Istenem, ez az Ómen akkora baromság. Mármint az 1976-os, a többi nem tudom, milyen.
Nem akartam most már soha többé ide írni, de egy elég különös ok miatt térek vissza a blogoláshoz, méghozzá azért, mert az egyetemen kaptunk az egyik órán egy olyan feladatot, hogy nézzünk utána az interneten a mellettünk ülő embernek. Én a neten magamról nem sok információt szoktam hagyni, egyedül a blogom az, ahol "kitárulkozok", és engem ez időről időre boldoggá tesz, főleg, amikor visszaolvasom a régebbi bejegyzéseket. Szóval úgy döntöttem, hogy noha ez a hagyományos blog egyáltalán nem olyan menci, mint mondjuk egy tumblr, vagy egy twitter, azért nekem megfelel, én úgysem rendelkezek ilyenekkel és nem is érzem magamban hozzá az erőt meg az érdeklődést. Úgyhogy rólam is elmondták, hogy van egy blogom, amilyen olyan személyes információkat osztok meg magamról, mint például, hogy milyen könyveket olvasok vagy milyen filmeket nézek, és úgy döntöttem, hogy ez nem is fog megszűnni.
Egyébként tök érdekesnek találom, hogy mindenki milyen saját kis mikrovilágot képes magának kiépíteni így, még egy teljesen jelentéktelen ember is (mint mondjuk én). És ijesztő azért, hogy mondjuk ha valaki arra vetemedne, hogy az összes eddigi bejegyzésemet végigolvassa, akkor lehet, hogy sokkal több mindent tudna meg rólam, mint amennyi dologra és magamból vagy magamról vagy magamtól emlékszem.
Egyébként, csak hogy ezt a hagyományomat se törjem meg, most az AZ-t olvasom, és annyira rohadtul félelmetes, hogy tegnap amikor otthon egyedül aludtam, nem is mertem olvasni, inkább az Így szerettek ők 2-t olvastam, amiben már alig van olyan, amin még nem vagyok túl, pedig csak karácsony óta bogarászom.
Ja, és felháborítónak tartom ezt az Oscaros dolgot egyébként, mert a Gravitációt én nem láttam, és nem is fogom megnézni, mert nem akarok pánikrohamot kapni, ami már az előzetese alatt is környékezett, úgyhogy erről ennyit.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése