Túl vagyok a szóbeliken is, és elméletileg töriből max pontszámot kaptam, franciából meg két pontot vesztettem, úgyhogy nagyon büszke vagyok magamra, meg a tanárokra is, hogy most ilyeténképpen képesek voltak azonosulni velem, csak azt nem tudom, hogy a töritanárnak ez írásban miért nem sikerült? Na mindegy, ma nagyon rendes volt mindenki, csak az volt a baj, hogy odamentem fél nyolcra, és fél négykor kerültem be. Annyira is voltam kiírva, csak azért nem mentem el közben sehova, mert azt mondták, ne nagyon járkáljunk, mert több órás csúszás is lehet, de hát nem volt. Úgyhogy eléggé megkínlódtam ez alatt a sok idő alatt, mert reggel még úgy nagyjából rendben voltak a gondolataim, délutánra meg már úgy éreztem, hogy mindent elfelejtettem, és nem is érdekelt, mert annyira untam magam. Meg nem is volt úgymond érdemes annyi időt várni, nem tudom, miért nem tettek az elejére, amikor nekem csak két tantárgyból kellett, hanem inkább végig kellett várnom mindenki mást. Nagyon jó, hogy vége! Hihetetlen, hogy most azt csinálok, amit akarok, mármint olyan szempontból, hogy végre elolvashatom azokat a könyveket, amiket még karácsonyra meg a szülinapomra meg a ballagásra kaptam, és érdekelnek is. Pénteken megyek a nagymamámhoz, és szombaton megyünk Krétára, aztán utána következő szombaton jövök haza. Krétán megkapom majd apa régi nagy fényképezőjét, mert az gyönyörűséges képeket csinál, ugyanis az én csúcstechnológiájú újfajta gépeknek teljesen tönkrement az aksija, de azt mondta apa, hogy ne csináltassam meg, mert az úgysem csinált soha olyan jó képeket, mint a nagy. Úgyhogy mostantól rengeteg fényképet szándékozom a blogra feltenni, mert végre lesz mivel csinálnom, meg most időm is lesz, talán, habár gondolom ez a nyári szünet úgy el fog menni, hogy csak na, és különben is, fogalmam sincs, hogy utána mi lesz. Igazából én egyáltalán nem ástam annyira bele magam meg nem is éltem bele magam ebbe a továbbtanulás-dologba, mint amennyire kellett volna szerintem. Vagy nem tudom, az lenne-e a jobb, ha annyira rágörcsölnék.
De most meg mi a szar ez az időjárás? Reggel harminc fok volt, most meg tíz. Teljesen normális, hazafelé azt hittem, megfagyok a kis szoknyámban meg a rövid ujjú ingemben, és persze szarrá is áztam.
Egyébként a múltkor megnézettem Szebivel az Interjú a vámpírralt, ami az egyik kedvenc filmem, és nagyon tetszett neki, közben pedig végig arról vinnyogtam, hogy nem lehet megvenni sehol, mert csak nagyon régen adták ki, pedig én tavaly hónapokig kerestem, meg ilyenek. És amikor már aludtam, Szebi rákeresett, és kiderült, hogy idén újra kiadták, megrendelte nekem meglepetésnek, és már meg is van! Annyira örülök neki! Azt fogom olvasni Krétán.
Viszontlátásra.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése