Rájöttem, hogy nekem Ady Endre imádatom abból fakad, vagyis azóta van, amióta Melinda régen elmondta nekem a Sírni, sírni, sírni-t, ami egyáltalán nem olyan kínlódós, mint a címe, hanem nagyon félelmetes és csodálatos, és igazán illik az én lelkivilágomhoz. Ez most jutott eszembe, mert én akkor még nem is tudtam nagyon, hogy kicsoda az az Ady Endre, mert még akkor nem is tanultunk róla, és azóta akárhány versét elolvastam, mindegyik tetszett, ő az egyetlen ilyen költő. És az is felötlött bennem, hogy eddig akárkinek mondtam, mindenki azt mondta, hogy ő nem szereti Adyt. Hát én sem Adyt szeretem, mint embert, mert biztosan borzasztó természete lehetett, de a költészetét igen.
A múltkor, amikor a belvárosban sétáltunk Szebivel, láttunk egy kirakatot, ami tele volt állatkás kerámiafigurákkal, de ilyen drága modern cuccokkal, és láttam ott egy vicces, jópofa festményt egy cicáról, amit lefényképeztünk, mert ahhoz nem is volt kiírva az ára, szóval szerintem még a feltételezhetőnél is drágább lehetett, ennek ellenére nem tűnik olyan nagyon lehetetlennek megrajzolni, úgyhogy a fénykép alapján majd szépen fel fogom ide festeni a falamra.
Most éppen annyira fosok, hogy holnap megtudom a magyart, és még esetleg az is rosszul fog sikerülni, hogy kezem-lában zsibbad. Ó, istenem. Valamint ma rájöttem, hogy az, hogy értek egy nyelvtan tételt, és feldolgoztam benne minden információt, nem jelenti azt, hogy vissza is tudom mondani. Mert irodalomból még ugye azt makogok, ami eszembe jut, ott lehet körítés meg pofázás, de a nyelvtannál elég hülyén jön ki. Nem is merek holnap bemenni a suliba, hogy megnézzem a magyart. Mi van, ha az is kettes? És senki ne dumáljon nekem a pozitív gondolkodás hatásairól, mert a törire is meg a matekra is tök pozitívan ültem be, meg úgy is álltam hozzá, hogy na milyen jól sikerültek, erre tessék. Ha így folytatom, nem is fogok tudni továbbtanulni. A másik meg a szóbelivel kapcsolatban az, hogy én ha fejre állok, akkor sem tudok 15 percig beszélni, hát ha az egész tételt hangosan felolvasom, az sem tölt ki 15 percet, és a fele meg nem tuti, hogy nem is fog az eszembe jutni.
Na mindegy, majd lesz valahogy. Csak hogy?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése