Nagyon tetszik a The Asteroids Galaxy Tourtól a Golden Age című szám és a Lady Jesus, és nem tudom, hogy miért, de folyamatosan ezek jutottak eszembe, amíg az Ódon ritkaságok boltját olvastam. Ez a könyv egyébként igazán letehetetlen, legalábbis nekem az volt, és elég hosszú is, hatszáz valahány oldal és nem csak vastag de nagy is, úgyhogy kellett pár hét, mire elolvastam, mert hiába nem tudtam letenni, ha elkezdtem, de nem nagyon volt időm elkezdeni se olvasni. Úgyhogy leginkább az angolórákat használtam fel erre, mert úgysem kell már bejárnom, de most már ez az olvasási lehetőségem is megszűnt, mert úgy néz ki, a szabad óráimban az ELTE-s feladatokat kell csinálnom, mert rengeteg van, ma is 3 órát szórakoztam vele, ja, és kábé 50 oldalnyi anyagot kapunk minden alkalommal, ami heti kétszer azért elég leterhelő.
Szóval végeztem a könyvvel, a vége nagyon hülye volt, nem is értettem, pedig az egész annyira tökjó volt, hogy majdnem annyira tetszett, mint a Twist Olivér. Aki el akarja olvasni, az innentől ne olvassa a bejegyzést, mert most leírom, hogy mi lett a vége. Szóval: mi a szarnak hal meg a kislány? Több szálon fut ugye a történet, és amikor utoljára otthagyjuk a kislányt, akkor éppen felépül, teljesen egészséges, jól érzi magát az új helyén, oké, fura dolgokat csinál, amik nyomasztóak, de attól még nem kell meghalni! És arról Dickens nem is ír, hogy végül mi lett, annyi van, hogy "elfogyott mint a napfény a nyári estén", vagy valami ilyesmi. De mi az, hogy elfogyott? Nem evett? Mert amíg vándoroltak a nagyapjával, addig rendben van, hogy éheztek, de amikor odakerültek az utolsó helyükre, akkor a kislány mindig evett, aludt, felépült, már nem is volt beteg. Majd mindjárt utánanézek a neten, hátha van hozzá valami olvasónapló, amit kétlek, mert 80 éve jelent meg utoljára magyarul, és most tavasszal vagy mikor új fordításban, azóta meg nem hiszem, hogy valaki alkotott volna hozzá valamit, főleg magyarul, na de mindegy.
Mindegy, egyébként attól függetlenül, hogy elméletileg róluk szólt, engem a kislány meg a nagyapja érdekeltek a legkevésbé, a kedvenc szereplőm Kit volt, pedig nagyon szoktam utálni az ilyen tisztalelkű, hősies szereplőket, de ő valamiért nagyon tetszett, és bárcsak én is tudnék úgy írni, mint Dickens! Mert még soha sehol nem olvastam ennyire pontosan és viccesen és igazul és nyáladzás nélkül azt, hogy valakik egymásba szeretnek, mint ahogy Kit és Barbara. És Barbarát is nagyon szerettem. Aztán soha életemben nem lesz olyan csodálatosan kidolgozott gonosz szereplőm, mint amilyen Daniel Quilp volt, és olyan vicces se. Ja, és még az egyik kedvencem volt Richard Swiveller is, de azt vajon szvájvellörnek kell ejteni, vagy hogy?
Az illusztrációknak legalább annyira örültem, mint amennyire idegesítettek, mert mindig ötvenszer megnéztem őket, de soha senki nem úgy nézett ki, mint ahogy elképzeltem, és Kitet például nem tudtam elképzelni, de ő meg az összes képen máshogy nézett ki, és mindig csúnyán, úgyhogy nem voltam megelégedve, de néha meg voltak olyan dolgok az illusztrációkon, amit leírva nem tudtam elképzelni, például tárgyakat vagy elrendezést, és akkor meg örültem nekik. Igazából senki nem úgy volt lerajzolva, ahogy elképzeltem, csak Barbara, meg párszor a kislány is, de az is minden rajzon más volt.
Na jó, erről ennyit, mert borzasztóan fogalmazok. Ja, és ma írni akartam, ha már úgyis itthon maradtam, de nem fogok, mert nagyon elfáradtam, mire az eltés izéket megcsináltam, lerohadt a kezem és az agyam, és én soha többet nem írok sem elemzést, sem értelmezést, sem levelet, sem reflektálás, sem érvelést, sem gyakorlati szöveget. És miért tudja minden ember a Földön rajtam kívül, hogy mivel akar foglalkozni felnőttként?
Ó. Reggel folytatni akartam a Quija táblát, mikor felkeltem, de annak annyira borzasztó az eleje, meg mindene, hogy nem bírok soha többé hozzányúlni. És nagyon sablonos, szóval hogyha már ennyire sablonos, akkor olyan jól megfogalmazottnak kellene lennie, hogy csak na, de még az sem igaz, úgyhogy veszendőbe hagyom. El fogok kezdeni valami másik kísértettörténetet szerintem, mert amikor nincs ihletem a Boniface-hez, akkor nem fogom erőltetni, abból csak annyi sül ki, hogy kitörlök oldalakat, mert szar és vontatott.
Jajjj szenvedek ezzel az írással. Néha meg olyan jól megy. Na majd a jó kis téli délutánok! Meg az ősziek! Majd biztos javulást hoznak. Ezzel hitegetem magam mostantól.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése