Tegnap egyébként igen mozgalmas napom volt, azt beszéltük meg apával, hogy a suli elé jön értem, és akkor kikéredzkedek a bioszról, ahol éppen tart, mert kettőig voltam suliban és kettőre kellett odaérnem a fogszabályzásra (apa meg is jegyezte, hogy sok mindent meg tud oldani, de nem érti, ezt hogy akarom, hogy megoldja). De ehelyett apci elkésett, úgyhogy mentem tömegközlekedéssel és egyáltalán nem ültem be bioszra (habár előtte közöltem a tanárral, hogy az óra feléig ott leszek, de szerintem úgysem tudja, ki vagyok), aztán a fogszabályzás után együtt ebédeltünk. Részemről nem igazán volt annak nevezhető, mert nagyon jó lenne, ha mindig ilyen kevés és sikkes nőies ételeket fogyasztanék remek minőségben, de sajnos én általában rengeteget eszem, legtöbbször annyit, mint egy férfi (a tegnapi egész napos jó teljesítményemet étkezés terén tönkretettem azzal, hogy hazajöttem, és brutális adag tésztát faltam fel este 9-kor). Azért az volt a lényeg, hogy tök jót beszélgettünk. És persze nem indultam el fél négykor, hogy fél ötre visszaérjek előkészítőre hanem 4-kor kezdtük el összeszedni magunkat, úgyhogy apa hivatott nekem egy taxit, igy stílusosan érkezhettem az előkészítőre és nem maradtam le a feléről. Aztán mikor hazaértem és ettem meg hajat mostam, még neki kellett volna állanom írni egy három oldalas novellaelemzést, de ezt nem tettem meg, és nem is adtam le ma, ahogyan kellett volna, hanem ma írtam meg, és holnap fogom leadni. Egy kicsit azonban rettegek, mert franciából nem csináltam semmit, de azt hiszem, azt fogom mondani, hogy azért nem csináltam semmit órára, mert ma szoktam tanulni, és ma úgy volt, hogy nem megyek, mert rosszul voltam, de aztán mégiscsak erőt vettem magamon és mentem. És akkor még én leszek a hős, úgyis, hogy nem csináltam érettségi feladatsort. De amúgy ez részben igaz is, mert már három napja mindig nagy erőt veszek magamon, hogy bemenjek, ugyanis éjjelente nagyon fáj a bal fülem, meg még reggel is, de utána teljesen elmúlik, és megint csak éjszaka jön elő. Más bajom nincs, nem is értem, hogy mi ez. Mert nekem szokott néha fájni a fülem, de akkor másképp és akkor nagyon és szakadatlanul. Mondjuk ez nekem teljes mértékben megfelel, az alváson kívül semmilyen más tevékenységemben nem zavar.
Az történt még tegnap, hogy már megint csodálatosan szépek voltak a körmeim (és mostanában mindenki megkérdezi, hogy mű-e, vagy igazi, szóval most már nem csak a szempillám szebb a lehetséges valódinál!), és le kellett vágnom, pedig a kedvenc kék körömlakkommal volt kifestve, mert próbálgatnom kellett, hogy kijön-e a fogszabályzóm, az alsó, és az teljesen szétcseszte az egészet, pedig előző este csináltam meg. Úgyhogy most ismét rövid és sötétbordó. Ez nagyon lényeges és fontos információ volt, de örülök, hogy megoszthattam. Nagyon büszke vagyok magamra, amiért a körmeim rendezettségére általában figyelek, mert nagyon sok embertől hallottam, hogy a kezet nézik először, és a kezem alapján legalább jó benyomást keltek, még ha a fejem alapján azt is hiszi mindenki, hogy most készülöm legyilkolni az összes szembejövő embert.
Az Anna Kareninát tessék elolvasni, nagyon élvezetes!
Ó, és nem is mondtam, hogy láttam moziban a nyomorultakat, ebben a musicales feldolgozásos cuccban (vagy ezt már írtam tegnap? fogalmam sincs, tényleg kezdek hülye lenni), és nagyon jó volt, csak az nem, hogy tényleg mindent énekeltek, még azt is, ha elmondták a nevüket, pedig sokkal jobb lett volna, ha kicsit kevesebb a magányos énekelgetés ugyanarról, és kicsit rövidebb. És ki volt benne? A gossip girlből Tripp van der Bilt, és Szebi előbb jött rá, hogy ő az, mint én. És én a gossip girlben nagyon utáltam, ebben viszont szuper volt. Anne Hathawaytől meg konkrétan féltem (amúgy az tök durva, hogy Shakespeare-nek is úgy hivták a feleségét, hogy Anne Hathaway. ez egyébként is egy csodás név), amikor levágták a haját. Amanda Seyfried ennél jelentéktelenebb nem is lehetett volna, a legtöbb férfinek a hangja pedig olyan volt, mint Pierce Brosnané: jobb nem beszélni róla (na mondjuk azért nála minden férfi jobb volt). De Helena Bonham Carter meg Sasha Baron Cohen (cochen? cohan? cochan?) vitték az egészet. Meg az a kisgyerek is, aki Gavroche-t játszotta, meg a kislány, aki a kis Cosette-et. Szóval egészében véve egyébként nagyon örülök, hogy megnéztem.
Most pedig nem is ömlengek itt tovább semmiről se. Már nagyon izgulok a szülinapom miatt, mert mindenki nagyon titokzatos és szervezkedő és senki nem szólja el magát, de már nem is lehetek itthon holnap, az anyukám pedig két napig szabadságon lesz, úgyhogy bizonyára valami csodálatos dolog fog történni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése