
Én: - LUCA, VIGYÁZZ, LE NE ESS, AZ NAGYON MAGAS!
F: - Ne haragudj. Szia.
Én: - Szia.
F: - Szia. ... Szia.
?!
L: - Noémi, varázsoljak?
N: - Yes, it is.
Mama: - A Lucának legalább csak egyszer kell szólni.
N: - Persze, a Luca mindig olyan áldott jó lélek.
Mama: egy kicsit lejjebb csúszik a pólója kivágása, ahogy előredől.
N: - Mamaaa?! Hogy mersz így pucérkodni?
Mama: mutatja nekem az ingét. - Nagyon tetszett ez az anyag...
L: - Olyan, mint egy büfiztetős pelenka.
Köszönjük.Ííííímádom mindet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése