Holnap utazom a nagymamámmal Krétára. Ennek ugye örülnöm kellene, meg örülök is, mert biztos jó lesz, meg természetesen mindenki azt mondaná, hogy hülye vagyok, hogy nem örülök, de most éppen nagyon szomorú vagyok, mert egy órája ment el Szebi, és most tudatosult bennem, hogy most 8 napig nem találkozunk. Ami talán nekem nem annyira rossz, mint neki, mert nekem annyi lesz a bajom, hogy nagyon hiányzik, de közben (remélhetőleg) csomó mindent fogok csinálni és (remélhetőleg) le tudom kötni magam, de ő itt marad egy hétig, és most ide nem írom le, hogy mik is a körülmények, mert nem hiszem, hogy ő úgy gondolja, hogy ez mindenkire tartozik, meg én sem gondolom úgy, de az anyjával kapcsolatban nekem is és neki is van min idegesítenünk magunkat, és egyszerűen egy köcsögnek érzem magam, amiért itt hagyom. És erre mondhatja bárki, hogy nem igaz, hogy nem bírunk ki egy hetet egymás nélkül, de senki nem tudja, hogy miért is olyan nagyon szar.
Ezen kívül a pendrive-om beszart, informatikusok sem tudják megcsinálni, csak megformázni lehet, magyarul minden adatot le kell róla törölni, ami azt jelenti, hogy a Boniface-nek kábé a 150-ből az utolsó 20 oldalt, és a Quija táblának az egész javított, újraírott változatát, ami mondjuk 20-30 oldal lehetett összesen, de akkor is csomót dolgoztam rajta, hogy a kezdeti szarból kikaparjak valamit. Úgyhogy úgy terveztem, hogy Krétán végig írni fogok, de most valahogy ettől annyira elment a kedvem! Arról nem is beszélve, hogy még meg sem mertem nézni, hogy a Boniface-ből mennyi is van itt elmentve ezen a gépen, mert a laptopomon tudom, hogy semennyi, és most azt gondolom, hogy ezen a gépen az utolsó 20 oldal nincs meg, de lehet, hogy sokkal több hiányzik, mert az a borzalmas gyanúm van, hogy talán nagyon régóta már csak a pendrive-omra mentegettem. Rohadjon meg a pendrive, mert mindenki azt mondta, hogy oda mentsem, mert ha elszáll a gép, legalább meglesz, erre a pendrive szállt el.
És a harmadik dolog, amiért igen kellemetlenül érzem magam, az az, hogy ugye tegnap kiderült, hogy a ma estét nem töltjük együtt Szebivel, de az is, hogy csak fél 8 körül megy el, és én akkor felhívtam Rékát, hogy ilyen későn átszaladhatnék-e, mert kábé 3 hónapja nem láttam, és majd gondoltam, hogy este 10-11 körül hazasétálok, amit meg is beszéltünk, de most írt egy smst, hogy változott a programja, úgyhogy még az ő társaságával sem tudtam elterelni a figyelmemet Szebiről, pedig már teljesen beleéltem magam.
Viszont jókedvre ad okot, hogy az érettségim jobban sikerült, mint ahogy vártam, mert töriből is meg franciából is dicséretet kaptam a szóbelimért, igaz, hogy a töri így is csak hármas, a francia meg négyes, de így legalább mindkettő csak egy jeggyel rosszabb, mint amilyennek akartam, nem kettővel. A magyar 5-ös, de szerintem elírtak valamit, mert nekem az írásbelim lett 78%, és most összesítettnek is azt írták be, és amikor rákérdeztem, hogy ez hogy lehet, akkor csak annyit mondtak, hogy pedig összesítve is ennyi, és azt nem hiszem el, hogy a szóbelivel nem húztam ennél feljebb, mert ott is megdicsértek. Az angolom 5-ös, a matek meg kettes, de annak nem is vártam jobbat. Viszont az év végi bizim a négy év alatt most lett a legjobb, úgyhogy büszke vagyok magamra, magyarból, angolból és franciából 5-ös, matekból hármas, töriből pedig négyes.
Ha hazajöttem Krétáról, 9-én megyünk a franciatanárhoz Natival és Szebivel pótolni a szerenádot. Igaz, hogy Szebi nem is franciás, de nem baj, őt is meghívta.
Azt hiszem, ha holnap túl leszünk az utazás-részen, akkor jobban fogom érezni magam. Elég rossz, mert délután 3 körül indulunk, és éjfél után érünk oda, mert Athénban át kell szállnunk, és sok-sok órát fogunk várakozni. A baj csak az, hogy az én - szerintem most már meglepően hiányos - angoltudásomon, és a nagymamámmal mindketten a tájékozódásra való képtelenségünkön kívül semmi nem lesz a segítségünkre.
Majd jelentkezem, ha lesz ott wifi.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése