Ó, istenem! Charlotte-ot még mindig annyira elnyomott karakternek érzem, pedig olyan csodálatos hölgyeményt tudnék belőle csinálni, és fogok is, ugyanis a Boniface folytató részét az ő szemszögéből fogom elmondani (igen, már a kezdetektől fogva itt van a fejemben, hogy lesz második része, de hát ugye még az elsőt sem fejeztem be), és annak az lesz a címe, hogy Mrs. Hallowell, ugyanis neveknél még mindig nem tudok találóbb és értelmesebb címet adni. A Mezítlábat még bakfis koromban (haha) kezdtem el írni, és az volt az alapötlet, hogy Janis nem a nyaralás alatt tanítja meg Maryt mindenre, hanem az egész könyv arról szólt volna, hogy a szüleit beszéli rá egy nyaralásra, de amikor elindulnak, lezuhan a gép, és mivel Mary szülei is és Janis is meghalnak, ezért sikerül megnyugodnia. Szóval nem lett volna olyan tartalmas a könyv, mint így lett, de mindegy, az a lényeg, hogy azért lett az a címe, mert egy homokos tengerparton zuhant volna le a gép (...), és a homokban Mary mezítláb ment volna. De ezt csak hozzáköltöttem ehhez a szóhoz, mert tetszett a szó, és egyszer beugrott, hogy ez milyen jó könyvcím lenne, és gyorsan kitaláltam valamit, mert akkor még úgy ment, hogy egyszerre megjelent a fejemben egy regény, és még csak nem is okozott gondot leírni. Persze aztán túl hamar történt minden és túl búskomor volt, úgyhogy kedvetlenül abbahagytam, majd egy év múlva újra előszedtem, és lám, milyen jó lett, csak azóta sem jelentkezett az ulpius.
Szóval lesz a Boniface-nek is ez a második része, a Mrs. Hallowell, és csóóódálatos lesz. Már érzem az ereimben. És különben most ez onnan jutott eszembe, hogy egy olyan részhez értem, amiben sokkal könnyebb lenne Charlotte gondolatait. Ja és a másik problémám az, hogy teljesen háttérbe szorul az, hogy Boniface vámpír. Tennem kell valamit. Teszek is, ahelyett, hogy ideírok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése