Yes, it is - ahogyan unokahúgaim szokták volt kifejezni tetszésüket, és ez a tetszésem arra vonatkozik, hogy van net miklóson a szobámban , mert elméletileg csak akkor lehetne, hogyha ott ülök a rúter vagy mi mellett, de nem ülök ott, mert az lent van, én meg fent. Azonban most rájöttem, hogy úgy lehetséges mégiscsak ez az internet (mert ugye a szobámban csak akkor lehetne, ha én, vagy akárki más tudná a házban a kódot, de senki nem tudja valamiért), hogy amikor szülinapomra megkaptam a laptopot, akkor még apáék tudták a kódot, és akkor beirtuk (bocs, de továbbra sem jöttem rá, hol a hosszú i és ü, ezért amikor irok, akkor is mindig a helyesirás elemzővel javitom át, itt azonban lusta vagyok). Szóval holnap irom az angolt, és mindenki azt kérdezgette tőlem, hogy izgulok-e, és igen, izgulok, de nem értem, hogy miért, mert teljesen kézenfekvő, hogy ötösnek kell lennie, ugyanis könnyebb, mint a nyelvvizsga, minden érettségi feladatom ötös lett eddig, és igy tovább, de ettől függetlenül ugyanúgy izgulok, ráadásul két napja, amikor még tudatosan nem is foglalkoztam vele, hogy ezt én most megfogom irni, akkor azt álmodtam, hogy lekéstem.
Most miklóson csak én vagyok, meg mama meg Luca, mert Luca már vasárnap óta itt van, és csak szombaton fogjuk haza vinni, apáék pedig elmentek valami vacsorára, ahonnan nagyon későn fognak hazérni, szóval fogalmam sincs, milyen kinok árán fog felkelni holnap apa, hogy bevigyen engem. Egyszerübbnek fogja tartani, hogy le se feküdjön, ahogy ismerem.
Na jó. Viszonthallásra, megyek olvasni.
De miért fosom én mindig össze magam félelmemben, amikor mikóson egyedül vagyok a szobámban? Most meg olyan rosszul vagyok ettől a rántottától, amit vacsorára ettem, hogy csak na, nem tudom miért. Na mindegy, utálok itt egyedül aludni, az a lényeg, és Szebi is hiányzik.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése