igazán szar ez az új blogger

Miért kell mindent megújítani? Most aztán én, az informatikai analfabéta, hogyan fogok akármit is beállítani, amikor már azt is alig találtam meg, hogy hogyan lehet új bejegyzést létrehozni? Nagyon nem megy nekem ez a piktogramm-felismerés. Ami mondjuk nem igaz, mert általában igen, ám ha számítógépen van, akkor beszarok. Nos, annyit akartam, hogy igazán jól telt a szünet, voltam libegőzni, és nagyon nagyon élveztem, csak kár, hogy nem volt hosszabb, de azért oda-vissza megrémültem, amikor be kellett ugrani meg ki kellett ugrani, azonban ennek semmi jelét nem mutattam, hanem széles vigyorral az arcomon élvezkedtem. Ismét sikerült előkaparnom a fényképezőmet, annak ellenére, hogy már teljesen lemondtam róla, mert szar az aksija és 10 percenként lemerül, újat venni hozzá pedig lusta vagyok, és most amíg apáék haza nem jönnek, különben sem lesz egy forintom se, mert az összeset elköltöttem már. Ezért pedig semmiféle feddésben nem részesülhetek, mert mindent összeírtam, hogy mire költöttem, mondjuk a nyolcvan százaléka kaja, úgyhogy lehet, hogy apa becsmérlő megjegyzésekkel fogja illetni dagadt alakomat, amiről, ha nem tudja éppen, hogy mennyit szoktam enni, mindig azt mondja, karcsúbb. De mi ez az isteni fogalmazásmód, amit most itt csillogtatok? Magam sem tudhatom. Szóval megjártam az állatkertet is az ajándékbelépőmmel, csak mi buták, a legnagyobb melegben mentünk, de nem baj, mert így is felettébb élvezetes volt. Csak azt nem foghatom fel, hogy amikor kiengedik az állatokat, akkor miért nem zárják be azokat a házakat, hogy ne tudjál bemenni? Mert most minek járd végig a házat, amikor nincs bent semmi, mert értelemszerűen minden kint van a jóidő miatt? És mivel az összes ház üres, ezért aztán úgy érzed, mintha nem lenne egy állat sem, közben meg rengeteg van, csak éppen direkt az üresség érzését keltik benned. És tegnap voltunk Noncsiéknál is, azonban a beszólásokat a következő bejegyzésben írom le,hogy magam előtt is úgy nézzen ki, mintha sokat blogolnék. Aztán ma vagy holnap este nem ártana mondjuk rengeteget írni a Boniface-hez, aminek az alkotását nagyon élvezem, csak sohasem tudok rá időt szakítani, este tízkor meg nem kezdek neki, mert 11-kor leragad a szemem, és ha nem, akkor meg annyira beleélem magam, hogy nem tudok elszakadni tőle, és másnap reggel csak hatalmas kínok árán tudok felkelni. De most akkor az fog következni, hogy leírom az aranyköpéseket, aztán elalvásig folytatom a Völgy visszaolvasását, mert azt kezdtem el a múltkor, és hihetetlen módon nagyon tetszett. Ó, és elhatároztam, hogy holnap írok az ulpiusnak, hogyha mégsem óhajtják a könyvemet (ugyanis már majdnem egy éve kezdődött ez az egész, és tél óta várok a szerződésre), akkor átvinném másik kiadóhoz.