húsvét

Néhány meglehetősen szar tényezőt leszámítva ez egy egészen jó húsvét volt. Vagyis lehetett volna, ha a szar tényezők nem jönnek közbe éppen vasárnap, és nem rontják el mindenkinek a vasárnapját és a hétfőjét is. A szar tényező pedig az volt, hogy Melinda bekattant, és irtózatosan összeveszett mindenki, de ez nem csak egy ilyen mezei összeveszés volt, mert a mi családunkban amúgy is nagyon ritkán van veszekedés, vagy én nem hallok róla. Jó, vitatkozás mindig szokott lenni apa és Melinda között, mivel testvérek, na de az általában nem ellenem irányul, ez pedig igen, de mindegy, nem írok le többet, mert azért nem ide tartozik, hogy akárki is elolvashassa. Most nagyon titokzatos és bennfentes voltam, hiszen elkezdtem és nem fejeztem be, gondolom Laurát és Lellét fogja érdekelni, nekik pedig majd leírom, ha megkérdezik.
Van új szemüvegem, úgyhogy ismét látok, azonban alig várom már, hogy jövő hét hétfőn visszamenjek az orvoshoz, és odaadja az új kontaktlencséimet, mert nagyon nagyon utálom ezt, sem járni nem bírok, sem a csodálatos napszemüvegeimet viselni, sem semmit csinálni.
Ó, és tegnap búfelejtőként voltam moziban Szebivel és Marcival, az Amerikai Pite utolsó részén (de azt hiszem, ide nem is írtam a fekete ruhás nőről, pedig az aztán a legcsodálatosabb film volt, amit ebben az évben láttam), és nagyon jókat röhögtünk, egyedül az volt a probléma, hogy a legutolsó előadásra mentünk, és azt is majdnem lekéstük, mert félóránként járt a villamos. Marci persze a kényelmes tempójában nem érte el, úgyhogy leszálltunk, és elgyalogoltunk odáig.
Kábé ennyi. Viszonthallásra.
(Jim: felcipeli a félmeztelen, alvó csajt az emeletre.
Stifler: bejön.
Jim: - Te mit keresel itt?
Stifler: - Csak mellnézést akartam kérni.)