Immáron 5. napja küzdök betegséggel, és holnap úgy kívánom legyűrni, hogy elmegyek iskolába.
Pénteken voltam ELTE BTK nyíltnapon, ahol is rosszul lettem (nem azért, mert annyira szörnyű híreket kaptam), annyira leesett a cukrom (pedig előtte betoltunk egy-egy óriási hamburgert Rékával, vele voltam ott), hogy majdnem elájultam, Réka mentett meg, mert hozott nekem kólát, amitől ismét látni és hallani kezdtem, de a remegésem körülbelül egy órán keresztül nem szűnt, és annyira intenzív volt, hogy izomláz volt mindenemben tőle. Nagyon nem örültem, főleg, hogy az óráról is ki kellett jönnünk miatta, mert majdnem beestem a pad alá, és hányás közelébe kerültem. De úgy is néztem ki, mint egy hulla, mert amíg Réka elment kóláért, 3 ember is odajött megkérdezni, hogy most készülök-e meghalni. Persze azokat, akik az óráról jöttek ki, egyáltalán nem érdekelte, simán átgázoltak a széken, amin ültem, meg a táskámon is. Aztán felhívtam Szebit, hogy jöjjön el értem, mert nem tudok egyedül hazamenni. Itthon kiderült, hogy majdnem 39 volt a lázam. Úgyhogy 2 napig a láz volt a bajom, meg az, ha felálltam, össze akartam esni, azóta pedig nem tudok felállni a vécéről (too much information). De nem is diétáztam eddig, holnap meg majd csak azt a puffassztottrizs-cuccot fogom enni, szóval semmi kellemetlen nem érhet.
Őőő. Továbbtanulási lehetőségeimet illetően: vagy magyarra, vagy szabad bölcsészetre tudok továbbmenni, mert arra elég a magyar emelt szintű (ezekre az eltére és a pázmányra tudnék menni). Ezenkívül még van a hebraisztika (elte), ami érdekel, mert nagyon szeretem a héber nyelvet, és a teológia (szent pál akadémia) is érdekel, habár fogalmam sem volt, hogy ilyet még lehet tanulni. (nem vagyok vallási megszállott, egyszerűen érdekel) Aztán a filmművészetin van még a színházdramaturg és a filmdramaturg. A színházdramaturgot úgy döntöttem, meg sem próbálom, mert van egy szóbeli vizsga, amin mindent tudni kell a színházról, a darabokról és a színészekről, amik és akik valaha voltak és vannak, én pedig tényleg semmit nem tudok erről, tehát annak semmi értelme nincs, hogy az utolsó napokban eszeveszetten elkezdjek tanulni rá, csomó időt elvéve magamtól, amit értelmesebb dolgok tanulásával tölthetnék ki, és aztán elmenjek úgy leégetni magam, hogy végtére is nem tudok semmit. A filmdramaturg jó lehet, oda saját írást kell beadni, aztán van egy teszt, utána pedig ott is van elbeszélgetés, szóval azt megpróbálnám. A teológiához bibliaismereti tesztet kell kitölteni, de azt megoldanám valahogy, csak azt nem tudom, volna-e kedvem több éven keresztül ezzel foglalkozni.
Egyébként azt hittem, hogy a romanisztika, az francia, spanyol és román egyben, és a pontok mennyisége meg a jól sikerült érettségi számít hozzá, és hogy a 3 nyelv közül valamelyikből érettségizzél akár középszinten is. De nem, mindegyik külön van, ami már eleve nem olyan izgalmas, egy nyelv három helyett, meg ha mind a hármat megtanítanák, akkor nagy tudósnak és tájékozott és okos embernek érezném magam, míg sem a francia, sem a román mellett nem akarok úgy elköteleződni, hogy csak az az egy. De hiába is döntöttem volna úgy, hogy jó, akkor román, mert franciából csak középszintűm lesz, a románhoz meg biztos nem kell semmi, hát ahhoz is kell érettségi, de ahhoz legalább elég a középszintű is. Hát hol érettségizzek én románból? És hol tanítanak azt? Mert azzal többre mennék, ha azt tanítanák a suliban, mint a franciával, amit hiába szeretek, de sosem leszek elég bátor, hogy használjam. A románt meg már most, a legalapabb tudással is használom, ha apánál vagyok.
A másik, ami zavar, hogy az anglisztikára is azért nem mehetek tovább, mert nincs angolból emeltem, de arra miért nem számítanak valamit a pontokon kívül, hogy 15 évesen volt egy nyelvvizsgám? És önerőből, mert nem az iskolában tanultam. Szóval a nyelvvizsgát használhatom vécépapírnak, mert egy érettségivel majd az életben is olyan sokra mész. Ja, meg ha lenne 5 nyelvvizsgám, akkor is max. 40 pontot kaphatnék rá, szerintem ez vicc.
Szóval ennyi történt mostanában. Laura, azt hiszem pénteken meglátogatlak, de még értesítelek.
Viszonthallásra.