Tegnap csodálatos napom volt, mert az anutámmal és Szebivel elmentünk nekem keringőruhát nézni. Engem az összes osztálytársnőm már két hete azzal ijesztget, hogy őket mindenhonnan elküldték, hogy az összes ruha le van foglalva, meg efféle baromságok, úgyhogy be is voltam szarva, meg egyébként semmi kedvem nem volt az egészhez, mert beteg vagyok. De aztán az első helyen jófejek voltak, anutám meg nagyon vicces és kedves, és akkor azonnal jobban éreztem magam. Az a ruha, ami nekem a legjobban tetszett, nem jött át a mellemen, ami megszokott jelenség. Aztán amit anya mutatott, én biztos nem próbáltam volna fel magamtól,  de így végül is igen, és az is lett, mert utána még felpróbáltam kettőt, amik szintén nem voltak olyan rosszak, mint amilyenre számítottam, hogy majd állni fog rajtam az összes ruha, de amit anya választott, az olyan csodálatosan állt rajtam, hogy nagyon meglepődtem. Tekintélyes méreteim miatt (haha) azonban ennek a cipzárját se lehetett felhúzni, úgyhogy át lesz alakítva a hátulja fűzősre. De nem tudom, azért vannak nálam nagyobb mellű lányok is, azok mit csinálnak? Még jó, hogy a hátulját át lehet alakítani. Na mindegy, úgyhogy gyönyörű a ruha, nagyon jól áll, tök vékony vagyok benne, és nagyon csinos. Anya is el volt ájulva, meg a csaj is azt mondta, hogy olyan, mintha rám öntötték volna. December 8-án szombaton lesz a szalagavató, pénteken elhozhatom a ruhát, és hétfőn kell visszavinnem, úgyhogy egész hétvégén abban fogok járkálni otthon. Meg vettünk cipőt is, nem olyan magas, de nem is törpesarkú, és ahhoz képest, hogy fehér, szép, mert egyébként az összes ilyen ízléstelen hegyesorrú volt, ennek meg kerek az orra és bokapántos, majd még tágítanom kell egy kicsit. És ami a legkülönlegesebb: a westendben szembejött velünk egy piercinges, ahol nagy betűkkel ki volt írva, hogy fülbelövés vagy kilövés, és akkor 5 perc alatt ez történt: mivel egész nyáron akartam még két plusz lyukat a jobb fülembe, bementem, és anya és Szebi támogatásával (utóbbi fogadkozott, hogy ő nem löveti ki a fülét, de hát senki nem is kérte) kilövettem, és nagyon örültem neki. Meg még örülök is, csak most napokig nem alhatok azon az oldalamon, meg tegnap este eléggé fájt a felső lyuk, mert szerintem az már nem egészen a fülcimpámban van, hanem érzékenyebb területen, de most jó. Amúgy számítottam rá, hogy ennyire fog fájni, inkább az a meghökkentő, hogy az alsó egyáltalán nem fáj. Olyan, mintha az addig is ott lett volna. Szóval most a jobban már 3 lyuk van. :) Ennyi történt tegnap, délután pedig még megünnepeltük Szebi anyukájának a szülinapját.
Ma délután, amikor Szebi hazajön a munkából, elmegyünk megnézni azt a Démoni Dobozt a moziba, hátha félelmetes lesz, mert a bemutatója az. Visszhall.
(Ó, és nem tudom, írtam-e, hogy szerdán volt az első táncóránk, amin nagyjából megtanultuk a bécsi és az angolkeringőt is, és nagyon jó volt a hangulat, mi pedig nagyon jól táncoltunk Szebivel. Két és fél óra volt, úgyhogy a végére eléggé elfáradtunk, és mostantól szerdánként lesz az egész osztálynak.)